Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 121. szám

á PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁJUS 26., SZERDA 5 Állami támogatást kapnak Nagykátán Népfőiskolát építenek Hosszabb távon megoldódni látszik a Nagykátán műkö­dő II. Rákóczi Ferenc KÁLÓT Népfőiskola jövője — kaptuk a hírt az iskola alapítójától és szervezőjétől, Ge- dai Gyula titkártól. Bosszút állt az urán A Maglód medre de t Mint arról már beszámoltunk, a népfőiskola finanszírozási gondok miatt, került bizonyta­lan helyzetbe. Ez azért különö­sen fontos, mert az iskola ép­pen a továbbtanulni, elhelyez­kedni nem tudó 14—16 éves fiatalokat igyekszik legalább átmeneti időre felkarolni s nem hagyni életesélyük romlá­sát. A jelentkezők száma egy­re gyarapodik, több Nagykáta környéki általános iskola egye­nesen ide irányítja a tőlük ki­maradt fiúkat és lányokat. Eb­ben a tanévben már hatvanan találnak itt gyakorlati és elmé­leti elfoglaltságot minden hét­köznap délután. Ugyanakkor a növekvő igényekkel szem­ben az anyagi fonások vége­sek, bár jelentős támogatást nyújt a Kerkai Alapítvány mel­lett Nagykáta önkormányzata «.Ezenkívül az iskola minden lehetőséget megragad, pályá­zatokat nyújt be, megkeresi a támogatókat. Ám a működés, továbbfejlődés igazi garanciá­ja, az állami támogatás ezidá- ig hiányzott. Tavaly viszont megválto­zott a helyzet: jogszabály biz­tosítja, hogy amennyiben az ilyen jellegű népfőiskolák megfelelnek az előírásoknak, akkor speciális szakiskolák­nak minősíthetők, s ezáltal ál­lami normatívát kaphatnak. Ehhez a helyi képviselő-testü­let határozata és igazolása szükséges. A törvény értelmé­ben állami normatív finanszí­rozás alapján erre az iskolatí­pusra 63 ezer forint igényel­hető személyenként. Gedai Gyula örömmel újsá­golta: ez év elejétől megkap­ták időarányosan a pénzt, s az ígéretet a további hónapok­ra is. A népfőiskola ezután speciális pályaorientációs is­kolaként tevékenykedik, meg­szűnik a fakultációs jelleg, el­készítették a szükséges tema­tikát. Megkezdték a jövő évi beiskolázást, már húszán je­lentkeztek, holott még nincs vége a tanévnek. Elmondta: a tematika kétéves, több más mellett jövőre az lesz a válto­zás, hogy nemcsak angol, ha­nem német nyelvet is taníta­nak. A KÁLÓT Népfőiskola számára a városi önkormány­zat továbbra is adja a helysé­get a Dózsa György úti Pár­tok Házában. Ez az állapot azonban várhatóan nem tart sokáig, mert a KÁLÓT Kato­likus Népfőiskolái Szövetség kérelme alapján a váci püs­pökség végleges megoldásra tett ajánlatot. Ennek lényege, hogy amennyiben a város tel­ket biztosít, úgy a püspökség Nagykátán épít fel egy négy­tantermes speciális szakkö­zépiskolát, kollégiummal. Az önkormányzat teljesítette a feltételt: határozata szerint használatra átad egy húszezer négyzetméteres ingatlant. Az építkezés tehát akár el is kez­dődhet. Ennek részletei azon­ban majd ezután válnak is­mertté. Mindenesetre Keszthe­lyi Ferenc váci püspök a kö­zeljövőben személyesen láto­gat el ide. A népfőiskolán június 6-tól kezdődnek meg az évzá­ró vizsgák. Az új tanévre au­gusztusban lehet jelentkezni.- tóth ­A Maglód-pataknak csak a medre mély, egy katlanszerű, széles völgyben kanyarog, de víz csak itt-ott csillog a kö­vek közt, melyek körül vad­kapor és bürök virágzik. Ami­ért is el nem tudom képzelni, miért okoz olyan fejtöréses problémát a maglódi polgár­mesternek, s a folyamatban lévő nagyberuházások mel­lett miért szán még erre is húszmillió forintot az idei kölltségvetésből. A kérdést tisztázandó elko- csizunk az ófalu legszélén lakó Tahányi családhoz, a lá­togatás már csak azért is ese­dékes, mert Tabányi bácsi újra — ki tudja hányadszor — panaszt emelt a rakoncát­lan vizecske ellen, mely év­ről évre métereket „lop el" a kertjéből. A helyszínen aztán kide­rül, hogy a Maglód-forrás vize és a „kártevő” víz két kü­lönböző elem. A forrás a Ta- bányiék kertjében ered, s le­csordogál abba a természetes vízgyűjtő mederbe, melyei évszázadok alatt vájt magá­nak a Rákos-völgyi területek tavaszi hóolvadása, meg a nyári zivatarok folyamán le­zúduló temérdek esővíz. Hogy mire képes a Maglód ilyenkor, azt a Tabányiék kertvége mutatja. Szakadó mart, iszapba ágyazott beton­kerítés. Tavaly még állt, sőt hosszú évekig funkcionált, ám egy hirtelen jött felhősza­kadás áradata úgy kidöntötte, mint dömper a pudvás fát. Kontár munkát végeztek És ez még semmi. 1953-ban olyan rombolást végzett. hogy a kár rendezésére az ak­kori járás egész évi természe­ti katasztrófa elhárítására szánt költségvetését a Mag­lód megregulázására szánták, illetve három évig piszmog­tak a mederrel, mígnem jött ’56, s ezt követően a folyta­tásról szó sem volt, sőt még a sódert, az építőanyagot is el­szállították. mert sürgősen kellett másfelé. Tíz év telt el, amíg új árvíz jött, s utána újra terítékre ke­rült a rendezés. Akkor épült három iszapoló gát, s az om­lással fenyegető partszakaszo­kat támfalakkal látták el. Ta­bányi Mihály szerint kontár munkát végeztek, s ezt igazol­ja a jelenlegi helyzet is. Az I. számú gát fölött több ezer köbméter iszap gyűlt fel, s gyakorlatilag nincs meder, ha jön az ár, egyenesen nekisza­lad a Tabányiék telkének. A gát alatt viszont tíz méter mély szakadék tátong, mely­nek poshadó vizében nyü­zsög a szúnyoglárva.-— Még csak május van, de már nem lehet a szúnyo­goktól meglenni — panaszko­dik az idős házaspár, s mutat­ják az arcukat, nyakukat, mely telis-tele van szúnyog­csípéssel. Már eddig is feltűnt, de csak most kérdezek rá: mitől van az a hatalmas heg az öreg­úr bal arcán? Kiderül, hogy nem háborús emlék, mint hit­tem, viszont a kérdés elkanya- rít bennünket a Maglód-patak- tól, s egy százéves diófa árnyé­kában régi emlékek kelnek életre. — Negyvenkét évig visel­tem mundért, részben honvéd­ként, de többségében mint MÁV-tiszt. A bécsi döntés után részt vettem az erdélyi be­vonulásban, vitéz nemes Dál- noky Veres Lajos altábornagy úr személyes rádiósaként Ko­lozsváron szolgáltam. Később, a hadszíntér változásával bejár­tam a fél Európát, s 1945 tava­szán Morvaországban, a trebo- ni haláltábor mellett estem ha­difogságba. Bevagoníroztak, s negyvenegy napi utazás után július 28-án értünk Mariupol- ba. Ez egy kis város az Azóvi- tenger partján, a Kaukázus lá­bánál. Egy évet töltöttem itt, s összességében az egész hábo­rút megúsztam karcolás nélkül. A gondatlanság következménye Tabányi Mihály hazajött, s újra beöltözött MÁV-osnak. a Józsefvárosi pályaudvaron dolgozott mint irányító tiszt. — 1964-ben szigorú titok­tartás mellett közölték, hogy urániumtartalmú anyag érke­zik a Szovjetunióból, melyet a Józsefvárosi pályaudvaron raknak ki. Arra az időszakra amíg az egy vagon Záhony­tól Pestig ért, leállt a forga­lom. Pechemre pont én vol­tam szolgálatos, én asszisztál­tam a vagon felnyitásánál. Je­len volt egy professzor is az egyik kutatóintézettől, mögöt­tünk pedig egy rendőr csőre töltött fegyverrel. Annak volt esze, mert 50 méterre a va­gontól lecövekelt. Ugyanis a Geiger-műszer mutatója már itt felugrott a piros vonalig! A vagonban egy 12 mázsás ólomkockát találtunk, ebbe volt beleágyazva a 24x24 mil­liméter nagyságú atommag­töltet. Hogy mennyire nem fordítottak gondot a szovje­tek a veszélymegelőzésre, arra mi sem jellemzőbb, a ma­■■■H8IHBÍ«in gyaroknak fogalmuk sem volt. hogy mit kezdjenek a küldeménnyel. Napokig ide- oda tologatták a vagont a pá­lyaudvaron, majd végre el­szállították a Szabadság-hegy­re, s ott leeresztették egy mély kútba. Tizenegy év múl­va, 1975-ben vették rajtam észre a sugárfertőzést. Akkor kobalttal kezeltek, de ’79-ben kiújult a baj. Okkal félnek a Maglódtól — Tíz évig kísérletezgettek velem, közben a fél arcom el­sorvadt. 1989-ben ezt a részt leoperálták, s a combomból kimetszett bőrrel pótolták. Ha valaki, én megjártam a Golgotát, aligha van még va­laki ebben a községben, aki közvetlenül vagy közvetve annyit szenvedett a szovjetek „jóvoltából”. A Maglód-patak menti tel­ket 1898-ban vásárolta Mi­hály bácsi nagyapja, a mester­gerendás öreg ház 1907-ben készült el. A kert ma is gyö­nyörű, a legszebb a környé­ken. Csak az a baj, hogy mindez már csak részben a gazda érdeme, a kert megmű­velését csupán irányítja. Mert a sugárfertőzés ráment a sze­mére, alig lát. A nyugdíj egy részéből a napszámot fizeti, s mi sem természetesebb, hogy félti a Maglód-pataktól. Mely ha megvadul, könnyen csúffá teszi a rengeteg vesződést. Most már értem, miért fáj a feje Bezzegh István polgár- mesternek a Maglódtól, miért szánt az önkormányzat 20 millió forintot a régi adósság törlesztésére. Matula Gy. Oszkár Polgármesteri diplomácia Vác város negyedik szerződése jÉÉŰ Givatayim nagyon IsJhf messze van Magyaror- szágtól. Bartos Ferenc ' váci polgármester és Moys Csaba alpolgármester most közelebb akarja hozni, ha nem is földrajzi értelemben. Kattan a videokazetta, fut­nak a képsorok, szemünk a kép­ernyőn. Tel Aviv 60 ezer lako­sú elővárosában este van, vil- lanyfűzérek fénye ragyog az ut­cák felett, áramlik a nagyváros forgalma. A két váci vezető jár­ja az esti utcákat, akik mellett most itthon a képernyőre szege- ződik a tekintetem. — Magánkirándulás volt — olcsó repülőút turista módon. Ám, ha már ott jártunk abbán a forró levegőjű országban, nem tehettük meg, hogy elkerüljük a régi jó ismerősöket. Hiszen Givatayim kulturális küldöttsé­ge itt járt a múlt évben, közön­ségünk tapsolt népi együttesük műsorán, s a váci világi viga­lom idején, a nyáron ismét fel­lépnek a városban. Jönnek, mert ezt is megbeszéltük Iz- chak Járón polgármester úrral, aki volt szíves bennünket fo­gadni. Ő is volt már Vácott, szorgalmazója annak, hogy test­vérvárosi kapcsolatot létesít­sünk. Ehhez már áldását adta náluk az ország parlamentje, a Knesszel — Hányadik testvérvárosi kapcsolata alakulna már így Várnak? ■—A finnországi Järvenpää, a németországi Donauesching és a franciaországi De la Barre után ez lenne a negyedik — mondja Bartos Ferenc. — Melyek az ilyen kapcsola­tok előnyei? — Az izraeliekkel kötendő szerződésbe a sport és kulturá­lis kapcsolatok fejlesztését, a fiatalok és az oktatási intézmé­nyek rendszeres kapcsolatait, a város és a gazdaság vezetőinek együttműködését foglalnánk bele. Peregnek tovább a képkoc­kák. Népi együttest látunk. A népművészet, a kultúra városa is Givatayem. Sok, sok ország­ból hozott értékek, hagyomá­nyok ötvöződnek, s válnak itt sajátosan nemzetivé. Peregnek a képsorok. Látha­tóvá válik a város polgármeste­re, ott vagyunk, ahol a minisz­terelnök szobrot avat, fogadást szervez a Magyarországról ér­kezett izraeliek szövetsége, s ezen ott van a magyar nagykö­vet is. Sok minden kiderül ilyenkor, ha már így kibővül a szerényebbre tervezett társas- utazás. Például az, hogy volt váci honfitársainkkal is meg le­hetett ismerkedni, s megírták héberül a váci zsidóság történe­tét, amit esetleg itthon majd magyarra lehet fordítani. Látunk légópincéket lakóhá­zak alatt, ahová támadások ide­jén húzódnak az egyébként elég nagy stressz alatt élő pol­gárok. Látunk hithű izraelieket az utcákon, papi ruhában, feke­tében, de kint azt is meg lehe­tett tudni, hogy nagy tisztelet­ben tartják a keresztény értéke­ket. Bartos Ferenc és Moys Csa­ba azt tapasztalta, hogy magas az életszínvonal, no meg, hogy közép-európai ember számára túlságosan nagy a hőség. A ké­pek szerint szép, európai stílu­sú házak állnak mindenfelé, s falaik közül azt üzenik a giva- tayimiak: — Mindig szívesen látják a váciakat. Nem számol­ják, hogy hányán érkeznek. Ba­rátságos fogadtatásban lesz ré­szük. A nyáron aláírják a testvér- városi szerződést. Kovács T. István Kaszálják a lucernát Itt az ideje a lucerna kaszálásának. A levágott, illatos száraz takarmány, mint köztudott, kedvelt csemegéje a szervasmarhának, a juhnak, s a ló sem veti meg a ropogós, fehérjé­ben gazdag táplálékot. Erre a növényre most jó az idő, hiszen a levágott rendek, a száraz, szeles melegben egykettőre megszáradnak, összegyűjtve, összehordva, kazalba rakva, már jöhet az eső, nem teszi tönkre a termést Hancsovszki János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents