Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-07 / 105. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 199.1 MÁJUS 7., PENTEK Nyelvoktatás, nulladikos tábor, Iskolánk, — az Ady Endre Gimnázium — Pest megye déli részén a „kis Duna” mentén ta­lálható. Ady Endre az egyik legnagyobb magyar költők egyike, ki szabadgondolkodá­sú, forradalmi és haladó eszmé- jű voit, így a mi iskolánk is ezt a vonalat szeretné továbbvinni. Azonkívül, hogy a gimnáziu­mok eredeti feladatát betölti, számos olyan plusz van, ami ennél magasabb rangra emeli iskolánkat. Ezek közé tartozik az a fajta nyelvoktatás, ami a hagyomá­nyos módszerektől merőben el­tér, s így az eredménye már az első évben kézzelfogható és ér­tékelhető. A harmadik évtől kezdődően módunkban áll vá­lasztani minden közismereti tárgyból heti 2 óra keretében fa­kultációt, mely a továbbtanu­lók felvételi esélyeit növeli, ezenkívül gyakorlati fakultáció keretében gépírást, informati­kát, műszaki rajzot és progra­mozási ismereteket, amelyek nemcsak a továbbtanulók lehe­tőségeit. hanem az érettségi utá­ni munkavállalást is segítik. Ma már szinte hagyomány­nak mondható a leendő első osztályosok nyárvégi fogadása, a „0”-dikos tábor. Nem felej­tem el, mennyi szorongással és kérdéssel indultam el az új isko­la felé, s mennyire felszabadul­tan és örömmel jöttem el az is­merkedés második napján sok­sok játék és humoros vetélkedő után. Véleményünk szerint va­lamennyi iskolánál be kellene vezetni ezt a fajta ismerkedést. Evek óta, névadónk születésé­nek évfordulóján megrendez­zük az Ady-hetet, melynek ke­retében nyelvi napot, főzési ver­senyt, sportvetélkedőket és az utolsó napon Ady Endre emlé­kére rendezünk műsorszámokat. Ugyancsak hagyomány az április elsejei, úgynevezett Hú- gó-nap, ami annyit jelent, hogy diákból igazgató, tanár lesz, tanárból pedig diák. Ez a nap lehetővé teszi, hogy köze­lebb kerüljünk pedagógusaink­hoz. Ady-hét Említésre méltó mind a fiú, mind pedig a lány röplabdacsa­pat, valamint kajakozóink és tomászlányaink eredményes szereplése. Ami pedig az isko­la területi elhelyezkedését je­lenti —- ezt csak egyetlen szó­val lehet jellemezni: PAZAR. Az épület egyik oldala a rác­kevei Dunára néz, ami nyáron a kajakozást, úszást és csóna­kázást teszi lehetővé, télen pe­dig ha befagy, ragyogóan le­het rajta korcsolyázni. A másik oldalon pedig a Sa- voyai-kastély látható újjáépí­tett formájában, parkosítva. Ez hát az iskolánk, röviden bemutatva. Istvánov Éva Csónak a Ráckevei l)una-ágon Krdósi Ágnes felvétele Barátság-híd Tóul... Nekem máris gyorsab­ban dobog a szívem, ha meghal­lom ezt a nevet. És Te, Kedves Olvasó? Vajon, tudod-e, hogy hol van Tóul? Miről nevezetes ez a hely? Nem! Nem a földművelésről, az állattartásról, az iparról... ezek a dolgok teljesen eltörpül­nek a touli iskola mellett. Fantasz­tikus intézmény ez. Lelkes diá­kokkal, tanárokkal... Hogy ezt én honnan tudom? Ne sürgess, Kedves Olvasó! El­mondom. Tóul és Ráckeve kö­zött az első kapcsolat nem diplo­máciai úton jött létre, nem politi­kusok találták ki. A franciaorszá­gi iskola egyik kirándulócsoport­ja palackot dobon Bécs mellett a Dunába. A palackot egy szigetúj­falui fiú. Kovács Attila találta meg. Attila hamarosan felkereste az üzenettel a ráckevei Ady End­re Gimnázium franciaszakos ta­nárnőjét, Kovács Ildikót. Hónapokig tartó levelezés, tele­fonálás után 1991 tavaszán meg­érkezett Ráckevére az első fran­cia csoport. Az álom valóra vált! Nehéz elmesélni ezt a hetet. Nem is lehet! Ugye megérted, Kedves Olvasó, hogy ezt mondom? Hi­szen itt érzelmekről van szó. Ba­rátságok szövődtek. S ezek a ba­rátságok még szorosabbá váltak nyáron, amikor mi látogattunk Franciaországba. Most azt várod, hogy a francia szokásokról, a finom ételekről, a csodás Párizsról írjak? Nem fo­gok. Ez az utazás sokkal több volt, mint egy turistaút. Minket már a szeretet kötött össze. Ma még csak négy napja, hogy a második francia csoport hazautazott. Hiányoznak! Az élmények még frissek. A fü­lemben cseng Cécile hangja: Je ne veux pás rentrier á France!!” Még nagyon jól látom magam előtt a könnyes szemeket, a szo­morú arcokat. „Többek lettünk valamivel” — mondta Gebhardt Róbert tanár úr, aki velünk töltöt­te a hetet. Szerintem mások lettünk. Eszünkbe jutott, hogy tudunk sze­retni. Gulyás Gabriella Érettségi után Mint minden középiskolában, a ráckevei Ady Endre Gimnázi­um végzős diákjaiban is élt a bi­zonytalanság a továbbtanulás, il­letve az elhelyezkedés kérdésé­ben. A munkanélküliség, saj­nos, körzetünkben is jelentős. Ennek egyfajta megoldását je­lenti — legalább egy 'évre — egy új kezdeményezés, amely „5. évfolyam” néven indult be iskolánkban. Egy nyelvi-, közlekedési-, közgazdasági tanfolyam, mely érettségizett munkanélküliek ré­szére indult be, s ideális azok­nak, akik főiskolán vagy egyete­men szeretnének továbbtanulni, de kellő alapot jelenthet egy kezdő vállalkozó számára is. A tanulók intenzív nyelvokta­tásban részesülnek heti 10 órá­ban. A, B, C kategóriás jogosít­vány mellett taxis és fuvarozói engedélyt, valamint a nemzetkö­zi fuvarozáshoz nélkülözhetet­len TIR jogosítványt kapnak kézhez a tanfolyam befejezése­kor. Ez a komplex képzés jogi, közgazdasági, számítástechni­kai alapismereteket foglal magá­ba, valamint eligazítást nyújt az adórendszer és társadalombizto­sítás bonyolult világában is. A felsorolásból is látszik, hogy széles körű képzés folyik, amely nagyobb lehetőséget nyújt a fiataloknak az elhelyez­kedést illetően. Bízunk benne, hogy a jövő­ben a lányokhoz közelebb álló tanfolyam is be fog indulni. Visontai Anikó Az oldalt a ráckevei Ady Endre Gimnázium Gépíró- Gvorsíró Szakiskola diákjainak írásaiból állítottuk össze. Megtanultak tanulni Hatévfolyamosok vagyunk Húgó-nap a gimnáziumban Ráckeve környékének leg­jobbjai, tehát mi, akik már elvégeztük az általános is­kola első hat osztályát, be­kerültünk az Ady Endre Gimnázium hatévfolya­mos 1/A osztályába. A kezdet igen nehéz volt. A tanárok szigorúb­bak, a tantárgyak nehezeb­bek lettek. Az osztály tag­jai egymás számára idege­nek voltak. Alig ismer­tünk valakit az iskola taná­rai és diákjai közül. Volt olyan eset, amikor a' taná­rokat véletlenül tegeztük, a tanulókat pedig magáz- tuk. Ez az időszak azon­ban nem tartott sokáig. Ha­mar feloldódtunk és fe­szültségünk is alább ha­gyott. Tanulmányi eredménye­ink nem voltak fényesek, de tanáraink segítségével megtanultunk tanulni. Fél év alatt sikerült a jegyek átlagán javítani. Az osz­tályközösség a kirándulá­sokon, no meg a bulikon egész jól kialakult. Ehhez hozzásegített bennünket osztályfőnöknőnk. Az iskola megszeretett minket. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy semmi­lyen rendezvényből nem hagyták ki az I/A-sokat. A versenyeken még a ta­nárok is értünk szurkol­tak. Mindenki arra töreke­dett, hogy hamar beillesz­kedjünk az iskola minden­napi életébe, és reméljük, hogy ez a többi hatévfo­lyamos osztálynál sem fog megváltozni. Bízunk benne, hogy jobb véleményetek lesz a hatosztályos gimnáziu­munkról, és nem féltek a kezdeti nehézségektől. Holczreiter Krisztina és Pirisi Eszter Iskolánkban évek óta hagyo­mány a Húgó-nap megrende­zése. A nevével ellentétben nem egyetlen napra koncent­rálódik, hanem hosszas készü­lődés előzi meg. Már másfél­két héttel előtte különféle pár­tok alakulnak, melyeknek fel­adata egy népes tábor meg­győzése arról, hogy a pártok színesebbnél színesebb kíná­lata közül ők azok, akik a leg­jobb műsort ígérik a Húgó- napra. Ennek érdekében szí­nes, jól kivitelezett, vidám hangulatú plakátokat készíte­nek, melyek egy hétre meg­töltik az iskola falait. Ezek­ben a napokban a diákok oly’ hatalmas gyakorlatiasságról tesznek tanúbizonyságot, amelynek a tanév szürke hét­köznapjaiban még a szikrája sem látszik. Idén négy párt alakult. A Radyr párt (Radikális Adys Reformerek) egy radykális párt volt, melynek gerincét a 4. B. osztály alkotta. A bal­szárny üresen tátongott. A szélsőjobbot a Passzív párt képviselte, melynek legna­gyobb tette a megalakulása volt. Szintén centralista volt a FIKA párt (Független ltjak Korlátolt Alakulata). Sajnos a szerencsétlenül megválasz­tott név miatt összeütközésbe kerültek az iskola mindenko­ri kormányzatával, ezért ne­vüket FIKSZ-re változtatták. Mondván, hogy Ilyen még úgysem volt, megalakult egy szélső-felső irányzatú párt ADIOSZ névvel (Adys Diá­kok Oszthatatlan Szövetsége). Ezen pártok alkották a poli­tikai platformot. Egy nappal a Húgó-nap előtt a pártok megtartották propagandabe­szédüket, majd ezt követően a diákok kiválasztották azt, akit megfelelőnek tartottak egy vidám és szórakoztató Húgó-nap megszervezésére. A választás az ADIOSZ párt­ra esett. A Húgó-nap reggel az ün­nepélyes kulcsátadással kez­dődött, melynek során az igazgató, néhány tanár kísér­tében átnyújtotta az iskola kulcsát jelképező szimbólu­mot a nyertes párt vezetősé­gének. A műsort egy fordí­tott óra kezdte. Ezen az órán diáktanárok tanítottak tanár­diákokat. Ezt követte a Ta­nár—Diák röplabdameccs, majd két koncepciós per. A vádlottak padján természete­sen tanárok ültek. Az ítélet — igaz, hogy koholt vádak alapján, de egy nemes cél ér­dekében — éneklés volt. A műsort egy szórakoztató ve­télkedő folytatta, melyben majdnem minden osztály részt vett a tanári csapattal karöltve. A vetélkedőben ész, ügyesség és erő csapott össze. Csak egy példaként ki­ragadott versenyszám: Az út- talan utakon. Ennek a játék­nak a lényege az, hogy a csa­pat egyik leánytagjának egy ping-pong labdát kellett el­juttatnia egy fiú jobb nadrág­szárából a balba. A vetélkedő után váratlan meglepetés érte a szervező­ket. A tanárok egy kft.-t alakí­tottak, amely vállalta, hogy a negyedikes diákokat kiszol­gálják a menzán. Ebéd után tanári tátika szórakoztatta a tanuló ifjúságot. És végül a műértő közön­ség két angol, egy francia és egy magyar nyelvű színdara­bot láthatott, melyek mind­egyike országos fesztiválo­kon is szerepelt. __ N em homályosította el a Húgó-nap fényét az a tény, miszerint egyesek (és nem­csak a diákok közül) presz­tízsveszteségnek könyvelték volna el azt, ha velünk együtt szórakoznak. Révai Csaba és Zábori Zsolt Elsősegély­nyújtó-verseny Az elmúlt év szeptemberé­nek közepén kezdtük el az el- sősegélynyújtási szakkört, melyet Spátay Tamásnak kö­szönhetünk. Ezt követően 1993 áprilisá­ban területi versenyre men­tünk, ahol első helyezést ér­tünk el. Nagy izgalommal ké­szültünk a megyei versenyre, ami Aszódon volt április 24-én. Az állomások ajtaja előtt olyan izgalmat éltünk át, amit elmondani nem le­het. Az eredményhirdetés előtt izzadt tenyérrel vonul­tunk a tornaterembe, ahol a helyezéseket adták át. Miután kihirdették, hogy a ráckevei Ady Endre Gimnázi­um csapata lett az első, (vagy­is mi: Zsadony Katalin, Bon- hardt Brigitta, Gyurcsányi Gábor, Bukri István, Bondor Balázs, Juhász Csaba) egy olyan érzés fogott el bennün­ket, amitől szinte sírtunk. A boldogságtól ujjongtunk, és egymás nyakába borultunk, hogy mehetünk Zánkára, az országos elsősegélynyújtóver­senyre, ami júniusban lesz, már nagyon várjuk. Bonhardt Brigitta

Next

/
Thumbnails
Contents