Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK 3 Katalin, alias Alice Zavarban van a krónikás, ha egy nemes kezdeménye­zés okán épp azokat kéne elmarasztalnia, akiken a rendezvény sikere múlik: az ország jómódban éló' pol­gárait. Az anyagi jólét — mondjuk ki nyíltan, a gaz­dagság — ugyanis nem csupán természetesen fölényt és magabiztosságot nyújt, de érzékenyebbé is tesz min­den kritikai hangra. Ezek ismeretében kéne most már a krónikásnak úgy szólnia, hogy érzékenységüket érin­tetlenül hagyva, ám nem csupán anyagi fölényüket hangoztatva, elérje a gazdagok támogató együttműkö­dését. Történt ugyanis, hogy egy magyar származású hölgy, bizonyos Windischgraetz Katalin hercegnő', aki két éve él ismét a magyar fővárosban, s aki nem titkol­ja divattervezői munkájával szerzett vagyonát, ágy döntött, hogy nyugati példára, a Magyar Vöröskereszt égisze alatt megszervezi idehaza is a Jószolgálati Gá­lát, a Budapesti Tavaszi Bált. A nagyvilágban szerzett tapasztalatai szerint a gaz­dagok önként vállalt kötelessége a szegényekkel szem­beni szolidaritás. Erre alapozva fogott hozzá a bál megszervezéséhez, aminek bevételét — kellő garancia és felügyelet mellett — az állami gondozott fiatalok tá­mogatására fordítanák. Hozzáfogott, ám rövidesen ta­pasztalnia kellett, hogy a magyarországi gazdagok je­lentős részében még csak nyoma sincs a szolidaritás érzésének. Felkérését számosán elutasították. — Megdöbbenve néztem körül, mint Alice csodaor­szágban — meséli a hercegnő'. Én ugyanolyan va­gyok, mint ezek az emberek, egy nyelvet beszélek ve­lük, ugyanazt mondják mint én, de ezen valami egé­szen mást értenek. Magyarán, elutasították, mondván, ők nem szeret­nek hálózni. Gazdagjaink — talán mert sok közöttük az új — nem értették meg, hogy a fényűző bál, amely­nek személyenkénti részvételi díja hatvanezer forint, amit egyébként leírhatnak adójukból, nos a bál nem elsősorban az ő mulatságukat szolgálja (ezt is persze), e bál célja a jótékonykodás, alkalom a rászorulókkal szembeni szolidaritás kinyilvánítására. A bál bevételét, mint említettük, harminckilenc ár­va, az állami gondozó intézetekből kikerülő fiatal tá­mogatására fordítanák. A kiválasztottak között hét Pest megyei fiatal is szerepel. Az elképzelések szerint mindegyikükkel külön-külön beszélgetnének el, és ezek alapján lesz például olyan, akit a lakásvásárlás­ban s olyan is, akit a továbbtanulásban támogatnának. Kérjük tehát, bálozástól idegenkedő gazdagjainkat, vegyék fel a kapcsolatot a rendezvénynek szervezeti ke­retet nyújtó Magyar Vöröskereszttel, s áldozzanak a pályakezdő árva gyerekek számára. Paizs Tibor Honvédelmi törvény Hatpárti egyeztetés az alapelvekról A Honvédelmi Minisztéri­um sajtóosztálya tegnap köz­leményt adott ki a kétharma­dos többséget igénylő honvé­delmi törvény politikai egyeztető tágyalásáról. Eszerint a honvédelem he­lyi igazgatásával kapcsolat­ban egyetértés alakult ki a szabályozás legfontosabb alapelveiről, így például a honvédelmi igazgatás me­gyei szintjének szükségessé­géről, az e tevékenységet végző szervezet hierarchi- zált felépítéséről és kor­mányzati irányításáról. A kompromisszumos meg­állapodás elérését az akadá­lyozza, hogy nem alakult ki egyetértés a megyei védelmi bizottságok elnöki funkcióját betöltő kormánytisztviselőt il­letően. A kormánypártok az önkormányzati törvénnyel összhangban csak a köztársa­sági megbízottat tartják kije- lölhetőnek e funkció betölté­sére. Ettől a megoldástól azonban az SZDSZ és az MSZP szakértői elzárkóztak. A honvédelmi tanács műkö­désével kapcsolatban szak­mai javaslat készül a helyette­sítés indokoltságát, az akadá­lyoztatás tényének megállapí­tását célzó hatásköri és eljárá­si szabályokról. A benyújtott alkotmány- módosításhoz kapcsolódóan megkezdődött a fegyveres erők korlátozott alkalmazásá­nak elrendelésére vonatkozó kormányhatáskör honvédel­mi törvényben való szabá­lyozásával kapcsolatos vita. Erre a törvényjavaslat sze­rint váratlan légicsapás, vagy külső fegyveres csopor­tok váratlan betörése esetén kapna a kormány felhatalma­zást az Országgyűlés hala­déktalan tájékoztatása mel­lett. A hatpárti egyeztetések jú­nius 4-én folytatódnak. Nem adtam fel, jönni fogok! Beszélgetés Pősze Lajossal (Folytatás az I. oldalról) —Az újságokban is megje­lent hírek alapján úgy tudom, hogy a tulajdonos meg volt elégedve a munkájával, és en­nek a közgyűlésen is hangot adott. Úgy tudom, hogy az AV Rt.-nél politikai nyomás­ra ismételtették meg a szava­zást, amely csütörtökön még önnek kedvezett. Mi történt valójában? — E pillanatban még sok mindent nem értek, csak azt látom, hogy nyilvánvalóan koncepciós ügyről van szó. Szeretném megtudni, kik vol­tak az értelmi szerzők, s mi motiválta őket. Csak ha már mindezt tudom, akkor fogok dönteni arról, hogyan tovább. — Köztudott, hogy az ön irányításával a Szerencsejá­ték Rt. 4,9 milliárdot fizetett be az államkasszába, vagyis a tevékenysége egyértelműen hasznosnak és sikeresnek mondható... — Ezzel kapcsolatban sem­milyen kifogás nem merült fel, ebből is látszik, hogy tisz­tán koncepciós ügyről van szó. — Ez összefügg az MDF- en belüli politikai csatározá­sokkal? — Teljes mértékben össze­függ a hatalomért folytatott harccal, és az ezzel kapcsola­tos pénzszerzési lehetőségek felkutatásával. — Melyik oldalon állt, s kiknek lehetett az útjában? — Semmilyen irányzathoz nem köteleztem el magam, és nyilván emiatt lettem szál­ka egyesek szemében. — Talán a közéleti súlya és szerepe miatt láttak önben vetélytársat? — Lehetséges, hiszen még azt is hallottam, hogy bizo­nyos köröknek a miniszterel­nök-jelöltje lennék. Ami azt illeti, a mai magyar politikai életnek, ideértve a kormány­zati oldalt is, vannak olyan tagjai, akik miatt ki merem je­lenteni: nem félnék egy ilyen kihívástól. — Ont május elején meg­műtötték. A menesztésekor be­tegállományban volt? — Igen, de a betegállo­mány idején is bejártam dol­gozni, és részt vettem a köz­gyűlés munkájában. — Hogyan telnek a napjai? — Családi körben. Van egy szép, két hónapos kislá­nyom, akivel szívesen va­gyok együtt. Természetesen gondolkozom a történteken és a jövőn. Üzenem azoknak, akik szívesen látnának a köz­életben, hogy nem adtam fel. Jönni fogok! Bánó Attila Hazánk stabil ország Magyarország EK-integráci- óját erősen befolyásolja a je­lenlegi gazdasági recesszió, illetve a 12 tagország mély strukturális válsága. A gaz­dasági szerkezet átszervezé­sének igénye különösen az agrárszektorban figyelhető meg, ahol az integráción be­lüli termelés túlnőtt a piac felvevőképességén. Itt tehát karcsúsításra lenne szük­ség, ám ezeket a dilemmá­kat feltehetően belpolitikai okok miatt még egyik or­szág sem képes feloldani. Magyarországnak számíta­ni kell tehát a közös piaci országok részéről olykor in­gerült reakciókra, illetve a protekcionizmus esetleges erősítésére — mondta szer­dán Granasztói György nagykövet, a brüsszeli ma­gyar EK-misszió vezetője az Országgyűlés Európai Közösségi Ügyek Bizottsá­gának ülésén. A Magyar Köztársaság ér­dekeit Brüsszelben az EK intézményeinél nagykövet­ségként működő misszió képviseli. Eddigi munkássá­gukat a bizottság elismeré­sével nyugtázta, Granasztói György pedig kérte a misz- szió működési feltételeinek javítását. Elsősorban az önálló épületben való elhe­lyezést, illetve az EK-infor- mációs hálózatba való be­kapcsolódás lehetőségét. A misszió működésének belső ügyei után Granasztói György képviselők kérdésé­re válaszolva úgy vélte, hogy Magyarország hosszú távú integrációs esélyeit ár­nyaltabban kell szemlélni egyrészt az általános recesz- szió, másrészt az integráci­ós folyamatok sokrétűsége miatt. Példaként a maast- richti egyezmény Valuta Unióra vonatkozó pénzügyi feltételeit említette, ame­lyeknek a Tizenkettek kö­zül is csak kevés ország tud megfelelni, jelenleg egye­dül Luxemburg. Vélhetőleg tehát egy „több sebességes” Európával kell számolni, amelyben Magyarország legfeljebb a második vagy a harmadik zónában fog el­helyezkedni. Ezek a háttér- folyamatok a mozgató ru­gói azoknak az EK-törekvé- seknek is, hogy Magyaror- 'szágot különböző tömbök tagjaként kezeljék. Granasz­tói György szerint ezeket a véleményeket nyugodtan, higgadtan kell értelmezni, annál is inkább, mert nyuga­ti szemmel Magyarországot stabil, parlamentáris demok­rácia alapján működő or­szágnak tartják. A bizottság megtárgyalta azt a tájékoztatót, amelyben a kormány a társulási meg­állapodás végrehajtásával és az európai integrációval kapcsolatos feladatok kor­mányzati és felelősségi rendszeréről szól. Erdős André nyilatkozata Háborús törvényszék Magyarország állandó ENSZ-képviselője elismerte, hogy a Biztonsági Tanácsnak egyelőre „a leghalványabb fo­galma sincs” arról, hogyan le­hetne letartóztatni a délszláv konfliktusban háborús bűnök elkövetésével vádolt szemé­lyeket, illetve egyáltalán ki­ket kellene letartóztatni. Er­dős André azt követően nyi­latkozott a BBC-nek, hogy a BT megszavazta a volt Jugo­szláviában elkövetett háborús bűnök felelőseinek elítélésé­re hivatott nemzetközi tör­vényszék felállítását. A diplomata, aki Magyar- országot képviseli a Biztonsá­gi Tanácsban, megállapította, hogy még további lépésekre és intézkedésekre van szük­ség azoknak a feltételeknek a megteremtéséhez, amelyek le­hetővé teszik a világközösség számára a most elfogadott ha­tározat végrehajtását. — A BT ennek ellenére is a tör­vényszék felállítása mellett döntött, mert úgy vélte, ez a döntés rendkívül fontos politi­kai üzenetet hordoz. Ami pe­dig a felelősségre vonás konk­rét módozatait illeti, azokat nem most kellett kidolgozni — jelezte. A Biztonsági Tanács határo­zata értelmében a nemzetközi törvényszéknek a lehető leg­szélesebb körű felhatalmazás­sal kell rendelkeznie a hábo­rús bűnösök kiadatása, ügyük tárgyalása és az ítélethozatal tekintetében. A BBC szerint ennek ellenére továbbra is so­kan szkeptikusak afelől, hogy bárkit is valóban törvényszék elé fognak állítani. E kételyek­re válaszolva Madeleine Al­bright amerikai ENSZ-nagykö- vet rámutatott: — Még ha a BT-nek nem is sikerülne elér­nie a felelősök kiadatását, ezek az emberek a világ páriái­vá válnának, és életük hátralé­vő részére foglyok maradná­nak saját hazájukban. A BBC-nek adott interjújá­ban Erdős André kitért arra: a háborús bűnösök bíróság elé állítását és elítélését nem befolyásolhatja az, hogy mi­lyen kormányzati pozíciót foglalnak el — legyenek akár miniszterelnökök vagy elnö­kök. — A lényeg egyelőre az, hogy megteremtsék a maj­dani eljárások törvényes kere­teit — mondta. A társadalmi igazságosságért (Folytatás az I. oldalról) Zétényi Zsolt az MTI mun­katársának kérdésére vála­szolva elmondta, hogy a nem­zet sorsáért érzett felelőssé­gük indította őket a csoport létrehozására. Ezért különös figyelmet kívánnak fordítani a társadalmi igazságosság ér­vényesülésére, a magyar nép fogyását előidéző tényezők megfékezésére, a magyar és keresztény értékek következe­tes érvényesítésére a művelő­désben és a kulturális irányí­tásban, az elmúlt önkényural­mi rendszer bűnös vezetői­nek felelősségre vonására, a jogrendszer gyökeres átalakí­tására és a következetes rend­szerváltásra. Oláh, a viszketeg Oláh Imre győri lakos. De nem ez a legjellem­zőbb tulajdonsága, ha­nem az, hogy „bátor”. Olyannyira, hogy följe­lentette Antall József mi­niszterelnököt, aki nem garantálja állampolgári jogait, mármint Oláh­nak, Antall — szerinte — a hatalom kizáróla­gos birtoklására törek­szik és hűtlenül kezeli a nemzet vagyonát. No, a dolog ezzel még nem zá­rult le, mert a bátor férfi följelentette a bíróság el­nökét és a főügyészt is, és minden bizonnyal még sokakra vár ez a sors, akik mondjuk Oláh urat „bátorsága” miatt majd megmoso­lyogják. Ám a Mai Nap, amely újság fotót is kö­zöl a megtörhetetlen fel­peresről, egy olyan férfi képmását közli, aki bi­zony már az Antall-kabi- net színrelépése előtt, az egypárti diktatúra ide­jén sem lehetett kiskorú, vagyis Oláh úr vehette volna a bátorságot ah­hoz is, hogy mondjuk a hatalom egyszemélyi bi­torlása miatt Kádár Já­nost, Grósz Károlyt, Lá­zár Györgyöt, Losonczi Pált is följelentse. Oláh úr ezt nem tette meg, nem is tehette, hiszen be­adványai nem a főü­gyészhez és a bírósághoz jutottak volna, hanem egy magasabb rendű el­meorvosi bizottsághoz... S odakerült volna, aho­vá az a kedves miskolci úr, aki egyszer megpró­bált nem pereskedni, ha­nem csak egyszerűen le­velezni Kádár Jánossal. Levelét a miskolci posta illetékesei illetékességből fölbontották, s a levélí­rót a vádlottak padjára ültették. A miskolci úr­ral természetesen egyet­értettem, ám Oláh urat nevetségesnek tartom, hi­szen feljelentgetősdije csupán a feltűnési visz- ketegség tüneteire utal. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents