Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 19., SZERDA ' 13 zösen abban találtuk meg — bár nem éppen szabályosan — hogy a panaszos kérésének megfelelően a kézbesítő az ablaknyíláson keresztül csúsztatja be a lapot. Azóta Rötzer úr minden megjelenési számot megkap. A tapasztaltak alapján szívesen venném a főszerkesztő úrtól, ha a beérkezett panaszos olvasói leveleket először vizsgálatra átadná az igazgatóságnak és annak eredményéről minden esetben korrekt tájékoztatást adnánk Önnek, amit együtt lehetne a panasszal megjelentetni. Ezen a módon egyértelműbben lehetne a lap olvasóinak megállapítani, hogy az esetleges hiányosságok előfordulása ellenére is arra törekszünk valamennyien — és ez közös érdekünk is —, hogy szolgáltatásainkat pontosan a lakosság legnagyobb megelégedésére Végezzük. Szathmári Géza igazgató Budapest Vidéki Postaigazgatóság * Tisztelt Rötzer József úr! Elnézését kérem, amiért hozzánk címzett levelét, amelyben arról írt, hogy húsz nap alatt tíz alkalommal nem kézbesítette az Ön számára a posta kedvenc lapját, a Pest Megyei Hírlapot, leközöltük. Elnézést, hisz a posta leveléből kiderül az On előrehaladott kora, fény derült életkörülményeire, s arra: a postás szakember olyan házkutatásféle újságkeresést rendezett az Ön lakásában. Ennek kapcsán megtudhatjuk: nem mindenre emlékezett pontosan. Megtudhatjuk még, hogy Önnek nincs a postai küldemények számára zárt védelmet nyújtó levélszekrénye, csak egy olyan, amelyből a szél akár el is fújhatja a Pest Megyei Hírlapot. Sőt, meggyengült látása miatt Ön tévesen tett bejegyzést naptárába, azaz olyankor is, amikor megkapta az újságot. Na de — az elnéző postás szerint — ez megbocsájtható 90 éves korban. ígérem Rötzer úr, hogy ha legközelebb hasonló jellegű levelet ír szerkesztőségünknek, azt nem közöljük, hanem, ha a dátumokat is megírja, mikor nem kapta meg a Pest Megyei Hírlapot, akkor minden tortúra nélkül, saját lefűzött példányainkból fogjuk önnek a hiányzó számokat megküldeni. Őszintén reméljük, hogy a Magyar Posta szakemberei Önre és tisztelt családjára nézve sértő kijelentéseket nem tettek, hogy senkit nem bántalmaztak, ami azért is fontos, mert tudom, egy másik — a hírlapterjesztéssel kapcsolatban hasábjainkon véleményt nyilvánító olvasónkat is — fölkereste a posta szakembere, s azután érdeklődött: vajon valóban ő, avagy a szerkesztőség írta a panaszos levelet? Ezúton is megnyugtatjuk a Magyar Postát, a hírlapterjesztést kézben tartó monstre vállalatot, hogy munkájuk hiányosságait fölfedő olvasói leveleinkhez nem kell saját fantáziánkat megmozgatni. Azokhoz untig elég alapot ad maga az élet. A postás szakember ama javaslatát, hogy az ilyen panaszos leveleket a későbbiekben intézzük el egymás között, magam elvetem, hisz foglalkozásomból is sejthető: a nyilvánosság híve vagyok. Vödrös Attila Köszönet a képviselőknek Az MDF Dunakeszi Szervezete köszönetét mond azoknak az országgyűlési képvise: löknek, akik nemmel szavaztak, vagy tartózkodtak az ukrán—magyar szerződés ratifikálásakor. Az alapszerződés kártételét az arra reagáló román hivatalos nyilatkozatok már ma perdöntőén igazolják. Nem lehet rossz döntéseket a tévedés beismerése, a bűnbánat nélkül ránk erőltetni. Az MDF Dunakeszi Szervezetének többsége nevében: Dr. Balogh Csaba elnök A magyar nyelv hete Az elmúlt napokban j Jjg ' megemlékeztünk a ma- gyár nyelv hetéről az Árpád Fejedelem Általános Iskolában is, amelynek fő célja anyanyelvűnk