Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993 MÁJUS 19., SZERDA Újszerű megoldás a kárpótlásra Péteriben Új iskola gázprogram összefogással A Cserhát déli nyúlványaként, a Gödöllól-dombságon Budapesttől 30 kilométerre, a 4-es főút közelében található Péteri község. A látogatót különösen szép házak, rendezett porták, gondozott kertek fogadják. És nyitott kapuk. A klasszicista stílusban épült, kívül-belül frissen felújított hófehér templom ajtaja nyitva. Idős asszony rendezgeti a virágokat. A tisztelendő úr? Most jött meg, de lehet, hogy már el is ment, mindig szalad — mondja. Aztán átvezet a parókiára, ahol dr. Foltin Bruno szívélyesen hellyel kínál. Konfirmációra készül a gyülekezet, idén 16 gyermek tesz hitet evangélikus vallása mellett. „Elődöm, nagyon okosan — mondja a lelkész — nem konfirmálta meg azokat a gyerekeket, akik nem jártak hittanórára. 1989-ben 7, egy évvel később éppen 70 konfirmandusom volt. Az egykori evangélikus község ma már csak 700 gyülekezeti tagot számlál, de nagy öröm, hogy a negyven évi rombolás után ma is vanak, s egyre, többen, akik igénylik a hitoktatást.” Péteri zárt közösséget alkot, nehezen fogadja be az idegeneket. Aki itt akar letelepedni, évekig kell munkálkodnia azon, hogy elfogadják az emberek. A község lakóinak pontosan 27,5 százaléka nyugdíjas, csökkenő a születések száma, és a halálozási arány kissé magasabb az átlagnál. „Templom- és gyülekezetszerető község a mienk" — mondja Foltin Brúnó, s hogy mennyire magáénak érzi a falut, mely tizenegy éve otthona, bizonyítja eddigi munkája. 1986-ban — Magyarországon először — felavathatta a község a II. világháborúban elhunytak emlékhelyét, amely a lelkész szobrászi terveivel és kivitelezésében a Az első volt Magyarországon falu összefogásával készült el. Kopjafát faragott az ősök emlékének tisztelegve, amelyet az lllésfalvi temetőben állítottak fel. tavaly. A XVIII. században ugyanis a ma Szlovákiához tartozó Illésfalvá- ból telepedett Péteribe hét szlovák család. És a falu újratelepítésének 250. évfordulójára, Péteri község önkormányzatának emlékbizottságával közösen emlékkönyvet szerkesztett, írt. Egyesítette a hívő emberek erejét, megszervezte a templom külső- és belső felújítását. Foltin Brúnó sorolja, kik azok, akik munkáját segítik a három községben, hiszen Gyömrőn és Mendéh is ő látja el a gyülekezetét. Szolgál. Községet, közösséget, gyülekezetét. Egyszerűen, magától értetődően teszi a dolgát, őrzi az Úr által rábízott értékeket. A község polgármestere dr. Szászik Károly, akkor is partnere volt a lelkésznek, amikor ez nem volt kifejezetten dicsérendő. A választások idején is pontosan tudta, hogy nem lesz egyszerű a munkája, nem ígért lehetetlent. Hitvallását Bethlen Gábortól kölcsönözte: „Nem mindig lehet megtenni azt, amit meg kellene tenni, de mindig meg kell tenni azt, amit meg lehet tenni." A polgármester büszke szülőfalujára, az eddig elért eredményekre. Szerencsés embernek tartja magát, mert — mint mondja — az önkormányzaton belül kiváló, művelt emberekkel végezhet érdemi munkát; melegszívű, ösz- szetartó, áldozatkész emberek veszik körül a faluban. S mind között leginkább büszke a pedagógusok, szülők, gyermekek régi álmának megvalósulására, az iskolára. Két év alatt sikerült felépíteni, tavaly adták át, bár a betévedőnek úgy tűnik a rend és tisztaság láttán, hogy csak a minap. Nevelő és tanuló egyformán vigyáz rá, sajátjának érzi és teljes joggal, hiszen több millióra tehető az a közösségi munka, amelyet a falu végzett. A telefonhálózat megépítésének gondolata kezdetben nem aratott egyértelmű tetszést, lenne annál fontosabb építenivaló, mondták, de megértették az emberek, hogy be kell kapcsolódni az ország vérkeringésébe, hogy a vállalkozóknak is vonzóbb lesz a község, ha megvalósul. Év végén már 150-—200 házban csörren meg a telefon. A következő feladat a falu egészséges ivóvízzel való ellátása lett volna, de az állami támogatást sajnos, nem kapták meg. Merész elhatározással elkezdték hát a gázprogramot. Már ássák az árkokat, fizetik a polgárok a hozzájárulást. Év végéig ez is meglesz. „Legtöbb gondot a kárpótlás okozza. A törvény e kérdésben nagyobb lehetőséget kellett volna biztosítson az önkormányzatoknak, hiszen a falusi ember nem tud mit kezdeni a iicittel. Azt megérti, hogy az egykori földjének egy részét beépítették, ezek a kérdések községen belül megoldhatók lettek volna. Fájdalmas viszont. hogy a község tulajdonában levő erdőket, réteket, legelőket nem kapjuk vissza.” Péteri önkormányzata ebben az ügyben is talált megoldást, a törvény keretein belül. Tábla- felelősökej jelöltek ki, az állampolgárok között megállapodások születtek és használatba vették, művelik a földeket. Amikor sor kerülhet a végleges tulajdonba vételre, már csak egy állapot törvényesíté- sére lesz szükség. Ezzel az áthidaló megoldással sok feszültséget sikerült levezetniük. Tervek, vágyak? Jó lenne, ha csökkene a halálozások száma, jó lenne, ha több gyerek születne, ha néhány év múlva tovább kellene építeni az iskolát. A polgármester bizakodik, a jelek szerint megállt a fiatalok kiáramlása a faluból. Mindent meg kell tenni, hogy munkahelyek létesüljenek, hogy ebben a faluban otthonra találjanak a fiatalok. A polgármester szerint, ha jót s rosszat akarok tudni a faluról, keressem meg Losonci Márton bácsit. A 72 éves gazdaembert a fiánál találom, segít a melegházban a virágokat gondozni. „Az a hátsó kicsi ház volt az enyém, de a fiamnak adtam és én másikat vettem. Ők nagyobbat akarnak, hát most építik ezt az újat. Én, kérem, nem voltam soha párttag, de ellenség se voltam, mert a szél ellen, ugye nem lehet... Magyar ember vagyok és keresztyén, 1947 óta presbiter. Hat éve megalakult a Nyugdíjas Kör, ott is tevékenykedem, szólót is szoktam énekelni. Járjuk a környező községeket is, még Csehszlovákiában is voltunk, meg Erdélyben. Mit mondhatnék, jó hogy lesz telefon meg gáz, meg taFaluközpont patikával Ián víz is, mert nagyon kéne a gyerekeknek. Nincs baj a polgármesterrel, csak többet kéne beszélgessen az emberekkel. Már úgy értem, hogy mindenkivel, egyformán.” Az utóbbi két évben jelentős bűncselekmény nem volt a faluban. Köszönhető ez talán az 1991-ben alakult Faluvédő Egyesületnek is, amely immár 59 tagot számlál soraiban. Vezetője Nemes Árpád, nyugdíjas rendőr. Éjszaka őrzik a falut, figyelnek s ha gyanús dolgot észlelnek, jelentik a kapitányságnak. A napokban kaptak egy adó-vevőt, ami megkönnyíti a munkát, jó lenne több is belőle. No, meg ha lenne egy gépkocsi, vagy néhány kismotor. Az önkormányzat segíti az egyesületet évi 50—60 ezer forinttal, de abból nem telik. Péteriben évente 14-15 gyermek születik, temetésre azonban 24-25-ször kell menni. Az orvosi szolgálatot dr. Berényi Zoltán látja el, aki monori születésű, tizennégy évvel ezelőtt fővárosi praxis után tulajdonképpen hazaköltözött. Mint mondja, az egészségtelen ivóvíz óriási gondokat okoz, az emésztőrendszer daganatos megbetegedéseinek száma egyre nő. Amit ebben az esetben az orvos tehet, csak annyi, hogy naponta figyelmezteti az embereket, használják az egyetlen egészséges ivóvizet adó kutat ivásra, főzésre. Az iskola udvarán már van egy újabb fúrt kút, talán a közeljövőben már az is használható lesz. Eredményként könyvelhető el, hogy a faluban egyetlen aktív tbc fertőzött beteg van, holott az orvos érkezésekor többen szenvedtek a kórban. Kimutatható a javulás a magas vérnyomás kezelésében is, és az utóbbi években nem volt csecsemő halottja a falunak. Tehetetlen viszont dr. Berényi Zoltán a zug-alkoholfo- gyasztással szemben, aminek következményeként az utóbbi tíz évben mintegy ötven ember vesztette életét. Az utóbbi 25 év faluellenes politikáját, az életszínvonal csökkenését nem lehet egyik napról a másikra helyrehozni. A falu vezetése igazi jó gazdaként igyekszik pótolni a mulasztást, az emberek szorgalma, megértése, áldozatvállalása pedig nagy segítséget jelent Péteri gondjainak megoldásában. Bartos Csilla Vimola Károly felvételei Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A XIII. század közepén oklevélben Petury néven említett helység, a XIII—XV. századokban a Péteri család birtokában volt. A törökök idején a falu elpusztult. 1742-ben Petőfalvi Bohus Dániel telepítette újból. Ekkor alakul meg az idetelepített evangélikus családokból az evangélikus gyülekezet is. Istentiszteletüket eleinte a földesúr házában tartották, később imaházat építettek. Új templom építésére a XIX. században került sor az új földesurak (Pong- rácz Éva és férje, Földváry Károly) támogatásával, akik örökösödés útján jutottak Péteri birtokába. A templom alapkövét 18l2-ben helyezték el. A Péteriben épült evangélikus templomnak gazdag építészettörténeti szakirodalma van. A kisebb méretű klasszicista templomaink egyik jellegzetes és igen jelentős példája. Építészét is ismerjük. A templom Zitterbarth Mátyás III. (1803—1867), a pesti Vármegyeháza mesterének fiatalkori alkotása. Mivel az alapkő letétele idején Zitterbarth Mátyás csak 19 éves volt,a magyar klasszicista építészetet feldolgozó Zádor Anna szerint nem zárható ki, „hogy e munkánál még Zitterbarth Jánosnak is szerepe lehetett”. Az egyhajós, középtomyos templom homlokzatának leghangsúlyosabb része a kőkeretes kapunyílást közrefogó és közvetlenül eléje épült klasszikus kapuzat, amelynek vízszintes kőpárkányát négy ion fejezetű oszlop tartja. A kapupárkány fölötti félkör ablak, valamint a homlokzatot lezáró háromszögű oromzat mögül kiemelkedő hasáb alakú torony jellegzetes elemei a hazai klasszicista templomépítészetnek. (A kapunyílás felett a Földváry— Kubinyi címer látható.) Belül a hossznégyszög alakú templomtér négy csehsüveg boltozattal fedett, amelyeket korintoszi fejezetes falpillérekből kiinduló hevederívek választanak el egymástól. A templom berendezése (szószék, oltár, papiszék) a külsőhöz illően legnagyobbrészt ugyancsak klasszicista és ez is hozzájárul a műemlék egységes megjelenéséhez. A templomot 1830-ban szentelték fel. A pé- teri evangélikus egyház értékes templomi felszereléssel is rendelkezik. Az egyik kehely még a templom építése előtti időből való. Pamer Nóra
