Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
ÉÜ PEST MEGYEl HÍRLAP SPORTMAGAZIN 1993., MÁJUS 22., SZOMBAT 15 Tököl sportoló polgármestere Sportoló vagy polgármester? Netán sportoló polgármester? Tököl község polgármestere, Hoffman Pál ilyesvalaki. Bevallom, jómagam a sportéletből ismerem, így amikor neve valahol szóba kerül, először mindig a személyéhez is kötődő sportélményeimhez kapcsolódik. Nem is csoda, hiszen az élvonalban eltöltött tizennyolc esztendő során a népszerű „Paja” sok, emlékezetes alakítással örvendeztette meg a szurkolókat. Manapság azonban egészen más a helyzete. Igaz ugyan, a sportról mindig szívesen beszél, de azt sosem mulasztja el megemlíteni, hogy az ő életében — s különösen az utóbbi három esztendőben, amióta a választók bizalmából Tököl polgármestereként tevékenykedik — a sport egy kicsit hátrébb szorult. — Szeretem a sportot, tartozom is a sportnak, hiszen a népszerűségemet elsősorban a sportnak köszönhetem — vallotta be önkritikusan és elöljáróban Hoffman Pál. — Az is az igazsághoz tartozik, hogy megválasztásom óta nekem folyamatosan bizonyítanom kell: igenis alkalmas vagyok erre a munkakörre, képes vagyok megszolgálni az előlegezett bizalmat. Ennek a késztetésnek megfelelően az önkormányzati gazdálkodás útvesztőitől az ex- szovjet lakótelep gondjainak ismeretéig otthonosnak és döntésképesnek kell lennem. Nem kis örömmel mondhatom, hogy ebben a polgármesteri választási ciklusban elkészült a község szennyvíztisztítója, s jelenleg már minden második ház csatornája csatlakozik erre a rendszere. Húszmilliót költöttünk az útburkolat készítésére, illetve javítására, befejeződött a polgármesteri hivatal felújítása, 300 új telefonvonalat pedig sikerült bekapcsolnunk a hálózatba. Ezek a nyilvánvalóan csak a legfontosabb tények. Ahhoz azonban elégségesnek bizonyultak, hogy felsorolásukat követően Hofman Pált ismét le lehessen egy kicsit téríteni, és segítségével a helyi sportéletet lehessen górcső alá helyezni. — Némi szerepem nyilván nekem is van abban, hogy a községben a kézilabdázás igen népszerű — váltott témát. — Rendkívül szerencsés ember vagyok, ugyanis az a csupaszív, lelkes hozzáállás, ami a ferencvárosi sportolókat mindig is jellemezte, itt, Tökölön nagyon hasonló módon megtalálható. Bajnoki mérkőzéseinken rendre ott van az a háromszáz törzsz- szurkolónk, akinek biztatásától visszhangzik a környék. A beszélgetés során az is kiderült: Tököl sem probléma- mentes, az elmúlt évtizedekben szép lassan „lepusztultak” azok a közösségi helyek, amelyek megléte a színvonalas kulturális- és sportrendezvények előfeltételei. — Az önkormányzat nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a 46x26 méter alapterületű sportcsarnok építésébe kezdett. Bár a fővállalkozó, a SCAN-Const- ruction svéd—magyar Kft. által vállalat augusztusi határidőre már semmiképpen nem készül el a mű, az azonban ma reálisnak tűnik, hogy október végére birtokba veheti a község apraja-nagyja az építményt. Garantálhatom, hogy kevés holtidő lesz a csarnokban, amelynek igazgatói teendői ellátására nyilvános pályázatot hirdettünk meg. Az öt jelentkező között van a volt gerelyhajító világrekorder, Paragi Ferenc is... Nem nehéz elképzelni, milyen nyüzsgés lesz a várva várt sportcsarnokban, hogy meg kell majd küzdeniük az egyes sportágaknak azért, hogy heti néhány órát ők is kapjanak. Elég csak a Csepel Autótól a „szélnek eresztés” helyett átvett női NB I/B-s kézilabdacsapatot, a férfiak NB Il-es együttesét említeni, s a további két, felnőtt gárdát, amelyek a megyei bajnokságban szerepelnek, az utánpótlás korosztály 100-110 gyerekéről nem is szólva. S akkor még nem említettük a közel százfős, országos tekintélyt szerzett karatés szakosztályt és a Tökölön is elmaradhatatlan labdarúgást. — A foci az nálunk is külön kategória — hangsúlyozza Hoffman. — Bár csapatunk tavaly a megyei II. osztályban 3. lett, idén pedig csak a középmezőnyben foglal helyet, a nosztalgia azért még mindig dolgozik szurkolóinkban. Nem akarják elfelejteni, hogy 1965-ben a községnek NB III-as együttese volt... Amíg újra felsőbb osztályú labdarúgó képviselete lesz Tökölnek, az élet addig is megy tovább, se szeri, se száma a tennivalóknak. Itt van például szinte a nyakunkon, május 26-án esedékes Challenge Day országos rendezvénysorozata, amelyből a tököliek idén is kiveszik a részüket. — A legkülönfélébb programokat szervezzük azért, hogy a község apraja-nagyja valóban találjon magának tetsző lehetőséget. így például háromszáz óvodásnak biztosítunk közös gimnasztikázásra lehetőséget, a büntetésvégrehajtási intézetben is előkészítettük a sportnapot, s természetesen sor kerül egy kiemelt fontosságú labdarúgó mérkőzésre is, amelyen a képviselő-testület tagjainak a vendéglősökből összeállított csapat lesz az ellenfele. . . (jocha) Három téli olimpiára — Budakesziről A síelés viszi a pénzt Hatszáz évig versenyezhetett volna, akkor sem írnak annyit róla, mint az emlékezetes tavalyi botrányát követően. Mayer Gábor ugyan évtizede a magyar biatlonisták legjobbjai között is rendre legelői csatázott, a mostoha felkészülési viszonyok közepette több, nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó eredményt ért el világ- versenyeken, ám ettől, a sportágon kívül csak kevesen ismerték. Bezzeg a balhé után... Mindezt Budakeszin, az általa működtetett Toyota szervizben beszéltük meg, kedélyes hangulatban. Az 1959-ben született síversenyző ugyanis nem tulajdonít a történteknek különösebb jelentőséget. — Albertville-ben nézetkülönbségem támadt a szövetség vezetőivel; azonnal el kellett hagynom az olimpiai falut, ráadásul egy évre el is tiltottak Ma is fenntartom a véleményemet... Mayer Gáborak egyébként ez már a 3. téli olimpiája volt. A MICRO SC sportolója különösen az 1984-es, szarajevói játékokra emlékszik vissza szíve-. sen, ahol a 70 fölötti induló között a 37. helyet szerezte meg. — Itt, Budakeszin viszonylag sokan síelnek, nálunk is az egész család elkötelezett a sífutás iránt. Innen már valóban csak egy kis ugrás volt a biatlon, a futás és a céllövészet keveréke. Bár meg kell mondanom, engem a kerékpár és a labdarúgás is nagyon vonzott... A hazai hóviszonyokat nem kell hosszasan elemezni, hiszen azok leginkább nincsenek is. így érthetően a színvonal sem túl magas a bajnokságokon. — Az egyéves eltiltást követően is 4. tudtam lenni, idén márciusban, az OB-n, 15 kilométeren. Ha nagyon rákapcsolnék, még mindig lenne értelme, mert sok maradt bennem. Igaz, a rendkívül tehetséges, gyöngyösi Panyik Jánost már nem tudnám megverni. Rózsaszín álmokat azonban nem is kergetünk edzőmmel, Kovács Józseffel, annál is inkább, mivel a mi sportágunk — leszámítva a valóban világklasszisokat — csak viszi a pénzt. No és a heti 150—200 kilométeres alapozó futások, illetve kerekes-sí fejadagok sem vonzanak már annyira. Azért itthon fogok még egy-két meglepetést okozni. J. K. Őszi, Kiss Laci és a vidéki ebédek Vecsésen utánpótlást nevelnek Komótosan kanyarodik be a Martinovics téri végállomásra a helyi, menetrend szerinti autóbusz. Az általános iskola bejáratánál asszonyok tárgyalják a helyi híreket, miközben a szomszédos tornacsarnokba már szállingóznak az ökölvívók. Azok, akik manapság a legtöbb örömet szerzik a vecsési sportbarátoknak. A munkát irányító „hármasból” Varga István sportköri elnök már megérkezett, de csakhamar befut az edzői teendőket ellátó Vorn József, valamint Farkas Sándor szakosztályvezető is. A labdarúgók kiváltak a Ve- csés SE-bóí és önálló klubot alakítottak — tudom meg tőlük, így az ökölvívók mellett jelenleg atlétika-, asztalitenisz-, valamint kismotoros szakosztályt működtet az egyesület. — Kizárólag az utánpótlás nevelésével foglalkoztunk — mondja Vona József, 13—18 éves srácokkal dolgozunk itt, az iskola tornatermében. — Néhány évig magam is tanítottam ebben az intézményben testnevelést, így a gyerekek zömét régóta ismerem. Javarészük most is ide jár, vagy járt, leszámítva néhány gyömrőit. Sajnos egyre kevesebben jönnek, nincs igazán jó híre ma az ökölvívásnak. Mindössze 30 forint a havi tagdíjunk, mégis inkább az 500 forintos karatetanfolyamokra iratkoznak be. Persze ezen nem lehet csodálkozni, ezt látják a moziban, a videofilmeken... Amikor még én versenyeztem A boxműhely egyik legígéretesebb versenyzője, az ifjúsági Európa- bajnokság második helyén végzett Kiss László az 50-es évek derekán, akkor csak Budapesten működött legalább 70 szakosztály, most az országban sincs talán ennyi ösz- szesen. — Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek ? — Az elnökünk fia, Varga Viktor volt az első vecsési sportoló, aki helyi színekben ifjúsági magyar bajnokságot nyert. Öt azóta már le is igazolta az ÚTÉ. Tavaly egyébként az OB- ken négy korosztály ötvenvala- hány aranyérméből négyet mi nyertünk meg, egy ezüst, — és három bronzérem mellett. Az országos diákolimpián pedig 10 versenyzőnkből hat az első helyen végzett, s a pontversenyben csapatunk a KSI mögött a második legjobbnak bizonyult. Úgy, hogy a sportiskolasok 24 versenyzőt indítottak... Kiss lÁszló részt vett az olaszországi ifi Eb-n is, ahonnan második hellyel tért haza. Ő egyébként külön téma, itthon már menekülnek előle az ellenfelek. — A kisebbek közül, ki az aki a legtöbbre viheti? — Talán a kis Őszi, azaz Lakatos Ottó. Ő olyan tehetség, mint aki a szorítóban született. Még idén is serdülő korosztályú, s ha nem kallódik el, még sokszor hallunk róla. Ha valakinek, hát Vona Józsefnek lehet hinni. Az ötvenes évek végén maga is jó ideig koptatta a válogatott szerelését, mi több a belgrádi Eb-n is csak egy Szíjjártó Attila, a vecsésiek magyar bajnoki aranyérmese „kesztyűzik” Vona mesterrel csúnyán lepontozott meccs fosztotta meg attól, hogy valami szép sikert eléljen. Később a 70-es években az ifjúsági válogatott vezetőedzőjeként dolgozott, van tehát „szeme” a csiszolatlan gyöngyök felismerésére. — Hogyan látja ma az ökölvívás első vonalát, valamint a sportág irányítását Magyarországon? — Nem szívesen beszélek erről, mert van néhány tüske bennem.. . Nagyon rosszul esett például, hogy a tavalyi nagyszerű utánpótlás sikereink ismeretében engem valahogy elfelejtettek'a legjobb nevelőedzők jutalmazásánál. Eközben olyan emberek kerültek a válogatott közelébe, akik sem mint versenyzők, sem mint edzők soha nem bizonyítottak. A szakmai munkájukról csak egy példa: amikor Kiss Laci hazajött az ifi Eb-ről, megkérdeztem, hogy milyen tanácsokat kapott a szorító sarkából. Kétféle válasza volt: az, hogy „csináld azt, amit eddig!”, vagy „bírod még?” Ezek után persze fájt, hogy az én munkámra, tapasztalatomra nem számítanak. A szövetség tisztújító közgyűlésén egy szavazattal maradtam ki az elnökségből. A jelölőlistára 73 szavazattal kerültem fel, ami az egyik legtöbb volt. Később a titkos szavazásra már csak 52 voksom maradt, mert a rám szavazó Vidéki szakemberek zöme kénytelen volt hazaindulni, annyira elhúzódott a program. A beszélgetés végén — amikor kellemesen elkalandozunk a magyar ökölvívás régi sikerei felé, Varga István még a lelkem- re köti: mindenképpen írjam meg, hogy a szakosztály rengeteget köszönhet az önkormányzatnak. Másik támogatójuk pedig a Ferihegy Mgtsz Az ő jóvoltukból a vidéki tornákon is megengedhettek maguknak egy-egy éttermi ebédet... F. T. Csarnokdömping Régi igazság: a számokkal sokféleképpen el lehet játszadozni. A tételt a gyakorlatban mindig is alkalmazták, s alighanem alkalmazzák is világszerte, rendszertől és pártállástól függetlenül azért, hogy „kozmetikázzák” az eredményeket. Azért a tények makacs dolgok, bizonyos szituációkban pedig túlontúl egyértelműek, mondhatni, letagadhatatlanok. így van ez például az 1990 óta meghirdetett, ugyancsak nagyszabású országos tornaterem-, illetve csarnoképítési kampány esetében is. Azt ugyanis csak egyféleképpen lehet leírni, hogy például 1986 és 1989 között Magyarországon hány tornacsarnokot fejeztek be az építők. Egészen pontosan 38-at. 1991 és 1993 között, azaz három év alatt viszont nem kevesebb, mint 539, ilyen jellegű létesítmény készült el, illetve adják át azokat ez év végéig. S ez azért már tényleg nem semmi, különös tekintettel az ugyancsak nem rózsás gazdasági helyzetre. Kétszeresen is örülnünk kell hát annak, hogy a kormány a nemzeti egészségügyet valóban szolgálni hivatott programhoz ilyen következetesen ragaszkodik! S az is örvendetes, hogy Pest megyében csak 1993-ban 22 tornatermet adnak át rendeltetésének. Ezek a számok sokkal több publicitást érdemelnének! <j. k.)
