Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁJUS 27.. CSÜTÖRTÖK Ünnepi Könyvhét ’93 Évek óta a leggazdagabb választék Sajnovics János emlékezete Nyelvész Kolumbusz Közel 60 kiadó 155 könyve jelenik meg a június 4—8-ig tartó Ünnepi Könyvhéten. Ez az eddig leggazdagabb ter­més, amivel a nagy múltú, idén 64. alkalommal megren­dezett kulturális seregszemle dicsekedhez —, tudtuk meg Zentai Pétertől, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének igazga­tójától tegnapi sajtótájékozta­tóján. A Könyvhét központi helyszíne a Vörösmarty tér, ahol az örvendetesen szaporo­dó vidéki könyvutcákhoz ha­sonlóan irodalmi műsorokat és színes közönségcsalogató rendezvényeket is tartanak. A gazdag választéknak csu­pán vázlatos ismertetésére vállalkozhatott Tarján Tamás irodalomtörténész. A szemet gyönyörködtető kötetek kö­zül Az 1000 év magyar művé­szete és Molnár Edit Előhívá­sok című fényképes-élmény- beszámolós művészportré kö­tetét emelte ki. Örömmel üd­vözölte az életmű kiadások A „legszebb hangszeré” volt a főszerep a monori városi könyvtár keddi Kodály-vetél- kedőjén. Énekeltek a ver­senyzők s velük a játékveze­tő, a kísérő tanárok, a zsűri, a könyvtár munkatársai és a társaiknak szurkoló iskolá­sok. Dalra fakadtunk a játé­kot nagy hozzáértéssel es hu­morral vezető PintéT Erzsé­bet önkormányzati képviselő kérésére az üdvözlő szavak és a zárszó helyett. S szólt az ének közben a pontokért is és csak úgy, kedvtelésből. És mennyi minden tette még az összejövetelt ünnepé­lyessé és örömtelivé! A szé­pen terített asztalok, az ün­neplőbe öltözött gyerekek, a gyerekekkel végig együtt drukkoló és közbe-közbe se­gítő zsűri — a zeneiskola igazgatója és tanárai —, s nem utolsósorban az alapos felkészülés, mellyel a ver­senyzők hajtottak fejet Ko­dály előtt. S végül maga a ve­Brouhaha fesztivál Duna-parti A Brouhaha fesztivált június 10—19-e között rendezik meg Budapesten. A Brouhaha — egy liverpooli székhelyű euró­pai művészeti szervezet — fia­tal alkotók számára szervez színházi és filmes találkozókat — mondta Kate Willard igazga­tó tegnapi sajtótájékoztatóján. Idén harmadszor rendezik meg fesztiváljukat, most először Li­verpoolon kívül. Az alternatív színházi előadá­sok az Arany János Színház­ban, a Budapesti Kamraszínház Asbóth utcai színházában, az R. S. 9. Stúdiószínházban és a Merlin Színházban lesznek. Az eseménysorozat nyitó előadását a Gellért Szálló uszodájában tartják. A fesztiválon öt angol újjáéledését — a sor Pi- linszkytől Hajnóczy Péterig és Asztalos Istvánig terjed. Korunk uralkodó műfajából, a naplókból és naplószerű iro­dalmi művekből idén is bősé­ges a választék. Előbbiekből Ignotus Pál. Iszaak Bábel és Nemes Nagy Agnes, utóbbiak­ból Witold Gombrowicz és Karátson Gábor munkáit emelte ki. A határon túli ma­gyar irodalom arányaiban és számaiban soha nem volt ilyen mértékben jelen a Könyvhéten. Magával a ki­sebbségi sorssal is számos ki­advány foglalkozik — töb­bek között Kis Gy. Csaba Kö- zép-Európa, nemzetek, ki­sebbségek és Görömbei And­rás Napjaink kisebbségi ma­gyar irodalma című művé­ben. Tarján Tamás üdvözölte a Móra Kiadó Gyöngyszem sorozatának újjáéledését, va­lamint a babitsi típusú esszé- izáló, intellektuális próza kép­viselőinek idén újfent a leg­magasabb mércét megütő mű­télkedő, ami valójában izgal­mas, > ötletes, fordulatos és igen szórakoztató játék volt — összeállítóját, dr. Cser- nus Alánné zenei könyvtá­rost dicsérve. A komoly kérdések Ko­dály életéről, munkásságáról — merthogy ilyenek is kel­lettek — izgalmat fellazító játékokkal, zenehallgatással, énekléssel váltakoztak. A népdalgyűjtés feladatait csak egy fénykép összerakása után lehetett megválaszolni. A tfáry részletek előadásá­hoz először play-mobil figu­rákat kellett választani. A szolmizálási gyakorlathoz a csapat egyik tagjának tanár­ként kellett foglalkozni a töb­biekkel, aztán a zsűri a beta­nított produkciót pontozta. A művek ismeretét hol ze­nefelismeréssel, hol egyes vegyeskarokban szereplő énekek közül a kedvencek megszólaltatásával kellett bi­zonyítani a gyerekeknek. Öt­meglepetés és egy-egy skót, török, szlovák, portugál, lengyel és dán társu­lat lép fel. Magyarországot töb­bek között a Kerekasztal Szín­házi Társulás, a Nemzeti Szín­ház Színi Akadémiája, az Arbi- sura Színház és a szentesi Hor­váth Mihály Gimnázium diák­jai képviselik. A záróelőadásra meglepetést terveznek. Mindösz- sze annyit lehet tudni, hogy kar­neváli jellegű szabadtéri színhá­zi akció lesz a Duna-parton és a Tabánban. A fesztivál ideje alatt szakszemináriumokat is tartanak. A Graffiti Moziban fil­mes találkozó lesz, ahol Balázs Béla Stúdiós filmeket angol és német alkotásokat, illetve kö­zépiskolás próbálkozásokat is bemutatnak. veit. Végül ötletszerűen felso­rolt néhány, számára kedves kötetet az Ünnepi Könyvhe­tet igazán jelentőssé tévő kor­társ irodalmárok művei közül — de értékelést nem kísérelt meg. Amit itt hallottunk, élő cá­folata volt a tavaly ugyanitt hangoztatott, apokaliptikus jóslatoknak a könyvkiadás ösz- szeomlásáról. Ez nem zavar­letes volt az is, ahogy a Háry Jánosból vizsgáztak: a kisorsolt jeleneteket el kel­lett játszani a korábban kivá­lasztott figurákkal. Remek rögtönzéseket láttunk szép népdalbetétekkel a majlandi csatáról, Napóleon és Mária Lujza elfogásáról. Jól szóra­koztunk a Háryért összecsat­tanó Örzse és a királylány je­lenetén, s azon, ahogy a gye­rekek a királylány „kikosara- zását”, valamint Háry és Ör­zse végső egymásratalálását megelevenítették. A búcsúzá­sul elénekelt népdalok előtt aztán a versenyzők átvehet­ték a szép lemez- és könyvju­talmakat, a helyezések sor­rendjében. Az első helyet a 4. szánni, a másodikat a Kos­suth, a harmadikat a Nemzet­őr utcai iskola csapata sze­rezte meg, míg a negyedik helyen a monori-erdei iskola csapata végzett. A Nemzeti Színház társulatá­nak szlovákiai vendégsze­replése előtt interjút adott a pozsonyi Új Szónak Ab- lonczy László, a Nemzeti Színház igazgatója A társu­lat hét végén három elő­adást tart a szomszédos or­szágban. A lap tegnapi számában megjelent beszélgetésben a társulat igazgatója elmond­ta, hogy a szomszédos orszá­gok nemzeti színházaival ré­gen keresi a kapcsolatokat. A diplomáciai és statisztikai célzatú eddigi együttműkö­dési formákat most nagyon komoly szellemi együttmű­ködéssé szeretnénk változtat­ni — mondta Ablonczy. En­ta Zentai Pétert hasonló jósla­tok megtételében, melynek okául ezúttal a Magyar Kultu­rális Alapról szóló, a