Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 19., SZERDA ' 13 zösen abban találtuk meg — bár nem éppen szabályosan — hogy a panaszos kérésé­nek megfelelően a kézbesítő az ablaknyíláson keresztül csúsztatja be a lapot. Azóta Rötzer úr minden megjelené­si számot megkap. A tapasztaltak alapján szí­vesen venném a főszerkesztő úrtól, ha a beérkezett pana­szos olvasói leveleket először vizsgálatra átadná az igazga­tóságnak és annak eredmé­nyéről minden esetben kor­rekt tájékoztatást adnánk Ön­nek, amit együtt lehetne a pa­nasszal megjelentetni. Ezen a módon egyértel­műbben lehetne a lap olvasói­nak megállapítani, hogy az esetleges hiányosságok elő­fordulása ellenére is arra tö­rekszünk valamennyien — és ez közös érdekünk is —, hogy szolgáltatásainkat pon­tosan a lakosság legnagyobb megelégedésére Végezzük. Szathmári Géza igazgató Budapest Vidéki Postaigaz­gatóság * Tisztelt Rötzer József úr! Elnézését kérem, amiért hoz­zánk címzett levelét, amely­ben arról írt, hogy húsz nap alatt tíz alkalommal nem kéz­besítette az Ön számára a pos­ta kedvenc lapját, a Pest Me­gyei Hírlapot, leközöltük. El­nézést, hisz a posta leveléből kiderül az On előrehaladott kora, fény derült életkörülmé­nyeire, s arra: a postás szak­ember olyan házkutatásféle újságkeresést rendezett az Ön lakásában. Ennek kapcsán megtudhatjuk: nem mindenre emlékezett pontosan. Megtud­hatjuk még, hogy Önnek nincs a postai küldemények számára zárt védelmet nyújtó levélszekrénye, csak egy olyan, amelyből a szél akár el is fújhatja a Pest Megyei Hírlapot. Sőt, meggyengült látása miatt Ön tévesen tett bejegyzést naptárába, azaz olyankor is, amikor megkap­ta az újságot. Na de — az el­néző postás szerint — ez megbocsájtható 90 éves kor­ban. ígérem Rötzer úr, hogy ha legközelebb hasonló jellegű levelet ír szerkesztőségünk­nek, azt nem közöljük, ha­nem, ha a dátumokat is megír­ja, mikor nem kapta meg a Pest Megyei Hírlapot, akkor minden tortúra nélkül, saját lefűzött példányainkból fog­juk önnek a hiányzó számo­kat megküldeni. Őszintén re­méljük, hogy a Magyar Posta szakemberei Önre és tisztelt családjára nézve sértő kijelen­téseket nem tettek, hogy sen­kit nem bántalmaztak, ami azért is fontos, mert tudom, egy másik — a hírlapterjesz­téssel kapcsolatban hasábjain­kon véleményt nyilvánító ol­vasónkat is — fölkereste a posta szakembere, s azután ér­deklődött: vajon valóban ő, avagy a szerkesztőség írta a panaszos levelet? Ezúton is megnyugtatjuk a Magyar Pos­tát, a hírlapterjesztést kézben tartó monstre vállalatot, hogy munkájuk hiányosságait fölfe­dő olvasói leveleinkhez nem kell saját fantáziánkat meg­mozgatni. Azokhoz untig elég alapot ad maga az élet. A postás szakember ama javaslatát, hogy az ilyen pana­szos leveleket a későbbiek­ben intézzük el egymás kö­zött, magam elvetem, hisz foglalkozásomból is sejthető: a nyilvánosság híve vagyok. Vödrös Attila Köszönet a képviselőknek Az MDF Dunakeszi Szerve­zete köszönetét mond azok­nak az országgyűlési képvise: löknek, akik nemmel szavaz­tak, vagy tartózkodtak az uk­rán—magyar szerződés ratifi­kálásakor. Az alapszerződés kártéte­lét az arra reagáló román hi­vatalos nyilatkozatok már ma perdöntőén igazolják. Nem lehet rossz döntése­ket a tévedés beismerése, a bűnbánat nélkül ránk erőltet­ni. Az MDF Dunakeszi Szerve­zetének többsége nevében: Dr. Balogh Csaba elnök A magyar nyelv hete Az elmúlt napokban j Jjg ' megemlékeztünk a ma- gyár nyelv hetéről az Árpád Fejedelem Álta­lános Iskolában is, amelynek fő célja anyanyelvűnk ápolása. Elsőként Wacha Imre, az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem tanára tartott előadást a diákoknak. Beszélt a magyar nyelv tisztaságáról, helyességé­ről és természetesen ezek ellen­téteiről is. Több értékes isme­retre tehettek szert a tanulók az előadás alkalmával. Néhány nappal később egy kissé más jellegű beszámolót tartott isko­lánk igazgatója. Dóra Zoltán. A diáknyelvet elemezve, felve­tette a diákok beszédstílusának humoros, de egyben megdöb­bentő és olykor elkeserítő prob­lémáit. Felhívta a figyelmet ezek kiküszöbölésére is. Mind­két előadás tartalmas és érde­kes volt, rádöbbentett minket azokra a hibákra, amelyek föl­ött a mindennapi életben elsik- lottunk volna. Nem csak ne­künk, gyerekeknek, a felnőttek­nek is fontos, hogy szépen, tisztán beszéljék anyanyelvűn­ket. Próbáljunk meg odafigyel­ni egyszerű, hétköznapi beszé­dünk helyességére, és ne csak a magyar nyelv hetén!* Hronyecz Katalin 7. A osztály Vác HISTÓRIA AZ ORKHONI FELIRATOK IV. Elnézést, Rötzer úr! Tisztelt Vödrös Úr! A Pest Megyei Hírlap április 29-ei számában „Tisztelt Fő- szerkesztő Úr” címen megje­lent cikkben foglaltakat meg­vizsgáltattam és annak ered­ményéről az alábbiakban tájé­koztatom. Egében kérem, tá­jékoztatásomat a lapjában is szíveskedjen közzétenni. 1993. április 29-én munka­társam személyesen felkeres­te a lapban közölt cikk íróját, Rötzer József úr, Dunaharasz- ti, Dózsa György u. 1. sz. alatti 90 éves nyugdíjast, aki a rokonaival lakik önálló la­kásban. Az idős úr a naptárba jegyezte be azokat a napokat, amikor az előfizetett Pest Me­gyei Hírlapot nem kapta meg. Az előfizetett lapjait gyűjti, így lehetőség volt egyeztetni a bejelölt napok alapján a lapok meglétét. Az egyeztetés során több, hiány­ként bejelölt lapot megtalál­tunk. Megállapítottam, hogy a küldeményeknek zárt védel­met nyújtó levélszekrény he­lyett a kapu tetején felerősí­tett, két végén nyitott mű­anyag csőbe kellett a kézbesí­tőnek elhelyezni az újságot. Ez a megoldás semmiféle kül­deménynek, így a hírlapnak sem nyújt védelmet, abból Miután annyit fáradozott és oly nagy hatalmat szerzett, sorsa rendelése szerint meg­halt az én öcsém. Kül tegin. Mikor kagán atyám meg­halt, még csak hétéves volt öcsém, Kül tegin. De anyám­nak, az Umaj istennőhöz ha­sonló katunnak a szerencséjé­re, már tízéves korában férfi nevet vett fel. Tizenhat éves korában így gyarapította ka­gán nagybátyám birodalmát és hatalmát: Hadat vezettünk az Alti Csub és a szogd nép ellen, s elpusztítottuk őket. Á kínai Ong Tutuk öt tümenből álló sereggel jött ellenünk, s mi megvívtunk vele. Kül tegin gyalogszerrel in­dult rohamra. Ong Tutukot, a vezért fegyveres kézzel elfog­ta, s fegyveresen a kagán elé vezette. Azt a hadsereget ott megsemm isítettük. Mikor huszonegy éves lett, Csacsa Szengün ellen harcol­tunk. Kül tegin először Tadik Csűr pejlovára szállva indult a csatába, de azt a lovat meg­ölték ott. Másodszor Isbara Jamtar szürke lován harcolt, azt a lovat is megölték ott. Harmadszor Jeginszilig bég Kedimlig („Felszerszámo- zott”) nevű vörösbarna lován harcolt, az a ló is elpusztult ott. Pajzsára és páncéljára több mint száz nyíl hullott, de mellvértjét és fejét egy sem érintette... Jól tudjátok ti, türk bégek, hogyan táma­dott ő! Azt a sereget ott meg­semmisítettük. Ezután a jer bajirku Ulug Erkin lett az ellenségünk. A Türgi Jargun tó mellett szét­bárki kiveheti, a szél kifújhat­ja. Amikor Rützer úr a hírlap­kézbesítőnél reklamált, hogy nem kapta meg a kedvenc lapját, az minden esetben megvásárolta részére és más­nap újra díjmentesen kézbesí­tette. Rötzer úr az utólagosan kézbesített példányokat a nap­tári előjegyzéséből saját be­vallása szerint nem húzta ki. Azt is elmondta, hogy na­gyon meggyengült látása mi­att előfordulhatott, hogy téve­sen tett bejegyzést. A hírlapkézbesítő nyilatko­zatában elmondta, hogy min­dennap pontosan, azonos idő­ben kézbesítette a lapot. Ez­zel egybehangzóan a hivatal- vezető és a hírlapfelelős is úgy nyilatkozott, hogy a leg­pontosabb kézbesítője Nyári Tibor, munkájára elvétve ér­kezik panasz. Ugyanebben a kézbesítőjá­rásban felkerestem a másik Pest Megyei Hírlap-előfize­tőt, valamint egy Magyar Hír­lap- és egy Magyar Nemzet­előfizetőt is. Mindegyik előfizető elége­dett a kézbesítő munkájával, az előfizetett lapjaikat napon­ta kézbesíti a postás, és azt mindig megkapják. (Mind­egyik helyen zárt levélszek­rény van.) Ä helyszínen tapasztaltak alapján nehéz egyértelműen megítélni, hogy kézbesítői mulasztás okozta-e a panaszt. A végleges megoldást kö­szórtuk és megsemmisítettük őt. Az Ulug Erkin alig pár emberével tudott elmenekül­ni. Amikor Kül tegin huszon­hat éves lett, a kirgizek ellen vezettünk hadjáratot. Utat tör­tünk magunknak a lándzsa magasságú hóban, átkeltünk a Kögmen erdőségen, álmá­ban rajta ütöttünk a kirgiz né­pen, s megütköztünk kagánjá- val a Szonga erdőségben. Kül tegin Bajirku fehér mén­jére szállva indult rohamra. Egy embert eltalált nyilával, két embert egymás után át­szúrt lándzsájával. Ebben az ütközetben eltörte Bajirku fe­hér ménjének combcsontját. A kirgiz kagánt megöltük, bi­rodalmát elvettük. Ugyanebben az évben az Altun hegységen átkelve, az Irtis folyón túl, a türgisek el­len vonultunk, s álmukban leptük meg őket. Mint a tűz és orkán, úgy özönlött reánk Bolcsunál a türgis kagán had­serege. Megvívtunk vele. Kül tegin Basgu szürke lovára szállva indult a rohamra. Bas­gu szürke lova... Visszatérté­ben ötvenedmagával fogság­ba ejtette a türgis kagán buj- rukját, az áz nép tutukját. A kagánt ott megöltük, birodal­mát elvettük. Az egész kara türgis nép behódolt, Tabar mellett telepítettük le őket. Visszatérvén, a Gyöngyfo- Iyón túl, a Vaskapuig vezet­tük hadainkat, hogy megszer­vezzük a szogd népet. Az­után a kara türgis nép lázad ellenünk, és Kengeresz felé vonult. A mi seregünk lovai kiaszottak voltak, élelmünk nem volt. Gonosz emberek, de vak­merő emberek támadtak re­ánk. Kétségbeejtő helyzetünk­ben Kül tegint küldöttük elle­nük egy maroknyi csapattal. Nagy harcot vívtunk. Kül te­gin Alp Salcsi nevű fehér lo­vára szállva indult támadás­ra. Elpusztította és leigázta, a kara türgis népet. Onnan visz- szatérve... Északi oldal ...Kosu Tutukkal harcolt. Megölte összes embereit, sát­rait, vagyonát és mindenét zsákmányul ejtette. Amikor Kül tegin huszon­hét éves volt, a karlukok sza­bad és független népe lett fő ellenségünk. A szent Tamag forrásnál ütköztünk meg. E harc idején Kül tegin har­mincéves volt. Alp Salcsi nevű fehér lovára szállva tá­madott, két embert egymás után keresztülszúrt lándzsájá­val. Megsemmisítettük és le- igáztuk a karluk népet. Ekkor az áz nép lett az ellenségünk. A Kara Köl tónál ütköztünk meg velük. Kül tegin ekkor harmincegy éves volt. Alp Salcsi nevű fehér lovára száll­va támadott. Az áz nép eltebirjét elfog­ta, népét megsemmisítette. Amikor kagán nagybátyám birodalmában belső zavargá­sok törtek ki, s a nép és vezé­rei gyűlölködni kezdtek, az izgil nép rontott reánk. Kül te­gin Alp Salcsi nevű fehér lo­vára szállva támadott, ez a ló elhullott ott a csatában, de az izgil nép megsemmisült. A tokuz oguz nép az én né­pem volt, de mert az ég és föld fölkavarodott, ellensé­günkké lett. Egy évben öt­ször vezettünk hadat ellenük. Először Togu Báliknál harcol­tunk. Kül tegin Azman nevű fehér lovára szállva támadott. Hat embert szúrt le lándzsájá­val, a hetediket közelharcban karddal vágta le. Másodszor az ediz néppel harcoltunk Kuslagak mellett. Kül tegin Áz nevű sötétbarna lovára szállva indult támadásra, egy embert lándzsájával szúrt le, kilenc embert üldözés köz­ben kaszabolt le. Az ediz nép elpusztult ebben a csatában. Harmadszor ...-nál harcol­tunk az oguzokkal. Kül tegin Azman nevű fehér lovára szállva támadott és harcolt. A sereget legyőztük, a biro­dalmat meghódítottuk. Ne­gyedszer a Csus forrásnál har­coltunk. A türk nép ekkor már nyugtalankodott, és el­csüggedőben volt. De Kül te­gin szétszórta az először ránk törő ellenséget, s Tonga tegin temetésénél bekerítettünk és megöltünk Tongra-nemzet- ségből származó alpagukal, tíz embert. Ötödször Ezgenti Kadaz- nál harcoltunk az oguzokkal. Kül tegin Áz nevű sötétbarna lovára szállva támadott, két harcost leszúrt lándzsájá­val... Megsemmisült ott ak­kor az a hadsereg. A telet Magi Kurgánban töltöttük, s nyáron megindítottuk serege­inket az oguzok ellen. Kül te­gint bíztuk meg otthonunk vé­delmével. Oguz ellenségeink megrohanták az ordut. Kül te­gin Ögsziz („Árva”) nevű fe­hér lovára szállva támadott. Kilenc harcost szúrt le, de az ordut nem adta fel. Anyám, a katun, s rajta kívül mostoha­anyáim, nénéim, sógornőim és hercegnőim, mind, akik életben maradtak, rabszolgá­vá lettek volna, s akik elpusz­tultak, a táborban vagy az uta­kon, holtan fekve ott marad­tak volna! Ha Kül tegin nem lett volna, mind elpusztulta­tok volna! (Folytatjuk) Betyárok a régi Pest megyében A betyár — Küllőn Imola néprajztudós meghatározása szerint — ideológia és szervezettség nélküli, politikum előtti lázadó, akit a paraszti társadalom termei ki magá­ból, az ad neki „megbízatást”,.mikor védelmezőre van szüksége. Ez a védelmező funkció azonban főleg csak a folklórban létezik, a történeti valóságban előttünk álló betyár egészen más, mint a népköltészetben élő. A régi Pest megyében is számos híres betyár élt a múlt század­ban. Legismertebb Bogár Imre volt, aki egy Nagykőrös melletti tanyán, Bócsán született 1842-ben. Rendkívüli szépségű ifjú volt: mikor alig 20 évesen akasztani vitték bűneiért, a róla novellát író Móra Ferenc szerint „zoko­gó hölgyek könnyeivel vegyesen hullanak alá koszorúk, csokrok, virágok a legszebb betyár elé.” Bogár Imre egy év alatt követte el azokat a tetteket, amelyekért végül bi­tóra került Pesten. Társaival kirabolta az újhartyáni boltost, a dabasi földesurat, rettegésben tartotta a Kecs­kemét és Nagykőrös körüli fanyák népét. Sokáig üldöz­ték, „Soltvadkerttől kezdve Kecskeméten keresztül a kun pusztákig hajtották a Pest megyei perzekutorok”, míg vé­gül elfogták. Rózsa Sándor Szeged környékét dúlta, de híre eljutott Gödöllőig. A folklór úgy tudta, hogy Petőfi­vé) együtt járt a településen: „Petőfit egyszer elfogták a Rózsa Sándor legényei (...), de annak nagyon megtet­szett, és igen jó barátságba kerültek. (...) Később Petőfi indult, hogy mén Gödöllőre. Rózsa Sándor meg akarta lá­togatni, de Petőfi intette, hogy akkor elfoghatják.”A be­tyár ennek ellenére felkereste barátját, együtt borozgat- tak. „Aztán Rózsa Sándor egyszerre fölpattant a lóra és elment.” Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents