Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 19.. SZERDA Francia felhívás Bombáznák Boszniát? Orosz belpolitikai helyzet Csak törvényes eszközökkel Edouard Balladur miniszter- elnök után röviddel Alain Juppé francia külügyminiszter is arra szólította fel az Egyesült Államokat és Oroszországot, hogy küldjenek csapatokat Boszniába, a „biztonsági övezetek”, a védett városok védelmére. A miniszter arra is felhívott, hogy haladéktalanul küldjenek megfigyelőket a szerb—boszniai határra annak ellenőrzésére, vajon a belgrádi hatóságok megtartják-e a saját maguk által vállalt embargót. „Ha nem ragadjuk meg az utolsó eshetőséget a béke megteremtésére, a Vance— Owen-terv érvényre juttatására, akkor nem marad más Provokatív népszavazás? Minden olyan döntés, amely kisebbségeket érintő kérdésekben az illető közösség konzultálása nélkül vagy akarata ellenére történik, ellentmond az európai jogrendnek — az RMDSZ ezért ítéli el a kolozsvári városi tanács április 30-i ülésén hozott határozatot, amelynek értelmében a város lakossága elé terjesztenék hejyi népszavazásra azt a kérdést, hogy legyen-e magyar főkonzulátus a városban és újrainduljon-e a Bolyai Egyetem. Az RMDSZ állásfoglalása rámutat, hogy a nemzeti közösség önazonosságának, egyetemes értékeket teremtő képességének megőrzését csak a belső önrendelkezés érvényesítése szavatolhatja, az önkormányzati elveknek általános kormányzati gyakorlattá kell válniuk — ez a magyarság konzultálása nélkül és akarata ellenére kezdeményezett népszavazás figyelemelterelő provokáció. hátra, mint kivonni az ENSZ-erőket Boszniából, felfüggeszteni a fegyverszállítási tilalmat és megkezdeni a légicsapásokat” — hangoztatta a francia miniszter a Le Figaro keddi számában megjelent, de már előző este közzétett interjújában. — „Ez azt jelentené, hogy még több lesz a halott, s azzal a veszély- lyel járna, hogy az összeütközés általánossá válik a Balkánon, Jugoszlávia szomszédai is belesodródhatnak a háborúba.” * Mostarban a késő éjszakai órákban is heves harcok dúlA romániai magyar kisebbség és a román többség közötti — az 1989-es fordulat utáni és előtti — feszültségekről, az emberi és a kisebbségi jogok megsértéséről folyt háromórás vita tegnapelőtt este a román televízió második műsorában, ismert román politikusok és RMDSZ-képviselők között. Részt vett az adásban Viorel Hrehenciuc, a kormány főtitkára, Corneliu Coposu, az ellenzéki Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, Ion Coja, a Vat- ra Romanesca részéről, az RMDSZ-t pedig többek között Tokay György, a képviselőcsoport elnöke és Frun- da György szenátor reprezentálta. A sokszor hevessé váló vita során minden résztvevő a romániai magyar kisebbség helyzetéről és problémáiról évek óta folyó politikai polémiákban jól ismert tak tegnap, a szembenálló erők tüzérséggel lőtték egymás állásait, s utcai harcot vívtak a fegyveresek. Hatalmas robbanás rázkódtatta meg a várost, s betörtek a még ép ablaküvegek. A hor- vát rádió azt közölte, hogy egy robbanóanyaggal teli tartály repült a levegőbe. A mostari harcok miatt nem tudják megtartani a hor- vát—muzulmán elnöki találkozót a városban, s ehelyett valószínűleg Splitben találkozik Franjo Tudjman és Alija Izetbegovic. A megbeszélésen részt vesz Lord Owen és a Jugoszlávia-konferencia új társelnöke, Thorwald Stoltenberg. érveit fejtette ki, utalva ezúttal az olyan időszerű témákra is, mint a román—magyar alapszerződés, vagy Tőkés László nyilatkozatai. Sok esetben a különböző román résztvevők polemizáltak egymással a tévéadásban. Viorel Hrebenciuc kijelentette, hogy az RMDSZ- képviselőknek meg kellene győzniök Antall József miniszterelnököt, hogy írja alá a román fél által óhajtott formában az alapszerződést, mert ez megoldaná a romániai magyarság minden gondját, megszüntetné az etnikai feszültségeket. E beállítás ellen Corneliu Coposu is tiltakozott. Az RMDSZ képviselői ezzel kapcsolatban kifejtették, hogy a tárgyalások a két állam között folynak, nem ők a szerződő felek: nem vitatják a határokat, de azokat minél átjárhatóbbá kell tenni. Nincs garancia Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter látogatása a NATO-ban ismét rávilágított arra, hogy a NATO keleti és Oroszország nyugati határai között biztonsági vákuum keletkezett — írta a The Independent. A brit lap szerint Warner NATO-főtitkár voltaképpen továbbadta a labdát az ENSZ-nek. amikor arra utalt, hogy ha Magyarországot az ENSZ jugoszláviai műveleteiben való szerepvállalása miatt megtámadnák, a világszervezet nem maradna tétlen. A jelek szerint a magyar külügyminiszter maga sem várta volna el, hogy az atlanti szövetség kiterjessze kölcsönös védelmi paktumát- egy nem NATO-tagor- szágra. Mégis, az a tény, hogy a NATO nem képes ilyen garanciát nyújtani, rávilágít arra, hogy a szervezet mind ez ideig nem találta meg a helyét a hidegháború utáni korszakban — állapítja meg a lap. Azeri nem Az azerbajdzsáni hatóságok nem adják át Oroszországnak azt az öt orosz tisztet, akiket nemrégiben ítéltek halálra Azerbajdzsánban, mert az elítéltek zsoldosként az örmények oldalán részt vettek a két Kaukázuson túli ország háborújában. Sahin Rusztamov, az azeri legfelsőbb bíróság katonai tagozatának a vezetője közölte: az öt halálraítélt életét csak az mentheti meg, ha Abulfaz Elcsibej azerbajdzsáni elnök kegyelemben részesíti őket. Az öt tiszt érdekében Borisz Jelcin elnök járt közbe, de Rusztamov az orosz államfő kérését megalapozatlannak minősítette. Borisz Jelcin orosz elnök kész akár újabb referendumot kezdeményezni, ha a Népképviselők Kongresszusa és az Alkotmánybíróság meggátolja az új alkotmány elfogadását — jelentette ki hétfőn a washingtoni sajtóklubban Viktor Sumejko orosz miniszterelnök-helyettes. A politikus az oroszországi belpolitikai torzsalkodásokat elemezve leszögezte: ha az Alkotmánybíróság az új alaptörvény ellen foglal állást, Jelcin ezt a lépést nem fogadja el és újabb népszavazást rendel el. Sumejko szeTegnap Moszkvában folytatódott az 1991-es moszkvai hatalomátvételi kísérlet szervezőinek pere. Az orosz Legfelsőbb Bíróságon zajló tárgyalást egy hónapja az egyik vádlott, Alekszandr Tyizjakov kórházi kezelése miatt függesztették fel. Az április 14-én kezdődött perben a volt Szovjetunió vezető politikusainak hazaárulásért és a hatalom megragadására irányuló kísérletért kell felelniük. A vádlottak között van Anatolij Lukjanov volt parlamenti elnök, Mihail Gorbacsov egykori főtitTegnapra virradó éjjel nagy erejű robbanás történt Oroszország szibériai részén, egy bratszki katonai támaszponton. A bajkálontúli katonai körzethez tartozó lőszerraktárban mintegy 4500 harckocsilőszer és nehéztüzérségi lövedék robbant fel rint a Népképviselők Kongresszusa azon fáradozik, hogy a helyi tanácsok befolyását erősítse a központi hatalommal szemben, és ezért a testületnek az új alkotmány nem kell. Hangsúlyozta, az orosz vezetés kizárólag törvényes eszközökkel igyekszik felszámolni a belpolitikai válságot. Sumejko az amerikai fővárosban tárgyalásokat folytat Anthony Lake-kel, Clinton elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával és találkozik a Kongresszus több tagjával is. kár-államfő jobbkeze, Vlagyimir Krjucskov, a KGB volt főnöke és Gennagyij Ja- najev volt szovjet alelnök. A per eleddig jobbára proce- durális kérdésekkel telt, az érdemi tárgyalás nem kezdődött meg. A vádlottak és ügyvédjeik több kísérletet tettek a bírák és az ügyészek eltávolítására, ám a Legfelsőbb Bíróság kérésüket elutasította. A kedd délelőtti, alig egyórás ülésen a védők a vádat képviselő valameny- nyi ügyész visszahívását kezdeményezték elfogultságra való hivatkozással. — írja az ITAR-TASZSZ hírügynökség. Az eset oka egyelőre ismeretlen, áldozatok nem voltak. A detonáció következtében kigyulladt a szomszédos erdő, ám a lángokat néhány óra alatt sikerült eloltani. Kisebbségi tévévita Román óhaj Puccsisták pere Robbanás egy szibériai lőszerraktárban VÉLEMÉNY Három lépésre a pokoltól Gondolkodom most, hogyan is történt minden. 