Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-07 / 105. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 7., PÉNTEK 13 Vállalják tovább! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Egy nagyvállalat vezérigazgatói titkárnőjeként — másfél évvel ezelőtt — feltettem a kérdést, mi a csudának jár a cégnek ez a gyengécske sajtótermék. Mivel Isten malmai lassan őrölnek, mielőtt a „lemondás” megtörtént volna, a CSODA bekövetkezett az „őrségváltással”. Azóta hűséges olvasója, egyes cikkek esetében terjesztője vagyok a lapnak. Ez történik a RENDKÍVÜL INSTRUKTIV, április 27-ei számban közölt „Kirekesztés vagy önkirekesztés?” című olvasói levél esetében is, amelyből a téma iránt érdeklődők bőven kapnak (vémyo- másnövelő) információt. Önnek és csapatának rendületlen kitartást kívánok, hogy minden ellenséges, hivatalos és magánvonalon befutó, vadabb és szelídebb kritika ellenére vállalják tovább a magyar, keresztény szellemiség terjesztését, az optimista gondolkodás erősítését, a fiatalokkal való törődést! Isten segítse ebben mindnyájukat! Névery Gáborné Budapest Kommunista ütőkártya 3ÉÉ Városszerte — már jJb'J előzetesen is (!) — nagy felháborodást váltott ki Thürmer Gyula munkáspárti elnök tervezett, május 3-i váci „nagygyűlése”! (Talán nem kell indokolni az ellenérzéseket, hiszen a szélsőbal éppolyan ellenszenves, mint a fasizmus!) A város demokratikus érzelmi polgárai között felmerült egy csendes demonstráció gondolata, hogy transzparensek felmutatásával adjuk tudtára Thürmemek: nem kívánatos a váci jelenléte. Előzetesen nagy felbuzdulások hangzottak el, sokan egyetértettek a tervezett demonstrációval. Nos, május 3-án csalódniok kellett a szervezőknek. Amíg a zeneiskola előtt a szürke üstökű, éle- medett korú „elvtársak” ugyancsak gyülekeztek, a fő- rendc^pk vörös karszalaggal tüsténkedtek, addig az ellenszenv-tüntetők csupán ketten árválkodtak, később e létszám még eggyel szaporodott. A szándékot azért megvalósítás követte. T. Gy. érkezésekor felmutatták előtte a frappáns jelszót: .JCommu- nizmus=Fasizmus!” Az önkéntes „fogdmegek” éhes kányákként csaptak rá a transzparensre, dühödt gyűlölettel szaggatták szét Vezérük előtt — nyilván a „demokratikus véleménytisztelet” jegyében... A maroknyi „sereg” tehát végrehajtva célját, elhagyta a dicső helyszínt. Este fél hét után — nyilván a „nagygyűlés” végeztével — egy veterán elvtárs betévedt abba a kerthelyiségbe, ahol e sorok írója is időzött. Zsebében ott díszelgett a „nagygyűlés” vörösben pompázó műsorfüzete. Egy fiatalember — félig komolyan, félig tréfásan — megkérdezte tőle: — Hogy döntöttek a jövőnkről? — A deres hajú tovaris hetykén kivágta a (demokrációban sem szalonképes!) „ütőkártyáját”: — Ha kell, én elpusztítom a miniszterelnököt! Legfeljebb életfogytot kapok érte... A többi legyen a maguk dolga! Csak elképzelni tudom, milyen épületes „igehirdetés” folyhatott a „nagygyűlésen”, ha ez a „galambősz” öregember is ilyen pokolian tüzes gondolatokkal gazdagodott!? Brezovich Károly Vác Franciák a Kossuthon Dominique de Corta ezredes vezetésével francia katonai delegáció tartózkodott hazánkban. Egyebek között ellátogattak a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára is. Megismerkedtek a tiszt-, tiszthelyettes- és tartalékos tiszti képzéssel, majd megtekintették a különböző szaktantermeket. Szabadidejükben a város nevezetességeivel ismerkedtek. Géczi Sándor Szentendre Emelkedett a betéti forgalom Április 30-án a Veresegyház és Vidéke T akarékszövetkezet a Váci Mihály Művelődési Ház színháztermében küldöttgyűlést tartott, amin a hat kirendeltség (Veresegyház, Fót, Őrbottyán, Erdőkertes. Mogyoród, Váchartyán) 80 küldöttjéből több mint hat- vanan vettek részt. A takarékszövetkezet új elnöke, Rádi János részletes beszámolójában először a bekövetkezett változásokat értékelte. amik a gazdasági környezetben, a politikai vonzódásokban történtek. Beszélt a nagyvállalatok széteséséről, a hitelképességről, a termelőszövetkezetek alakulásának kihatásairól; csökkent a terület, szűkült a piac és munkanélküliség lépett fel. Csőd lépett fel egyes bankoknál, új és kényszervállalkozók léptek színre, forráshiány tapasztalható. A takarékszövetkezetekre is kihatással volt mindez. Hosszú távon ehhez a gazdasági környezethez kell alkalmazkodnia. Konkrét megnyilvánulása az alapszabály előírt változtatása, a mindennapok szintjén pedig a kamatlábak alkalmazkodó megváltoztatása. Részleteiben ismertette a gazdasági eredményeket: a passzív bankműveleteknél a betéti forgalom a múlt évi 447 ezer forintról 644 ezerre, 44 százalékkal emelkedett, ebben a sorrendben Fót és Veresegyház van az élen. Legnagyobb mértékben a kamatozó betét aránya nőtt. A betéti kamat csökkent 7—16 százalék közé. Ez évben is még 1 -2 százalék csökkenés várható, mindez az infláció csökkenésével. A betétesek kamata 130 millió forint volt. A betét lakossági aránya: 90 százalék. Az aktív műveleteknél, a kölcsön kihelyezésénél viszont 68 százalék kamatcsökkenés vált lehetővé. A Maz- da-gépkocsivásárlásra évi 10-15 darabot terveztek és már most mind elkelt. (!) A hitelfolyósítások és törlesztések egyenlege 208 millió forint volt, ebből 95 százalék a lakossági és a kétharmada a fogyasztási kölcsön! HISTÓRIA A továbbiakban részletesen ismertette az elnök a takarékszövetkezet részvényelhelyezési bankműveleteit, kiemelve, hogy a probléma- mentes állományuk magasan a megyei átlag feletti: 96,6 százalék! Az éves eredmény a múlt évi 2 milliót 240 ezerrel haladja meg. Ez azonban a könyvelési változások miatt nehezen összehasonlítható, de elismerést érdemel. 15 százalékos az osztalék. A 28 főállású dolgozó egy főre eső eredménye fővárosi szinten van! Beszámolt a váchartyáni új üzletház június 30-ára tervezett megnyitásáról, és részletesen ismertette az új fóti kirendeltségi épület körül lezajlott eseményeket és köszönetét mondott Tóth Sándor fóti polgármesternek a megértő hozzáállásáért. (Beszámolója során köszönetét mondott elődjének, Puskás Józsefné volt elnöknek több évtizedes jó munkájáért is!) Kifejtette még, hogy az az elképzelés, hogy a takarék- szövetkezetek a vidék bankjai legyenek, bankcsoporthoz tartozva, szerinte irreális; állami pénzre nem számíthatnak és a 35 éves múltjuk és szakmai tapasztalatuk a továbbiak biztosítéka! Lázits Gyuláné főkönyvelő beszámolójában, a részletes eredményismertetés mellett vázolta a számviteli törvény okozta nehézségeket. Nyilas Zoltánná felügyelő bizottsági elnök pedig az ellenőrzés részletes eredményeiről számolt be. A küldöttgyűlés után a megjelentek baráti vacsorán vettek részt. Fazekas Mátyás Veresegyház Választás és bizalom Ősidők óta harcos érdekvédőink (SZOT—MSZOSZ), „a szakszervezet” mindent elárasztott választási plakátjaival. Kölcsönös bizalmat feltételezve, tegező módban szólítanak meg. Válaszd, hogy dönthess, szól a felhívás. Mivel nem túl sok hiteles embert tudnak kiállítani, marad Nagy Sándor és Sándor László, mint listavezetők. Tessék, tessék, lehet választani! Ők már 1990 előtt is megmutatták mire képesek, hiszen hűen szolgálták akkori gazdáikat, természetesen a tagság megbízásából. Most: harsányan „képviselik” a nyugdíjasok, munka- nélküliek, hajléktalanok és mások érdekeit. Akkor: elfelejtettek szólni azért, hogy tízezreknek csak munkahelyük volt, munkájuk pedig nem. Nem szóltak, hogy vigyázat, mert katasztrofális az eladósodásunk. Azt sem kifogásolták, hogy a „spontán privatizáció”, melyet még a Német-kormány tett lehetővé, az ország kifosztását eredményezi. Nem szerveztek demonstrációt áz évi 2 százalékos nyugdíjemelések miatt! És még hosszan lehetne sorolni, mi mindenért nem emelték fel szavukat. Vajon miért nem?! Most, hogy — hathatós közreműködésükkel — az ország ilyen nehéz helyzetben van, miért gondolják, hogy rájuk bízzuk sok százmilli- árd TB-járulék és egyéb vagyon kezelését? Jöjjenek a Munkástanácsok! Mika Miklós Budapest A Haramiák — magyar színpadon Riethaller Mátyás a Helytartótanácshoz, Buda, 1795. dec. 28. Alázattal mellékelek négy színművet, amelyeket legkegyesebb rendelkezésük folytán a magyar színészek cenzúrára benyújtottak. Ezek a következők: 1. A hegyi Tolvajok vagy inkább Latrok. Szomorú Játék öt felvonásban, szerzetté Schiller, fordította Nagy- réti Darvas János, T. N. Abaúj Vármegyének Old. Szolga Bírája'. Pesten Nyomt. Trattner Mátyás Betűivel, 1793. 2. A Hármasok. Víg Játék Négy Felvonásban szabadon K. M. Mérey Sándor. Pesten 1795. 3. Gonoszság nélkül való Téveledés (tévelygés). Érzékeny Játék (szentimentális színmű) öt Felvonásban, Beck Henrik után szabadon K. M. Mérey Sándor által. Pesten 1795. 4. A Betsületre tett Fogadás. Víg Játék Négy Felvonásban. Spiess Henrik Kristian Úr Munkáiból a Nemzeti Játék Színhez készítette Lehner András3. Ami az első darabot vagy tragédiát illeti, amelyet az előző években már adtak a színpadon, és mint a címlap mutatja, nyomdába is került, a legfelsőbb elhatározás sérelme nélkül azt ajánlom, hogy a cenzúrarendelet szabályai szerint és a legkegyelmesebb színházi rendelkezések értelmében, kerüljük el a feltűnést és a botrányt. Ebben ugyanis hallatlan bűnöknek olyan tömege található, ami a valóságban, így, sohasem fordul elő. Ä hallgatóságnak folyamatosan tálalják ki az egészet, nemcsak vadállati gaztetteket, nemcsak a gonoszságok minden borzalmát, hanem egy sor olyan, legalábbis álszent galádsá- got, amely — mint a kegyes szabályzat bölcsen megjegyzi — a nézőkben felkelti a vallási közönyt, érvelése megingatja a hitet Isten igazs'ágosságában, szörnyű káromlásokat szór Isten ellen, a vallás ellen, veszélyezteti az erkölcsöket, ártalmas és káros az uralkodó és az állam szempontjából, és kedvez a francia forradalom eszméinek. Ezeknek az érveknek az alapján ezt a gonosz tragédiát, amelyet a magyar színészek a legközelebb elő akarnak adni, az idő rövidsége miatt a Könyvvizsgáló Hivatal itt és most átengedi, de ezúttal is kéri a kegyes intézkedést, ami ennek a tragédiának színpadi előadását megtiltja. A második darab vígjáték, és nyugodt lelkiismerettel engedélyezhető, mivel részben maguk a színészek, részben a cenzúra a sikam- lósabb részeket és a csúnya kifejezéseket egyesült erővel kiirtották s előadásra alkalmassá tették. A harmadik darab a kegyes előírás értelmében kihagyásokkal adható. Az I. jelenetben ugyanis két oldalon át a francia forradalomról beszélget két személy, mégpedig az egyik csaknem helyeslőleg; a másik válaszával folytatódik a párbeszéd, s így ha T jeltől T jelig kimarad a szöveg, nem lesz feltűnő. A cselekmény mit sem szenved a kihagyással, sőt az elejét valami más szöveggel is lehet pótolni, mert az egész afféle quodlibet (egyveleg). A negyedik darabot szintén már a színészek megtisztították, mert attól tartottak, hogy másként esetleg letiltják a színpadról. Ily módon semmi megjegyeznivaló evvel kapcsolatban nincs. 1. Darvas János (tl805) — Darvas Ferenc helytartótanácsos fia, földbirtokos, Abaúj megye szolgabírája. A darab 1793-ban megjelent ugyan, de csak 1810-ben került színre Pesten. A pesti Német Színházban 1791. jún. 30-án mutatták be. 2. Mérey Sándor (1779—1848) — királyi személynök, aranysarkantyús vitéz, kamarás stb. a felvilágosult buzgalomnak igen hamar istenhozzá- dot mondott. A Htt-ban hosszabb ideig volt a Tanulmányi Bizottság elnöke. Ifjúkori fordításai közül A hármasok — Bonin és H. Spiess után — 1795. nov. 23-án Pesten került bemutatásra. A gonoszság nélkül való tévelygés ugyanezen év febr. 4-én került színre. 3. Lehner András pesti polgár H. Spiess német eredetije után készült fordítását Parola, vagy becsületre tett fogadás címmel 1795. szept. 8-án mutatták be. Nyilatkozat Magyarország határairól A II. világháborút követően a magyar közvélemény reménykedett — és ezt egyes nyugati megnyilatkozások is elősegítették —, hogy a békekonferencia nem ismétli meg azt a tragikus bűnt, amelyet Trianonban elkövettek a magyarsággal szemben. Ezért roppant nagy csalódást keltett a Külügyminiszterek Tanácsának 1946. májas 7-én kelt párizsi nyilatkozata, amely leszögezte: Magyarország határai az 1937. december 31-1 helyzetnek megfelelők legyenek. Sőt, még azt is csökkenteni szándékoztak, mivel elfogadásra javasolták Csehszlovákia indítványát a Duna jobb partján, Pozsonnyal szemben öt falu elcsatolására. A külügyminiszterek határozata lényegében eldöntötte a békekonferencia területi jellegű kérdéseit, legfeljebb apróbb változtatásokban lehetett reménykedni. Erre sok esély azonban nem volt. A nyugati hatalmak ugyan — legalábbis Auer Pál követ május 12-i jelentése szerint — „sok megértést tanúsítanak problémáink iránt”, de csak olyan kérdésekben igyekeznek álláspontjukat érvényesíteni — főleg az Egyesült Államok —, melyek „elsőrangú fontosságúak”. Á győztes hatalmak közben egymásra mutogattak; Puskin szovjet követ az amerikai álláspont hajthatatlanságával magyarázta a döntést; Bymes amerikai külügyminiszter viszont a szovjetek merevségét bírálta a magyarok számára kedvezőtlen döntés miatt. A fölöttéb terméketlen és gyászos vitát végül Molotov külügyminiszter döntötte el, mikor május 28-án kijelentette: a külügyminiszteri értekezeleten kijelölt határokat véglegesnek lehet tekinteni. A Nyugat — szép szavakon túl ■— másra nem volt képes. Pontosabban saját hatalmi céljai miatt jelentéktelennek ítélte a magyar ügyet. Pogány György
