Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

Málnafórum Vámosmikolán Már osztogatják a málnasze- dő-rekeszeket. Kötik szerző­déseiket az átvevők, de a ki­lónként járó ellenérték kipon­tozott helyét üresen hagyják. Nagy kérdés, hogy kinek, mi­lyen lesz az idei szezon, mert például az Ipoly mentén, a bo­gyós gyümölcsök igazi hazá­jában is szomjasan kókadoz- nak a palánták, eső nélkül nem nőnek, kínjukban érnek és kövesednek a szemek, pe­dig ezen a vidéken, amely Durján Miklós, vámosmiko- lái polgármester szavai sze­rint is hátrányos helyzetű, szinte egyetlen jövedelmi for­rást a bogyós gyümölcsök je­lentenek. A pénteki, vámosmikolai termelői fórumon meghívott­ként részt vett Bogárdi Zol­tán, a választókörzet MDF-es országgyűlési képviselője, je­len volt Mayer Antal, a dré- gelypalánki termelőszövetke­zet és egyben a Málna és Bo­gyós Gyümölcs Termelők Or­szágos Szövetsége elnöke és Lux Róbert, a Magyar Gyü­mölcstermelők Szövetsége fő­titkára. (Folytatás az 5. oldalon) MDF-juniális a Hűvösvölgyben Biztos, hogy megérkezünk A Magyar Demokrata Fórum budai szervezetei juniálist rendeztek szombaton a hűvösvöl­gyi Nagyréten. A kikapcsolódást szolgáló programok mellett politikai fórumot is tartot­tak az MDF több vezető személyiségének, minisztereknek, a pártfrakció vezetőjének és országgyűlési képviselőknek a részvételével. A juniálison a Pest Megyei Hírlap hét végi számaiból is vásárolhattak az érdeklődők. (Tudósításunk a politikai fórumról a 2. olda­lon.) Csukán Sándor felvétele Pengett a kasza A „Peng a kaszá” elnevező- pon a szakácsok, zenészek, sű gazdatalálkozót negye-_ s természetesen a jófajta in- dik alkalommal rendezték nivalót kínáló kereskedők meg vasárnap Tápiószent- keltek legkorábban. Bálint mártonban. A nemes vetél- János gazdálkodó vezetésé- kedőt minden év júniusában vei megalakult a szakértői meghirdeti a Magyar Füg- bizottság, kidolgozta a ver­getlenségi Párt helyi szerve­zete. Ezúttal a faluszélen, a Székesen gyülekezett — már a reggeli óráktól — Szentmárton kaszálni kész férfinépe és a szurkoló csa­ládtagok. A juniálisnak is beillő hagyományőrző na­Vimola Károly felvételei senyszabályokat, kimérte a lekaszálandó területet. Úgy döntöttek, hogy a kapálást, a fenést, a kaszálás minősé­gét és az elhasznált időt együttesen veszik figyelem­be a pontozásnál. (Folytatás az 5. oldalon) PEST MEGYEI HÍR XXXVII. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JUNIUS 14., HÉTFŐ Erkelre emlékeztek A fellobogózott Budakeszin a helyi és a környékbeli polgá­rok, a hazai vendégek és a né­met testvérvárosból, Neckar- sulmból érkezett népes kül­döttség — köztük a Kolping fúvószenekar és az énekkar — részvételével háromnapos rendezvénysorozat kezdődött pénteken délben Erkel Fe­renc halálának 100. évfordu­lója ünneplésére. Nemzeti operánk megteremtőjének munkásságáról szólt a Ma­gyar Rádió Budakeszin meg­rendezett Ki nyer ma? című műsora. A zenéhez fűződő kapcsolatukról vallottak rajz­ban a gyerekek a vidám asz­faltrajzversenyen a művelődé­si ház udvarán, majd megko­szorúzták Erkel emléktábláját egykori nyaralója falán. Mél­tató szavakat Kapitány Kata­lin, a zeneiskola igazgatója mondott. Hat díjat és több kü- löndíjat osztottak ki az Erkel operáiról írt színvonalas pá­lyamunkák készítőinek, és az odalátogatókat a Dunakanyar Ifjúsági Fúvószenekar szóra­koztatta. A pénteki rendez­vénysorozat ünnepélyes befe­jezéseként az Állami Hang­versenyzenekar adott hangver­senyt Erkel és kortársai — Liszt és Mosonyi Mihály mű­veiből a katolikus plébánia- templomban. (Folytatás az 8. oldalon Páneurópai kultúr fesztivál Soha egymás ellen A magyarországi Német Kultúregyesület kezdemé­nyezésére, a Páneurópai Unió támogatásával kultúr- fesztivál színhelye volt a hét végén Solymár, Zsám- bék, Budafok és Budapest. Mintegy nyolcvan nemzeti­ségi csoport képviseleté­ben majdnem kétezer fő részvételével zajlottak a be­mutatkozó rendezvények. ' A szombat színes felvo­nulással kezdődött a Budai Várban. A népviseletbe öl­tözött csoportok óriási tet­szést arattak a lakosság kö­rében. A Mátyás templom­ban és a Bécsi kapu téren levő evangélikus templom­ban ökumenikus istentiszte­leten imádkoztak együtt a résztvevők. Délután a Pető­fi Csarnokban folytatódott a rendezvény, ahol három színpadon, a kiállítóterem­ben és a csarnok előtti té­ren zajlottak az események. A vásáros sátrak sorá­ban örvendetesen kevés volt a bóvli, a giccs. Kerá­miák, üvegedényt, bőrcsiz­mát, cipőt, kékfestő anya­got és ruhácskákat, ízléses bizsut láthattunk. Különö­sen érdekes volt Molnár Ferenc őrbottyáni fotómű­vész standja, ahol pásztor­legyezőt kínált. Régen ma­Fellépés előtt. Szakmai megbeszélés, vagy csak a napi gondokról esik szó? jorokban, az istállók és ak­iok környékén valóban le­gyeket hajtottak a különös találmánnyal, manapság in­kább dísztárgyként haszná­latos. Belányi László ipar­művész nem árulja alkotá­sait, azért jött el, hogy meg­mutassa, megismertesse csodálatos ikonjait, iniciálé­it a Képes Krónikából, és egyéb bőrszobrait, kíván­csi a véleményekre, a visz- szajelzésre. Arakat sem mond, egy-egy alkotásán nyolc-tíz hónapig is dolgo­zik egyedi, megismételhe­tetlen darabok. A fesztivál művészeti ve­zetője Vásárhelyi László. Lehetetlen vele akár né­hány szót is váltani, annyi­ra elfoglalt. A színpad mö­gött szólítja a soron követ­kező táncosokat, énekese­ket, elhangzik egy-egy jóta­nács, a ruhán egy igazító gesztus önbizalmat ad a szereplőknek. (Folytatás a 4. oldalon) Ä vesztes győzelme Furcsa szerzet vagyunk mi magyarok. Vagy túlzottan sze­retjük magunkat, vagy sehogy. Lehet persze, csak a két véglet olyan hangos, hogy néha már azt hisszük, normáli­san gondolkodó és érzó' magyarok nincsenek is. De van­nak! Hála Istennek, ezek vannak többségben. Mert ha nem így lenne, akkor már nem is lennénk. És szegényebb lenne az emberiség egy csodálatos költeménnyel, mert Vö- rösmartynak nem lett volna módja megírni a Szózatot, s benne a hátborzongató nemzethalál-víziót, mint a bizako­dás negatív alternatíváját. Mert a magyarság már koráb­ban eltűnt volna a történelem színpadáról. Mert ha nincs Géza fejedelem és István király, ha nincs Szent László és IV. Béla, és folytatni lehetne napjainkig, Teleki Pálig és Nagy Imréig, akkor... De voltak! Az ö életük és életművük rendkívül fontos számunkra, mert nélkülük a magyarság megmaradása szinte elképzel­hetetlen. De hát ók egyek velünk, ók a magyarság legjobb­jai, mondhatni, ók a magyarság. Nem szabad őket egy percre sem elfelejtenünk! S nem éppen a nehéz időkben, amikor minden jó szó egyenértékű a jó tettel. Ilyen jó szót kaptunk a minap James McCargar amerikai diplomatától és Habsburg Ottótól. A Szabó Ervin Könyvtár kelenföldi Irodalmi Kávéházában az 1945 utáni években Budapes­ten szolgáló amerikai diplomata mondta „A titkos hábo­rú” című könyvének ankétján: „A magyarok elvesztették a háborút, de megőrizték méltóságukat. ”Habsburg Ottó pe­dig díszdoktori oklevelének átvételekor jelentette ki az Eöt­vös Loránd Tudományegyetemen, hogy Magyarország 1956-ban megnyerte a hidegháborút. E két megállapítást nem elfogult magyar nacionalisták mondották, hanem a háborús ellenfél képviselője és a detronizált Habsburg- ház legidősebb tagja, az utolsó trónörökös. Jól jegyezzük meg, amit mondtak! S ha vesztesként, letiporva és meg­alázva is meg tudtuk őrizni méltóságunkat, akkor most, amikor megnyertük a hidegháborút az emberiség számá­ra, egy percre se feledkezzünk meg 1956-ról! Mert igaz ugyan, hogy 1956 az egész világé, de azért elsősorban a miénk! Török Bálint Gazdatalálkozó Szentmártonban

Next

/
Thumbnails
Contents