Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 11., KEDD 13 Tiltsák be Thürmerék pártját! Még több millió honfitársam emlékszik a B-listára, az ok nélküli letartóztatásokra és a koholt perekre, az agyonvert vagy eltűnt ismerősökre, emlékszünk vagyonunk elkom- munizálására, a kitelepítésekre és internálásokra, a Szovjetunió gulágjaibá néhai, Szibériába elhurcolt vétlen honfitársainkra. Emlékszünk Rajk- ra és társaira, kinyírt miniszterekre, a koporsó nélkül, arccal lefelé elföldelt miniszter- elnökünkre, szétlőtt fővárosunkra. Nem felejtettük a fegyvertelen tömegekre leadott sortüzeket, ’56 mártírjait, a gyerekkorú halálraítéltet, akit nagykorúsága születésnapján akasztottak. Emlékezetes, hogyan pöffeszkedtek az elképzelhetetlen jólétben élő kiemelt káderek, a kiskirályok, akiknek az óhaja is parancs volt! S ezt az időszakot népi demokráciának nevezték, pedig hát ez fasizmus volt, a javából, amelyet osztálygyűlöleten alapuló ideológiával „igazoltak”, ám az idegen fajú magyarjaink részéről a „bűnös” néppel szembeni fajgyűlölet sem volt ismeretlen! Nem felejthető el a senkiházi fráterek munkahelyi hatalmaskodása, sem az állelkesedés, a ránk kényszerítetí élethazugság, amelyre oly korán meg kellett tanítanunk kisiskolás gyerekeinket is! Most megszabadultunk keleti „barátainktól”, de a valódi ellenségeink itt maradtak! Virulnak, gazdagszanak, markukat dörzsölik és röhögnek rajtunk. Véd- és dacszövetség óvja őket, valamint a kormány erőtlensége, a demokrácia, a Legfelsőbb Ügyészség, "az Alkotmánybíróság, az egész ellenzéki koalíció, és a saját butaságunk! A sajtó pedig dicsfényt sugároz a fejük fölé! A pártot, amely Kádár jóvoltából létesült, és a fenti népi demokráciát volt hivatott megőrizni, MSZMP-nek hívták. Örökölte a nevét a za- bigyereke is, az anyapárt ösz- szeomlása után. Csak nemrég látta célszerűnek a nevét Munkáspártra magyarosítani. (E névben két hazugsággal kevesebb, hiszen nem volt sem magyar, sem szocialista.) Kérdem tehát: mit keres az ország mai politikai palettáján a bukott fasiszta párt eszmeiségét átörökíteni, továbbvinni akaró Thürmer, és a magát újabban Munkáspártnak nevező anakronisztikus politikai tömörülés?! Hiszen a politikai csoportosulás az országot végveszélybe sodró és széthullott fasiszta párt to- vábbéltetője! Azoknak az eleDeák Ferenc Az opportunitás ellen (Részlet az 1866. február 22-ei beszédből) Három század óta küzdöttek a magyar nemzettel Ausztriának államférfiai, gyakran földhöz sújtották, de anyjától, a hazától, mindig újabb erőt kapott a nemzet, s meg nem tört elszántsága és kész volt az újabb küzdelemre. (Zajos taps.) Végre a februári patens emberei Herkules fogását akarták megkísérlem, s azon biztos alapról fel akarták kapni a levegőbe, hogy magukhoz szorítva, ölelésükkel megfojthassák. (Élénk tetszés.) De a nemzet óvatos volt, nem hagyta el a biztos alapot, s védte magát az ölelő karok ellen: míg utoljára is a fejedelem bölcsesége vetett véget a gonosz küzdelemnek. Tanulság e hitrege nekünk is, hogy el ne hagyjuk biztos alapunkat, a törvényt, s hogy őrizkedjünk oly szorító öleléstől, mely minket fölemelve a törvények alapjáról, a levegőben akar megfojtani. (Tetszés.) De tanulság ellenfeleinknek is. Herkules Antaeus megfojtásával bebizonyította ugyan, hogy ő erősebb volt mint az, de ez által erősebb nem lett, mint volt. Pedig ha küzdelem helyett a két erő közös czélra egyesülhetett volna, ketten együtt sokkal több jót végezhettek volna, mint a győztes maga. (Tetszés.) Nem kívánnám a tisztelt Ház figyelmét tovább fárasztani, de a helyzet constatálására engedjék meg, hogy őszintén kijelenthessem nézeteimet. (Zajos felkiáltások: Halljuk!) Meg volt említve, hogy ha most felelős minisztérium adatik nekünk és a kiegyenlí- tás nem sikerül: mi fog akkor történni? Engedjék meg, hogy felelet helyett én is egy kérdést intézzek. (Halljuk!) Ha nem adnak most felelős minisztériumot nekünk, és a kiegyenlítés nem sikerül: mi fog akkor történni? Az az okoskodás, hogy ha most visz- szaállítják az alkotmányosságot, bekövetkezhetik azon idő, midőn az egyesség nem sikerül, s az alkotmányt akkor ismét fel kell függeszteni, ez az okoskodás különös, mert az ergója az, hogy tehát jobb lesz azt éppen vissza nem állítani. (Tetszés.) Az mondatott, hogy akkor megtörténhetik, hogy ő felsége ez országgyűlést feloszlatván, új országgyűlést hív össze, és akkor a kormány minden erejét meg fogja feszíteni egy más véleményű, más nézetű országgyűlés összealkotására. Ha a fejedelem a Ház véleménye ellenében a nemzetre hivatkozik törvényes úton, s a nemzetnek más lesz a véleménye: meghajlom e vélemény előtt. (Helyeslés.) A nemzet tehet a maga jogaival, a maga állásával, ami neki tetszik; én csak azt tehetem, a mi szabad; (Tetszés) a nemzet renmeknek, politikai alapsejteknek a hadrendbe szervezője, amelyek ember- és nemzetellenes bűneikből semmit sem ismertek fel, és kudarcaikból semmit sem értettek meg! Ennek az embernek a fasiszta anyapárt eszmeiségét, társadalmi érzéketlenségét és gátlástalanságát szeretnék ismét érvényre juttatni. Lássuk a tényeket: —Thürmer és pártja nem határolta el magát a régi MSZMP-től. Tévedéseit, hibáit, bűneit nem ismerte el. Kritikát vele szemben nem alkalmazott. ’56-os szerepét nem értékelte át. — Hosszú ideig tüntetőén tovább viselte a kompromittált MSZMP nevet, kifejezendő az eszmei közösséget, a politikai kontinuitást. — Őrizte jelmondatában a világ proletárjaihoz szóló történelmi felhívást, észre sem véve, hogy a kommunizmus világviszonylatban észlelt regressziója idején a mondat már gúnynak hat! — Sajtójának nevében is megőrizte a 40 éven át kötelező és gyűlölt üdvözlési formulaként használt „Szabadság” szót, noha az emberi szabadságjogunkból soha sehol nem űztek náluk látványosabban gúnyt! — Kihívó módon Salgótarjánban szervezték meg kongresszusukat, a megalázott város és az ország tiltakozása ellenére. Egyetlen párt kongresz- szusát sem őrizte eme „antidemokratikus” kormány rendőrsége akkora erőkkel a népharaggal szemben, mint az övékét, ott! — De fontosak a világnak szóló üzenetek is. A kongresz- szus szünetében egy öreg bolsevik „hadfi” büszkén, kidül- lesztett mellell jelentette ki sok millió televíziónéző füle hallatára, hogy „Jugoszláviában még vörös csillag van a sapkán!” (Akkor már tán egy éve tébolyultan gázoltak a vöröscsillagosok testvéri népeik vérében! — Gorbacsov elleni puccskísérlet során Thürmer az egyetlen „politikus”, aki lelkesen üdvözli a puccsistákat! Akkora baklövés után minden tisztességes párt rögtön lemondatta volna. — Beszédesek a tendenciák is. Ennek a pártnak a tagja az a Grósz Károly, aki Amerikában kijelentette, hogy nem rehabilitálják Nagy Imrét és az „ellenforradalmárokat”, mert a kommunistáknak is vannak áldozatai. Most is az ő nevével van kapcsolatban az az undorító kampány, amely súlyos rágalmakkal igyekszik a mártír miniszterelnököt bemocskolni. — Ma a párt vállalkozott Pécsett a kormány ellen nyíltan uszító szórólapok tévesztésére. — A párt győri szervezetének lapja szít hangulatot a rendszer és a társadalmi változások ellen, holott a kormány már-már sértő engedékenyséHISTÓRIA delkezhetik életemmel, vagyo- nommal és minden tehetségemmel, de meggyőződésemmel nem. (Viharos tetszés.) Ha a nemzetnek más lesz a nézete, más lesz a határozata: én, egyes polgár’ vagyok és maradok — ha egyedül is — meggyőződésem mellett. (Zajos tetszés.) Azt mondják, hogy oly eszközöket fog a kormány használni — nem tudom minőket. Engedjék meg, uraim, nem bók, nem hízelgés az, a mi őszintén mondatja velem, hogy ő felsége nem fogja megengedni, hogy más, mint becsületes eszközök használtassanak. (Zajos taps.) Meglehet, vannak emberek, ha nem is e hazában, máshol levő elleneink között, kik látván a nyomort ezen országban, látván anyagi súlyos bajainkat és ezekből eredő szenvedéseinket, tán készek volnának a nyomorral is szövetkezni az ország törvényeinek és alkotmányának ellenére. (Úgy van!) De van-e valaki közöttünk, a ki ne érezné e nyomasztó bajok súlyát? Ki sokat, igen sokat áldozni kész ne volna, hogy a hazát a bajoktól megmenthesse? De magát a hazát és annak léteiét, országunk alkotmányos fenállását egy rövid, mulékony enyhülésért veszélybe nem dönthetjük. Érzi a nép minden osztálya a nyomort, minden reményét a ki- egyenlítésbe veti, mindent attól vár, és pedig rögtön, haladék nélkül. Tartozunk magunknak, tartozunk az országnak azzal, hogy kimondjuk nyíltan az igazságot. Igenis, a czélszerű kiegyenlítés, mely az ország önállását meg nem szünteti, fogja gátolni a nyomasztó bajok növekedését, s eszközöket nyújthat anyagi helyzetünk fokonkinti javulására. De ne várja senki, hogy az érezhető javulás rögtön bekövetkezzék; idő kell ahhoz, kedvező szerencse és sok türelem. Sokat, mindent készek vagyunk tenni e czélra, mit hazánk önállásának veszélye nélkül tehetünk; s ámbár tudjuk, hogy még czélszerű ki- egyenlítés sem képes azonnal jóvá tenni, mit annyi évek szenvedése megrontott, nem leszünk akadékoskodók a ki- egyenlítés eszközlésében, s elmegyünk annak rögös ösvényén, a meddig hazánk önállásának koczkáztatása nélkül mennünk lehet és szabad. De a ki bármi czélból ámítani akarná a népet, hogy bajainak súlyától már meg volna mentve, ha megtörtént volna a kiegyenlítés; a ki a honpolgárokat arra ösztönözné, hogy ily kecsegtetések fejében akárminő kiegyenlítést igyekezzenek előmozdítani: könnyen csalódhatnék számításában. Ézsau, midőn éhes volt, eladta jogait egy tál lencséért; az Ígért lencsét megkapta, és mégis testvérháború lett a vége. Az ámítok nem volnának képesek az Ígért javulást egyhamar eszközölni. A nép, mely lemondana jogairól, hogy az ígért kedvezményeket megkapja, reményeiben csalatva, mit tenne és mit mondana? Veszélyes játék volna ez és igazságtalan; és éppen azért nem félek tőle, mert a fejedelem nem akarhat olyast, mi az államra nézve veszélyes s a nép irányában igazságtalan... ge folytán a kommunisták — általuk sem remélt — pozíciókban maradhattak vagy juthattak igen jelentős gazdasági előnyökhöz a volt nómenklatúra tagjai! — Nem valószínű, hogy szélsőjobboldali elemek gya- lázzák meg hol itt, hol ott az ’56-os síremlékeket, vagy zúzzák össze '56-os mártírjainak márványtábláit. — Thürmer az egyetlen pártvezér, aki tiltakozott a kommunisták egykori hatalmi szimbólumainak betiltása ellen! Neki tehát változatlanul kedvesek a bolsevista jelképek! — Az ő fia az, aki a már nevetségessé váló kubai kom- munofasiszták védelmében be nem jelentett tiltakozó felvonulást vezetett — a már betiltott kommunista jelképek mutogatásával — az amerikai követség elé! (Kérdezze meg az apukáját, neki talán nem hazudik, Rákosiék, Ká- dáérék mit csináltak volna hasonló helyzetben a horogkeresztes sokadalommal!) A magyar népnek elege volt a nyilasokból, de a kommunista diktatúrából is! Elege volt ezekből az internacionalista hazaárulókból, akik saját hatalmuk megmentése érdekében idegen nagyhatalom fegyveres erejét zúdították a nyakunkba! Elegünk volt az ’56 utáni megtorlásokból! Elképzelhető, hogy azok emelhetik fel ezt az országot, akik 40 évnyi uralmuk idején tönkretették?! Ha tudták, hogy a közjó érdekében mit kell tenniük, miért nem azt tették? Ha nem tudták, most mitől lettek hirtelen olyan okosak?! Mellébeszélni, vádaskodni, bomlasztani ma is tudnak. „Szociológusok”, „tudós politológusok”, „kiváló történészek”, sima modorú, mosolygó „szakemberek” légiója áll mögöttük harci készültségben. De hűséges fegyvertársa, a múlt rendszer kiszolgálásán izmosodott újságírók szervilis sokadalma, akiket ma már külföldi kozmopolita sajtómágnások tőkéje is támogat! Nekünk nem kell Thürmer és pártja. Hazánkban egyébként is törvény tiltja fasiszta párt szerveződését és működését! A fasiszta múltjának vállalását minden módon kifejező politikai képződmény puszta létezése is irritáló és alkotmányellenes! Kérem minden antifasiszta politikai erő támogatását az úgynevezett Munkáspárt törvényen kívül helyezésének eléréséhez! Ha megtették ezt a nagy Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjával, egy ilyen jogi döntés bennünket is csak közelíthetne Európához. És voltaképpen e pártok nem Nyugaton, hanem Közép- és Kelet-Európábán okoztak tengernyi szenvedést, és idéztek elő súlyos válsághelyzetet. Taál Márton Budapest Petőfi Domsodon Az 1846-os év eleje Petőfinek és szüleinek számos gondot, bajt hozott. Regénye, A hóhér kötele nem nyerte el az olvasók tetszését, színdarabját, a Tigris és hiénát mellőzték a színházak. Irodalmi válsága mellett otthonról is rossz híreket kapott, szülei anyagi helyzete válságosra fordult 1845 végétől. Petrovics Istvánnak két helyen, Kunszentmiklóson és Szalkszentmártonban volt bérelt .mészárszéke, a kunszentmiklósi szerződés 1845. október 31-én lejárt. A Petrovics szülők 1845 végét és 1846 elejét Szalkszentmártonban töltötték, a költő is itt látogatta meg őket. Petrovics István közben kibérelte a dömsödi mészárszéket 400 Ft-ért. A költözésre 1846. április 23—24-én került sor. A szülők Dömsödön igen nehéz körülmények között éltek, ezért kényszerült az idős mészáros 1846. május 11-én 725 Ft- ot Csillag Gábor kecskeméti kereskedőtől kölcsönbe felvenni, melyet oly módon tartozott visz- szafizetni, hogy tehén-, és ökörbőröket ad a kereskedőnek. Petrovics Istvánnak azonban nem volt elég tőkéje állatok vásárlásához, így csupán 122 Ft értékben tudott törleszteni. Petőfi 1846 májusának egy részét Dömsödön töltötte, közeli szemtanúja volt szülei nehéz életének. Saját és édesapja bajai sötét hangulatú vers írására ösztönözték, a Dömsödön írt Száműztem magamat... című költeményében olvashatjuk: „Végigtekintettem tulajdon sorsomon / És a világ során. Az és ez oly sötét! / S az éjben, mely minket homályával bevon, / Nem látjuk már az ég vezérlő'jobb kezét; / Csak úgy botorkálunk majd ide, majd oda.”Igaz, pár nappal későbbi versében, a Levél Várady Antalhoz címűben már így írt: „A fák alatt a hallgatag virágok / Föléleszték elájult telkemet; Nem gyűlölöm mint eddig, a világot: / Már csak haragszom rája, haragszom...” Pogány György
