Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-14 / 136. szám
Málnafórum Vámosmikolán Már osztogatják a málnasze- dő-rekeszeket. Kötik szerződéseiket az átvevők, de a kilónként járó ellenérték kipontozott helyét üresen hagyják. Nagy kérdés, hogy kinek, milyen lesz az idei szezon, mert például az Ipoly mentén, a bogyós gyümölcsök igazi hazájában is szomjasan kókadoz- nak a palánták, eső nélkül nem nőnek, kínjukban érnek és kövesednek a szemek, pedig ezen a vidéken, amely Durján Miklós, vámosmiko- lái polgármester szavai szerint is hátrányos helyzetű, szinte egyetlen jövedelmi forrást a bogyós gyümölcsök jelentenek. A pénteki, vámosmikolai termelői fórumon meghívottként részt vett Bogárdi Zoltán, a választókörzet MDF-es országgyűlési képviselője, jelen volt Mayer Antal, a dré- gelypalánki termelőszövetkezet és egyben a Málna és Bogyós Gyümölcs Termelők Országos Szövetsége elnöke és Lux Róbert, a Magyar Gyümölcstermelők Szövetsége főtitkára. (Folytatás az 5. oldalon) MDF-juniális a Hűvösvölgyben Biztos, hogy megérkezünk A Magyar Demokrata Fórum budai szervezetei juniálist rendeztek szombaton a hűvösvölgyi Nagyréten. A kikapcsolódást szolgáló programok mellett politikai fórumot is tartottak az MDF több vezető személyiségének, minisztereknek, a pártfrakció vezetőjének és országgyűlési képviselőknek a részvételével. A juniálison a Pest Megyei Hírlap hét végi számaiból is vásárolhattak az érdeklődők. (Tudósításunk a politikai fórumról a 2. oldalon.) Csukán Sándor felvétele Pengett a kasza A „Peng a kaszá” elnevező- pon a szakácsok, zenészek, sű gazdatalálkozót negye-_ s természetesen a jófajta in- dik alkalommal rendezték nivalót kínáló kereskedők meg vasárnap Tápiószent- keltek legkorábban. Bálint mártonban. A nemes vetél- János gazdálkodó vezetésé- kedőt minden év júniusában vei megalakult a szakértői meghirdeti a Magyar Füg- bizottság, kidolgozta a vergetlenségi Párt helyi szervezete. Ezúttal a faluszélen, a Székesen gyülekezett — már a reggeli óráktól — Szentmárton kaszálni kész férfinépe és a szurkoló családtagok. A juniálisnak is beillő hagyományőrző naVimola Károly felvételei senyszabályokat, kimérte a lekaszálandó területet. Úgy döntöttek, hogy a kapálást, a fenést, a kaszálás minőségét és az elhasznált időt együttesen veszik figyelembe a pontozásnál. (Folytatás az 5. oldalon) PEST MEGYEI HÍR XXXVII. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JUNIUS 14., HÉTFŐ Erkelre emlékeztek A fellobogózott Budakeszin a helyi és a környékbeli polgárok, a hazai vendégek és a német testvérvárosból, Neckar- sulmból érkezett népes küldöttség — köztük a Kolping fúvószenekar és az énekkar — részvételével háromnapos rendezvénysorozat kezdődött pénteken délben Erkel Ferenc halálának 100. évfordulója ünneplésére. Nemzeti operánk megteremtőjének munkásságáról szólt a Magyar Rádió Budakeszin megrendezett Ki nyer ma? című műsora. A zenéhez fűződő kapcsolatukról vallottak rajzban a gyerekek a vidám aszfaltrajzversenyen a művelődési ház udvarán, majd megkoszorúzták Erkel emléktábláját egykori nyaralója falán. Méltató szavakat Kapitány Katalin, a zeneiskola igazgatója mondott. Hat díjat és több kü- löndíjat osztottak ki az Erkel operáiról írt színvonalas pályamunkák készítőinek, és az odalátogatókat a Dunakanyar Ifjúsági Fúvószenekar szórakoztatta. A pénteki rendezvénysorozat ünnepélyes befejezéseként az Állami Hangversenyzenekar adott hangversenyt Erkel és kortársai — Liszt és Mosonyi Mihály műveiből a katolikus plébánia- templomban. (Folytatás az 8. oldalon Páneurópai kultúr fesztivál Soha egymás ellen A magyarországi Német Kultúregyesület kezdeményezésére, a Páneurópai Unió támogatásával kultúr- fesztivál színhelye volt a hét végén Solymár, Zsám- bék, Budafok és Budapest. Mintegy nyolcvan nemzetiségi csoport képviseletében majdnem kétezer fő részvételével zajlottak a bemutatkozó rendezvények. ' A szombat színes felvonulással kezdődött a Budai Várban. A népviseletbe öltözött csoportok óriási tetszést arattak a lakosság körében. A Mátyás templomban és a Bécsi kapu téren levő evangélikus templomban ökumenikus istentiszteleten imádkoztak együtt a résztvevők. Délután a Petőfi Csarnokban folytatódott a rendezvény, ahol három színpadon, a kiállítóteremben és a csarnok előtti téren zajlottak az események. A vásáros sátrak sorában örvendetesen kevés volt a bóvli, a giccs. Kerámiák, üvegedényt, bőrcsizmát, cipőt, kékfestő anyagot és ruhácskákat, ízléses bizsut láthattunk. Különösen érdekes volt Molnár Ferenc őrbottyáni fotóművész standja, ahol pásztorlegyezőt kínált. Régen maFellépés előtt. Szakmai megbeszélés, vagy csak a napi gondokról esik szó? jorokban, az istállók és akiok környékén valóban legyeket hajtottak a különös találmánnyal, manapság inkább dísztárgyként használatos. Belányi László iparművész nem árulja alkotásait, azért jött el, hogy megmutassa, megismertesse csodálatos ikonjait, iniciáléit a Képes Krónikából, és egyéb bőrszobrait, kíváncsi a véleményekre, a visz- szajelzésre. Arakat sem mond, egy-egy alkotásán nyolc-tíz hónapig is dolgozik egyedi, megismételhetetlen darabok. A fesztivál művészeti vezetője Vásárhelyi László. Lehetetlen vele akár néhány szót is váltani, annyira elfoglalt. A színpad mögött szólítja a soron következő táncosokat, énekeseket, elhangzik egy-egy jótanács, a ruhán egy igazító gesztus önbizalmat ad a szereplőknek. (Folytatás a 4. oldalon) Ä vesztes győzelme Furcsa szerzet vagyunk mi magyarok. Vagy túlzottan szeretjük magunkat, vagy sehogy. Lehet persze, csak a két véglet olyan hangos, hogy néha már azt hisszük, normálisan gondolkodó és érzó' magyarok nincsenek is. De vannak! Hála Istennek, ezek vannak többségben. Mert ha nem így lenne, akkor már nem is lennénk. És szegényebb lenne az emberiség egy csodálatos költeménnyel, mert Vö- rösmartynak nem lett volna módja megírni a Szózatot, s benne a hátborzongató nemzethalál-víziót, mint a bizakodás negatív alternatíváját. Mert a magyarság már korábban eltűnt volna a történelem színpadáról. Mert ha nincs Géza fejedelem és István király, ha nincs Szent László és IV. Béla, és folytatni lehetne napjainkig, Teleki Pálig és Nagy Imréig, akkor... De voltak! Az ö életük és életművük rendkívül fontos számunkra, mert nélkülük a magyarság megmaradása szinte elképzelhetetlen. De hát ók egyek velünk, ók a magyarság legjobbjai, mondhatni, ók a magyarság. Nem szabad őket egy percre sem elfelejtenünk! S nem éppen a nehéz időkben, amikor minden jó szó egyenértékű a jó tettel. Ilyen jó szót kaptunk a minap James McCargar amerikai diplomatától és Habsburg Ottótól. A Szabó Ervin Könyvtár kelenföldi Irodalmi Kávéházában az 1945 utáni években Budapesten szolgáló amerikai diplomata mondta „A titkos háború” című könyvének ankétján: „A magyarok elvesztették a háborút, de megőrizték méltóságukat. ”Habsburg Ottó pedig díszdoktori oklevelének átvételekor jelentette ki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, hogy Magyarország 1956-ban megnyerte a hidegháborút. E két megállapítást nem elfogult magyar nacionalisták mondották, hanem a háborús ellenfél képviselője és a detronizált Habsburg- ház legidősebb tagja, az utolsó trónörökös. Jól jegyezzük meg, amit mondtak! S ha vesztesként, letiporva és megalázva is meg tudtuk őrizni méltóságunkat, akkor most, amikor megnyertük a hidegháborút az emberiség számára, egy percre se feledkezzünk meg 1956-ról! Mert igaz ugyan, hogy 1956 az egész világé, de azért elsősorban a miénk! Török Bálint Gazdatalálkozó Szentmártonban
