Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAC 1993. JÚNIUS 14.. HÉTFŐ Négykerekű kálvária A mai piacgazdaság első fecskéi között voltak a gépjárművek értékesítésével foglalkozó használtautó-kereskedők, viszont el­adók, ügynökök és az erős nyugati tókével a zsebükben ferge­teges reklámhadjáratot folytató, egymást különböző' kedvező' fizetési feltételekkel és kedvezményekkel felülmúló márkakép­viseletek. A reklám azt az egyszerű és hétköznapi célt szolgálja, hogy a kereskedő, aki értékesíteni kívánja termékét, azt a legjobb színben tüntesse fel a tehetséges vevőkör számára. Valljuk be, ezek az autócsodák legtitkoltabb vágyaink alag- útjának legvégén sorakoznak, melyek vételárát több évi fizeté­sünk összegyűjtögetésével, a család vízen és levegőn táplálá­sával sem nagyon tudnánk összekaparni. Nem érdemes álmo­doznunk, elégedjünk meg az írott- és íratlan sajtóban látott, . hallott és olvasott, tagadhatatlanul nyugati színvonalú, eny­hén giccses és néha teljesen áttekinthetetlen hirdetésekkel. Mindennek ellenére ezek az értékesítő cégek és márkakép­viseletek egyértelműen és — úgy gondolom — tisztességesen harcolnak, azért az elvétve előforduló és természetesen igé­nyes vásárlóért, aki a szép emlékű állami elosztási rendszer megszűntével a márkák tengerében lubickolva válogathat. És nemcsak a hazai, európai, vagy éppen japán autócsodákból, hanem a Nagy Víz másik oldalán gyártott négykerekűekből is. A különböző gyártók harca mindig is jelen volt a világban és most már itthon is, viszont az kevésbé megszokott, hogy egy amerikai gépkocsikat forgalmazó kft. a Fővárosi Közleke­dési Felügyelettel vívjon elkeseredett szélmalomharcot a maga „igazáért” Az igazáért, amit mi külső szemlélők a telje­sen összekuszált szálak kibogozása nélkül nem igazán érthe­tünk meg. Történt ugyanis, hogy az UNIQUE Transtrade Kft.-nél egy hatósági ellenőrzés során megállapították, hogy a járműfor­galmazással kapcsolatos előírásoknak nem feleltek meg az ál­taluk forgalmazott termékek, típusbizonyítvánnyal nem ren­delkeztek és a vizsga idején az amerikai követelményeknek megfelelő lámpákat átszerelték a náluk előírt típusúra, majd a hatósági vizsga után visszaszerelték — állítólag a megren­delőkérésére — az eredetieket. Mondanom sem kell, hogy ez egyértelműen jogszabályellenes. A kft. megijedt az esetleges veszteségektől és ahelyett, hogy a gépjárműveken a törvény által előírt változtatásokat csend­ben, szó nélkül végrehajtotta volna, nyílt levelekkel támadta meg a közlekedési felügyeletet, mert úgy érezte, hogy a jogsza­bályok képviselője hátrányos helyzetbe hozza őt. Természetesen a felügyeletet sem kell félteni, leütötte a szá­mára — úgy látszik nem elég magasra — feldobott labdát. Hemzsegett a nyílt levelek hada. Mindkét oldalról pénzt nem kímélve, az erkölcstan írott és íratlan szabályait mellőzve, fize­tett hirdetések formájában. S itt lép be a képbe a már fentebb említett reklám. Az, amely néha visszafelé sül el. Mint ebben az esetben is. A kft. azt hitte, hogy hangoskodásával sokakat fog maga mögé állí­tani. Tévedett. Tudomásul kellene már végre venni, hogy ha­zánkban is a jogalkotó által meghatározott szabályoknak kell megfelelni mindenkinek, kivétel nélkül. (h) V alutaárfolyamok Pénznem vételi árfolyam 1 egységre, eladási forintban angol font 136,08 138,88 ausztrál dollár 60,35 61,59 belga frank (100) 266,51 271,17 dán korona 14,33 14,59 finn márka 16,19 16,59 francia frank 16,29 16,57 görög drachma (100) 40,17 41,01 holland forint 48,84 49,70 ír font 133,46 136,06 japán yen (100) 84,08 85,28 kanadai dollár 69,52 70,92 kuvaiti dinár 296,45 301,95 német márka 54,79 55,75 norvég korona 12,95 13,19 olasz líra (1000) 60.08 61,36 osztrák schilling (100) 779,04 792,64 portugál escudo (100) 57,81 58,91 spanyol peseta (100) 71,39 72,91 svájci frank 61.10 62,18 svéd korona 12,30 12,56 USA-dollár 89,28 90,84 ECU (Közös Piac) 107,03 108,99 A versenypiac nyers törvényei Ez a gyár nem Amerika Nem kell ahhoz a gyárak mű­helyeibe menni, hogy az ott dolgozókat foglalkoztató kér­désekről értesüljünk. A Tungs­ram Rt.váci üzemének munká­sai kéretlenül is beszélnek kö­zérzetükről az utcán, a hétvé­gi telken, vagy meccs közben a sportpálya lelátóján, nem is bánnák, ha írna errői az újság, de ezt kimondva kételkednek is: úgysem érdekli a mi gon­dunk a sajtót. Létszámsokk A váci üzem dolgozói arról be­szélnek, hogy amikor a 75 szá­zalékos részvényessé vált ame­rikai G. E. Leihting Europe cég átvette az üzemet, ők az Egyesült Államok viszonyai­hoz hasonló bér- és munkakö­rülmények fokozatos kialaku­lására számítottak, és ennek nagyon örültek. A nagyvállala­ti szinten előre jelzett 3 ezer fős elbocsátás ellenében az ál­lásukat vésztők elhelyezését garantálták. Ezzel szemben úgy alakult a dolog, hogy az egykor országosan mintegy 18 ezer embert foglalkoztató Tungsram létszáma közel tíz­ezerre apadt. A váci gyárban a még kiegyensúlyozott kor­szakban kétezren is dolgoz­tak. Az amerikaiak megjelené­sekor már csak 1200-an, de ezt a létszámot mostanáig 600-ra csökkentették. Nfele létszámmal, ugyanany- nyit és ugyanolyan színvona­lon termelünk — magyaráz­zák az emberek —, ám amiért az amerikai munkás 12-15 dol­lárt kap, azért nálunk mindösz- sze másfél dollár a fizetség. Az infláció mértéke sokkal több, mint 6 százalék. Mégis, ennyi béremelésért is vitáznia kell a szakszervezetnek Pes­ten a vezetőséggel. A munka- nélküliekké vált kollégák vég­leg kívül rekedtek a gyárka­pun. Mivel Kaposváron köz­ponti raktárban gyűjtik a válla­lati készletet, bizonytalanná vált az itteni raktárosok állása is. A drasztikusan csökkentett létszám miatt egyetlen ember hiányzása is gondot okoz a gyártószalagok mellett, akár betegség, akár néhány napos szabadság miatt kellene a kol­légának kimaradnia. - Psziché­sen nagy a terhelés, sokan pa­naszkodnak idegbántalmakra a munkatermekben kialakult légkör miatt. Ma még a beteg sem szívesen marad otthon, mindenki félti az állását. Oda­bent az üzemben nem szíve­sen mondanának véleményt, s még a raktároshoz is tétován indulnak el, ha itt a sok üveg közt járva elkopik a védőruhá­nak számító bakancs, mivel a szociális és munkavédelmi ki­adásokat is erősen visszafog­ják. Az biztos, hogy a piacgaz­daság és a verseny kegyetle­nül nyers viszonyain edződött nyugatiak másként gondolkod­nak a munkáról, szervezettség­ről, rendről, mint ahogy mi megszoktuk. Azok az idők nem térnek vissza, amikor málnaszüret idején harmada hiányozhatott szabadság vagy betegállomány miatt a gyárak alkalmazotti létszámának. Ám, ahogy Nagy István, az üzemi szakszervezeti bizott­ság képviseletében kérdéseim­re válaszol, azt kell gondol­nom: Nem a „régi jó világ” iránti nosztalgia itt a megnyi­latkozások egyetlen indítéka. Vékony boríték A fénycső, bura, alap- és szálanyagok gyártása mellett új termék Vácott a világítást szolgáló, normál foglalatba he­lyezhető energiatakarékos quadcső. A keresetek általá­ban bruttó 21-22 ezer forint körül alakulnak. A jó szak­munkás bruttó 28 ezret is meg­kereshet. Ez Nagy István sze­rint már az 1992. évi bérharc eredménye. A számok még így is csalókák, mert az emlí­tett legmagasabb összeg csak néhány ember örömét szolgál­ja, s ezek a pénzek sok-sok tú­lóra eredményeként kerülnek a borítékba. Nagy István szerint 1990-ben, tehát a váltás előtti évben 20 millió forint nyeresé­ge volt az „Izzó”nak. Az utób­bi három év alatt összejött 11 milliárdos veszteség viszont nem a dolgozók miatt követke­zett be. Jól dolgoznak és sze­rencsés velük az amerikai vál­lalat. Ezért is szeretnék, ha partnernek tekintenék a nagy tapasztalatokat szerzett gár­dát. A szakszervezet megért­ve a helyzetet, még el tudta fo­gadni 3007 ember elküldését nagyvállalati szinten, de itt a gyárban már fellépett a téli 100 elbocsátás tervével szem­ben, s lealkudta harmincra. Nyolcvanöt százalékig sike­rült csak a különben védett szakszervezeti aktivisták állá­sának megmentése is. Igaz, hogy 40 százalékkal csökken­tették a szociális kiadásokat, igaz, hogy bizonytalanságér­zet van a dolgozókban, akik szeretnék biztosnak érezni a talajt maguk alatt. Azt, hogy jövője legyen a gyárnak. A Tungsram jövője — Biztos, hogy lesz jövőnk — közölte Tar Béla, a váci gyár igazgatója. — Különben mi­ért küldenének ide elemzés­sel. fejlesztési kérdésekkel foglalkozó csoportokat, kőké­nének új beruházásokra — tet­te fel a kérdést, s maga is úgy fogalmazott: Ezzel a munkás­gárdával jól jártak. — Automatizáltuk a gépso­rokat, s ehhez kevesebb lét­szám kell — folytatta, hozzá­téve: — A munkaerőgazdálko­dás dinamikus dolog. A gyár érdeke, hogy minél termeléke­nyebben, versenyképesebben, minél kisebb létszámmal mű­ködjék. Már most, ha szükség­telenül és elnézően megtar­tunk ötven embert, az később százak kenyerének elvesztésé­hez vezethet. így a jövőnk és a bérek alapja a versenyképes­ség. Úgy gondolom, hogy a nagyobb hazai vállalatokhoz képest meg vagyunk fizetve, de amerikai bérek sem itt, sem a világ más országában nem lesznek. A létszámgazdál­kodásról meg annyit: Az el­múlt napokban felvétel is volt, mert a régi dolgozók nem vállalták a néhány he­lyen bevezetett folyamatos műszakot. Inkább munkanél­küliek lettek. Tőlük megvál­tunk, jöttek az újabbak. Próbá­lunk segíteni a munkanélkülie­ken is. Ügyeikkel külön kis szervezetünk foglalkozik, át­képzési költségeket is fize­tünk. A szociális kiadásokkal pedig ésszerűen takarékosko­dunk, de nem a munkavéde­lem, nem az emberek rovására. Lesz-e mostanában elbocsá­tás Vácott? — érdeklődtem tá­vozóban, mire azt a választ kaptam: — Előre semmit sem lehet megmondani. Nagyjából olyan termelési sebességet tar­tunk, hogy a mostani létszám­ra szükség lesz. Odakint a folyosón Nagy Istvánnal találkoztam. — Tud­ja már? — kérdezte. — A Tungsram 99 százalékig ame*- rikai kézbe került... Kovács T. István ✓ Átalakulás után Szövetkezeti nyugdíjasok támogatása Évzáró közgyűlést tartott a Gyáli Szabadság Mgtsz, illet­ve annak jogutódja, a Gyál Holding Szövetkezet. A tag­ság értékelte az 1992-es év eredményeit, s meghatározták az elkövetkező időszak straté­giáját. Az elmúlt év több szem­pontból is nehéz volt. Bele­szólt az aszály s a szövetkeze­tek átalakulásával járó megany- nyi probléma. Ennek ellenére a gyáliak jó évet zártak, 25 millió forint nyereség került kiosztásra az üzletrész-tulajdo­nosok között, akiknek többsé­ge tsz-tag, s mint ilyen, a nyugdíjasok is idetartoznak. A közgyűlés határozatot fo­gadott el, mely érzékenyen érinti a 720 nyugdíjast, pótol­ja számukra az ez évtől meg­szűnt háztáji föLd megváltása címen kapott térítést, vala­mint az úgyszintén hatályát vesztett tagsági pótlékot. Ezek a nyugdíjkiegészítők havi 1000-1200 forintot jelen­tettek — a régieknek még töb­bet —, megszűnésük esetén to­vább romlott volna a kisnyug­díjasok helyzete. Erre való te­kintettel döntött a holding úgy, hogy ezt pótlandó, a jövő­ben szociális támogatás címén segíti a munkából kifáradt tag­ságot. Ennek összege nagyjá­ból megegyezik az eddigi pót­lékkal, 1993-ra 7,6 millió fo­rintot irányoztak elő ilyen cé­lokra, beleértve a Kerekdom­bon üzemeltetett termálüdülő­ben a nyugdíjasok nyaraltatá- sát. A sokat vitatott szociális háló tehát nem szűnt meg, leg­feljebb más néven működik. M. FORINTOS HÍREK A négy magyarországi dohány­gyárat nyugati tőkeerős cégek már megvásárolták, most a kö­vetkező láncszemen, azaz a do­hányfermentáló üzem eladása van a soron. A több tízezer ter­melőnek nem közömbös, hogy ki lesz az új tulajdonos, hiszen csak olyan tőkeerős, szakmai­lag képzett, a piacot ismerő partner biztosíthatja a magyar- országi dohánytermelés folya­matosságát, aki a termelőkkel szorosan együttműködik. Ezt Semsey András, a Dohányter­méktanács elnöke mondotta az Állami Vagyonügynökségben tartott szűk körű sajtóbeszélge­tésen. Mostanáig 270 állami vállala­tot számoltak fel, az év máso­dik felében szeretnénk gyorsíta­ni az átalakulási folyamatot — jelentette be Rácz Ernő, az ÁVÜ vagyonkezelő igazgató- helyettese. Ennek azonban lé­nyeges feltétele, hogy meg­szűnjön a privatizációt évek óta körülvevő bizonytalanság, s a politikai jellegű támadás, ami visszariasztja a vásárolni szándékozó külföldieket — mondta Rácz Ernő a privatizá­ciós tapasztalatokkal foglalko­zó országos konferencián. Együttműködési megállapo­dást kötött pénteken a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Vállalko­zók Országos Szövetsége. Az egy évre szóló megállapodást már harmadik alkalommal ír­ták alá a „Minisztérium a vál­lalkozókért" akció keretében. Az aláírás alkalmából tartott sajtótájékoztatón Kádár Béla külgazdasági miniszter el­mondta: az együttműködés cél­ja, hogy segítsék a kis- és kö­zépvállalkozások versenyké­pességének javítását, külpiacra jutását. Az Állami Vagyonügynökség kiválasztotta azokat a brit ta­nácsadókat, akik részt vehet­nek a magyarországi gyorsított privatizációs program előkészí­tésében. A Kisbefektetői Rész­vényvásárlási Program (KRP) célja, hogy minél nagyobb számban kapcsolja be az állam­polgárokat a tulajdonváltásba. Ezzel egyidejűleg megerősö­dik a tőzsde szerepe, ami elő­mozdítja a privatizálandó válla­latok pénzügyi és gazdasági feljavítását is. Az idén még nem számíthat ke­resetnövekedésre az építőipar — állapítja meg az Építőipari Információs és Marketing Iro­da elemzése. Az előrejelzést a gazdaság teljesítőképességére alapozták, amely szerint az ipar, a mezőgazdaság, de még a kereskedelem és a szolgálta­tások fellendülése is alatta ma­rad annak, amire a korábbi je­lek alapján számítani lehetett. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket!

Next

/
Thumbnails
Contents