Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-26 / 121. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 26., SZERDA Schamschula György a repülőtérről A környezettanulmány ismeretében döntünk Az infrastruktúra fejlesztése máris húzóágazat — jelentette ki Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter azon a tegnapi sajtótájékozatón, melyet a Primpress Tájékoztatási Tanácsadó Iroda rendezett a minisztérium épületében. Elsősorban megyei lapok képviselői vettek részt a beszélgetésen, melyen számtalan kérdés megválaszolása mellett a tárca terveit is vázolta a miniszter. Az autópálya-építésekkel kapcsolatban megtudtuk, hogy a legégetőbb feladat a Győr belvárosát tehermentesítő körgyűrű megépítése. Átadását jövő év április 30-ára, a turistaszezon elejére tervezik. Jó tempóban halad az MO körgyűrű építése, s hamarosan elmondhatjuk, egyszerre három autópálya (Ml, M3, M30) épül. S ugyanez vonatkozik a hidakra: amíg a háború óta egyetlen Du- na-híd sem épült, hamarosan megkezdődik a lágymányosi és a szekszárdi híd építése. Visszatérve az utakra, Schamschula György kifejtette, hiába olvashatunk különböző elképzelésekről (déli autópálya, észak—déli, stb.), ezek még kezdeti stádiumban vannak. Egy kilométer autópálya jelenleg hatszázmillió forint, így a legreálisabb az úgynevezett két átló (az Ml—M5, illetve az M7—M3) megvalósítása. A miniszter ugyanakkor nem zárta ki — gazdaságossági és forgalomszámlálási adatok alapján — a kisebb, helyi beruházásokat sem. Köztudott például a Budapest—Vác közötti kettes út elviselhetetlen forgalma. A vasúttal kapcsolatban a tárca vezetője elmondta, hogy öt- venszázalékkal csökkent a teherfuvarozás a nyolcvanas évekhez képest. Ennek elsősorban a Záhonyi átmenő forgalom hihetetlen visszaesése az oka. Kormányzati döntésre van szükség vízügyi kérdésekben is. A rendszerváltás óta erőteljesen decentralizálódott a vízellátás, pedig ez csak nagy térségi rendszerben képzelhető el. Példa rá a PVCSV szétesése. A miniszter angol tapasztalatokat is felhozott. A kimutatható működési zavarok miatt a jelenlegi angol kormány ismét egységesíti a Thatcher asszony idején szétesett rendszert. A kiskunlacházi repülőtérrel kapcsolatban lapunk kérdésére a miniszter elmondta, jelenleg részletes környezeti tanulmány készül. Ezek ismeretében döntenek az ügyben, de a tárca vezetője külön hangsúlyozta, még pozitív eredmény esetén sem akarják ráerőltetni a lacháziakra a beruházást. A világon mindenütt tiltakoznak környezetvédők és helyi lakosok, a fontos az, ne lobbik vagy félretájékoztatott emberek döntsenek ilyen horderejű kérdésekben. • sz. á. Gázszolgáltatók versenye a fogyasztókért I. Fővárosiak a Tápió völgyében (Folytatás az I. oldalról) Vita ebből nem származott, ez volt egészen az elmúlt esztendőig a felülről meghatározott rend. Tavaly azonban Gyömrő és Maglód — mint lapunkban erről beszámoltunk —> hátat fordított a Tigáz-nak, és a Fővárosi Gázmüvekkel kötött szerződést. Tehette már, mert módosították az úgynevezett gáztörvény idevágó passzusát, azonkívül pedig az önkormányzatok így látták előnyösebbnek. Tizennégyen Betört tehát a Fővárosi Gázművek, már-már puccsszerűen, a Tigáz birodalmába. Szakmai körökben az igazán meglepő az volt, hogy ez ebben a két községben történt meg. Hírek ugyanis már régóta szállingóztak arról, hogy a Gázművek vezérigazgatójának személyes érdekeltsége Tóalmás körzetében van. Czoch Árpád, a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatóhelyettese minapi beszélgetésünk során valóban jogosnak ítélte azt a várakozást, hogy vállalata teljes jogú szolgáltatóként először Tóalmáson jelenik meg. Ez sikerült is, elválaszthatatlan azonban a tóal- mási próbálkozásoktól a gyomrai, maglódi jelenlét is. Sőt az is, hogy ma már a Tápióvölgye tizennégy települése az ő érdekterületük. azaz hogy a megyében nem fél, hanem két lábbal vannak jelen. Mindennek eredője pedig nyilvánvalóan az a bizonyos személyes érdekeltség. A vezérigazgató ugyanis Tóalmáson született, s a közelmúltig, amíg az édesapja élt, rendszeresen látogatott oda. Aligha kell nagyon csodálkozni azon, hogy a Gázmüvekhez, annak vezetőjéhez fordult a község polgármester asszonya — ennek másfél éve —, Tóalmás gázellátására vonatkozó tanulmánytervükkel. Akkor már a Gázművek rendelkezésére állt egy másik tanulmányterv is, a VÁTI-é, amelyet korábban a Gázművek rendelt meg, s amely az agglomeráció lehetséges gázellátását elemezte. Tóalmás és kömyékéét, tehát egy nagyobb egységét is. Czoch Árpádék annak a véleményüknek adtak hangot, hogy pénzügyi, műszaki okokból, a többszörösen biztonságos ellátás miatt ésszerűbb lenne „térségi” hálózatot létrehozni... A Tigáz ismerte ezt a koncepciót, Tóalmás igényét is, s a község ellátására lehetségesnek ítél a Gázmüvekétől eltérő műszaki megoldást. Ki is adta a gászol- gáltatási nyilatkozatot. Nem szegte kedvét ez a Gázmüveknek. Tavaly nyáron tizennégy község polgármestere elé tárták — már javaslat formájában — elképzeléseiket, s végül azt azok elfogadták. Üllő maradt Arra a kérdésre, hogy vajon ezeknek a településeknek a vezetői miért hajlottak ,a ,jó” szóra, említett beszélgetésünkkor Czoch Árpád csak találgatni tudott. Úgy vélte, a Tigáz korábban sokat bizonytalankodott, ígérgetett, talán viszonylag távoli időpontokat jelölhetett meg. A gombaiak például 1987 januárja óta küzdöttek azért, hogy mielőbb gázuk legyen... Szentmár- tonkáta még régebb óta... Hogy mi lehetett e húzódozások mögött? Személyi okok, a Tigáz- tól független körülmények, pénzhiány, netán évtizedes monopolhelyzetükből adódó kényelmesség, önteltség? Czoch Árpád érthetően még találgatásokra sem vállalkozott. Azt azonban érzékelték, mihelyt feltűnt a versenytárs a piacon, a Tigáz is mozdult. A Gázmüvekével azonos értékű ajánlatokat tett például Gyömrőnek, Maglódnak, mindhiába, csak Üllő fogadta el azt. Előbb a főváros A Gázmüveknek időközben ahhoz, hogy terjeszkedhessen a főváros határain kívül, hogy agglomerációs elképzeléseit megvalósíthassa, saját gazdájával, a Fővárosi Önkormányzattal is meg kellett küzdenie. A Városháza ugyanis — ezt a budapestiek tudják megmondani — számtalan mulasztással vádolható, de arra vigyázott .hogy vállalata előbb a fővárost lássa el rendben, s csak utána kacsintgasson másfelé. A fővárosi képviselő-testületen például „keresztül kellett verni”, hogy a Gázművek a Tápió völgye regionális gázberuházáshoz jó félmillióid hitelt felvehessen. ez feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a Tigáz-t a versenyben pillanatnyilag megverje, a tizennégy településnek kedvezőbb ajánlatot tehessen. Valakinek ugyanis már most zsebbe kellett nyúlni ahhoz, hogy a nagy nyomású gerincvezeték megépüljön. A lakosságnak, az önkormányzatoknak éppen elég teher a községek határain belüli hálózat és egyéb szükséges berendezések finanszírozása. A Gázművek egyébként anyagilag még ebbe is besegített, segít; térítésmentesen készíti el a terveket, végzi el a műszaki ellenőrzést, készítteti el az úgynevezett. nyomás- szabályozókat, megcsináltatja a geodéziai beméréseket. Kü- lön-külön talán kis tételek ezek, de végül is érdemleges összegre rúgnak, nem szólva az utánjárásokról... Szerződéskötések A Fővárosi Önkormányzat a vállalat előterjesztését, javaslatát elfogadta, természetesen abban a biztos tudatban, hogy várhatóan még az jdén részvénytársasággá alakuló Gázművek nem jótékonysági intézmény, hanem mindinkább kemény „kapitalista" vállalat, amely befektetései hasznát előbb-utóbb látni fogja. Mindennek persze feltétele, hogy üzleti partnernek tekintse az önkormányzatokat, ne diktáljon nekik, hanem alkudozzon velük. Azaz — ahogy mondani szokták —: járjon mindenki jól. Ezúttal csupán a megye keleti régiójánál maradva: a Tápió völgye tizennégy települése úgy ítélte meg a Fővárosi Gázművek fejlesztési koncepcióját. ajánlatát, hogy az a lakosságnak és az önkormányzatoknak előnyös, és ezért sorra kötik meg a szerzéidéseket. Czoch Árpád mindenekelőtt kiemelte: a lakosság régi vágya teljesül végre, viszonylag olcsó energiához jut, s rövid időn belül, még az idén vagy jövőre. Azonkívül mintegy tíz-tizen- ötezer forinttal kevesebbe kerül egy-egy porta számára a településen a hálózat kiépítése, mint a legtöbb más konstrukcióban; s a mintegy negyvenötezer forintért a kerítésen belül az épület faláig fut a nyomásszabályozós vezeték. Sajátos ipar A gáztörvény említett tavalyi módosítása óta az önkormányzatok nem kötelesek a lakosság és az önkormányzatok pénzéből épült utcai hálózatokat a gázszolgáltatók tulajdonába adni. Birtokolhatják azt, mint Gyömrő és Maglód teszi, s használatáért díjat szednek a Fővárosi Gázmüvektől, avagy — mint a Tápió völgyében — szerződésben ígért osztalékért, később részvényjegyért lemondhatnak róla. Egyes változatokban az úgynevezett amortizációs pénzek is az önkormányzatokat illetik. Mindezekből a bevételekből térítik meg az önkormányzatok pár év szünet után a Gázművek által előlegezett hiteleket. De mi az üzlet a Gázművek számára? A műszaki igazgató- helyettes nem tagadta: a szolgáltatónak önmagában az is hasznot hoz, ha szerényét is, hogy a fogyasztóhoz továbbítja a MÓL Rt. fővezetékétől az energiát. A „gázüzem” azonban sajátos ipar, ha semmi rendkívüli nem történik a területen, akkor is szolgáltatni kell, megelőzni a bajt, ellenőrizni a működést, javítani. Hosszú évekig kevesebbet, később mindig többet és többet. Üzlet tehát a gázszolgáltatás, rövid távon is, hosszú távon pedig mindenképpen az. Új piacok területszerzéséért hát az szórja rá a Fővárosi Gázmüvekre az első követ, aki másképp cselekedne az adott körülmények között. Hogy mit szól mindehhez a Tigáz, arról lapunk holnapi számában számolunk be. Deregán Gábor A megyeháza hírei Az expóra nincs elég pénz? A megyeházát mostanság több aktuális kérdés is izgalomban tartja. Ezeknek egyike az önálló hatáskörrel felruházott megyei expo-szervezet létrehozása és költségvetése. Hétfőn a megyei közgyűlés két bizottsága is tárgyalta az ügyet. A gazdasági bizottság fölényes többséggel elvetette a korábban elfogadott költségvetés kiegészítését, a környezetvédelmi és területfejlesztési bizottság egyhangúan a közgyűlés elé terjesztését és elfogadását javasolta. Az előzményekhez tartozik, hogy a közgyűlés annak idején jóváhagyta a megyei, világkiállítási programhoz kapcsolódó koncepciótervezetet, és az 1993-as évi költségvetésből 7 millió forintot különített el erre a célra. A rendezésiszervezési kérdésekkel megbízott szakemberek kidolgoztak egy rendelettervezetet a világ- kiállítással kapcsolatos szervezeti teendőkről és az 1993-as évi költségvetésről, amelyeket a június 25-ei tematikus közgyűlés hivatott elfogadni avagy elutasítani. A gazdasági bizottság a költségvetés-tervezetet visszaadta az előterjesztőnek, mivel túllépi 1,7 millió forinttal az előirányzott 7 milliót. A tervezet javarészt olyan költségeket tartalmaz, mint a megyei biogazdálkodási program tanulmányterve, a megyei információs központ kialakítása, számítógéprendszerrel történő felszerelése, amely élő, napi kapcsolatot teremthetne a világkiállítási iroda és az egyes önkormányzatok között, tartalmazná a megye településeinek, térkép-atlaszának létrehozási költségeit, az expo-falvak előkészítési és elindítási tanulmányát, a helyi szakemberek továbbképzését, tanfolyamok előkészítését, alapítványok létrehozását, a falusi turizmus koncepciójának kidolgozását, a világkiállítás idején szervezendő rendezvények előkészítését, a szakértői költségeket, munkabéreket és irodafelszereléseket. A gazdasági bizottság képviselői szerint a megye költségvetésében tartalékolt 28 millió forintból csak akkor lehet kifizetni az expo-költség- vetéshez hiányzó 1,7 milliót, ha a megye féléves költségvetési adatainak augusztusi áttekintése után marad pénz. Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere furcsállja, hogy bár a közgyűlés döntése értelmében kell ugyan az expo a megyének, a feladatait is meghatározták, de ennek kivitelezésére nem tudnak elég pénzt adni. Az expó-ügyek intézésével megbízott csapattól azonban a képviselők elvárják a hatékony, jó minőségű munkát. A környezetvédelmi és területfejlesztési bizottság azonosult a világkiállítással kapcsolatos elképzelésekkel, és hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a szervezési munkák minél hamarabb elkezdődhessenek, egyhangúan jóváhagyta a költségvetés kiegészítését és jóváhagyásra javasolta a közgyűlésnek. Bartos Csilla Hárman megyénkből az elsők között Kitüntették az ifjú feltalálókat Varga Bálint és Debreceni Attila a második díjban részesített pályamunkájukkal, az esztergagépre szerelhető rugós kiemelő szerkezettel (Folytatás az I. oldalról) — Az általunk kitalált hordágyfelfüggesztés a súlyos sérültek közúti szállításának veszélyeit csökkenti. A kocsi (és vele együtt a hordágy) mozgását követi ez a háromdimenziós gyorsulásmérő, a számítógép pedig meghatározza a hordágyra ható erőt és állítómotorja révén az ágy tengely mentén történő mozgatásával kompenzálja azt — mondja Sántha Botond. — így a beteg legyengült szervezete nincs kitéve további fizikai sokkhatásoknak. Árpási Mária
