Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993 MÁJUS 13., csütörtök A kezdeményezés székhelye: Pécel Bibliáról mindenkinek „Több mint kétmillió gyermek él Magyarországon. Kevesen tudnak közülük Istenről, nem ismerik igazán a Biblia üzenetét. Sok veszély leselkedik rájuk. Egyre többen élnek közülük csonka családban... „így kezdődik a péceli székhelyű Vasárnapi Iskolák Szövetségének felhívása. A nemzetközi mozgalom hazai indulásáról Draskóczy Gábor evangélikus lelkészt, a VISZ elnökét kérdeztük. A BÉT-PÉC-EL, a Vasárnapi Iskolák Szövetségének péceli székházában és oktatőházában megtalálható minden, a gyermekmunkával kapcsolatos irodalom, oktatási segédanyag Hancsovszki János felvétele — Ahogy ma mondjuk: illegalitásban, immár tíz esztendeje dolgozik Magyarországon a Vasárnapi Iskolák Szövetsége. Ténylegesen 1989- ben alakultunk meg, ugyanakkor központi épületünk, a székházunk, s egyben oktatóházunk — Pécelen — még csak a közelmúltban készült el. Tulajdonképpen még ma is az építkezés, a létezésünkről való széles körű tájékoztatás az egyik fő feladatunk. Ugyanakkor nagy örömmel halljuk, hogy lassacskán nemcsak hazánkban, de a határainkon túl is kezd szerveződni a miénkhez hasonló ifjúsági élet. Ami a szőkébb hazánkat, Pest megyét illeti, itt Dunaha- rasztiban, a Hunyadi János Általános Iskolában megalakult „Ismerd meg a Bibliát!" szakkörei vettünk fel tevékeny kapcsolatot. — Mi tulajdonképpen a Vasárnapi Iskolák Szövetsége? Működött a háború eléitt ehhez hasonló szervezet hazánkban is... — A háború előtti hazai szervezet elsősorban a szegény, a tandíjat kifizetni nem tudó családok gyermekeit vállalta fel. A mai VISZ elsősorban azt tűzte ki célul, hogy mind több gyerekkel ismertesse meg a Bibliát, annak üzenetén. az annak középpontjában álló Jézus Krisztust. Ezt a munkát nem külön gyülekezetekben végzik a gyermekekért felelősséget érző, a különböző egyházakhoz, felekezetekhez tartozó hívő emberek. Amolyan „köztes” protestáns szerveződés a VISZ. Valamennyiünk számára ( a világon már /600 félállású munkatársa van a Gyermekevangelizációs Közösségnek) egy dolog a fontos: megtanítani a fiatalokkal minden olyan dolgot, történést a Bibliából, amely — s ebből látszik a felekezet- közi szerveződés lényege — mindenki számára egyformán elfogadható. — Miért éppen a gyerekekre gondolnak? Hiszen legalább ennyire fontos lenne a szüleiket, a most harmincas, negyvenes, zömében vallástalanul felnőtt korosztályt megnyerni a Biblia üzenetének? — Úgy tapasztaljuk, hogy — bár egyetértek-a szülők neveltetésének hiányosságairól mondottakal — mégis a mai gyermekek a legveszélyeztetettebbek ebben a világban. Keveset tudnak a Bibliáról, alig-alig ismeri annak üzenetét, Jézus Krisztus tanításainak máig ható értelmét. A környezetük, mely gyakran egy csonka család, az őket filmeken, regényeken keresztül körülvevő agresszív világ stb. veszélyeztati a legérzékenyebb korosztály fejlődését. Szükségük van a fiataloknak arra, hogy halljanak az igazságról, reményt találjanak, követendő példákra leljenek az életük megéléséhez. Ehhez nyújt segítséget számukra a Biblia, melynek hitvallása választ ad a fiatalságot is érdeklő élet értelmére. — Mit csinál a Vasárnapi Iskolák Szövetsége? — Gyakorlati munánk gerincét nem a templomi szertartások alkotják. Inkább olyan helyeken keressük fel/meg a fiatalokat — játszótereken, parkokban. kempingekben, klubházakban —, ahol egyéb hétköznapi, iskolán kívüli tevékenységüket végzik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bibliamagyarázó, hiterősítő munkánkból teljesen kihagynánk a templomot. Sőt azokat a gyerekeket, akiket megtaláltak munkatársaink az előbb említett helyeken, várjuk, elvárjuk az istentiszteletekre is. — Nem keresztezi ez a munka az iskolai hitoktatók dolgát? < — Már csak azért sem kell tartanunk átfedéstől, mert mi magunk is valamennyien lelkészek vagyunk. így a gyakorlatban tudjuk összehangolni az iskolai és az azon kívüli Bibliafoglalkozásokat. Ugyanakkor az úgynevezett csendeshetek vagy a klubnapok, sőt még a gyermekújságunk, az Örömhír is inkább kiegészítik, sőt megalapozzák az iskolai keretek között folyó hitépítő munkát. Azt tapasztaljuk, hogy vannak gyermekek, akik, ha őket a megszokott szabadidős helyén keressük fel, mivel nem járnak hittanra, sokkal fogékonyabbakká válnak a Biblia üzenetére. — Bár említette, hogy sok munkatársuk „civilben" lelkész, mégis érdekelne: hogyan fogadják kezdeményezésüket a történelmi egyházak? — Mivel a VISZ alapvetően protestáns felekezetközi szervezet, érthetően jó a kapcsolatunk a református, az evangélikus, s babtista egyházakkal. Sajnos a katolikus egyházzal még mind a mai napig nem sikerült ilyen viszonyt kialakítanunk, de ez nem jelent sem haragot, közöttünk, illetve nem okoz hátrányt munkánkra nézve Mailár Éva. Négyüké a Gerjegáz Albertirsa. Ceglédbercel, Dán- szentmiklós és Pilis önkormányzatai a Dunatrade Kereskedelmi és Ipari Kft-vel közösen megalapították a Gerjegáz Gázvezeték Építő és Vagyonkezelő Részvénytársaságot. (A névválasztás ötletes, hiszen a Gerje több települést érintő patakocska.) A négy község képviselői földgázelosztó hálózatuk megépítését már korábban a Dunatrade Kft.-re bízták; a társaság ezentúl — az országban elsőként — a gázvezetékrendszer üzemeltetésére is igényt tart. Erről kérdeztem Földi Tamás ügyvezető igazgatót. — Ha megépült egy új gázellátó hálózat, a rágebbi jogszabályok szerint átkerült a területileg illetékes gázszolgáltató tulajdonába. — Ezt az átadási kötelezettséget múlt év végén törölték, azt viszont nem szabályozták, hogy mit kell tenni helyette. Tudomásom szerint az országban itt fogtak össze elsőként az önkormányzatok és határozták el, hogy saját vagyonkezelő társaságot hoznak létre. — Az említett települések eddig a Tigáztól kapták a gázt. A továbbiakban kivel kötnek szerződést? — Azzal a gázszolgáltatóval, amelyik a tulajdonosok érdekeit tartja szem előtt. A Tigáz árajánlata nem vonzó, ezért a Fővárosi Gázmüveket is felkértük ajánlattételre. (Maglódon például ők a szolgáltatók.) Nincs ebben semmi különös, mindnyájan versenyben vagyunk. — A közmű átadásának végső határideje 1994. július 31 .Elkészülnek-e addig a beruházással? — Tavaly év végére a községek határáig épült meg a 23 kilométernyi nagyközépnyomású rendszer; a 160 kilométer hosz- szú belső hálózati vezetéknek a felét fektetjük le az idén, a másik rész pedig jövőre marad. Ebben az évben minden közintézmény csatlakozik: az óvodák, iskolák mellett a kisebb ipari üzemek, üzletek és cukrászdák kapnak elsőként gázt. A jövő évi fűtési idényre minden igényt kielégítünk.-tiTemplom a főtéren Délegyháza főterén nemrégen adtak át egy református templomot, s most rövidesen megkezdik mellette a katolikus imaház építését Vimola Károly felvétele László atya ötven éve Aranymise virágsziromhullásban Fiúk reverendában Papnövendékek a váci piarista gimnázium előtt Vimola Károly felvétele Öreg almafák bókolnak a könnyű szélben, mely rendre lerázza róluk a virágszirmokat. Huszonharmadik alkalommal öltöztek díszbe ezek a fák, 1970-ben ültette őket Kása László esperes úr. Igaz, akkor még nem viselte ezt a címet, plébánosként került Al- sónémedibe, illetve egy püspöki ukáz irányította át Kókáról. Ötvenévesen kellett új életet kezdjen egy új községben. Hogy elrepült ez a huszonhárom év! Mint a virágszirmok a kinti szélben. És hogy tovatűnt ötven év a pappá szentelés óta! Itt, Némediben érte meg a félévszázados jubileumot, a 250 éves templom sokat látott kupolája alatt tarthatta meg az aranymiséjét. Régen volt így feldíszítve, felvirágozva a templom, mely bármilyen nagy is, ezen a napon kicsinek bizonyult. A hívők egy része kint állta végig a misét az utcán, hangszórón keresztül hallhatták a kerületi főesperes, Kiss József kanonok úr méltató szavait, s az ünnepelt el-elcsukló hangját, amikor celebrált. — Én eddig is tudtam, hogy a híveim szeretnek, de ez az ünnepség mindennél jobban meggyőzött — mondja László atya boldog mosollyal. — Pedig annak idején, amikor idekerültem, tartózkodóan fogadtak. Az elődöm túl népszerű volt, pont azért kellett távozzon, pontosabban ezért kérte az eltávolítását az akkori elöljáróság. A visszaemlékezésből kikerekedik Schlachta István plébános úr „bűne”. Pingpong- és játékszobává alakította át a plébánia ebédlőjét, s a községi kultúrház helyett ide járt időt tölteni a fiatalság, sőt még a felnőttek is szívesen jöttek. A helyi tanácselnök és párttitkár mindezt nem nézték jó szemmel, panaszt tettek a felsőbb szerveknél. A panaszt továbbították a püspökhöz, aki volt olyan bölcs, hogy megtalálja az ésszerű megoldást. Engedett a nyomásnak, elrendelte a papcserét. László atya okulva az esetből látszatra mértéktartóan közeledett a hívekhez. Hogy ne vívja ki ő is a hatalmasok haragját, és ne ártson sem az embereknek, sem az egyháznak. — Az ebédlőt visszaállítottam a régi állapotába, s burkoltan rászoktattam az embereket, hogy lehetőleg ne járjanak be a plébániára. Csak hivatalos ügyekben. Még azt az előírást is szigorúan betartottam, hogy tíznél több gyerek nem járhat mi- nistrálni. Az emberek előbb nehezteltek. Aztán lassacskán megértették, hogy mindez két célt szolgál. Megőrizni a hit bástyáját a zaklatásoktól, s megkímélni őket a retorzióktól. Mindkettő sikerült. A fiit túlélte a nehéz időket, s az én szolgálatom ideje alatt senkit nem ért atrocitás, azért mert túl lojális volt az egyházhoz. — Úgy tudom, önnek nagyon jó a kapcsolata az önkormányzattal és személyes barátság fűzi a reformátusok papjához. — Juhász Sándor esperes úr valóban barátom, amit a legtermészetesebbnek tartok. Egy Urat, egy Istent szolgálunk, függetlenül attól, hogy ki, milyen felekezethez tartozik. Nézze ezt a csodálatos rózsafüzért. Sándor barátom hozta Brazíliából, ez volt az ajándéka az aranymisémre. A polgármester, György Balázs úr az első pillanattól kezdve felkarolta az egyházakat, anyagilag és erkölcsileg mellénk állt. S nemcsak ő, de az egész képviselői testület. Nemrég szavaztak meg 100 ezer forint segélyt kötetlen^ felhasználásra, amit a templom fűtésének korszerűsítésére fordítunk. Különben ők is eljöttek az aranymisémre, a polgármester úr kedves szavakkal köszöntött, majd átadta az önkormányzat ajándékát, egy gyönyörű reprint kiadást Jézus életéről. — Atyám, ön szép kort ért meg Isten ajándékából, és bölcs ember. Mit üzen a híveknek, az embereknek? — Éljenek békében, gyarapodjanak. De csak tisztességesen, ne a más kárára. Soha ne feledjék el, hogy a földi élet rövid, s ezt a rövidke életet úgy kell leélni, hogy majdan hálával és tisztelettel gondoljanak rájuk az utódok. Matula Gy. Oszkár
