Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-14 / 111. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 14., PENTEK i ENSZ-helikopterre lőttek Csökken Belgrád vagyona Tüzet nyitottak az ENSZ-erők egyik helikopterére Boszniában. A helikopter, amely Zepá- ból szállított sebesülteket Zeni- cába, majd onnan indult spliti állomáshelyére, kényszerleszállást hajtott végre. A támadás következtében senki sem sebesült meg — jelentette be tegnap Zágrábban az ENSZ-erők szóvivője. A Puma típusú francia helikopterre szerdán Prozor térségében kézifegyverből adtak le lövést. A térségben a boszniai horvátoknak és bosnyákoknak egyaránt vannak állásai. Az EK Zenicába telepített megfigyelői szerint csütörtökön az ENSZ politikai okok miatt felfüggesztette a légi hidat, amelyen a zepai sebesülteket szállították a közép-boszniai Zenicába. Szerdán a francia helikopterek 36 sebesült férfit, asszonyt és gyereket menekítettek ki az egy éve ostromlott városból. A szerbek kedden adtak zöld utat az evakuálásra, de a helikoptereknek így is négy órát kellett vesztegelniük Zepa közelében egy szerb ellenőrző ponton a helyi parancsnokok utasítására. Mostarban többnyire tiszteletben tartják a tűzszünetet, csütörtök délutánra jórészt megszűnteit a harcok, bár a városban időről időre fegyverropogás hallatszik. A hercegovinai városba visszatérhettek az ENSZ-katonák, akik az összetűzések kezdetén a környékbeli erdőbe húzódtak. A tűzszüneti megállapodás alapján a horvát és a muzulmán katonákat visszarendelték a mostari laktanyákba. A többi muzulmán—horvát összetűzés színhelyén azonban a fegyvernyugvást még megszegik, Kon- jicból újabb harcokról érkezett hír. Az ENSZ-rendszabályok következtében Belgrád devizatartalékai egymilliárd dollár alá csökkentek, és ez fontos szerepet játszik abban, hogy Slobodan Milosevic szerb elnök hajlik a megállapodásra — jelentette tegnap a The New York Times. Amerikai kormányadatok szerint Szerbia a háború elején körülbelül ötmilliárd dolláros devizatartalékkal rendelkezett. Abból 1,8 milliárdot az első ENSZ-rendszabályok, további egymilliárdot az április végén hozott újabb szankciók alapján lefoglaltak. Különösen nagy veszteség érte Belgrádot Cipruson, ahol 3 jugoszláv bank és 53 vállalat vagyonát foglalták le, összesen félmilliárd dollár értékben. Változatlanul érkezik viszont támogatás Oroszországból, amely nem vágta el az üzleti kapcsolatokat Jugoszláviával, és feltehetően törleszti többmilliárd dolláros adósságát az országgal szemben. „De hogyha az ember mégis csak dacolna? Igen, ha az ember igen erős volna.” Ady: Két kuruc beszélget Az ukrán szerződés kérdése a parlamentben eldőlt. Hát a lelkekben? Bizony nem okvetlen, s tegyük hozzá, nem egy jó magyar ember is elfogadhatatlannak tartja az elfogadottat. A vita során elhangzott sok csacsiság is (pedig a szamár nem buta, csak konok), az ukrán ügyben azonban minden másra szükség volt, csak konokságra nem. „Nem is lesz” címen írt Sándor András egy kiváló, okos, minden vagdalkozást kerülő cikket a Pest Megyei Hírlapba. (Talán csak egyszer bicsaklott meg a tolla!) E cikk nézeteket fejt ki, érvel, indokol és — természetesen -— feltételez. Erre az írásra mutatva mondhatom minden vitázó politikusnak, közírónak és újságírónak: Uraim, így tessenek vitatkozni! Senkit se bántva, senkit se sértve, még az ő oldalán álló túlzókat is leintve. Az egész írásból árad a szellem eleganciája. És mégsem értek vele egyet. Pedig tudván tudom, hogy Kárpátalja a történelem folyamán soha nem tartozott Ukrajnához, (hozzánk meg jó ezer évig!); hogy földrajzilag Magyarországgal, a Kárpát-medencével alkot szerves egységet; hogy népe — beleértve a ruszinokat is — szívesebben tartozna ide, mint oda. így van, mégis: a tények tények. Tény Trianon, és tény a Szovjetunió világháborús győzelme (és annak minden következménye). S a politikában igen sokszor nem az igazság, hanem az erő határozza meg a tényeket. Íme, Ukrajna 55 milliós atomhatalom. Magyar- ország pedig egy 10 milliós kis ország. „Igen, ha az ember igen erős volna!” De nem az. S ha nem az, akkor ezt a tényt be kell kalkulálni. A magyar kormány nem tett mást, mint — bekalkulálta. De azt is bekalkulálta, hogy az ukrán vezetőket egy olyan nacionalista csoport szorongatja, amely még a ruszinok önálló létét sem akarja elismerni, nemhogy a kárpátaljai magyarokét. Bekalkulálta azt is, hogy Ukrajna van birtokon belül, s Európa keleti felében a határok kérdését el intézettnek tekintő (nagy) hatalmak nem szívesen hallanak határvitákról. Nem is akarják megérteni (talán nem is tudják). Elég bajuk van a maguk kreálta Jugoszláviával. Az ukrán szerződés ellenzői folyton csak a 2. cikk 2. bekezdését emlegetik, abban is ezt a három szót: „nem is lesz”, tudniillik területi követelésünk. Meddig nem lesz? Nastase levele A magyarság bizalma? Adrian Nastase, az Iliescu elnök bázisát alkotó Nemzeti. Megmentés Demokratikus Frontjának első alelnö- ke a napokban a párt vezetőihez intézett bizalmas levelében új politika kidolgozá- tását indítványozta a kormánypárt számára, többek között javasolva, hogy a párt tegyen új javaslatokat a magyarság bizalmának megnyerésére, „a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint ellenzéki párt nyomásának csökkentésére, megszüntetve (az RMDSZ) politikai legitimációjának egyik forrását”. Mint arra Nastase levele rámutat, az NMDF-nek nincs világos álláspontja a román politika olyan kulcskérdéseiben, mint a szak- szervezeti mozgalom, a nemzeti probléma (kisebbségek), Románia helye és szerepe Európában. Adrian Nastase levelének a magyarság iránti politikára vonatkozó része rámutat, hogy a szeptemberi választásokon a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja „elvesztette Erdélyt”, ami mindenfajta szempontból kudarc. Ennek következtében ugyanis Erdély parlamenti képletét a Gheorghe Funar vezette Román Nemzeti Egységpárt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szembenálló kettőse határozza meg, az összes ezzel járó következménnyel. Nastase megállapítja: — Nincs világos nemzeti ajánlatunk a magyarságnak, miközben az interetnikai kapcsolatok kérdése reális probléma. Ahhoz, hogy az Erdélyben szükséges expanziókat megvalósíthassuk, pártunknak, úgy vélem, sokkal pontosabb és árnyaltabb magatartásra van szüksége Magyarországgal, az RMDSZ- szel, az RMDSZ bizonyos vezetőivel és a romániai magyar lakossággal szemben. Li Peng kormányfő lábadozik, orvosai tanácsára még pihennie kell egy ideig — mondta tegnap Pekingben a kínai külügyminisztérium szóvivője, aki cáfolta, hogy a kormányfő a korábban kiadott hivatalos közleményekben szereplő „meghűlésnél" súlyosabb betegségben szenvedne. Li április vége óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt. VÉLEMÉNY Párizsi visszhang Visszaadtuk a leckét Alapos fejmosásnak nevezi az Európai Közösség szempontjából a Les Echos, a francia üzleti körök lapjának vezércikkírója Martonyi János külügyi államtitkárnak az EK és a közép- és kelet-európai országok kapcsolatáról tett megállapításait. A cikk azt az előadást elemzi, amelyet az államtitkár hétfőn tartott a nemzetközi kapcsolatok francia intézetében, s azt hangoztatja, hogy a tizenkettek- nek le kell vonniuk a tanulságot az elhangzottakból. „Szívesen tetszelgünk abban a szerepben, hogy leckéket adAz orosz parlament egyik háza tegnap úgy döntött: az Alkotmánybíróság állásfoglalását kéri annak eldöntéséhez, hogy Borisz Jelcinnek az új orosz alkotmány elfogadására irányuló lépései összhangban állnak-e az ország jelenlegi alaptörvényével. Az eljárás kezdeményezésének nyilvánvaló célja annak megakadályozása, hogy az államfő a parlament és a népképviselő kongresszus megkerülésével fogadtassa el Oroszország új alkotmányát. A köztársasági tanács Vlagyimir Iszakov képviselő javaslatájunk a volt kelet-európai országoknak. Biztató, hogy időről időre ők is visszadják nekünk a leckét.” — írja a cikk. Kiemeli az előadásban foglalt „üzenetet”: Közép-Európa országainak, Magyarországnak, Lengyelországnak és a volt Csehszlovákiának „szükségük van arra, hogy higgyenek az európai unió megszilárdításában, a maastrichti szerződésben kijelölt célok megvalósítása révén”, mert ez az egész, földrész számára a legjobb esélyt jelenti a XIX. század zűrzavarai visszatértének elkerüléséhez. ra fordult az Alkotmánybírósághoz azzal az indoklással, hogy az országban „rendkívül feszült helyzet alakult ki a párhuzamosan (az elnök és a parlament által) folytatott alkotmányelőkészítés miatt”. Valerij Zorkin, az Alkotmány- bíróság elnöke — nyilvánvalóan Borisz Jelcint figyelmeztetve — óvott a népszavazás eredményeinek öncélú értelmezésétől és az új alkotmány elfogadásának törvényellenes útjaitól. Igen veszélyes eljárásnak nevezte a régiók bevonását az új alkotmány körül zajló hatalmi harcba. Soha? Az nincs a szerződésben. így hát nyilván addig, amíg a szerződé^? érvénye tart, vagyis — ha jól tudom — tíz évig. És akkor? Ha még mindig 55:10 lesz az arány, akkor meghosszabbítjuk. S ha nem? Erre majd akkor kell megadni a választ. Jó lenne viszont szólni a 17. cikkről is! E szerint „a szerződő felek, teljes összhangban az új Európáról szóló Párizsi Chartával és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet más, vonatkozó dokumentumaival, kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a népeik közötti baráti kapcsolatok, valamint a béke, az igazságosság, a stabilitás és a demokrácia megkövetelik, hogy kölcsönös védelemben részesüljön a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása, és ennek biztosítására meg kell teremteni minden feltételt.” S nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy Kárpátalja magyarsága már ma is a legkedvezőbb helyzetben van a környező országok magyar kisebbségéhez képest. A 17. cikk beláthatatlan perspektívát villant föl előttünk. Az emberi jogok és az etnikai elv korszakában ideges minden idegen népcsoportokat uraló nép. Az ideges ember pedig kapkod, nem gondolja meg, hogy mit csinál. Ukrajna sok történelmi vihart látott népét talán most sikerült megnyugtatnunk. Ha igen, Közép-Európára szóló precedenst teremtettünk! Azért fontos a megszavazás után is foglalkozni az ukrán üggyel, mert értékes politikai tanulságokkal szolgál. Például: az azért nem okvetlen hazaáruló: aki másként gondolja. Még akkor sem, ha egyetért vele az ellenzék. Meggyőződésem ugyanis, hogy Horn Gyula vagy Pető Iván nem ugyanazt gondolja e problémáról, mint Antall József vagy Jeszenszky Géza. Sándor András utolsó két mondata egy patetikus kérdés és egy kijelentés, ha úgy tetszik, ténymegállapítás: „Hol vagytok Bethlenek, Zrínyiek, Széchenyik, Deákok? A kor nem ismer kíméletet politikai óvodák iránt.” Nos, az — úgy látszik ’’politikai óvodás” Bethlen Gábor uralkodása elején átadta a töröknek Lippa és Jenő várát. Nem tudomásul vette, hogy a törökök birtokolják, hanem lehetővé tette számúkra azt. A helyőrség tagjai, a „Ma- czók, Zétényik, Dénesek és Csurkák” megtagadták a vár átadását, ezért Bethlen kénytelen volt több napi ágyúzás után” erőszakkal eltávolítani őket. Ezután, megnyugtatva hatalmas szomszédját, bár „puszta (a török által kirabolt) országban” kezdett uralkodni, ahonnan több mint 25 000 embert elhurcoltak, szóval ilyen előzmények után, kihasználva a nyugalmat, e puszta országból Tündérkertet varázsolt. Ami a „puszta” országot illeti, kísérteties a hasonlóság! Adja Isten (és a magyar nép), hogy Antall Józsefnek is sikerüljön ugyanez! Mert akkor más lesz ám a nemzetközi tárgyalásokon a „súlyelosztás”, s más lesz a határokon kívülre szorult magyarok sorsa iSi Sándor András szónoki kérdésére pedig válaszoljon Csurka István. A „Néhány gondolat...” című dolgozatában a következőket írta: „Antall József a magyar politika nagy alakja, a történelem kiegyező, stabilizáló, megőrző politikusai között valahol Deák és Bethlen István között van a helye. Az ő bölcsessége, önmérséklete, előrelátása (kiemelés tőlem — T.B.) és higgadtsága nélkül már régen zűrzavarba süllyedt volna ez az ország.” Végül emlékeztetem a „1 ippaiakat” Szabó Dezső „Karácsonyi levél” című 1934-es írásának egy mondatára: „Első perctől fogva azt tartottam a legfőbb aktuális feladatnak, hogy nem mondva le semmiről, amiről nem lehet lemondani, teljes erőnkkel olyan modus vivéndit keressünk a szomszéd népekkel, hogy az uralmuk alá került magyarsággal minél gazdagabb kulturális és gazdasági érintkezésbe kerülhessünk, és minél több védelmet eszközölhessünk ki számukra.” Befejezésül azért azt is meg kell jegyeznem, hogy 1991. december 6., a szerződés aláírása óta, lett volna idő arra, hogy a kormányzó párt és a koalíciós pártok végiggondolják a szerződést, és az előterjesztők meggyőzzék azokat, akik más véleményen vannak. Bár ezt — egyetértve Sándor Andrással — szükségesnek tartottam hangsúlyozni, -azt is meg kell mondanom, hogy — hála Istennek — ma már nem kívánatos, hogy a kormányzó párt monolitikus egységet mutasson. Demokráciában nincs erre okvetlenül szükség. Ezért tiszteletet érdemelnek azok, akik lelki ismeretükre hallgatva, ellene szavaztak a szerződésnek. De reméljük, hogy a kárpátaljai magyarok egyre jobban kifejlődő autonómiája s az ukrán— magyar gazdasági és egyéb kapcsolatok gyors fejlődése — utólag — meggyőzi őket. Mert egy szerződést nem a szavazatok száma, hanem a belőle folyó eredmények igazolják. V) (Török Bálint) Gorkin figyelmeztette Jelcint Veszélyes az eljárás Még egyszer az ukrán kérdésről Li Peng egészsége
