Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-28 / 123. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 28., PENTEK Sütő András halálos fenyegetettségben Az utóbbi másfél évben Sütő András és családja ellen több merényletkísérletet is végrehajtottak — tűnik ki abból a levélből, amelyet a világhírű író a Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szóhoz intézett. Az írást a lap tegnapi száma közölte első oldalán. A marosvásárhelyi író, akit az 1990 márciusi magyarellenes pogrom során fél szemére megvakítottak, egy korábbi, a lapban őt támadó írásra reflektálva leszögezte, hogy az a gyilkossági kísérlet, amelyet akkor márciusban ellene elkövettek, jórészt a kisebbségjogi megnyilatkozásai cinikus meghamisításának, a személyére szórt sajtórágalmaknak a következménye, akárcsak az a kísérlet, hogy szülőfalujában édesanyjára gyújtsák a házat. — Hasonló sajtóbanditiz- mus folytán az elmúlt másfél év alatt két ízben is újabb életveszélyes támadást szenvedtem el családommal együtt — írta a Romániai Magyar Szó szerkesztőinek. — Orvosi vizsgálatok dokumentumaival igazolva rövidesen kérem annak a mérgezési kísérletnek a kivizsgálását, amelynek, ha az isteni csoda nem szól közbe, hatan lehettünk volna áldozatai a családból, két kiskorú unokám is... Rendőrségi vizsgálat folyik ismeretlen tettesek ellen, akik háromszor törtek lakásunkra kövekkel és vízzel töltött üvegekkel. Ha egyszer célba találnak, az ablakban mélázó unokám koponyáját loccsanthatják szét. Vajon miért e könyörtelen merényletsorozat? Mert könyörtelenül rágalmaznak itt sokunkat, és főleg azzal, hogy Erdélyt akarjuk elcsa- tol(tat)ni. Sütő András a Romániai Magyar Szó szerkesztőihez fordul, hogy „ne tűrjétek lapotokban a szöveghamisítást, a minden tárgyi alapot nélkülöző vádaskodást, a boszorkányüldözést”. Koszovói tiltakozás Újságírók éhségsztrájkja Tiltakozásul az albán nyelvű tömegtájékoztatási eszközök felszámolása ellen, szerdán 250 albán újságíró lépett éhségsztrájkba a főként albánok lakta szerbiai tartományban, Koszovóban. Az AFP jelentése szerint az újságírók ezzel csatlakoztak Adem Demaci neves koszovói albán író és polgárjogi harcos hétfőn kezdett hasonló akciójához. A 250 újságíró és a Rilindja nevű albán nyelvű kiadó alkalmazottai azért folyamodtak a tiltakozásnak ehhez az eszközéhez, mert a Rilindja tevékenységét a szerb hatóságok döntése értelmében a jövőben a szerb Panorama kiadó veszi át. Föl nem adott remények Owen mégis marad? Paradox helyzet A lengyel parlament tegnap délelőtt megkezdte a kormány ellen a Szolidaritás által kezdeményzett bizalmatlansági indítvány vitáját. A szakszervezet nevében Alojzy Piertrzyk képviselő indokolta javaslatukat. Úgy vélte, nincs remény arra, hogy a kormány letérjen rosz- szul megválasztott útjáról. Hanna Suchocka miniszter- elnök válaszában paradoxnak nevezte a helyzetet, hogy éppen a Szolidaritás kívánja megbuktatni a kormányt. Lord Owen valószínűleg továbbra is vállalja a közvetítő szerepét a boszniai válságban, miután biztosítékokat kapott arra, hogy a konfliktus feltartóztatásának új nemzetközi stratégiája nem jelenti a tárgyalásos rendezéshez fűzött remények feladását — írta tegnapi számában a The Guardian. Az utóbbi napokban olyan híresztelések terjedtek el — és ezeknek közvetve maga Owen is tápot adott —, hogy a nyugati hatalmak és Oroszország múlt heti megállapodása nyomán az EK nevében közvetítő diplomata lemond a tisztségéről. A brit lap értesülései szerint azonban szerdán Genfben megállapodás született arról, hogy Owen „további konzultációkat követően” folytatja közvetítői tevékenységét. Egybecseng ezzel a brit külügyminiszternek a boszniai konfliktussal kapcsolatban tett legutóbbi nyilatkozata, amely szerint a nyugati politika célja továbbra is a Vance—Owen-féle kantoni- zálási terv megvalósítása. — Kitartunk e folyamat és a tervben foglalt elvek mellett, noha nem állíthatjuk azt, hogy azok megváltoztat- hatatlanok, vagy egyetlen nagy ugrással megvalósíthatók — hangsúlyozta Douglas Hurd. MAGYARORSZÁG „Erőfeszítéseim eredménytelenek maradtak” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országos Elnökség! A Magyar Demokrata Fórum és az általunk vállalt sorsfordító ügyek, legfőképpen is a magyarság megmaradása, talpra állítása iránti felelősségtől áthatva, a közelmúltban -— több alkalommal megismételt :— javaslattal álltam elő, hogy a nyílt színen zajló és tarthatatlan „testvérháborút” rendezzük, lezárjuk. (A javaslat lényege: 1. zártkörű tárgyaláson, kölcsönös engedmények árán rendezni a nézetkülönbségeket; 2. sajátos szervezeti struktúrában, pártként és mozgalomként működtetni tovább az MDF-et, 3. ha egyik út sem járható, akkor megegyezve és kulturáltan szétválni, külön-külön pályán haladva küzdőtársi viszonyban maradni.) Ez a hármas megoldási formula azonban -— egy-egy erőtlen és bizonytalan visszhangtól eltekintve — határozott támogatást senkitől és sehonnan nem kapott. Alkatomnál és helyzetemnél fogva kiegyenlítő szerepet tudtam és akartam — tudatosan! — vállalni a veszélybe sodródott egybetar- tozás, egybenmaradás megőrzése ügyében. Ezt célozta volna említett javaslatom is. Erőfeszítéseim azonban — a beismerés önmagában véve is megrázó — eredménytelenek maradtak. Utolsó kísérletem keserű kudarca világossá tette előttem: a kiegyenlítő szerepkör fölött átlépett az idő. Vagyis a kiegyenlítő, az egyensúlyozó szerepe véget ért. A dráma végkifejlete már más alkatot, más belátást kíván. Éppen ezért megköszönve Elnök Úr és az Országos Elnökség tagjainak bizalmát, ügyvezető elnöki megbízatásomat ezennel és tisztelettel visszaadom, tisztségemről lemondok. Nem szívesen török pálcát társaim, önmagunk fölött. E torokszorító helyzetben és a csüggesztő reménytelenségben most mégis ki kell mondanom: semmivel sem indokolható, egyenesen történelmi léptékű bűnöket követtek el azok (mindenekelőtt a liberálisnak mondott, Debreczeni József nevével, és a népi-nemzetinek mondott, Csurka István nevével fémjelzett csoportosulások), akik az MDF belháborúját, bomlasztását elvakultság- ból, gonosz vagy jószándékkal, kisszerűén önös szereplési és hatalmi vágyaktól sarkallva, a politikusi méltóság elemi normáit felrúgva, ország-világ előtt elindították és folytatták. De ugyanezt kell mondanom azokról is, akik az esztelen és megbocsáthatatlan önpuszítást be- végzik. És nemigen lehet mentség azok számára sem, akik a fejleményeket nem tudták, nem voltak képesek megállítani, a végzetes balsorsot jobbra fordítani. Az Isten legyen irgalmas mihozzánk! Hozzánk, szegény magyarokhoz. Budapest, 1993. május 26. Tisztelettel: Für Lajos Népszavazással dönthetnének Ladislav Deák szlovák történész, a magyar—szlovák kapcsolatok kutatója nyilatkozatot adott a Smena című lapnak. Az újság tegnapi számában megjelent interjúban a kutató a többi között azt mondta, hogy „van egy megújuló tétel a magyar politikában”. — Mivel a határok ma nem változtathatók meg erőszakos eszközökkel, a magyar kormánynak kész koncepciója van azok nem erőszakos megváltoztatására — állítja Ladislav Deák. E koncepció egyik eleme a kárpáti régió gondolatára épül. Ezen belül Magyarország lenne a hangadó. A másik elképzelés a dél-szlovákiai területi autonómia létrehozására összpontosít, mert ha ez létrejönne, akkor a területileg autonóm területek hovatartozásáról népszavazással lehetne dönteni. EK-tagság Mérsékelt derűlátás A kelet-európai országok azt remélik, hogy az Európai Közösség júniusi koppenhágai csúcstalálkozóján jóváhagyják az EK-ba történő szorosabb integrálódásukat célzó javaslatokat, és így az évezred végére a közösség teljes jogú tagjává válhatnak. Derűlátásukat azonban mérsékli az az aggodalom, hogy másik fő törekvésük, a NATO- hoz való csatlakozás megvalósítása keményebb diónak bizonyul — írta tegnapi számában a The Independent. A brit lap Kelet-Európa- szakértője, Tony Barber emlékeztet arra, hogy a koppenhágai csúcstalálkozón várhatóan megvitatják az EK brüsz- szeli bizottságának javaslatát a Cseh Köztársasággal, Szlovákiával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Bulgáriával és Romániával folytatott kereskedelem feltételeinek megkönnyítésére. A bizottság azt is indítványozta, hogy az EK adja jelét a hat ország „majdani tagsága melletti egyértelmű elkötelezettségének”. — A kelet-európai országok azonban úgy érzik: az EK-t annyira lekötötték más problémák (a maastrichti szerződés ratifikálása, az egységes piac működtetése, Ausztria, Svédország és Finnország felvételének ügye), hogy elvesztette Kelet-Euró- pa iránti érdeklődését. Úgy vélik továbbá, hogy az EK befolyásos gazdasági érdekcsoportjai a kormányokra támaszkodva próbálják megakadályozni, hogy a kelet-európaiak méltányos feltételek mellett juthassanak be az EK piacaira — állapítja meg a lap. Debreczeniék nehezményezik Debreczeni József és Elek István, az MDF nemzeti liberálisai tegnap délben azzal indokolták hirtelen összehívott sajtótájékoztatójukat, hogy véleményük szerint nem tükrözte ténylegesen a történteket Lezsák Sándor nyilatkozata, amit a szerda délutáni MDF ügyvezető elnökségi ülésről adott. A megbeszélés végén az érintettek megállapodtak Lezsák Sándorral, akinek a kezdeményezésére jött létre a tanácskozás, hogy csak ő tájékoztatja a közvéleményt. Mint Debreczeni József fogalmazott: Lezsák politikai értékítéletére hagyatkoztak, az alelnök azonban kifejezetten szubjektiven nyilatkozott. A nyilatkozók nem fogadják el, hogy az MDF-ben kialakult válságos helyzetért, Für Lajos lemondásáért és Lezsák lemondási szándékáért 50 százalékban a nemzeti liberálisokat terheli a felelősség. Különösen nehezményezik, hogy Für Lajos lemondólevelében is a nemzeti liberálisokat említette első helyen. Visszhang külföldről A Le Monde című napilap csütörtök délután megjelent számában Yves-Michel Riols, a lap tudósítója azt írja, hogy a Demokrata Fórumot a széthullás veszélye fenyegeti ügyvezető elnökének lemondása után. A lap szerint ez a fejlemény a magyar kormány stabilitását is fenyegeti — idézi Kis Csaba, az MTI tudósítója. , — Für Lajos az MDF történelmi alakja — írja a tudósító. Azzal, hogy bedobta a törülközőt, úgy látszik, megadta a kegyelemdöfést pártjának, amelyet már egy év óta megrendít a szélső- jobboldali irányzat támadása. Visszavonulását azzal indokolta, hogy képtelen volt megőrizni a párt egységét, amelyet szétszakított a harc a demagóg képviselő, Csurka István vezette szélsőségesek és az Antall József kormány fő köré csoportosult centristák között. Bár ez a válság régen érik a két tábor között, az MDF eddig meg tudta őrizni felületi egységét. Für lemondásával azonban meggyorsulhat ennek az erőpróbának eldőlte.
