Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORTMAGAZIN 1993. MÁJUS 22.. SZOMBAT Az MDSZ nagykőrösi elnöke, Deák György szerint: A diáksport nem lehet független az iskolától Június 4-e vélhetően fontos mérföldkő lesz a Magyar Diáksport Szövetség történetében. A diáksportvezetők erre a napra összehívott országos konferenciájának ugyanis alapvetően az lesz a küldetése, hogy a különböző állami és társadalmi szervezetekkel közösen újraértelmezzék a diáksport feladatait, ismételten ráirányítva a társadalom figyelmét. Deák Györggyel, az országos szövetség elnökével a konferencia sikerének feltételeiről s az eddigi eredményekről váltottunk szót. Csobánkáról három feladatkört lát el Előtérbe a kisegyesületeket! — Reményeink szerint ezen a tanácskozáson lehetőség adódik majd a diáksport helyzetének, társadalmi szerepének egységes értelmezésére, továbbá az érdekeltek közötti munka-, és feladatmegosztás átgondolására és konkretizálására. A mintegy 750 személyes fórumra meghívtuk mindazokat, akik iskolákban, önkormányzatokban, megyei és regionális szinteken képviselik a diáksportot. illetve meghatározó személyiségei a sportéletnek. Ezt a széles körű részvételt azért is hangsúlyozom, mert a diáksportszövetség az itjúség legnépesebb sport-szakmai szervezete. Az általános iskolákban közel 60 százalékos az intézményi szervezettség, s a középiskolákban pedig ez az arány meghaladja a 90 százalékot. Noha tagsága van és elsősorban azok érdekvédelmét látja el. teljesen nyitott szervezet. Valamennyi általános és középiskola érdekeit védi, és foglalkoztatási rendszerében lehetővé teszi a részvételt. — Mostani állapotában a szövetség miben pénzügyi háttérrel rendelkezik? — Az éves költségvetése mintegy 52 millió forint körüli összeg, amelyhez az OTSH a sportigazgatóságokon keresztül. úgynevezett diáksport célú pénzeszközként 83 millió forintot oszt szét a megyék között fejkvótaszerűen. Ez a pénz lényegében nem más, mint amit régen a diáksportszervezetek tiszteletdíj-támoga- tásként kaptak, de mivel reálértékéből sokat veszített, ezt a funkcióját már nem tudja ellátni. Ezért a megyék ezeket a pénzeket inkább a diáksport- foglalkoztatási rendszer működtetésére fordítják, amelyben benne van az olcsóbb szervezetek teljesítményarányos támogatása is, a versenyrendszer működtetése. Igen fontos fejlemény, hogy a diáksport az ország költségvetésében megjelent, évi 30 millió forinttal. Ebből is finanszírozzuk a felmenő rendszerű diákolimpiát, a területi és az országos döntők költségeit, valamint a nemzetközi programokat, diákturisztikát, a diák-sportvezetői képzést, szünidei tevékenységeket stb. — Hogyan értékeli a diák- sport működési rendszerét? — Két nagyobb területre osztható, alapfokú versenyekre és az említett diákolimpiákra. Az előbbiek elsősorban intézményekben, a szabadidő hasznos eltöltése, az egészséges életmód jegyében folynak, tehát nem föltétien a nagy eredmények elérése a céljuk. A diákolimpia pedig a sportszerű foglalkoztatásban részt vevő tanulók felmenő rendszerű versenyeztetését szolgálja. Ilyenkor tavasszal a megyékkel közösen tíz sportágban és négy korcsoportban rendezünk versenyeket, melyeken nagyon sok fiatal vesz részt. Tavaly például a labdarúgó olimpiákon nem kevesebb mint 16ÍX) csapat mérkőzött, röplabdában 439, első korcsoportos tornában 665 csapat, hogy csak néhányat említsek szemléltetésül. Látható, hogy a diáksport- versenyeknek nagy a „merítési” lehetőségük, másrészt nagyon lényeges, hogy sok kis település iskolásai csak a diáksport keretében jutnak el versenyszerű sporteseményekre. Az általános feladatokon túl, természetesen a tehetségek kiválogatására is hangsúlyt helyezünk. Számos iskolában úgynevezett műhelyek alakultak ki, ahol egy-egy sportágat magas szinten művelnek, s bekapcsolódnak a szakszövetségek versenyeibe is. Mindezek mellett a legfontosabbnak mégis az alapfokú sporttevékenységet tekintjük — s ebben a törekvésben a megyék is partnereink — mert végtére is, a területi, kiskörzeti, helyi versenyeken mozdul meg a diákság nagyobb hányada, a legkülönfélébb sportágakban. — - Az önkormányzatok hogyan segítik a diáksportot? — Szinte minden megyei önkormányzat több millió forintot szavazott meg, vagy direkt módon, vagy pályázati alapként. így például Pest megyében is pályázni lehet a megyei versenyrendszer foglalkoztatására, vagy hadd említsem városomat, Nagykőröst is, ahol a mindenkori költségvetés 1 százalékát különítették el sportcélokra. Ebből idén 1,2 millió forint körüli összeggel részesült a diáksport. — Volt, és talán most is létezik olyan szemlélet, amely a diáksport iskolától való függetlenségét hangsúlyozza. Erről mi a véleménye? ■— Hibának tartom, mert diáksportszervezetet eredményesen működtetni csak annak természetes közegében lehet. Az új oktatási törvény változást hoz majd, mind a működésben, mind pedig a finanszírozás vonatkozásában. Hiszen, a törvény hangsúlyozza, hogy mint tanórán kívüli tevékenységet, biztosítani kell a mindennapos testedzést, és az iskolai sportkor működtetését, ami az én értelmezésemben egyenlő a diáksportkörrel. Első alkalom, hogy más tantárgyakkal egyenrangú lett a testnevelés és a sport, ami azt jelenti, hogy az iskoláknak gondoskodniuk kell az összes feltételről. A szövetség sejtjei számára ez mindenképpen a fejlődés útját jelöli, mert ha az oktatási törvénynyel összefüggésben az alapvető működési feltételek megvalósulnak, akkor arra már nagyobb biztonsággal épülhet olyan foglalkoztatási rendszer, amely közelebb visz a célhoz. Nevezetesen, hogy minél többen és minél rendszeresebben sportoljanak. — A diáksport versenyrendszere a kezdetek óta tágul. Utóbb milyen sportágak honosodtak meg? — Az országos területi és országos döntők finanszírozását teljes mértékben állja a szövetség. Jelentős költségek ezek, mégis idén a versenyek számát tovább növeltük. Bevezettük például a második korcsoportos úszást, a mezei krossz futóversenyt, mely utóbbinak felmenő rendszerében mintegy 35 ezer gyerek vett részt. A diákolimpia programjai közé került a triatlon, az' is egyre népszerűbb az országban. Általában jellemző, főleg a kisebb településeken, hogy a diáksportszervezetek és a települési sport- egyesületek szakosztályai között jó az együttműködés. Hiszen alapfeladataik ellátása mellett, így segíthetjük hatékonyan az egyetemes magyar sportutánpótlás, nevelés érdekeit, tevékenységét. M. J. A gazdag hagyományokkal átszőtt, szűkös anyagiak világában gyengélkedő magyar sport megreformálása kapcsán már számtalan elképzelés látott napvilágot. A sport felé csordogáló pénzek szinte kizárólag az élsport felé veszik az irányt, ahol egy-egy siker könnyen beárnyékolja a háttérbe szorított égető problémákat. Az utóbbi időben viszont egyre növekvőben van azoknak a száma, akik úton- útfélen hangoztatják: ne csak az élsportra fordítsanak jelentősebb pénzösszegeket; az utánpótlás, a kis egyesületek részesüljenek inkább nagyobb támogatásban. Ez értendő országos és regionális szinten egyaránt. Pest megye településeinek túlnyomó részére — számottevő élsport hiányában — különösen érvényes ez a fajta szemléletmód. — A legalsó szintről, a kis egyesületektől elindulva kell a haldokló sportot újjáéleszteni — vallja Török István, aki a Csobánkai SK elnöki teendői mellett a megyei sportélet szervezésében is tevékenyen részt vállal, tehát nem egy perspektívából látja át a megyei sport helyzetét: — A Pest Megyei Közgyűlés tagjaként kötelező és önként vállalat feladataim vannak — kezdte a tájékoztatást Török István. — A kötelező jellegűek az önkormányzatoknál is fellelhető legégetőbb problémák, az önként vállalat feladatok pedig felsőbb szinten vagy egyéb okokból nehezen kezelhetőek, és úgy érzem, hogy ezekre a területekre a megyének be kell lépnie. Ilyen területnek tartom a sportot is. Ennek jelentőségét a megyei közgyűlés is elismerte, amikor is a főbizottságok mellett egy sportalbizottságot hozott létre, amelynek magam is a tagja vagyok. Ez a sportalbizottság olyat» embeJó dolguk van a kosdi gyerekeknek. Iskolájuk majdnem a Naszály-hegy lába elé épült. Tornaóráikon akár rövid hegyi túrát is tehetnének. Ilyenkor tavasszal a napközisek kint töltik a délutánt a tágas udvaron, ahol pattog a bőrgolyó, kézilabdacsatát vívnak az alkalmi cspatok. Ám 1991 óta az sem okoz fennakadást, ha eső esik, ha megjön a tél. A két éve átadott tágas tornateremben, ahol a szabályos órákat is tartják, lehet kézizni, kosarazni, röplabdázni, s lehetne teremfocit is játszani, de annak nem nagyon örül a község polgármestere. Ő félti a fehérre meszelt falakat, ahol nagyot durran olykor a kemény foci, mert hát annak ilyen a sajátossága. A közel 2 ezer 300 lakosú Kösd már a fekvése miatt is szerencsés, mert a majdnem negyedóránként közlekedő autóbusszal alig több mint tíz rekből állt össze, akik szű- kebb környezetükben is sokat tesznek a sportért. — Mit tud tenni a közgyűlés sportalbizottsága a megyében működő kisegyesületek megsegítése érdekében? — Tulajdonképpen 'itt jutunk el az albizottság legfontosabb, mondhatni, döntő fontosságú feladatához, nevezetesen, hogy a nehéz anyagi körülmények között működő megyei egyesületeket minden úton-módon támogatni kell. A tavalyi évben 23 millió forintot tett ki ez az ösz- szeg. Erre egyébként pályázati rendszert írtak ki. A közgyűlés tehát egyértelműen a sport mellé állt, mert meggyőződésünk, hogy a legalsóbb szintre juttatott pénznek van a legnagyobb szerepe a sport fejlődésében. — Ón azonban nemcsak a közgyűlésen keresztül, hanem a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségi tagjaként is jelentéís befolyással rendelkezik a megyei sporton belül. — A közelmúltban kerültem be a megyei labdarúgó szövetségbe, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljanak a futballt is körülölelő nehéz feltételek. A szövetségnek kell a megyei versenyrendszert lebonyolítania, megyei szintig a bajnokságok szervezése a fő feladat, amihez igencsak szűkös anyagi keret áll rendelkezésre. itt azonban olyan áldozatkész embereket ismertem meg, akik sem időt, sem fáradságot nem kímélve tesznek meg minden tőlük telhetőt a’sportért. — Tehát ha a mai, a futball területéről elvétve szivárgó pozitívumok világában valami biztató momentumról akarunk beszámolni, az egyértelműen a futball által kiválasztott lelkesedés? perc alatt lehet bejutni a szomszéd város, Vác belterületére. A felnőtteket is szolgáló iskolai sportcentrum pedig szintén eléri a városi színvonalat. Fiúknak, lányoknak kü- lön-külön öltözőkbe, zuhanyozókba nyílnak az oldalajtók, melyeken át Varga Lász- lóné igazgatónő kalauzolja a riportert, aki azt kérdezi: — Mennyit lendített ez az új lehetőség az iskolai és felnőtt sportéleten? — A kézilabda szakkör heti 2 órát, a tömegsport szakkör hatot, a kézilabdá- sok két órát töltenek itf. Ezek irányítással játászanak, de fő cél a mozgás, a mérkőzéseknek nincs tétjük — válaszolja az igazgatónő, majd sajnálkozva hozzáteszi, hogy a Diák Sportkör már nem működik, mert nincs pénz a foglalkozásvezető tanárok óradíjára. A felnőttek sem bajnoki — A lelkesedés szinten tartja és a későbbiekben előre lendítheti a labdarúgás szekerét. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb megjelennek az anyagi ösztönző erők is. Nagy dolognak tartom, hogy a megyében számos labdarúgó-egyesület alakult újjá, s ez jelzi, valami megmozdult a sport irányába. A feladatok egyre csak nőnek, egyre nagyobb létszámú körzeti bajnokságot kell indítanunk. Lassan ott tartunk, hogy a megyében át kell szervezni az egész bajnoki rendszert. — Ezek szerint nem apad a megyében játszó csapatok létszáma? — Egyáltalán nem, sőt egyértelmű gyarapodás figyelhető meg. — Térjünk át arra, ami a legközelebb áll önhöz. Hogyan fest a vezetésével működő Csobánkai SK helyzete, amely kizárólag egy labdarúgó-egyesületet foglal magába? — Az önkormányzati képviselő-testület, nem sokkal a megválasztása után, 1990 őszén felismerte, hogy Cso- bánkán a sport területén lépni kell, ugyanis tornaterme egyáltalán nincs, a falunak. Sportegyesület már évek óta nem működött, újra kellett éleszteni. Nem volt csapat, nem volt pálya, a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban sikerült a falu egyetlen, vízszintes területét parcellázás elől, futballpályának megmenteni. Ezután indulhattunk el az 1991—92-es Budai körzeti bajnokságban. Az azóta eltelt idő pedig igazolta, hogy a lelkesedés meghozza az eredményt: a csobánkai csapat jónak mondható ötvenszázalékos teljesítménnyel szerepel a Budai körzeti labdarúgó-baj nokságrendszerben játsszák a kézilabda- és a kosárlabda-mérkőzéseket a téli, őszi idény hét végi napjain, de nagyon élvezik a mozgás örömét. Tavasztól kezdve mindig csökken az események száma, s aki ismeri ezt a falut, az tudja jól: a kosdi ember akár ipari munkás, akár tisztviselő, vagy földműves, ilyenkor, szabadidejében a kertjében, a mezőn található, mert szorgalmas, igyekvő. Ott vezeti le a fölös energiát, sőt, még a pótlás sem ártana neki némelykor. — Köszönve a felvilágosítást búcsúzom, de egyszer még elő kell vennem a noteszt, hogy feljegyezzem: a tornaterem padlófűtéses. Bátran leültethetik a diákot, nem fázik fel. Bizonyára a jó körülményeknek köszönhető, hogy évről évre több lesz a sport iránt érdeklődő Kosdon is. K. T. I. ban... F. Z. A falu apraja-nagyja örömére Kétéves a kosdi sportközpont