1988 nyarán, amikor megérkezett Kosovóról az albánok gyűrűjében élő szerbek képviseletében az a néhány száz főnyi csoport, s végighaladt a váratlan látogatókhoz nem szokott Újvidék utcáin, lehetetlenné téve a dermedt és tanácstalan vajdasági hatalom helyzetét, nos akkor még igazán nem gondoltuk, hogy a tartomány autonómiája néhány hónap múlva már puszta formaság marad. Azt meg végképp nem sejthettük, hogy ez volt az első lépés a háború felé. Ott ácsorogtunk a képviselőház melletti kis parkban, talán ezren, ha lehettünk, többnyire kíváncsiskodók, s figyeltük őket. Meghallgattuk a hangosbeszélőn elhangzott durva, erőszakos, panaszkodó vagy támadó szövegeiket. A másnapi belgrádi lapokban aztán meglepetten olvastuk vissza, hogy Újvidék több tízezer polgára üdvözölte a kosovói szerbek különítményét. A tévé a transzparenseket mutatta, s az ablakokban sírva fakadó asszonyokat. A tömeggyűlések aztán megszokottá váltak Vajdaságban. Tüzes, lázító beszédekkel, megszervezett harsogó éljenzésekkel, az „igazság” hirdetésével. Az autonómiáért síkraszálló, de megfélemlített és bizonytalan tartományi vezetést az első kisebb szélvihar zilált és könnyű levélhalmazként elsöpörte. Megkezdődött a kíméletlen tisztogatás. De ez még mindig csak nyitánya volt valaminek, aminek a nevét nem ismertük, mert még a neve sem fogalmazódott meg. De érlelődött, születőben volt. A véres kardot végighordozták mindenütt. A televízió bőségesen tudósított erről. A televízió mindent megmagyarázott. A televízió az emberek helyett gondolkodott. Lám, a huszadik század végén a központi televízió ellenőrzése és irányítása pontosan annyit jelent, mint egy jól kiképzett hadsereg. A szerb igazság hordozói később megindultak Szlovénia felé, de ott komoly ellenállásba ütköztek, meg egyébként sem voltak különösebben érdekelve, így nem kockáztattak. Horvátországban már igen. Ekkor kezdődött el a háború. Jöttek a behívók, s a vajdasági magyarokat is vitték százával, ezrével a horvátországi harcterekre. Közeli ismerősöm meséli, aki nem szegte meg a besorozási parancsot: „Lőttünk mindenre, ami mozgott. Egyszer egy utcát kutattunk át. Belépek a házba, ott senki. Az udvaron megyek egy lomtáros fészer felé, a kaca- tok, régi bútorok között valami megmozdul, valaki mintha előlépne, néhány golyót röpítek ki azonnal, utána látom, egy ti- zenhárom-tizennégy éves kislány jönne felemelt kezekkel, de néhány lépés után előrezuhan.” De lőtték azt is, ami nem mozgott. Á templomokat például. Vukováron nem maradt épület, amelyet ne ért volna találat, az utcasarkon mindenütt átlyugga- tott, kiégett falak. Aztán Bosznia. Ott ez már igazán.nem ismétlődhet meg, gondoltuk. Megtörtént. Muzulmán, horvát és szerb hadak rontottak egymásra elemi erővel. És halmozódtak a védtelenek tetemei. Tömegsírokba dobálták, vagy a folyókban úsztatták le őket. Némelyeknek kijutott a tisztességes temetés is. A háborúban eddig több mint százezren haltak meg, s meghaladja az egymilliót a hontalanná vált menekülők száma. De a számok ridegek és érzéketlenek. A számok semmit nem mondanak. Inkább az a boszniai kislány, akit egy szlovákiai menekülttáborban ismertem meg: egyetlen átmentett játékbabáját szorongatja, s minden éjszaka még most is az udvarukkal álmodik. Az udvaruk lombos-árnyas gyümölcsfáival meg a kis barátnőivel, akikről semmit sem tud. És menekültek a magyarok is, Vajdaságból, ki átmentve vagyonát, ki egyetlen éjszaka összecsomagolva a legszükségesebbet, s aztán az új helyen éjjel nem találja a villanykapcsolókat, sötétben botorkálva falaknak ütközik, s napközben is hiába keresi szokott helyen a tárgyait. Tárgyak és emlékek süly- lyednek, s még mindig nem lehet a pusztulás útját állni, mert akiket a vad és kizárólagos nacionalizmus mételye beprogramozott, azok más kódjelekre nem reagálnak. Fényképet nézek: vukovári utcarészlet. Szétlőtt, roskatag házak sorakoznak — szinte egymást tartva az elzuhanástól. A képen távolodó házak egyikén alig kivehető gólyafészek, rajta szálfaegyenesen egy gólya. Az életet jelentené mégis a romok felett? Hát még ez is megtörténhet? De nálunk manapság még nem illik a reményről beszélni... Sinkovits Péter (Újvidék)