ápolása. Elsőként Wacha Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára tartott előadást a diákoknak. Beszélt a magyar nyelv tisztaságáról, helyességéről és természetesen ezek ellentéteiről is. Több értékes ismeretre tehettek szert a tanulók az előadás alkalmával. Néhány nappal később egy kissé más jellegű beszámolót tartott iskolánk igazgatója. Dóra Zoltán. A diáknyelvet elemezve, felvetette a diákok beszédstílusának humoros, de egyben megdöbbentő és olykor elkeserítő problémáit. Felhívta a figyelmet ezek kiküszöbölésére is. Mindkét előadás tartalmas és érdekes volt, rádöbbentett minket azokra a hibákra, amelyek fölött a mindennapi életben elsik- lottunk volna. Nem csak nekünk, gyerekeknek, a felnőtteknek is fontos, hogy szépen, tisztán beszéljék anyanyelvűnket. Próbáljunk meg odafigyelni egyszerű, hétköznapi beszédünk helyességére, és ne csak a magyar nyelv hetén!* Hronyecz Katalin 7. A osztály Vác HISTÓRIA AZ ORKHONI FELIRATOK IV. Elnézést, Rötzer úr! Tisztelt Vödrös Úr! A Pest Megyei Hírlap április 29-ei számában „Tisztelt Fő- szerkesztő Úr” címen megjelent cikkben foglaltakat megvizsgáltattam és annak eredményéről az alábbiakban tájékoztatom. Egében kérem, tájékoztatásomat a lapjában is szíveskedjen közzétenni. 1993. április 29-én munkatársam személyesen felkereste a lapban közölt cikk íróját, Rötzer József úr, Dunaharasz- ti, Dózsa György u. 1. sz. alatti 90 éves nyugdíjast, aki a rokonaival lakik önálló lakásban. Az idős úr a naptárba jegyezte be azokat a napokat, amikor az előfizetett Pest Megyei Hírlapot nem kapta meg. Az előfizetett lapjait gyűjti, így lehetőség volt egyeztetni a bejelölt napok alapján a lapok meglétét. Az egyeztetés során több, hiányként bejelölt lapot megtaláltunk. Megállapítottam, hogy a küldeményeknek zárt védelmet nyújtó levélszekrény helyett a kapu tetején felerősített, két végén nyitott műanyag csőbe kellett a kézbesítőnek elhelyezni az újságot. Ez a megoldás semmiféle küldeménynek, így a hírlapnak sem nyújt védelmet, abból Miután annyit fáradozott és oly nagy hatalmat szerzett, sorsa rendelése szerint meghalt az én öcsém. Kül tegin. Mikor kagán atyám meghalt, még csak hétéves volt öcsém, Kül tegin. De anyámnak, az Umaj istennőhöz hasonló katunnak a szerencséjére, már tízéves korában férfi nevet vett fel. Tizenhat éves korában így gyarapította kagán nagybátyám birodalmát és hatalmát: Hadat vezettünk az Alti Csub és a szogd nép ellen, s elpusztítottuk őket. Á kínai Ong Tutuk öt tümenből álló sereggel jött ellenünk, s mi megvívtunk vele. Kül tegin gyalogszerrel indult rohamra. Ong Tutukot, a vezért fegyveres kézzel elfogta, s fegyveresen a kagán elé vezette. Azt a hadsereget ott megsemm isítettük. Mikor huszonegy éves lett, Csacsa Szengün ellen harcoltunk. Kül tegin először Tadik Csűr pejlovára szállva indult a csatába, de azt a lovat megölték ott. Másodszor Isbara Jamtar szürke lován harcolt, azt a lovat is megölték ott. Harmadszor Jeginszilig bég Kedimlig („Felszerszámo- zott”) nevű vörösbarna lován harcolt, az a ló is elpusztult ott. Pajzsára és páncéljára több mint száz nyíl hullott, de mellvértjét és fejét egy sem érintette... Jól tudjátok ti, türk bégek, hogyan támadott ő! Azt a sereget ott megsemmisítettük. Ezután a jer bajirku Ulug Erkin lett az ellenségünk. A Türgi Jargun tó mellett szétbárki kiveheti, a szél kifújhatja. Amikor Rützer úr a hírlapkézbesítőnél reklamált, hogy nem kapta meg a kedvenc lapját, az minden esetben megvásárolta részére és másnap újra díjmentesen kézbesítette. Rötzer úr az utólagosan kézbesített példányokat a naptári előjegyzéséből saját bevallása szerint nem húzta ki. Azt is elmondta, hogy nagyon meggyengült látása miatt előfordulhatott, hogy tévesen tett bejegyzést. A hírlapkézbesítő nyilatkozatában elmondta, hogy mindennap pontosan, azonos időben kézbesítette a lapot. Ezzel egybehangzóan a hivatal- vezető és a hírlapfelelős is úgy nyilatkozott, hogy a legpontosabb kézbesítője Nyári Tibor, munkájára elvétve érkezik panasz. Ugyanebben a kézbesítőjárásban felkerestem a másik Pest Megyei Hírlap-előfizetőt, valamint egy Magyar Hírlap- és egy Magyar Nemzetelőfizetőt is. Mindegyik előfizető elégedett a kézbesítő munkájával, az előfizetett lapjaikat naponta kézbesíti a postás, és azt mindig megkapják. (Mindegyik helyen zárt levélszekrény van.) Ä helyszínen tapasztaltak alapján nehéz egyértelműen megítélni, hogy kézbesítői mulasztás okozta-e a panaszt. A végleges megoldást köszórtuk és megsemmisítettük őt. Az Ulug Erkin alig pár emberével tudott elmenekülni. Amikor Kül tegin huszonhat éves lett, a kirgizek ellen vezettünk hadjáratot. Utat törtünk magunknak a lándzsa magasságú hóban, átkeltünk a Kögmen erdőségen, álmában rajta ütöttünk a kirgiz népen, s megütköztünk kagánjá- val a Szonga erdőségben. Kül tegin Bajirku fehér ménjére szállva indult rohamra. Egy embert eltalált nyilával, két embert egymás után átszúrt lándzsájával. Ebben az ütközetben eltörte Bajirku fehér ménjének combcsontját. A kirgiz kagánt megöltük, birodalmát elvettük. Ugyanebben az évben az Altun hegységen átkelve, az Irtis folyón túl, a türgisek ellen vonultunk, s álmukban leptük meg őket. Mint a tűz és orkán, úgy özönlött reánk Bolcsunál a türgis kagán hadserege. Megvívtunk vele. Kül tegin Basgu szürke lovára szállva indult a rohamra. Basgu szürke lova... Visszatértében ötvenedmagával fogságba ejtette a türgis kagán buj- rukját, az áz nép tutukját. A kagánt ott megöltük, birodalmát elvettük. Az egész kara türgis nép behódolt, Tabar mellett telepítettük le őket. Visszatérvén, a Gyöngyfo- Iyón túl, a Vaskapuig vezettük hadainkat, hogy megszervezzük a szogd népet. Azután a kara türgis nép lázad ellenünk, és Kengeresz felé vonult. A mi seregünk lovai kiaszottak voltak, élelmünk nem volt. Gonosz emberek, de vakmerő emberek támadtak reánk. Kétségbeejtő helyzetünkben Kül tegint küldöttük ellenük egy maroknyi csapattal. Nagy harcot vívtunk. Kül tegin Alp Salcsi nevű fehér lovára szállva indult támadásra. Elpusztította és leigázta, a kara türgis népet. Onnan visz- szatérve... Északi oldal ...Kosu Tutukkal harcolt. Megölte összes embereit, sátrait, vagyonát és mindenét zsákmányul ejtette. Amikor Kül tegin huszonhét éves volt, a karlukok szabad és független népe lett fő ellenségünk. A szent Tamag forrásnál ütköztünk meg. E harc idején Kül tegin harmincéves volt. Alp Salcsi nevű fehér lovára szállva támadott, két embert egymás után keresztülszúrt lándzsájával. Megsemmisítettük és le- igáztuk a karluk népet. Ekkor az áz nép lett az ellenségünk. A Kara Köl tónál ütköztünk meg velük. Kül tegin ekkor harmincegy éves volt. Alp Salcsi nevű fehér lovára szállva támadott. Az áz nép eltebirjét elfogta, népét megsemmisítette. Amikor kagán nagybátyám birodalmában belső zavargások törtek ki, s a nép és vezérei gyűlölködni kezdtek, az izgil nép rontott reánk. Kül tegin Alp Salcsi nevű fehér lovára szállva támadott, ez a ló elhullott ott a csatában, de az izgil nép megsemmisült. A tokuz oguz nép az én népem volt, de mert az ég és föld fölkavarodott, ellenségünkké lett. Egy évben ötször vezettünk hadat ellenük. Először Togu Báliknál harcoltunk. Kül tegin Azman nevű fehér lovára szállva támadott. Hat embert szúrt le lándzsájával, a hetediket közelharcban karddal vágta le. Másodszor az ediz néppel harcoltunk Kuslagak mellett. Kül tegin Áz nevű sötétbarna lovára szállva indult támadásra, egy embert lándzsájával szúrt le, kilenc embert üldözés közben kaszabolt le. Az ediz nép elpusztult ebben a csatában. Harmadszor ...-nál harcoltunk az oguzokkal. Kül tegin Azman nevű fehér lovára szállva támadott és harcolt. A sereget legyőztük, a birodalmat meghódítottuk. Negyedszer a Csus forrásnál harcoltunk. A türk nép ekkor már nyugtalankodott, és elcsüggedőben volt. De Kül tegin szétszórta az először ránk törő ellenséget, s Tonga tegin temetésénél bekerítettünk és megöltünk Tongra-nemzet- ségből származó alpagukal, tíz embert. Ötödször Ezgenti Kadaz- nál harcoltunk az oguzokkal. Kül tegin Áz nevű sötétbarna lovára szállva támadott, két harcost leszúrt lándzsájával... Megsemmisült ott akkor az a hadsereg. A telet Magi Kurgánban töltöttük, s nyáron megindítottuk seregeinket az oguzok ellen. Kül tegint bíztuk meg otthonunk védelmével. Oguz ellenségeink megrohanták az ordut. Kül tegin Ögsziz („Árva”) nevű fehér lovára szállva támadott. Kilenc harcost szúrt le, de az ordut nem adta fel. Anyám, a katun, s rajta kívül mostohaanyáim, nénéim, sógornőim és hercegnőim, mind, akik életben maradtak, rabszolgává lettek volna, s akik elpusztultak, a táborban vagy az utakon, holtan fekve ott maradtak volna! Ha Kül tegin nem lett volna, mind elpusztultatok volna! (Folytatjuk) Betyárok a régi Pest megyében A betyár — Küllőn Imola néprajztudós meghatározása szerint — ideológia és szervezettség nélküli, politikum előtti lázadó, akit a paraszti társadalom termei ki magából, az ad neki „megbízatást”,.mikor védelmezőre van szüksége. Ez a védelmező funkció azonban főleg csak a folklórban létezik, a történeti valóságban előttünk álló betyár egészen más, mint a népköltészetben élő. A régi Pest megyében is számos híres betyár élt a múlt században. Legismertebb Bogár Imre volt, aki egy Nagykőrös melletti tanyán, Bócsán született 1842-ben. Rendkívüli szépségű ifjú volt: mikor alig 20 évesen akasztani vitték bűneiért, a róla novellát író Móra Ferenc szerint „zokogó hölgyek könnyeivel vegyesen hullanak alá koszorúk, csokrok, virágok a legszebb betyár elé.” Bogár Imre egy év alatt követte el azokat a tetteket, amelyekért végül bitóra került Pesten. Társaival kirabolta az újhartyáni boltost, a dabasi földesurat, rettegésben tartotta a Kecskemét és Nagykőrös körüli fanyák népét. Sokáig üldözték, „Soltvadkerttől kezdve Kecskeméten keresztül a kun pusztákig hajtották a Pest megyei perzekutorok”, míg végül elfogták. Rózsa Sándor Szeged környékét dúlta, de híre eljutott Gödöllőig. A folklór úgy tudta, hogy Petőfivé) együtt járt a településen: „Petőfit egyszer elfogták a Rózsa Sándor legényei (...), de annak nagyon megtetszett, és igen jó barátságba kerültek. (...) Később Petőfi indult, hogy mén Gödöllőre. Rózsa Sándor meg akarta látogatni, de Petőfi intette, hogy akkor elfoghatják.”A betyár ennek ellenére felkereste barátját, együtt borozgat- tak. „Aztán Rózsa Sándor egyszerre fölpattant a lóra és elment.” Pogány György