Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-24 / 119. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 24., HÉTFŐ s Magyar javaslat az Észak-atlanti Közgyűlésen Társult tagság 1995-től Az új terv a régi Növekvő nyomás a szerbekre Ballisztikus rakéta Uj fegyver Indiában Nyugati hatalmak és Oroszország egyetértésével fegyveres lépések helyett az eddigi módszerekkel: boszniai védett övezetekkel és a szerbek utánpótlásának elvágásával próbálják korlátozni, majd megoldani a délszláv válságot. Ezt jelentette be szombaton, háromnapos tanácskozásaik után, az amerikai, az orosz, a brit, a francia és a spanyol külügyminiszter. Az elfogadott közös' lépések azt jelentik, hogy az amerikai kormány feladta korábbi, az európaiak és Moszkva által elutasított elgondolásait, hogy a bosnyákok felfegyverzésével és légicsapásokkal egyenlítsék ki az erőviszonyokat és kényszerítsék békére a szeibeket. Bili Clinton elnök elgondolását egyébként az amerikai katonai vezetés is ellenezte. Az új terv a régi, Vance—Owen megközelítésSajnos azok a működési zavarok, amelyek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezető fórumán, a Szövetségi Képviselők Tanácsának gyer- gyószentmiklósi és nagyváradi ülésén már jelentkeztek, érvényesültek itt, a marosvásárhelyi tanácskozáson is — mondotta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a szombaton befejeződött ülésről. — Ezúttal kellett volna befejezni azoknak a szabályoknak a kiteljesítését, re, a fokozatosságra és Bosznia felosztására épít, amit a szerbek ismételten elutasítottak. Ehhez járul a francia indítású kezdeményezés, hogy a még bosnyák kézben maradt városokat (köztük Szarajevót), azok lakosságát, megvédik a további szerb hódításoktól, megerősítve az ott állomásozó ENSZ-erőket. Az amerikai kormány, amely szövetségesei sürgetése ellenére sem hajlandó békefenntartókat küldeni, csak arra vállalkozott, hogy az ENSZ-kato- nák megtámadása esetén, külön felkérésre segít azokat légierejével megvédeni — tehát a polgári lakosság védelmében nem avatkozik be. A külügyminiszterek Washingtonban a sajtó előtt hangoztatták, hogy a növekvő nyomás elsősorban a szerbekre irányul, akiket — úgymond — máris elszigeteltek amelyek által teljesen rendezett volna a Szövetségi Képviselők Tanácsának és az ügyvezető elnökségnek a működése. Ez most sem sikerült. Messzemenő következtetéseket azonban ebből még nem érdemes levonni. Az RMDSZ új struktúrával indult januári, brassói kongresszusa után, most azt lehet mondani, hogy a szülési fájdalmak még folytatódnak. A vezető testület résztvevői közül sokan még nem tudatosították, a civilizált világtól, de figyelmeztették Horvátországot: amennyiben továbbra is támogatja a Boszniában harcoló horvátokat, azok etnikai tisztogatását, Zágrág ellen is nemzetközi rendszabályokat hozhatnak. A miniszterek rámutattak: az ENSZ korábbi határozatai alapján azt várják a szerbektől, azok visszavonulnak minden, erőszakkal elfoglalt területről — ez a rendszabályok feloldásának előfeltétele. Szarajevó az ostrom egyik legszömyűbb napját élte át szombaton: a helyi rádió közlése szerint kilencen meghaltak és mintegy százan megsebesültek a szinte folyamatos szerb ágyúzás következtében. Zlatko Lagumdzija boszniai miniszterelnök-helyettes — aki szombaton szintén megsebesült — szerencsére már túl van az életveszélyen. mit jelent az új struktúra. Tagadhatatlan, hogy az érdeklődés bizonyos hiánya is tapasztalható, a marosvásárhelyi tanácskozás állandó jelenlétproblémákkal küszködött, nagyon sok volt a hiányzó. Ez nyilván mozgósítás kérdése is, de talán emögött az rejlik, hogy sokan nem tartják alkalmasnak ezt a testültetet arra, hogy a lényeges politikai döntéseket meghozza — mondotta Markó Béla. India hadműveleti-harcászati ballisztikus rakétát telepített Pakisztánnal közös határához, ezzel hivatalosan is beiktatva az új fegyvert a hadsereg arzenáljába — jelentette a Hindustan Times cimű indiai lap szombaton, amit más források még nem erősítettek meg. A rakéta — amely gyártóitól a „Prithvi”, vagyis a „Föld” nevet kapta — képes nukleáris robbanótöltetet is célba juttatni, India azonban ígéretet tett arra, hogy kizárólag hagyományos robbanófejjel szereli fel. Irányzatok haszna * Eszak-ír választások Nem módosultak érdemben a pártok közötti erőviszonyok a héten Észak-íror- szágban megtartott helyi választások után. Mivel azonban mind a nacionalisták, mind az unionisták táborában a szélsőségesebb irányzatok erősítették meg pozíciójukat, brit értékelések szerint elhalványultak a tartomány jövőjével foglalkozó kerékasztal-tárgyalások felújításához fűzött remények A Sinn Fein, az ír Köz- társasági Hadsereg (IRA) politikai szárnya több mint egy évtizede első alkalommal növelte szavazatainak arányát. Magyaroszág javasolja, hogy vezessék be a NATO társult tagságának intézményét, úgy, hogy Oroszország biztonsági érdekeit ne sértsék — közölte tegnap Csáti György (MDF), az Észak-atlanti Közgyűlés berlini tavaszi ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője, az Ország- gyűlés külügyi bizottságának alelnöke. „Úgy gondoljuk, hogy kellene találni egy utat, ami a térségnek a csatlakozásra vagy az együttműködésre töb- bé-kevésbé felkészült országai számára intézményesen is garantálja a biztonságot, s hogy ez az út, a NATO-nak ez az átalakulása Oroszország számára is elfogadható legyen. Olyan modus viven- dit kell találni, hogy Oroszország ne érezze: biztonsága „A volt kommunisták elsöprő győzelmet arattak” — írja címében a Le Monde hét végi száma a társadalombiztosítási önkormányzati választásokról. A lap budapesti tudósítója a sors iróniájának tekinti, hogy ez azon a napon történt, amelyen életbe lépett a vörös csillag nyilvános használatának tilalma, A tudósító a szavazást az első demokratikus szakszervezeti választásnak nevezi a volt kommunista országokban. Ez az eredmény sértést jelent a konzervatív kormánynak, amely úgy látja, hogy kocsökken, biztonsági érdekeit csorbítják. Oroszország nélkül nem lehet Európa biztonságáról beszélni, csakis együtt lehet a kontinens biztonságát garantálni, a modus vivendit, a forgatókönyvet együtt kell kidolgozni” — jelentette ki a magyar politikus. Csóti György ma terjeszti elő a javaslatot az 1955 óta tanácskozó, döntéshozatali jogkörrel nem rendelkező, a NA- TO-hoz közel álló, annak szerves részét nem képező, véleményformáló fórumon. Mint a magyar delegáció vezetője elmondta, a különböző -beszélgetéseken a társult NATO-tagsági javaslatot illetően fogadókészséget tapasztalt, s 1995 hangzik el olyan .évszámként, amikor a társult tagság intézményét be lehetne vezetni. moly szociális megrovásban részesült. Ugyanakkor bántó elutasítás az új szakszervezeteknek, amelyek közül a két legfontosabb, a kommunista rendszer alatt létesült első szabad szakszervezet, a Demokratikus Liga és a Munkástanácsok, csak 11-11 százalékot kapott” — hangoztatta a tudósítás, amely meglepetésnek tekinti a viszonylag magas részvételi arányt Magyarországon, ahol „az 1990-es rendszerváltás óta a választók rendszeresen hátat fordítanak az urnáknak”. íAz RMDSZ működési zavarai Sokan hiányoztak a fórumról A Le Monde értékelése Volt kommunisták diadala VÉLEMÉNY A Bánk bán mérges fullánkja? Erkel Ferenc Bánk bánjának felújításáról szólva maga a rendező, Keré- nyi Imre hangsúlyozta egyik nyilatkozatában, hogy „ebben a Csur- kás—Landeszmannos világban nem szabad semmiféle átpolitizálást végrehajtani” nemzeti operánkon. „így a hazafiasság sem kap túlzott hangsúlyt...” a mostani felújításban, mondta még a rendező, majd hozzátette: „Egy biztos: semmiféle utalással nem kacsintunk ki a mára. Sőt: igyekszem az eredeti művet buta koncepciókkal néni elrontani. ” E nyilatkozat most már igencsak felcsigázta érdeklődésé- met. Különösen azután, hogy a kezembe került „legnépszerűbb” napilapunk Bánk bánról írt kritikája, amelyben döbbenetes magyarázatot találtam arra, miért is „kellett” az opera 13. századi történetét — igen jelentős változtatásokkal — a 19. század teljesen más viszonyai közé átültetni. íme a színház, az opera világában igencsak szokatlan, aktuálpolitikai szempontú indoklás: „Kerényi a reformkorba helyezte a cselekményt, hogy a történet egy mérges kis fullánkját fertőtlenítse. A derék magyarokon élősködő henye kisebbség ma annyira rossz irányú utalás lehetne, hogy vissza kellett állítani Katona és Erkel eredeti célzatát: és a merániakat elnyomó, magabízó zsarnokokká, lehetséges katonai többséggé kellett előléptetni. A feladat elvégzése után ez a reformkoriság lassan elenyészik, átadja helyét a szokott nemzeti romantikának..." A „beavatottnak” tűnő kritikus elismeri ugyan, hogy ezért a „méregtelenítésért" az opera átalakításával „elég nagy árat kellett fizetni", ám Kerényit a darab minden gyengéje ellenére mégis inkább földicséri. „Elfogulatlanul, köny- nyű kézzel rendezte meg a Bánk bánt — állapítja meg róla többek között — és ez a léhasággal határos lezserség sok mindenben megfelel az opera szellemének. ” Nemzeti operánk emelkedett szellemétől persze mi sem áll távolabb, mint ez a napjainkban annyira terjedő léhaság és „lezserség”, ami lassan már mindenhová befurakodik. S ami előtt, lám, semmi sem szent, még Erkel csodálatos operája sem. Az idézett indoklás égyik — Kerényiével egyező — állítását (miszerint „vissza kellett állítani Katona és Erkel eredeti célzatát”) a rendező nyilatkozatára válaszolva e lap hasábjain már megcáfoltam. Annál meglepőbb a kritikus egész okfejtése, ami a nyugtalanító kérdések, aggodalmak sorát veti fel. Miféle „mérges fullánkot” fedez fel egyszeriben a kritikus a Bánk bán eredeti történetében? Különös, hogy erről a dráma közel 180 éves története alatt mindeddig nem esett szó. S most mindjárt olyan fontos, sőt perdöntő érv lett, amiért az opera egész történetét Jü kellett alakítani”. Ez a „mérges fullánk” az indoklás szerint nyilván a merániak szerepe a darabban, ami a kritikus értelmezésében olyan „rossz irányú” célzásokra adhat alkalmat, hogy ez már megengedhetetlen szerinte. Ez az idegenből jött kisebbség ugyanis csakugyan élősködött „a derék magyarokon”, Gertrudis és udvara révén elnyomta e népet, semmibe vette jogait, sérelmeit és jogos követeléseit, s kifosztotta, tönkretette az országot... S ha már mindez ilyen „veszélyes” gondolatokat, képzet- társításokat ébreszthet az opera közönségében, nosza rajta, „méregtelenítsük” a Bánk bánt! Akár az opera teljes átalakítása árán is. Nem kellenek a merániak! Nem kell Gertrudis sem! S hogy megszabaduljunk tőlük, tegyük át az egész történetet például a reformkorba. Legyenek az elnyomók a Habsburgok, akik már igazán nem tekinthetők elenyésző kisebbségnek. Gertrudis pedig legyen Zsófia királynő... íme, a „szükséges feladat”, a megindokolt „operáció”, amit a rendezőnek a kritikus szerint el „kellett” végeznie. Félelmetes, szinte hátborzongató logika! Mi pedig, akik még igyekszünk híven őrizni értékeinket, hagyományainkat, nemzeti örökségünket (amelyek szoron- gattatásaink legsötétebb időszakaiban is segítették megtartani e nemzetet), mi csak elképedve ámulunk és megdöbbenünk a kritikus egészen képtelen érveit olvasván. Mert sehogyan sem tudjuk elfogadni, hogy bárki is ilyen nyilvánvaló aktuálpolitikai megfontolásból megváltoztasson egy eredeti művet. Arról nem is beszélve, milyen durva beavatkozásról van szó, s éppen legnagyobb nemzeti operánk szenvedi el ezt az átalakítást. Hát már ezt is lehet? így kiforgatni Katona és Erkel Bánk bánját eredeti formájából-tartalmából? És sehol a lapokban egy kritika, de még egy megjegyzés sem, amely ezt szóvá tenné? Sanki sincs, aki tiltakozna ellene? S nincs aki vétót emelne, megálljt parancsolna ennek a szemérmetlen, szentségtörő szabadosságnak? Vagy velünk és kulturális értékeinkkel egyesek bármit megtehetnek? Hová vezet ez? Ma a Bánk bánt alakítják át bizonyos politikai megfontolásból, holnap talán a Hunyadi Lászlóval vagy Madách Tragédiájával teszik ugyanezt? Vagy éppen Petőfi, Ady, Móricz, Németh László életművét értékelik át saját ízlésük és érdekeik szerint? Mikor fogunk gátat vetni ennek — a már évtizedek óta tapasztalható —- veszélyes következményekkel járó folyamatnak? A diktatúrák teljhatalmú kultúrpolitikusai megtehették, hogy mindenkori politikai akaratukat akár a színház vagy az opera világában is érvényesítsék. Több mint negyven évig, mint jól tudjuk, nálunk is durván beavatkoztak kulturális életünkbe, nem kímélve olykor még legnagyobb klasz- szikusaink alkotásait és egész életművét sem. Ám azt még Révai József vagy Aczél György idejében sem merte volna megtenni egyetlen kritikus és rendező sem, hogy Erkel operáját vagy Katona drámáját holmi „mérges fullánk” vagy bármi okán így átértelmezze, meghamisítsa, illetve felújítás címén ilyen megengedhetetlen módon és mértékben átalakítsa. (Vass László)