parla­ment által elfogadott tör­vényt hozta fel. Eléggé el nem ítélhetően szaporítva azok sorát, akik kampánycé­lokra használják fel a szűkén vett szakmai tájékozódásra összesereglett újságírókat. Négyszáz éves gimnázium Négyszáz éves fennállását ün­nepli ezen a héten a székelyud­varhelyi Tamási Áron Gimnázi­um, Erdély egyik legrégibb okta­tási intézménye, a romániai ma­gyar értelmiség egyik formáló műhelye. Az ünnepségsorozat kereté­ben szerda délután emlékeztek meg a római katolikus templom felszentelésének 200. évforduló­járól, csütörtökön délelőtt a diá­kok tudományos ülésszaka kez­dődik, 12 órától nyílik az iskola­történeti kiállítás. Pénteken a véndiákok találkoznak a maiak­kal, a városháza dísztermében pedig iskolatörténeti témájú tu­dományos ülésszakra kerül sor. Szombaton tartják az ünnepi megemlékezést és szentmisét, majd leleplezik Tamási Áron szobrát. Szabadtéri mulatság, is­kolai színjátszócsoport előadása, diáktáncegyüttes fellépése és va­sárnap Tamási Áron síremléké­nek megkoszorúzása, teljesíti ki az ünnepet, amelyre többszáz vendéget várnak az ország —- és világ — minden részéből. nek ereje szerinte éppen ab­ban van, hogy miközben a napi politikában viszályok is felmerülnek, a baráti és szellemi együttműködésünk zavartalan lehet. A pozsonyi vendégszerep­lésre azt követően kerül sor, hogy a Szlovák Nemze­ti Színház prózai társulata alig^egy hónapja nagy siker­rel vendégszerepeit Buda­pestén. A Nemzeti Színház Sütő András Advent a Hargitán című művével érkezik Szlo­vákiába, ahol három elő­adást tartanak. Pozsonyban, Nyitrán és a komáromi ma­gyar Jókai Színházban mutat­ják be a Sütő-darabot. A középkor magyar történe­ti művei, a krónikák a ma­gyarság szkítiai — dél­oroszországi — eredetét s Atilla hunjaival, illetve az avarsággal való rokonságát emlegették. Az utóbbi né­pek azonban elenyésztek, s megmaradt a magyar nép és nyelv testvértelenségé- nek, rokontalanságának tu­data. — A XVI. században ugyan megpróbálkoztak a bibliafordító prédikátorok a Biblia egyik szent nyelvé­vel, a héberrel egyeztetni szavainkat, de nem sok si­kerrel. Viszont már Mátyás király trónra lépésének ide­jén, Amerika felfedezése előtt, egy veronai szerzetes azzal a szenzációs hírrel lepte meg szűkebb itáliai környezetét, hogy a Duna- partján élő magyarok az Ázsiában pogány vadság­ban élő szkíták s jugarok — alkalmasint a vogulok és az osztjákok — rokonai. A hírt aztán Thuróczi Já­nos is fölvette krónikájába Mátyás király uralkodása idején, s a történetíró Bon- fini szintén. De mivel tudo­mányos bizonyítás, „nyelv­hasonlítás” nem történt, a mende-mondának tetsző híradás nem keltett különö­sebb figyelmet. Ilyen előzmények után virradt föl a „józan okos­ság”, a mindenre ésszerű megfejtést ígérő racionalis­ta XVIII. század, a felvilá­gosodás kora, amelynek egyik fő európai műve, a Nagy Francia Enciklopédia az író Diderot tollával azt tanította, hogy ."A magyar nyelv egy szláv nyelvjárás". Ekkoriban indult el a Fe­jér megyei születésű Sajno­vics János, jezsuita csilla­gász, rendtársának, a szin­tén magyar csillagásznak, Hell Miksának társaságá­ban Norvégia északi részé­be, egy érdekes csillagásza­ti megfigyelésre. Szabad idejükben a helyi lakosok­kal barátkoztak, ismerked­tek. S hogy milyen ered­ménnyel, arról Hell Miksa atya így számolt be 1769 áprilisában hazaküldött le­velében: „Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon apától született testvérein­ket találjuk majd meg a lapp nemzetben. Magyarok ők, a mi testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszé­lik, a mi magyar ruhánkat viselik, a mi régi magyar őseink erkölcse és élete sze­rint élnek A módszeres nyelvhasonlítást Sajnovics János végezte el s már 1770-ben a dán Tudomá­nyos Akadémia elé terjesz­tette munkáját, amelyben nem csupán szavakat egyeztetett (a magyar ha! ott gusolle-nak, a szem meg szalonnak hangzott), hanem nyelvtani ragozásbe­li sajátságokat is följegy­zett: a többes szám jele ott szintén -k; pl.: gietta ,kéz\ giedak ,kezek*, ugyanígy a keze-m ott gietta-m stb. Könyve, a Demonstratio. Idióma Ungarorum et La- ponum idem esse (bizonyí­tása annak, hogy a magya­rok és a lappok nyelve azo­nos [eredetű]), a latin nyel­vű első kiadás után, hama­rosan dánul is megjelent s itthon is új kiadásban, Nagyszombatban. Voltak (a kezdődő ro­mantika írói), akik lelkesen fogadták az új, északi ro­konságot, verset írtak róla, de akadtak, akik a nemzeti büszkeség nevében a szkíta — szittya — származásunk mellett kardoskodtak, s ezen ők iráni (perzsa)=hun rokonságot értettek. Sokan támadták a halzsírszagú atyafiság gondolatát, mint a testőríró, az erdélyi Bar- csay Abrahám is: Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket Ki Lappóniából hurcolja nyelvünket — írta. A tudományos életben nagy vihart kavart a ma­gyar tudósnak az európai nyelvhasonlításban is nagy- rabecsült műve (A közel­múltban hasonmás kiadás­ban újra közreadták Ameri­kában). Körösi Csorna Sán­dor nem utolsósorban en­nek hatására indult el a ma­gyarság eredetének felkuta­tására, mivel úgy érezte, hogy ha a nyelv rokon is, a magyarság jellegében, jelle­mében — táncaiban, zené­jében, vérmérsékletében — embertanilag más: a keleti népek rokona. A tudomány ma is így látja: hiszen a népek idővel nyelvet is cserélhetnek, mint pl. a Volga vidékéről érkező török erdetű bolgá­rok, akik új, Balkán-félszi­geti hazájukban elszlávo- sodtak nyelvileg. Sajnovics János csilla­gász volt s csillagászati hasonlattal világosítva meg a kérdést: „anyagában”, tes­tileg a magyarság elősor- ban török eredetű volt (a bi­zánci krónikák törköknek nevezték őket), de a fény­központ, a külön kis nap­rendszer, ahonnét nyelvét kapta, finnugor: az „ős­köd” a finnugor „alap­nyelv” volt, amelyből a bolygók: a finn, a magyar, az észt, a vogul, az osztják, a vojták, a zűrjén, a csere­misz úgy szakadtak ki, mint a Naprendszer boly­gói. Sajnovics János az egyik legtávolabbi bolygót, a lapp nyelvet, annak finn­ugor rokonságát fedezte föl, bizonyította módszere­sen, s ez több mint 200 éve megjelent munkájának el­évülhetetlen, világszerte el­ismert érdeme. Mint Ko­lumbusz, mást, sokkal na­gyobb dolgot fedezve föl, mint amiért elindult; mint majd a fél évszázaddal ké­sőbb — a keletre induló Körösi Csorna Sándor. Szilágyi Ferenc (d. v. s.) Sok ötlet és játékosság Kodály-vetélkedő Monoron (veszelszky) Szellemi együttműködés Felvidéken a Nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents