Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-05 / 103. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM Ára: Telemagazinnal: 19,50 forint 1993. MÁJUS 5., SZERDA II. Erzsébet hazánkban A csend poétája Az író — jegyzi meg egyhelyütt Ottlik Géza —tulajdonképpen a hallgatás és a szó határzónáján tartózkodik, a senki földjén, s csak be-betör a nyelvbe, a tér— idő'—anyag rögzíthetó'ségébe... Senki földje. Úgy tűnik, a XX. század neves kelet-európai alkotói, különösképpen a szó művészei szülőföldjükként kezelik ezt a határzónát, e lehetó'ségek és lehetetlenségek között húzódó, jobbára aláaknázott, ámde gondosan átgereblyézett, végtelen /»'/«/nyelvei (vagy torkot szorító nadrágszíjat), amelyet jobb híján senki földjének kereszteltünk el. Sokunkba belénk süppedt — szinte lelkünkre égetó'- dött önsúlyánál fogva — ez a hallgatás, hogy már- már a szó, a megfogalmazható cselekvés vagy fogalom szerepét vette át; voltak, akik azzal védekeztek hosszú éveken át, hogy a „hallgatás”végtére a magas rangú művészetnek, az irodalomnak, ezen belül is a költészetnek a lényege... A dolog neheze és nagyszerűsége persze nem itt kezdődik, mert hiszen a hallgatni arany nem éppen önzetlen filozófiáját jó páran saját (égój bőrükön próbálták ki, hanem ott és akkor, ahol és amikor a tollat fogó ember magát a hallgatást, ennek csöndjét próbálkozik megfogalmazni. Vagy, ahogy Ottlik írja: amidőn betör a nyelvbe. Be-betör egy-egy gyönyörű portyára. Jómagam hosszú időkig ilyen csodálatos portya zsákmányaként olvastam az Iskola a határon-/, Ottlik — és a magyar írás — veretes regényét... amely önmagában (is) akár iskola lehet a nyelvünket és kultúránkat tanuló nagyvilágnak. Amiként mi, magyarok is „tanuljuk”a nagyvilágot, figyelünk más kultúrák teljesítményeire. Legtöbbször fordítások, műfordítások révén. Ezekben a napokban az író és műfordító Ottlik Gézára emlékezik szűkebb (szellemi) hazánk is, Gödöl- ló'n. E művészváros akkor bukkant fel az író életében, amikor „a hallgatás és a szó határzónáját” átjárhatat- lanná tette a hatalom, a kommunista diktatúra. Ekkor költözik ki „KUSS.'’’-városból ide, családostul, s fog hozzá egy jó öreg Yolland-szótárral világirodaimat fordítani. Itt, a senki földjén — amiként maga írja — kap menedéket és tiszta levegó't nagy írók műveiben. Emlékezzünk hát ó'rá, és általa kicsit a még meglévő' és átjárhatatlan határzónákra is. Bágyoni Szabó István A Pest megyei közgyűlés hírei Gondok a könyvtárban Suzuki Budapesten Suzuki Osamu, a Suzuki Motor Corporation elnöke tegnap Budapestre érkezett. A neves üzletember részt vesz a Suzuki cég első közép-kelet-európai beruházásának, a magyar Suzuki Rt. Esztergomi Autógyárának felavatásán. Suzuki Osamut fogadja Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Az üzletember tárgyal a magyar kormány több tagjával, és részt vesz a Magyar Suzuki Részvénytársaság évi rendes közgyűlésén. Göncz aláírja Göncz Árpád köztársasági elnök aláírja az önkényuralmi jelképek használatát megtiltó törvényt, és nem fordul az Alkotmány- bírósághoz. Az államfő tegnapi döntéséről Faragó András szóvivő tájékoztatta az MTI munkatársát. A jogszabály a Magyar Közlönyben történő megjelenésével lép hatályba. ::: *• •:: Ünnepség a Fradi’kedden Szabálytalan jubileumhoz érkezett a Ferencvárosi TC. a patinás, joggal mondhatni, a legnépszerűbb magyar sportegyesület ugyanis 94. születésnapját ünnepelte, egészen pontosan május 3-án, hétfőn. Bocsánatos bűnként a sajtó munkatársaival a népligeti zöld-fehéreknél már megszokott „Fradi-kedd” elnevezésű találkozók soron következő napján, május 4-én történt meg a hivatalos megemlékezés. Amint Nagy Béla, a irodisták mozgó lexikona bevezetőjében elmondta, a Bakáts tér 3. számú ház falán lévő emléktáblánál hétfőn dr. Szívós István klubelnök, Albert Flórián, a labdarúgó szakosztály alelnö- ke, valamint Keller József és Telek András játékosok helyeztek el koszorút, az alapító elődökre emlékezve. (Folytatás a 15. oldalon) Göncz Árpád köztársasági elnök kedden, néhány órával II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg hivatalos magyarországi látogatása előtt, a Hilton Szállóban a sajtó munkatársai előtt kijelentette: reméli, hogy ez a látogatás hazánk eredményéinek és a meleg és felhőtlen magyar—angol kapcsolatoknak is szól. A köztársasági elnök felejthetetlen emlékként tartja számon Őfelségével való első, 1991-es találkozását, amikor is a királynő őszinte, belülről fakadó érdeklődést mutatott Magyarország iránt. Göncz Árpád a magyar— angol kapcsolatok történetére utalva kijelentette: a reformkorban Anglia példaképül szolgált a magyar fejlődés számára. Különösen fontosnak nevezte a II. világháború középső éveit, amikor a hivatalos politikával ellentétben a magyar társadalom rendkívüli vonzódást érzett az angol irodalom és kultúra iránt. Ezt még növelte az a modellértékű, akkor még szinte egyedülálló Hitler-ellenes magatartás, amelynek a magyar polgári társadalom létrejöttében is döntő szerepe volt. Egy újságírói kérdésre válaszolva Göncz Árpád rámutatott: nem biztos abban, hogy Magyarországot royalista országnak lehetne nevezni, attól függetlenül, hogy a magyar történelmet ezer éven keresztül meghatározta a királyság intézménye. Hozzáfűzte: a szent korona a magyarok számára a magyar nemzet identitásának meghatározója, tehát .jogunk van szeretni, tisztelni a királyságot, mint intézményt, és ennek az emocionális töltetnek a birtokában jogunk van elfogadni az új polgári formát jelentő köztársasági államformát”. A köztársaság nem az elmúlt ezer év tagadása, hanem az újonnan visz- szanyert szuverenitás jelképe — hangsúlyozta az államfő. A királyi pár különrepülőgé- pe délután két órakor landolt a brit és magyar nemzeti lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Az uralkodó fogadására a légikikötőben megjelent Jeszenszky Géza külügyminiszter. A legmagasabb szintű látogatások ceremóniájának megfelelően a magyar és a brit protokollfőnök, illetve Nagy-Bri- tannia budapesti nagykövete a repülőgép fedélzetén üdvözölte II. Erzsébetet, majd a gép lépcsőjénél várakozó magyar személyiségekhez vezették az uralkodót. Jeszenszky Géza virágcsokrot nyújtott át a királynőnek. A vendégek ezután autóba szálltak, és a fogadtatási ünnepség helyszínére, a Kossuth Lajos térre hajtatták. II. Erzsébet királyi ében színű Rolls-Royce-a fél háromkor gördült a Kossuth térre, az Országház elé. Az autóból kiszálló uralkodót és férjét Göncz Árpád köztársasági elnök üdvözölte, majd a szürkés halványzöld színű kosztümöt és kalapot viselő királynő fogadta a díszegység vezetőjének jelentését. A két ország himnuszának elhangzása után II. Erzsébet és Göncz Árpád ellépett a díszegység-előtt. Ezt követően az államfők bemutatták egymásnak a kíséretükhöz tartozó személyiségeket. II. Erzsébet és Göncz Árpád ezt követően fellépett a tér közepén álló dobogóra — a kis pódium mellett állt a királynő férje és Göncz Árpád felesége, s elvonult előttük a díszszázad és a zenekar. A királyi pár köszöntésére megjelent a Kossuth Lajos téren az Országgyűlés és a kormány több képviselője: Szabad György házelnök, Kádár Béla és Mád! Ferenc miniszterek, Katona Tamás államtitkár, valamint a képviselőcsoportok vezetői, részt vett az ünnepélyes fogadtatáson több magas rangú diplomata is. Több ezer budapesti polgár is összegyűlt az uralkodó üdvözlésére, ők a tér széléről és a környező utcákból integettek. A fogadtatás helyszínéről a királyi pár és a kíséret a Budavári Palotába hajtatott. II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg kora délután a Budavári palota teraszán, a Sa- voyai Eugen-szobor előtt Göncz Árpád köztársasági elnök és neje társaságában megtekintette a főváros panorámáját. A magyar köztársasági elnök felhívta vendége figyelmét a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Parlament épületére. II. Erzsébet pedig láthatólag nagy tetszéssel szemlélte a Duna-parti panorámát, valamint a Margitsziget látványát. (Folytatás a 3. oldalon) Pest Megye Közgyűlésének közművelődési és oktatási bizottsága tegnapi ülésén vendégül látta a megye ifjúsági intézményei közül a Pest Megyei Pedagógiai Szolgáltató Iroda, a szentendrei könyvtár és információs iroda, a szentendrei múzeum és néhány középiskola képviselőjét. A szakemberek tényeket, statisztikai adatokat soroltak gyermekeink mai helyzetéről és keresték a megoldást, az utat a jobbításra, a jövendő elképzeléseinek megvalósítására. A pedagógusok egyre kevesebbet törődnek az órán kívüli tevékenységekkel, a szabadidő-programokkal. A fiatalok, jobb híján, csel lengenek, diszkóznak, kocsmák tájékára keverednek és sajnos egyre több esetben eljutnak a kábítószerig. Pontos statisztikai adatok hiányában nem lehet felmérni, hogy az általános iskola elvégzése után hány fiatal marad az utcán. A hátrányos helyzetű gyerekek — ugyancsak anyagi okok miatt — nem járnak múzeumba, színházba, de még a könyvtárba sem. A vidéki gyermekek még inkább el vannak hanyagolva, hiszen a településeken nincsenek lehetőségek a kulturális szórakoztatásra, képzésre. Felvetődött a magániskolák kérdése, mely igen bonyolult helyzetet tárt fel. A VIII. osztály elvégzése után a jobb tanulók rendszerint bejutnak a gimnáziumokba, akik kimaradnak, válogathatnak a különféle alapítványi iskolák között. Ezekbe a bejutás rendszerint felvételi nélkül történik, de a tandíjat előre kérik, ami akár 140-240 ezer forint között is mozoghat. (Folytatás az 5. oldalon)
