Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 116. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 20.. CSÜTÖRTÖK Az 56-osok belépéséről tárgyaltak Csömöri polgárörök a falu nyugalmáért Sikerül-e rátermett, tenniakaró emberekkel bővíte­ni a csömöri polgárőrséget? Úrrá tudnak-e lenni a/, érdekeltek személyi ellentéteiken? Megtalálja-e a közös hangot két jószándékú csapat? A közös cél ér­dekében úrrá lesznek-e a problémákon? Ezek most az aktuá­lis kérdések a Budapest határában lévő településen. Monoron és Budaörsön Új munkaügyi kirendeltségek Szilágyi Imre nyugdíjas hon­véd alezredes panaszával fel­kereste a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság egyik veze­tőjét, és ugyanabban az ügy­ben járt szerkesztőségünkben is. Mint elmondta: a csömöri ..56-osok Köre" testületileg kívánt csatlakozni a helybeli polgárőrséghez, de elutasítot­ták őket. A nyugdíjas katona­tiszt véleménye szerint azért, mert abban a csapatban még a régi politikai szellem ural­kodik, egykori önkéntes rend­őrök viszik a hangot, és nem akarják beengedni a máskép­pen gondolkodókat. Két csapat Igazak-e ezek a súlyos vá­dak? Mi a helyzet a csömöri polgárőröknél? Ezeknek a kérdéseknek a megvitatására ültünk össze a helybéli pol­gármesteri hivatalban. A be­szélgetésen ott volt Bátovszki György. Csömör polgármeste­re. ár. Fiiér Angéla százados a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányságról, és Képes József őrnagy, kerepestarcsai őrspa­rancsnok. a Gödöllői Rendőr­kapitányság képviseletében. S ott tilt az asztal körül Kul­csár Antal csömöri polgárőr- parancsnok több mint har­minctagú csapatával. Mellet­tük a Szilágyi Imre vezette 56-os Kör több tagja, akik csatlakozni akarnak a falu biztonságáért dolgozókhoz. Bevezetésként a polgár- mester és a kerepestarcsai őrs­parancsnok nyilatkozott a csömöri polgárőrökről. Elége­dettek velük, az alakulásuk óta eltelt egy esztendő alatt eredményesek voltak. Leg­utóbb például a fővárosi XVI. kerületi rendőrkapitány­ságról kaptak köszönőleve­let, mert megtaláltak egy lo­pott kocsit, és közreműköd­tek abban, hogy sikerült el­fogni a tolvajt. Minden segít­ség nélkül kezdtek dolgozni, de az önkormányzat felkarol­ta és anyagilag támogatja mű­ködésüket. Jelenleg 800 ezer forintos támogatást kapnak, amiből fedezni lehet a járőrö­zők benzinköltségét, és egyéb esetleges kiadásokat. Bátovszki György a közbiz­tonsággal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy bár orszá­gos átlagban is olyan jó len­ne a helyzet, mint az ő falu­jukban! Beszélgetés közben szóba került, hogy gondok azért náluk is vannak. Előfor­dulnak gépkocsirongálások, ismeretlen tettesek kidöntöt- ték a sírköveket a temető­ben... Szóval szükség van a tisztes állampolgárok segítsé­gére ahhoz, hogy rend legyen a faluhun és mindenki bizton­ságban érezhesse magát. Élesedő nézeteltérés Mi a helyzet az új jelentke­zőkkel? Az időnként élesedő vitában, felforrósodott légkör­ben elhangzottakból kiderült, hogy az elutasítás indoka az volt: csoportos jelentkezést smmmmmmtmmmm az alapszabály értelmében nem fogadtak el. Ám amikor ezt hallva a csatlakozni kívá­nók már egyénileg jelentkez­tek, három hónapos próbaidő­re vették fel őket. S bár vala­mennyien megbecsült polgá­rai a falunak, katonaviselt em­berek, mégsem látják biztosí­tottnak, hogy a próbaidő alatt jól szerepelnek, ugyanis nem adnak erre nekik lehetőséget. Mindössze egy személyt vit­tek el egyszer járőrözni, aki úgy nyilatkozott, hogy kitűnő­en érezte magát köztük, jó hangulatban dolgoztak. Ám a többiekre eddig még nem ke­rült sor... S olyanok is van­nak, akiket ilyen-olyan indo­kok alapján már előre kihúz­tak a névsorból. Kijelentették ugyanis, hogy asszonyokra, lányokra nincs szükség. Mást azért utasítottak el, mert fáj a lába... A harmadik személyt túl idősnek találták. Egyébként ez utóbbi már csak azért is furcsa, mert ahogy szétnéztem a társaság­ban, a helyi polgárőrparancs­nok, ahogy szólítgatták: „An­ti bácsi”, éppúgy jócskán túl van a nyugdíjkorhatáron, mint csapatának több tagja. Arról nem is beszélve, hogy máshol már bizonyították helytállásukat e téren is a gyengébbnek tartott nem tag­jai is! Dr. Fuér Angéla száza­dos szólt róla, hogy sok egyéb feladat is adódhat a polgárőrségben a járőrözésen kívül. Ilyen lehet például a részvétel a Szomszédok egy­másért akcióban, melynek lé­nyege, hogy közbiztonsági szempontból figyelik egymás portáját. Különösen az egye­dülállók számára lehet jelen­tős ez a segítség! Azután jó lenne éjszakai telefonügyelet is a faluban, amit nyugdíja­mmmmmmmmmmmmmmmmmm sok vállalhatnának, s mint el­hangzott: az önkormányzat szerény díjazással is támogat­ná ezt a fontos tevékenységet. Tisztességes döntést Tennivaló tehát lenne, nem­csak a jelenlegi 34 tagú gár­dának, hanem másoknak is. S, hogy mi a helyzet a politi­kával? A polgárőrök hevesen tiltakoztak az ellen, hogy ők a régi pártállami szellemet képviselnék. Tény, hogy töb­ben közülük, így a polgárőr­parancsnok is, annak idején önkéntes rendőrök voltak, de ez csak annyit jelent, hogy ak­kor is a közbiztonságért mun­kálkodtak és tapasztalatokat szereztek. Tapasztalataik egyébként a belépni szándé­kozóknak is vannak, nem­csak Szilágyi Imre nyugdíjas alezredesnek, hanem a többi­eknek is. Hiszen mint szó volt róla, katonaviselt embe­rek, akik tenni akarnak a kör­nyezetük rendjéért, biztonsá­gáért. Minden bizonnyal hasznos dolog volt, hogy mindenki őszintén elmondta a vélemé­nyét. Megegyezés egyelőre nem született, csak annyi, hogy egy,héten belül közgyű­lést hívnak össze a polgár­őrök, ahol döntenek a belép­ni szándékozókról. Remélhe­tőleg tisztességes, az egész falu érdekeit szem előtt tartó döntés születik. Hiszen a vi­tatkozó emberek célja közös: dolgozni akarnak a falu nyu­galmáért, a bűnözés megféke­zéséért. S beszélgetés közben az is elhangzott, hogy nem lenne jó, ha a sok bába közt elveszne a gyerek. Kétségtelen, hogy a mun­kanélküliek sorsának na­gyon hálátlan ügyintézésé­ben azok vannak a legnehe­zebb helyzetben, akik a munkaügyi kirendeltsége­ken dolgoznak. Ott csapó­dik le minden indulat, ott torlódik — képletesen és valóságosan egyaránt —, az emberi tehetetlenség. S ha ehhez még hozzávesz- szük, hogy a kirendeltsé­gek legtöbbje ideiglenes el­helyezésű, ügyfélfogadás­ra nem alkalmas vagy csak nyomorúságos körülmé­nyek között, akkor érthető az a kiemelt figyelem, amely minden új és korsze­rű kirendeltség megnyitá­sát kíséri. A Pest Megyei Munka­ügyi Központ most két ki- rendeltségét is új helyre költöztette. Új otthont ka­pott a munkaügyi tevé­kenység Monoron és Buda­örsön. — Az az új fehér villa az — irányított el egy járó­kelő Monoron a Petőfi ut­cában. A munkaügyi kiren­deltség épülete a sarkon állt. Tágas, korszerű és jól felszerelt ház. A kapun be­lül a várakozók hosszú so­rával találkoztam. Nekik azért nem tetszett annyira az új hely. — Miért nem osztanak bennünket szét községek szerint? — reklamált a sorból Bata Ferencné, aki Üllőről jött kényszerű el­őnyugdíját intézni. — Itt állunk már két órája, leül­ni sehol nem lehet és ez a sok ember mind máshon­ba szép a ház, ha a szerve­zés maradt a régi. — Itt semmi nem ma­rad régi — mondta ké­sőbb Csilló Mihályné, a kirendeltség vezetője. — Én megértem a türelmet­lenkedő hangokat, most amúgy is nagyon összetor­lódtak a dolgok, de a helyzet rövidesen megvál­tozik. Eddig a polgármes­teri hivatal adott néhány helyiséget, ahol alig fér­tünk el és a félfogadás­nak is alkalmazkodnia kellett a hivatal fogadóó­ráihoz. A sorban állók ma- még nem tudják, hogy nálunk péntek kivé­telével mindennap lesz félfogadás és készül már a korszerű váróterem, ahol majd kényelmesen ülve várja ki mindenki a sorát. Megosztani az ügy­feleket községek szerint nem fogjuk, de ez nem is szükséges, mert öt asztal­nál fogadunk egyszerre és az ügyintézés elég gyors lesz. — Nagy területet lát el a kirendeltség? — Tizennyolc község tartozik hozzánk, kb. 50 ezer keresőképes lakossal. A munkanélküliek száma közel négyezer. Ez megfe­lel az országos átlagnak. Azon igyekszünk, hogy legalább a fogadási kultú­ránk, ügyintézésünk gyor­sasága és szervezettségünk emelkedjen az átlag fölé. Az új kirendeltség ehhez megadja a kívánt feltétele­ket. A többi pedig már raj­tunk múlik. Gelléri Miklós SS* Gál Judit nan és más miatt jött. Hiá­Átalakuló, számos gonddal küszködő gazdaságunk fontos elemei lettek a vállalkozások. Segítik a piaci viszonyok ki­alakulását, a magántulajdonon alapuló fejlődést. A lehető­ségek adottak, szinte napról napra újabb és újabb boltok, éttermek, panziók, műhelyek nyílnak, és e sort hosszasan lehetne folytatni, hiszen ma bárki vállalkozhat. Vitás ügyek elemzése Vállalkozások némi buktatóval Ötlet, némi tőke kell csupán hozzá. Bár. azért a dolgok ko­rántsem ennyire egyszerűek. Nem árt tudni, a sokféle enge­dély mellé érdemes előbb fel­mérni azt is, lenne-e kereslet az adott szolgáltatásra. Az aka­dályok leküzdését, a bukást is bele keli venni a számítások­ba. És még sok egyebet. Meggondolják magukat Ez utóbbiról, a vállalkozások buktatóiról beszélgettünk Gi oda Józseffel, Jász-Nagy- kun-Szolnok. Pest és Nógrád megye Köztársasági Megbí­zott Hivatala hatósági és törvé­nyességi osztályának vezetőjé­vel. — Gyakran megfordulnak nálunk kedvüket szegett vállal­kozók. azzal, hogy lehetetlen­ség elképzeléseik megvalósítá­sa. Mert néha a beruházás megkezdésekor derül ki, hogy bár az önkormányzat — mint első fokú hatóság — hozzájá­rult az építkezéshez, a vállalko­zás működéséhez, az mégsem engedélyeztethető. Az is elő­fordul, hogy a testület képvise­lői meggondolják magukat, és nem adják meg a korábban megígért engedélyt. Annyi ha­sonló esettel találkoztunk már — hivatalunk másodfokon hozhat jogerős határozatot — hogy körvonalazhatóak a tipi­kus buktatók. Hozzáteszem, a vitás ügyek utolsó „állomása” a bíróság, amelynek ítélete ha­tálytalaníthatja az előzőeket. — Mondana néhány példát a gyakori esetekre? — Az egyik az, amikor olyasmire kötelezik a vállalko­zót, amit nehéz betartania, és ami számára anyagi vesztesé­get is jelenthet. Volt, hogy egy vendéglős nem árusíthatott sze­szes italt. Más. Gyakori, hogy az ön- kormányzat azért nem járul hozzá a vállalkozás megkezdé­séhez, mert bizonyos feltéte­lek hiányoznak. Egy orvos ma­gánrendelőt kívánt nyitni. Ezt közhasznú vállalkozásnak te­kinthetjük. hiszen a helybeliek­nek is jó az, ha ily módon to­vább bővül a gyógyító háló­zat. Az engedélyt mégsem kap­ta meg, mert nem alakíttatott ki a rendelő előtt olyan parko­lót, ahol mentőautó is megfor­dulhat. Ilyenkor bizony nehéz bölcsen dönteni, ki tudja, hány alkalommal lenne szükség a beteg gyors elszállítására. Va­jon érdemes-e emiatt a ren­delő megnyitását elhalasztani? Vállalkozó, jogerős építési engedély birtokában panziót lé­tesített. Már ott tartottak a munkálatok, hogy hamarosan fogadhatja vendégeit, amikor kiderült, az első fokú hatóság elfelejtette kikérni a közúti fel­ügyelet engedélyét. Persze, a vállalkozó is eltért valame­lyest a tervektől, most áll az építkezés, minden bizonytalan. Nagy a tét — Ez az a kritikus helyzet, ami­kor meghiúsulhat a vállalko­zás? — Valóban, a vállalkozó esetében nagy a tét. Általá­ban hitelt vesz fel, kockáztat­ja családja egzisztenciáját a jövőbeni eredmények fejé­ben. Más az, ha nem jönnek be a számításai, és ezért lesz vállalkozása veszteséges, és megint más az, amikor enge­délyeken múlik az esetleges sikertelenség. — Az önkormányzatoknak ezt is figyelembe kellene ven­niük a hozzájárulásukkor? — Mindenképpen komo­lyan meg kéne fontolniuk az egyes eseteket. Van, amikor a testület, van, amikor a jegy­ző dönt arról, megadja vagy sem az engedélyt. Előfordul az is, hogy a képviselők la­kossági nyomás hatására nem járulnak hozzá vállalkozások beindításához. Erre is van pél­da. Ürömön egy termelőszö­vetkezet. mezőgazdasági pro­filját már rég feledve, kiadott egy vállalkozónak némi terü­letet. Kőfaragással, az építke­zéseknél felhasználható bur­kolólapok készítésével foglal­kozott az immár ipari terület bérlője, tevékenysége viszont zavarta a szomszédságban la­kókat. Addig jártak a polgár- mesteri hivatalba, amíg visz- szavonták a vállalkozónak ko­rábban kiadott engedélyt, ho­lott mérések igazolják, nem volt nagyobb zaj. por a meg­engedett értékeknél. Ez eset­ben is nemzetközi kapcsola­tok szakadtak meg, hiszen eleve úgy áll munkához a vál­lalkozó, hogy vannak megren­delői, üzleti partnerei. Inkább fizettek — Miért fordulhatnak elő ilyen esetek, amikor a vállal­kozás a településnek is sokat jelenthet, a munkahelyterem­tés, adózás szempontjából? — Talán arról lehet szó, hogy kisebb létszámú testü­letek döntéseinél sérül a „több szem többet lát” elv. Nem alakulhatnak ki azok a véleménykülönbségek, ame­lyek segíthetik az alaposan átgondolt határozathozatalt. Az is elképzelhető, hogy ki nem mondottan, de sokak­ban él valamilyen ellenérzés a vállalkozókkal szemben. Persze, a vállalkozók is gyakran térnek el az engedé­lyektől, azért, mert nem tud­ják a törvény viszonylag szűk keretei között megvaló­sítani terveiket. Mindezek el­lenére úgy gondolom, érde­mes odafigyelni a közcélo­kat szolgáló vállalkozások­ra. Egy öregek otthona, vagy orvosi rendelő ezek közé sorolható, amelyeket tá­mogatni, ösztönözni kellene, nem hátráltatni. De feltétele­zem, előbb-utóbb ez így is alakul. Azt, hogy zökkenő- mentesebb lehessen az első fokú hatóság és a vállalkozó viszonya, az is segíheti, hogy az indokolatlan dönté­sek következményeként kár­térítésre kötelezhető az ön- kormányzat. Bár, arra is van példa, hogy inkább fizettek, elég nagy összeget, mintsem megmásítsák döntésüket. Azért bízom abban, egyre ke­vesebb vállalkozó keresi fel hivatalunkat panaszaival. J. Szabó Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents