Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚNIUS 14.. HÉTFŐ > a A Biblia történései nyelvünkben A Biblia örök ihletője az em­beri elmének, alkotóerőnek, csodálatosan szép képzőművé­szeti, zenei, irodalmi alkotá­sok elevenítik fel az O- és Új- testamentum szellemét és tör­ténéseit, de a Biblia világa je­len van mindennapjainkban, nyelvünkben is. Se szeri, se száma azoknak a szállóigék­nek, Szólásmondásoknak, köz­mondásoknak, amelyek a Bib­liából erednek. Azt hiszem, eszébe sem ju­tott a hatvanas-hetvenes évek fiatalságának, amely a sikeres táncdalfesztiválok korszaká­ban élt, hogy az egyik népsze­rű fesztiváldal. az Ádám, hol vagy? kezdetű sláger kérdése is a Bibliában hangzott el elő­ször. Az első emberpár törté­netéből ismert, hogy Ádám is evett a tiltott gyümölcsből. Érezte, hogy tettével bűnt kö­vetett el, ezért Évával együtt elrejtőzött az Édenkert fái kö­zött. Ekkor hangzott el a kere­ső szó a Teremtő szájából: Ádám, hol. vagy? Az első em­berpárhoz kapcsolódik az a mondás is, amely szerint vala­mennyien Adámról, Éváról rokonok vagyunk, hiszen a Biblia szerint tőlük származik az emberiség. Aki valamilyen furcsa je­lenségtől elborzad, megrökö­nyödik, arra azt szokás mon­dani, hogy sóbálvánnyá vált. A sóbálvánnyá válás fogalma onnan ered, hogy az Úr Sodo­rna és Gomora erkölcstelen­né, gonosszá vált lakóit kén­köves esővel elpusztította. A két város pusztulásakor csak Lótot mentette meg. A férfi ta­nácsot kapott, hogy menekül­jön a városból. Arra is figyel­meztették, hogy ne nézzen vissza a városra. Lót felesége azonban nem fogadta meg a ta­nácsot, visszanézett az égő vá­rosra, és sóbálvánnyá vált. Kabaréban hangzott el az a megállapítás, hogy kis ha­zánk a nagy lehetőségek or­szága. Már csak azért is, mert nálunk a hét szűk esztendő már több évtizede tart. Nos, a hét szűk esztendő' fogalma is a Bibliában található. Az egyik egyiptomi fáraó azt álmodta,' hogy a folyóból előbb hét kö­vér tehén, majd hét sovány te­hén jött ki a partra. Másik ál­mában hét kövér gabonafejet, majd hét kiszáradt, magtalan kalászt látott. Sokáig nem tud­ták megfejteni a fáraó álmát. Aztán kiderült: a kövér tehe­nek, a telt gabonafejek hét bő esztendőt 'jelentenek, a hét so­vány tehén, és a hét üres ka­lász a hét szűk esztendőre'utal. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a budapesti Vérmező neve is a Bibliából származik. A Krisztus elárulásáért kapott ezüstpénzt Júdás vissza akar­ta adni felbujtóinak, azok vi­szont nem fogadták el. Júdás a pénzt ekkor szétszórta a templomban, majd végzett magával. A templom papjai összeszedték az ezüstöket, és idegenek számára temetkezé­si helyet vásároltak rajta. A te­metőnek a Vérmező' nevet ad­ták. Hazánkban is azt a he­lyet, ahol Martinovics Igná­cot és társait kivégezték; Vér­mezőnek nevezték el. Számos magyar közmon­dás is a Bibliából származik. Ilyen például a vak vezet vi­lágtalant; aki másnak vermet ás, maga esik bele; megy, mint ökör a vágóhídra; addig nyújtózkodj, ameddig a taka­ród ér; nyomtató lónak nem kötik be a száját, és így to­vább. Rengeteg szóval, fogalom­mal gazdagította nyelvünk szókészletét a Biblia. A mó­zeskosár, az ádámkosztüm, a siserehad, a pálfordulás, a kál- váriajárás, a tejjel-mézzel fo­lyó Kánaán, a töviskorona, a tékozló fiú — ezek mind­mind az emberiség legolvasot­tabb, legismertebb könyvé­ből, a Bibliából valók. Napon­ta használjuk őket, gazdagít­va általuk gondolkodásunkat, szókincsünket. Kiss György Mihály Barokk vigasságok A Pentagonale oszágok (mai néven Közép-európai Kezde­ményezés) három éve arról ha­tároztak, hogy az 1993-as esz­tendőt a közép-európai ba­rokk kultúrának szentelik. El­sősorban a térség gazdag mű­vészeti örökségének bemutatá­sát tűzték célul oly módon, hogy a városok és a kis falvak egyben a nemzetközi turiz­musba is bekapcsolódhassa­nak. Ennek jegyében rendezik- meg hazánkban a Magyaror­szági barokk vigasságok ’93 rendezvénysorozatot. A no­vember végéig tartó fesztivál­nak az ország 25 kisebb-na- gyobb települése ad otthont. A rendezvényeket az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezte, és a koordiná­tori feladatokat is vállalta — hangzott el a szervezet szer­dai sajtótájékoztatóján, a Had­történeti Múzeumban. Színházi előadások, bábjá­tékok, vígoperák, kamaraze­nei, szimfonikus és dalestek, képzőművészeti tárlatok egy­aránt megtalálhatók a kulturá­lis kínálatban. A fővároson kívül többek között Sopron, Szombathey, Székesfehérvár, Szentendre, Noszvaj, Magyar- polány, Győr és Keszthely — belföldieknek és külföldi­eknek — egyaránt érdekes és értékes programokat kínál. A vigasságok fővárosi nyi­tányaként Utak és találkozá­sok címmel tegnap nyílt kiál­lítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Az országos megnyitót a fertődi Ester­házy kastélyban ma tartják meg, illetőleg Zsánermeta- morfózisok címmel Székesfe­hérvárott nyílik tárlat vasár­nap. Ebben az esztendőben ren­dezik meg először a budavári Szent Iván éji programokat. Az augusztusi Óbudai Feszti­vál eseményei is szervesen il­leszkednek a vigadalomba. Ennek keretében Händel: Ag­rippina című barokk operáját játsszák az óbudai Zichy kas­télyban. Erkel-centenárium Budakeszin Veszélyhelyzetben magasra lobban a művészet lángja Herein Gyula és dr. Varga Miklós leleplezi Bíró János Erkel Ferencet ábrázoló mellszobrát Vimola Károly felvétele (Folytatás az 1. oldalról.) A zenekert és kitűnő ifjú karmesterét, Kocsár Balázst a templomot zsúfolásig meg­töltő közönség viharos lelke­sedéssel ünnepelt. És ünne­pelte az európai rangú ma­gyar zenét megteremtő há­rom muzsikust és műveiket, melyekből a szépségen túl a manapság annyira hiányolt lelkesedés, pátosz, és nem utolsósorban a nyíltan vállalt magyarság szólt. Az ünnep­lés, a lelkesedés hallatán Szo- kolay Sándor zeneszerző megnyugodhatott: ebben a közönségben visszhangra ta­láltak bevezető szavai. Lelkesítő példák — A három zeneszerző kö­zös célú volt — mondotta. — Művészetük lángja a német ab­szolutizmus fenyegetésével szemben a saját, a magyar zene megteremtése iránti erő­feszítés nyomán lobbant ma­gasra. Erkel munkássága máig felülmúlhatatlan tett volt. Bát- hori Mária, Hunyady László, Bánk bán, Dózsa György, Brankovics György személyi­ségét és cselekedeteit állította követendő például operáiban. Munkásságával vált a nemzeti opera, a zenei reformkor hal­hatatlanjaivá. A magyar gyö­kerekhez visszanyúló kortár­sakkal és nagy utódokkal együtt teremtette meg azt a „szebb múltat, amelyet vállal­va szebb jelenbe érkezhe­tünk.” Szokolay Sándor hang­súlyozta: Erkel egyetemes és örök értékeket hordozó muzsi­kája magán viseli kora ízlését. A verbunk, a cigányzene, a népszerű műdal sokszor meg­határozó részei műveinek, de ezért nem szabad lekicsinylő- leg tekinteni rájuk, hanem ép­pen „nyitott szívvel és rokon­szenvező lélekkel kell hallgat­nunk — és Isten adja, hogy el­mélyültek legyünk közben” — hangolta rá a közönséget a felcsendülő muzsikára. S hogy a magyar zene, a Hunyadi-nyitányban a Meg­halt a cselszövő dallam, a Mosonyi Ünnepi zenében fel­hangzó Egressy-féle Szózat dallama nemcsak ismerős volta, hanem egyetemes érté­ke miatt hatott, azt a neckar- sulmi vendégek is igazolták: egy emberként osztoztak a szűnni nem akaró ünneplés­ben. Erkel tiszteletében Szombaton egész napos kéz­műves kirakodóvásár, a Nec- karsulmi Kolping Fúvószene­kar muzsikája és a BKV Sza­bó Pál Művelődési Ház Kon­cert Fúvószenekara és a He­gedűs együttes kísérte Bihari Táncegyüttes néptáncbemuta­tója szórakoztatta a vendége­ket. Cenner Mihály színház­történész Erkel és a német színház kapcsolatáról tartott előadást, és a népszerű rádió­műsor, a Zeneház is nagy muzsikusunkkal foglalkozott a művelődési házban. Késő délután pedig a település régi álma valósult meg: fel­avatták Erkel Ferenc szobrát. Az ünnepség az Erkel megzenésítette nemzeti him­nuszunk eléneklésével kez­dődött, majd Bónis Ferenc zenetudós, az Erkel Társa­ság elnöke mondott avató beszédet. — Széchenyi, a legnagyobb magyar kimű­velt emberfők sokaságától várta a nemzet felemelkedé­sét, de ehhez előbb kiműve­lődési lehetőségeket kellett teremtenie — mondotta. — Kortársa, Erkel ugyaneze­ket a lehetőségeket a zene területén valósította meg. Nem volt európai rangú ze­nénk, nem volt nemzeti ope­ránk — ő megteremtette. Nem voltak lehetőségeink a zenei értékek terjesztésére — ő megalapította a Filhar­móniai Társaságot, és világ- színvonalú operakultúrát alapozott meg a Nemzeti Színház főzeneigazgatója­ként. Karmesteri és zongo­raművészi munkásságát is az egyetemes és a hazai ze­nei értékek terjesztésének szolgálatába állította. Mo­zart, Verdi, Mendelssohn, Chopin és megannyi más nagy alkotó művei az ő fára­dozásainak köszönhetően váltak közkinccsé Magyar- országon. A Nemzeti Zene­de zongoratanáraként, az Országos Dalárdaegyüttes karnagyaként maga is zene­értő emberek és előadómű­vészek sokaságát nevelte. Szoboravatás Erkel példamutató személyi­sége és munkássága örökké vállalható érték a változó idők változó eszményei kö­zött. Ezt érezhette a szobor állítását kezdeményező Szé­pítő Egyesület, ezt az MDF Szobor Alapítvány, és mind­azok a budakeszi polgárok, akik hívásukra az ügy mel­lé álltak — zárta szavait. Majd Herein Gyula, a Szé­pítő Egyesület elnöke és dr. Varga Miklós orvos, az ala­pítvány életrehívója lelep­lezte Bíró János helyi szob­rászművész alkotását. Erkel olyan egyetemes ér­tékeket hozott létre, melyek­nek tiszteletében népek ta­lálhatnak egymásra — mondta Szemereki Zoltán polgármester. Ezért válasz­tották az Erkel-napokat a testvérvárosi kapcsolat fel­vételére Neckarsulmmal, és ezért a szoboravatást a meg­állapodás bejelentésére. Szavait Volker Blust neclcar- sulmi polgármester megerő­sítette, majd hozzáfűzte: szívügyének tekinti, hogy az iskolák, az egyházak, az önkormányzatok és az egye­sületek együttműködéséről kötött megállapodás élettel telítődjék, és számos embe­ri kapcsolat szövődése erő­sítse. Az ünnepség szép befeje­zéseként a Bihari Együttes eljárta a palotást Erkel Hu­nyadi László című operájá­ból. Majd az egyesületek, az intézmények és pártok képviselői és budakeszi pol­gárai helyezték el virágjai­kat a szobornál. A második nap zárórendezvényeként Erkel kamarazenéjéből ösz- szeállított hangversenyt él­vezhetett a közönség a plé­bániatemplomban. Veszelszky Sára Japán virágok Gödöllőn Könyvbemutató Páll Lajos, Erdélyben élő köl­tő és festőművész Szárazvil­lámlás című kötetét mutatták be tegnap Kiskunmajsán. A verseket és képeket tartalmazó kiadványt llia Mihály iroda­lomtörténész méltatta. Az évszakok a Zeneakadémián Joseph Haydn híres művének, Az évszakok-mk az előadására kerül sor ma este fél 8-kor a Ze­neakadémia nagytermében. Közreműködnek Lívia Aghova, Josef Kundiák és Peter Miku­lás szlovákiai művészek, vala­mint a Magyar Állami Énekkar (Antal Mátyás karigazgatásá­val) és a Magyar Állami Hang- verenyzenekar (Fischer Adám vezényletével). A hangver­senyt a Magyar—Szlovák Fó­rum, az ÁHZ és a Nemzeti Fil­harmónia közösen rendezi. Mtt „Némul a harang. ÉáStel' Virágok illatától kondul .az este. ” Ez egy japán hai­ku vers, s egyike azoknak, melyeket Kitahara Reiko ja­pán festőművésznő kiállításá­nak megnyitóján hallhattunk szombaton a Gödöllői Műve­lődési Központban. A képek akvarellek, színe­zett grafikák és olajképek. Rajtuk portré, virág és gyü­mölcs csendélet, táj, város­részlet. Az 1937-ben Tokió­ban született Kitahara Reiko a középiskolában hagyomá­nyos japán festészetet tanult, de most látható művein észre­vehető az európai képzőmű­vészet hatása. Ide Firenzéből érkezett, s majd Finnország­ba megy tovább. Azt vallja a festőnő — mondta megnyitó beszédé­ben Teleki Erzsébet műfordí­tó —, hogy teljes harmóniá­ban kell élni a természettel. Mert minden természeti jelen­ségben az emberi lélek tükrö­ződik. Minden átlelkesülhet, így lehet egy faágból kar, egy tál gyümölcsből istenek­nek felajánlott gyümölcs... Még egyszer végignézem a képet. Halkságukban, fi­nomságukban most már in­kább megszólítanak, mint első látásra. Az Őszi vadvi­rág, Lámpavirág, Harmat vi­rága című színezett ceruzaraj­zok... Az Őszi virág című olajfestmény... Meg az Este, ez is olajkép, rajta egy virág­csokor melyen fény játszik, fejezi ki az estét. Áz olajba körvonalakat húzott az ecset nyelvével Kitahara Reiko, több képén ilyen ecsetnyéllel húzott vékony árkok a körvo­nalak, a Rózsa, a Japán gyü­mölcs, a Szántóföld címűn. A portréin nincs körvonal, ott érződik, csakis egyet akart: hogy a vonásokon, a szemekben, a tartásban meg­jelenjék a megfestett személy lelke. A festőnő a kiállítóterem nyitott ajtajával szemben áll, a távozóknak megköszöni a látogatást. Néhány szót tud magyarul. Harmadszor jár ná­lunk, szeret idejönni... Mi­ért? Mert mi olyan rokonszen­vesek vagyunk... Eszembe jut, hogy volt egyszer, egy japán barát­nőm. Prágában a Károly egyetem nyári kurzusán egy francia csoportba osz­tottak be minket. A pergő nyelvű franciák között egy­másra voltunk utalva, több­nyire bölcsen hallgattunk és rengeteget mosolyogtunk. (nád)

Next

/
Thumbnails
Contents