Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 9.. SZERDA J3 Dr. Soós László úrnak, az MDF Országos Választmánya tagjának Tisztelt Soós László Úr! A Pest Megyei Hírlap mai (június 4.) számában olvashattam egyértelmű, világosan megfogalmazott álláspontját a közelmúltban történtekkel kapcsolatban, Gondolatébresztő címmel. Egyike vagyok azoknak, akik bár már 1991 tavaszán jelezték — írásban is —, minek nézünk elébe, mégis megúszták az amputációt. Talán a legelső' voltam, aki etikai bizottság elé álltam 1991 májusában. De nem ezzel kívánom traktálni, nem ezért írok. Hanem mert soraival sajnos, egyet kell értenem. Ismeretlenül is tisztelettel köszönti és üdvözli: dr. Csapody Miklós országgyűlési képviselő' Budapest, 15. választókerület Tűnődés a váci Konstantin téren Migazzi Kristófnak, Mária Terézia ked- veit főpapjának megengedte, hogy két stallumot is betölthet.. Váci megyéspüspök és bécsi érsek. Vácott kevesebbet, a császárvárosban többet tartózkodik. Különösebben nem művelt, viszont szellemes, mint francia püspöktársa, Tappey- rand herceg. Közös bennük az, püspöki méltóságuk mellett a politikába révedtek. Migazzi viszont kiváló egyházszervező és építkező. Két építménye Vác szimbóluma: a Diadalkapu és a Dóm. Gyorsan építtette mindkettőt. Vácra várta a császámőt, a trónörököst, a bécsi udvar fontosabb személyeit. A királyi látogatás megtörtént. Ezeket a szimbólumokat aztán a név rövidesen átkeresztelte. A Diadalkapuból Kőkapu, a Dómból Székesegyház lett. Bár a Székesegyház inkább egyházmegyei központot jelent, ordináriussal. rendelkező személlyel és a Dóm előtt elterülő tér, körötte helyezkedik el: a Püspöki Palota, a Könyvtár, a Szeminárium, a Karolina leányiskola, az alsó- városi plébánia, a két kanono- ki épület, a kispréposti lak, az Emericana, a piarista gimnázium, a segédpüspöki épület. „Amikor én még kissrác voltam”, úgy jó hatvan évvel ezelőtt, a Székesegyház téren, a főbejárattal szemben két platánsor egyengetett a Dóm kapujáig. A teret Na- szály-mészkőből faragott dúcok övezték, lejtett ívű láncokkal. A dúcok ma is megvannak, a láncok hiányoznak. — Hogy a platánsorokat mikor vágták ki? — erre nem emlékszem. Nagyobb egyházi ünnepeken, évfordulókon, bérmáláskor, arany-, ezüst-, gyémánt- és vasmiséken, papszenteléskor, ha a megyéspüspök celebrálta a misét — Csáky Károly és Hanauer Á. István megyéspüspökökre gondolva —, a négy pejlóval fogatolt hintók nem a főbejárattal szemben a platánsorok között mentek a Dómba, hanem a Szeminárium oldalánál a Gasparik utcáig és onnét már gyalog tették meg az utat. Tán a natúr állapotban lévő tér porát felverték volna a lovak patái és az megtelepedett volna a méltóságot sugárzó egyházi öltözéken. 1945-től, az új napkeltével nemcsak a város irányítása, de arculata is megváltozik. Hamar megjelenik a Székes- egyház téren a „hős szovjet emlékmű”. A tér közepén. Kivitelezése? Műmárványlapokból összedobált förmedvény. Sárgarézből vörös csillag, cirill betűkkel valami szöveg. Nemsokára megjelenik a városban Tihanyi Ernő párttörténész és megkezdi az utcák és terek neveinek átírását. A Székesegyház térből Konstantin tér lett. (Bizonyára a római császárra gondolt.) Az egri és a szegedi Dóm téri nyári játékok mintájára a téren itt is hasonlót szerveznek. De útban van egy képzeletbeli színpadnak az ott felállított Szt. István-szobor. Még bűn is terheli! Kereszt van a kezében és azt a szovjet emlékmű felé tartja. Eltávolítása, esetleges megsemmisítése lehetetlen. A párt frazeológiája szerint I. István a központi államhatalom megtestesítője, mint volt a Párt. A szobrot eltolják a Petróczy utcáig. De eme művelet után a nyári játékok gondolata is megszűnt. A Konstantin tér napjainkig megkapta civilizált arculatát a turisztika szabályai szerint. Nem kereshetjük a genius loci-t. Tán egy wind- sori parkra hasonlít: kő- és műmárvány, terjengős túlvilá- gítással. Tán a gondozott bokor-rózsák jelentenek felüdítő látványt. Migazzi érsek-püspök amikor a Dóm felépült homlokzatára íratta: „D. O. M. in honorem assumtae in coelum virgiHISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről VI. (Gesta Hungarorum) Miképpen jöttek be Pannóniába? Álmos vezér és főemberei pedig elfogadván az oroszok tanácsát, igen biztos békét kötöttek velük, minthogy az orosz vezérek, hogy a székükből el ne kergessék őket, kezesül adták fiaikat, mint fentebb mondottuk, számtalan ajándékkal együtt. Akkor Halics vezére elrendelte, hogy kétezer nyilas és háromezer paraszt járjon előttük, s a Havas-erdőn át a hungi határig utat készítsen nekik. Egyszersmind összes barmaikat megrakatta élelemmel meg más szükségessel, s ennivaló szarvasmarhát szintén igen sokat adott ajándékba. Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak és az a hét kun vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben az oroszok tanácsára és segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak any- nyira áhítottak. Ott aztán, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven. napot töltöttek, és a földet kimondhatatlanul megkedvelték. A föld lakosai, a szlovének pedig megérkezésükről értesülve, szörnyen megijedtek, és önként meghódoltak Álmos vezérnek, mivel hallották, hogy Álmos vezér Attila király nemzetségéből származik. S jóllehet Salán vezér emberei voltak, mégis nagy tisztelettel és félelemmel szolgáltak Álmos vezérnek, megajánlva neki mindent, ami csak a megélhetéshez szükséges, úgy, amint az urukkal szemben illendő. Ilyen félelem és rettegés fogta el a föld lakosait. Kedvében is jártak a vezérnek meg főembereinek, mint a szolgák szoktak a maguk urának. Egyszersmind magasztalták nekik a föld termékenységét, és elbeszélték, hogy Attila király halála után Nagy Kán, Salán vezér őse, aki Bulgáriából jött, a görögök császárának tanácsára és segítségével miképpen foglalta el azt a földet. Elmondták azt is, hogy őket magukat, a szlovéneket miképpen telepítették Bulgária földjéről az oroszok határára, hogy most a vezérük, Salán, miképpen bánik velük és övéikkel, meg minő hatalma van körös-körül a szomszédaik felett. Hung vára Akkor Álmos vezér és főemberei ezek hallatára módfelett felvidultak és Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Labore nevű ispánja — az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták — futóra fogta a dolgot, és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái űzőbe véve őt, egy folyó mellett elfogták, és mindjárt azon a helyen felakasztották. Attól a naptól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborénak hívták. Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és paran- csolóvá tette fiát. Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvá- ria vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon. Árpád vezér Az Úr megtestesülésének ki- lencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugo- csáig, minden lakójával együtt elfoglalta. Borsova várát ostrom alá fogta, harmadnapra harccal bevette, falait lerombolta, és Salán vezér katonáit, akiket ott talált, bilincsbe verve Hung várába vezettette. Mialatt több napon át ott időztek; a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s*ezért a földet kimondhatatlanul megszerették. Végre pedig, midőn mindezt, ami történt, Salán vezér futva elmenekült embereitől meghallotta, kezet nem merészelt emelni. Hanem követeket küldve bolgár szokás szerint elkezdett fenyegetőzni; Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte. embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, kik is hát ők és honnan jöttek, hogy ilyen dolgokat mertek elkövetni. Egyúttal megüzente nekik, hogy gonosz cselekedeteiket tegyék jóvá, és a Bodrog folyón semmi esetre át ne merjenek jönni, mert különben ő maga kerekedik fel a görögök és bolgárok segítségével, és gonosz cselekedetüket megtorolva, alig ereszt el majd közülük csak egyet is, aki hazájába visszajutva hirdethesse az örömöt, hogy megmenekült. Salán vezér küldöttei Zemplén várának menve, átkeltek a Bodrog folyón, és másnap eljutottak Árpád vezérhez. Harmadnap pedig Árpád vezért uruk nevében köszöntötték, és amit az meghagyott, tudtára adták. Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: „Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna—Tisza közén elterülő föld, egészen a bolgárok határáig, ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyó- ig elterülő földet. Azonfelül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jóvoltából két korsót tele Duna vizével és egy nyalábot Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Alpár homokjának a füve a szcí- tiai tájaknak, azaz Dentü-monis ets mischelis archangeli.” Egyháztörténetben, liturgiában gondolkodott. Szt. Mihály, a Missale szerinti értelmezésben: „Ki olyan, mint Isten?” A Dóm védőszentje a mennyei seregek fejedelme. Luciferrel, a bűn rontó erejével viaskodik. Égi missziójának kívánt társat adni 1939-ben Hanauer Á. István váci megyéspüspök, amikor Szt. István szobrát, a püspöki palota oldalánál, szemben a Dóm bejáratával felállíttatta. 1991-ben lehetőség volt arra, hogy az új önkormányzat az elvett neveket visszaállíthatta, a Konstantin tér — maradt. Levelet írtam az alpolgármesternek — ő volt ezzel megbízva —, a helyzet tarthatatlanságára. Javasoltam, ha már a Székesegyház tér elmarad, nevezzük el Pétery József térre. Egész püspöki idejében ő is védte egyházát a rontó bűn ellen. Mindszenty bíboros követője és még váci megyéspüspököt nem ért any- nyi megaláztatás, mint őt. 1949 tavaszán középiskolásokat vezényeltek a palota elé és kórusban kiálltatták velük: „Petró Jóska gyere ki, vár a kötél ideki!” Amikor az ÁVH benyomult a Palotába, Pétery püspököt lefüggönyözött szobában tartották, Jupi- ter-lámpákkal világított lakásban élt és álomellenes injekcióval „kezelték”. De nem törték meg és Hejcére száműzték. Ott is halt meg. Amikor fogságában bejelentette, a négy évszakos breviáriumot szeretné fordítani, elvették szemüvegét és mindaddig vakoskodott, míg 1956. október 31-én haza nem hozták. Nem írta alá a kormánynyilatkozatot, a forradalom leverése után ismét visszavitték. A Konstantin tér azért sem maradhat fenn, mert ezt a nevet a Párt adta! Még az sem megoldás — ahogy az alpolgármester levele szól —, hogy egy volt városépítő püspök, Schuszter Konstantin keresztneve értendő most alatta. — Akkor a Migazzi teret miért nem nevezték el Kristóf térre?! Még éltetnek gyermekkorom váci emlékei. Részt vettem Szt. István szobrának avatásán mint református cserkész. Félredobottan áll, a talpazatára írt szöveggel: „A Nagy királynak — szent alapítójának — a váci egyházmegye püspöke, papsága és hívő népe. 1939. október 14. Utána: „Újjépítette a városvédők és városszépítők egyesülete. 1988.” — Mit kellett újjáépíteni? Az lett volna benne az „új”, ha visszakerül eredeti helyére. Petó'vári Gyula Budapest gyemek a füvénél, és a Duna vize vajon jobb-e a Don vizénél.” S miután így tudtukra adta üzenetét, több mindennel gazdagon megajándékozta őket, és ezzel megszerezvén jóakaratukat, meghagyta nekik, hogy menjenek haza. Aztán Árpád vezér tanácsot tartván, szintén elküldötte követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezémének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst. A küldöttek voltak ebben a követségben az előkelőbb személyek közül Ete apja Ond, a másik meg Alaptolma apja Ketel. Harmadiknak küldtek még egy igen serény vitézt. Tárcáit, kémlelés végett, hogy vizsgálja meg a föld minőségét, s hamarabb visszafordulva, adjon hírt urának, Árpád vezérnek. (Folytatjuk) Kossuth Pest vármegye közgyűlésén Kossuth 1840. május 10-én szabadult börtönéből. A fogságban töltött évek nem törték meg, ismereteit elmélyítette, tettvágy át megsokszorozta a rabság. „Erejében, elméjében a régi maradt”— írta Deák Ferenc, egy kortárs pedig így jellemezte: „mint Phönix a fűzből, megifjodva lépett ki”. A nemzet sem felejtette el, sőt, népszerűbb volt, mint letartóztatása előtt. Az ifjak ünnepelték, a közélet szereplői sorra felkeresték. A megrokkant tVes- selényi levélben kereste fel, ő úgy látta, hogy a „nyilvános közpálya be van előttünk zárva”, ezért azt szerette volna, ha Kossuth hozzá költözik falura, és együtt gazdálkodnak, olvasgatnak. Az ajánlatot Kossuth elutasította, mert — mint írta —„Nekünk, ha valaha, most kétszeresen kötelességünk el nem vonulni a falusi magány csöndjébe”. Mindössze néhány hetes pihenést engedélyezett magának. Első közszereplése Pest vármegye közgyűléséhez kapcsolódott. 1840. június 9-én jelent meg a megyegyűléscn, mint feljegyezték, a börtöntől még sápadtan és „sokaságtól és beszédtől elszokottan”.Beszédében megköszönte Pest vármegye támogatását, az erkölcsi és politikai segítséget, mely nem kis mértékben járult hozzá szabadulásához. Hitet tett a megyék önkormányzata mellett is, hiszen a vármegyék emelték a „magános csekély polgár sérelmét köz nemzeti sérelem fokára”..Sómus végén megjelent szülőföldjén, Zemplén megyében is, ahol — mint az őt köszöntő beszédre mondott válaszában kifejtette —„viszontagságteli, de szabad legyen szerénylenem, nem egészen haszontalan politikai életem pályaterén tizenkét évek előtt az első lépéseket gyakorlatlan erővel megkísértettem”. Pogány György
