Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-25 / 120. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 25.. KEDD Kapunyitás az emberségre Kiállítás Dunavarsányban eM. Soós György egyik legismertebb fotója, a ...menekültek... című kiállítás anyagából Képek. Kendőbe, fájdalomba burkolt öregasszonyok, szorongó, könnyes, apától búcsúzó gyermekiek intetek. Anyák, karjukban csecsemő, szemükben rettegés. Fásult, sebesült férfiak. És háborút játszó kisfiúk. eM. Soós György fotóművész ...menekültek... című kiállításának anyaga, amelynek a közelmúltban Dunavar- sány, a helyi Petőfi Művelődési Ház adott otthont. A tárlat aktualitása az, hogy hamarosan újabb menekült- tábor nyílik a községben. Lehel László lelkész, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója megnyitó beszédében elmondotta: ez a kiállítás kapunyitás, és jelzi, hogy akkor nyújtunk segítő kezet, amikor a bajba jutott embertársunknak leginkább szüksége van rá. A dunavarsányi Erőspusztán vásárolt meg a Szeretetszolgálat egy épületet, amelynek már felújítási munkálatai is megkezdődtek. A fűtés, a villanyvilágítás és a vezetékes ivóvíz bevezetése van még hátra, s ha mindez elkészül, talán ez év őszén megnyílhat a menekülttábor. A Szeretetszolgálat két tábort tart fenn, amelyek már zsúfolásig teltek. Ezért vált szükségessé egy újabb létesítése. A menekülteknél — bár azok, akik a volt Jugoszlávia területén dúló háború miatt kényszerültek hazájuk elhagyására, menedékesnek tekinthetők — az első teendő az alapvető létfeltételek biztosítása. A szállás, az élelem, a gyógyszerek, ruhaneműk sorolhatok e körbe. A másik feladat az, hogy megnézzék: hosszabb távon miben segíthetnek a menekülteknek? A mohácsi születésű eM. Soós György fotóművész azt vallotta, hogy napjainkban ezt a témát nem lehet kikerülni, sem hazánkban, sem másutt. A fotók így együttesen hatnak, elkészítésükkel pedig az események dokumentálása volt a célja. Munkájához sok segítséget kapott a bicskei menekülttábor vezetőitől, a fényképek nagy része ott készült. Augusztusban könyv is megjelenik majd képeivel. A bicskei menekülttáborból gyermekek is érkeztek, akik rövid műsort adtak elő a megnyitón. Kísérőjükkel, Roska Annamáriával az előadás után váltottunk néhány szót. Ő Frdélyből érkezett, három esztendeje a tábor lakója. Karácsonykor léptek fel a gyerekek először, azóta is szívesen tanulnak, adnak elő verseket, dalokat. A világ számos tájáról sodródtak hazánkba a gyerekek — Boszniából, Horvátországból, Szerbiából, a Vajdaságból, Ukrajnából, Romániából. Bicskén, a táborban iskolába járnak, van, aki itt tanult meg magyarul. A lányok, fiúk lelkesen sorolják, hogy van teniszpálya is, tornaterem, futballpá- lya, játékszoba, könyvtár, video — nem lehet unatkozni. S hogyan tovább? Mit terveznek szüleik? Van, aki tovább vándorol, van, aki marad. Mások elmesélik: ha lehet, hazamennek. Ha befejeződött a háború... (A kiállítás május 27-ig tekinthető meg a dunavarsányi Petőfi Művelődési Házban, minden nap 9—18 óráig.) J. Szabó Irén Hétvégi „ Rövidnadrágos nyaraimat egy vidéki rokoncsaládnál töltöttem, amiért is — városi létemre — alapos ismerője lettem a falusi életnek, beleértve azokat a szokásokat (és illemszabályokat) is. melyek évszázadok során ivódott bele az ott élő emberbe. Anyai nagynéném két csemetéje már siheder korában tudta, hogy milyen hely illeti meg őket.a helyi társadalomban. A száz hold föld és több száz birka jogán rátarti, pökhendi kölykök voltak, s magunk közt, családban, csak tahóként emlegettük Jenőt és Elemért. Mindazonáltal ha végigmentek az utcán, minden emberfiának köszöntek, akár ismerték, akár nem. Az előbbit még csak értettem. az utóbbin elcsodálkoztam. Amiért kérdésemre Vilma néném emígyen válaszolt: még az ökrök is elbőgik magukat, ha egymással szembetalálkoznak. Attól kezdve én is mindenkienk köszöntem, és ma is köszönök, ha vidéken járok. Hétvégén kirándultunk a családdal, a Duna—Tisza csatorna egy csendes zugában a fiammal pecáztam. Az asz- szony kötöget, napozik. Csöndben. Ismeri a horgászkódex illemszabályait. Nem így az a népes társaság, mely utánunk érkezik két Ladával, és hangos óbéga- tással tanyázik le a szemközti fák közt. Kiszállnak, végigáll- ják a partot. Velem szemben, tőlem tizenöt-húsz méterre. Se bú, se bá, köszönés nincs. Lévén, hogy ők jöttek utánunk, ráadásul jóval fiatalabbak, én sem köszönök. Tartom magamat a Vilma néni-féle illemszabályhoz. A hölgyek vihognak, a srácok le-fel csörtetnek, nyaraltatják a két böhönc kutyát. A férjek felszerelnek, ketten hat bottal ügyködnek. Öklömnyi ólmok cuppannak, alig méternyire az úszóim mellett. Nyelek és hallgatok. Jobb a békesség. „Élvezem” a teljes hangerővel bömböltetett magcsendélet” nót, Abbát és Boney M-et vegyesen. Úgy látszik az ólompergőtűz nem riasztotta el a halakat, négy temietes compót akasztok a hínárok közti tükrökből. Az egyik srác megy referálni a mamának: a szemközti krampusz fogja a halakat. Apu miért nem fog semmit? A választ nem hallom, szó sincs kioktatásról. Pedig ilyenkor illene mondani: Kisfiam, az nem krampusz, hanem egy bácsi. Az egyik apunak befut egy életunt pontyocska. Nagy ováció, s bár alig üti a húsz centit, horgásztársam fittyet hányvá a méretkorlátozásra, megtartja a pikkelyes bébit. Hétágra süt a nap, a hölgyek megmártóznák. A két szelindek követi a jó példát, s most már nem ketten, hanem négyen lubickolnak a csatorna vizében. Ez azért már sok a halaknak, mind a két oldalon beáll a szélcsend, még az igénytelen bodorkák is elvonulnak csendesebb tájakra. Ha nincs hal, van gerle. Az egyik fán tojó fészkel, a hím ül mellette, mint aggódó férjek a szülészet folyosóján. Nosza, elő a flintát! Cset- teg a légpuska, levelek peregnek. A hím odébb röppen, a tojót nem látom, de el tudom képzelni. Riadtan ül a tojásán. Én akkor kezdek el riadozni, amikor megunván a gerlék zaklatását, az apukák átengedik a puskát a kölyköknek. Mert ugye az ember „igen érzékeny” egy eltévedt sörétre... Szólok is az asszonynak: Ilon, pakolás! — Legalább írd fel a kocsijuk rendszámát — mondja a fiam mérgesen. Nem írtam fel. Mert mi van. ha felírom, ha feljelentem a két Teli Vilmost? Beidéznek, kihallgatnak, szembesítenek. Szinte hallom a rendőrtiszt unott kérdését: Tanúja van? Tanúm az nincs. Gyerek és feleség elfogultság miatt nem számít tanúnak. A gerléket pedig hiába hívnám, a gerlék nem tudnak beszélni. (matula) A dunavarsányi Petőfi Művelődési Házban megnyitott tárlat Hancsovszki János felvétele Pátyi vendéglátók A Uj munkahelyek Veresegyházon Felkerülnek a kínálati listára A tavak vonzzák a befektetőidet A Zsámbéki medence déli csücskében, a főváros közelében húzódik meg a dombos- hegyes vidék ölelésében Páty. Talaja jó termő, több forrása van, és egy felszíni vize, a Füzes-patak. Számottevő ipara, hétszáz éves múltján kívül egyéb nevezetessége nincs. Fejlődését elősegíthetné az idegenforgalom fellendítése. Csakhogy ehhez valamivel fel kéne kelteni a figyelmét azoknak, akik Tök és Zsámbék felé eddig csupán áthaladtak a községen. Az elképzelések már körvonalazódnak arra vonatkozóan, miként lehetne jobban kihasználni a település adottságait. Az egyik ötlet a történelmi pincesor hasznosítása, amit vendéglátóipari központtá alakít át egy vállalkozó, természetesen az önkormányzattal egyeztetve a terveket. Erre épülhetne a falusi turizmus, hiszen ha vannak érdekes programok, úgy a turista akár több napot is eltölt egy helyen. A közelmúltban jelentkezett a helyi polgármesteri hivatalban az amerikai RCI cég képviselője. Egy sajátos üdülési formát kínálnak a pihenni vágyóknak. A világ százhetven országában felépített nyaralóik közül választhatnak a turisták, hol, melyikben kívánnak eltölteni egy vagy két hetet. Az árak is attól függenek természetesen, hogy melyik térségről is van szó. A hálózatba bekapcsolódók akár mindegyiket kipróbálhatják. A lényeg mindebből az, hogy Pátyon is felépítene a cég hatvan apartmanból álló üdülősort, amely bekerül a kínálati listába. A tervezés, a tárgyalások már javában folynak, ha minden jól alakul, úgy a jövő év tavaszán már fogadhatják a vendégeket. A házakhoz teniszpálya, lovaglóiskola kapcsolódna. Ezek az elképzelések a vendéglátást szolgálnák elsősorban. Emellett megfogalmazódott egy olyan terv is, ami a történelem, a múlt iránt érdeklődőket vonzaná. Falumúzeumot alakítanak ki a községben, és ez már több mint szándék. Az önkormányzat' ugyanis nemrégiben vette meg a volt tiszttartó házat a termelőszövetkezettől, ebben alakítanák ki a könyvtárat, az idősek napközijét és a múzeumot. A helyi, földrajzi érdekességeket, szokásokat, a hagyományos viseletét mutatná be az állandó kiállítás. Az idegenforgalom fellendítésével kapcsolatos tervekhez szorosan kötődik a község infrastruktúrájának fejlesztése. Épül a gáz- és telefonhálózat, szó van a csatornázási munkálatok beindításáról is. Ez, ha a község megkapja az állami céltámogatást, ez év szeptemberében kezdődne meg. J. Sz. I. Veresegyházon több helybéli véleménye szerint az egy természetes s két mesterséges tó nélkül bizony alig akad látnivaló. Hasonlóképpen vélekednek azok is, akik a mostani beruházási, befektetési kedvet latolgatják a településen. — Csak annak köszönhetjük, hogy egy-két külföldi ide helyezi el a pénzét, mert tavaink hosszú távra kedvező idegenforgalmi vonzerőt gyakorolnak a falura — mondják. Vélemény ide, vélemény oda, Veresegyháznak is szüksége van tőkére, s az általa megteremtett munkaalkalmakra. A legkézenfekvőbbnek természetesen a turizmus nyújtotta lehetőség kínálkozik. Ugyanakkor ez csak szezonális munkahelyeket biztosít a helybélieknek. További gond marad a lakosság munkával való ellátása. Ez — mivel zömében lányok és az asszonyok az állásnélküliek — nem kis gondot okoz az önkormányzatnak. Egy legfrissebb felmérés szerint — amely a helyi hírlapban jelent meg — Veresegyházon mintegy 300 munkanélküli van. Ez a falu lakosságához viszonyítva 9,1 százalék. A település polgármestere. Pásztor Béla szerint tovább növeli a fenti gondokat az a tény, hogy ezek az állástalanok zömében nem érettségizettek és nem is rendelkeznek szakképzettséggel. Ha azt nézzük, mire lenne leginkább szüksége Veresegyháznak — mondja a polgármester —, akkor egyelőre megoldhatatlannak látszik a 300 ember sorsa. A kereskedelembe és az idegenforgalomba befektető hazai, illetve külföldi vállalkozók inkább az érettségizett és nyelvtudással rendelkező, speciálisan képzett munkaerőt keresik. Jó híreket hallani e téren Veresegyházon! A holland Bakkei• Kft. megegyezett az önkormányzattal egy iroda- és raktárház létesítéséről. A Pharmavit Rt. székházával szemben folyó építkezés várhatóan augusztusban fejeződik be. Ekkor 30-32 helybélit tudnak e telephelyen foglalkoztatni. Hasonlóan a fenti céghez, egy Méta! Tied nevű válalkozás is harminc munkaerőt vár leendő házába. Ők főként lányokat és asszonyokat szeretnének betanított munkásokként varrógépek mellé ültetni. A jó hírek mellett egyvalami azért elgondolkodtató. A megannyi, főként a szolgáltatásban, a kisegítő ágazatokban, a szervizelésben vállalkozó tőkeerős veresegyházi mellett alig-alig találni olyat, aki a termelésben, s főképpen a mezőgazdaságban kívánná erejét próbára tenni, szüleitől örökölt képességeit kamatoztatni, illetve a kárpótlás révén visz- szavehető földjét megművelni. M. É.
