Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-08 / 82. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. ÁPRILIS 8.. CSÜTÖRTÖK Megpatkolt termékenység-szimbólum Határon innen és túl Csak bizonyítani akartam... Szívélyes ember Kuris Lajos bácsi. Szobi háza nyitva áll mindenki előtt, ismerik is a faluban, könynyen odatalál az érdeklődő. Pohár bort, egy kis falnivalóval kínál, vagy menjünk előtt a pincébe? Pince, műhely — műterem. Sötét, földes helység — a vitrinek szinte nem is ide valók; fényes, elegáns teremben lenne a helyük. Később mégis rájövök, a legjobb helyen, természetes közegükben állnak. Tanúskodnak a megpatkolt tojások, újságcikkek felnagyított másolatai, könyvek, szerszámok között. „Palóc legény vagyok én, kovácsnak tanultam, csak hát, hogy balkezes vagyok, sokat csúfoltak. Egyszer a mesteremmel vásárba mentünk anyagért, ott kérdezősködtek felőlem: milyen a fiú? A kész munkával nem lehet dicsekedni. Aztán 1975-ben álltam a nyilvánosság elé. Először kiválogatom a megfelelő tojásokat, mert nem mindegy — már a mésztartalom szempontjából —, amelyik ritka nem bírja el a mesterem mondta, jó gyerek ez, kár, hogy balos. Akkor, ott egy nyolcvan körüli öreg elmesélte, hogy ismert ő is egy balkezes kovácsot, aki olyan ügyes volt, hogy még a tojást is megpatkolta. 1945-től a MAV- nál dolgoztam, hobbiból elkezdtem a tojáspatkolást. Nem szóltam én kérem senkinek, több mint húsz évig. Kísérletezgettem, próbálgattam — csak úgy magamnak. Fél-Kuris Lajos „legember”. A Németországban megjelenő legek könyvében is szerepel. Büszkesége a 191 patkós, 764 szöges — ami 1528 lyukat jelent — tojás. Két hónapig készült a rekord. Nagyon sok pénzt ígértek érte, mégsem válik meg tőle. És még néhánytól, amit szeretne eltenni — az utókornak. Mi kell a tojáspatkolásfúrást. Eltervezem, hova is kerülnek majd a patkók, akkor fúrok két lyukat és kifúrom a tojás belsejét, vízzel mosom, majd kiszárítom. Aztán megrajzolom pontosan a patkók helyét. Pontosan úgy történik, mint a lovak patkolása, csak picibe. Mindent magam készítek: patkót, szeget, egyéb díszítő elemeket.” Miért éppen a tojás? A termékenység szimbóluma, az élet kezdetének szimbóluma, az élet folytatásának biztosítéka. A galambtojástól a tyúktojáson át a strucctojásig. Valamennyi kihívás. A törékeny anyagot legyőzni, ízléssel, szemet gyönyörködtetően feldíszíteni, maradandóvá tenni a perc győzelmét. Önmaga örömére, barátok, ismerősök, idegenek, érdeklődők élvezetére. A legjobb, amikor másnak örömet okozva elajándékozhatja alkotásait. Szimbolikus összegért — húsvét előtt — eladásra is készít néhányat. az elmúlt évhez viszonyítva újítani, gazdagítani a repertoárt. Kis gyűjtemény van a vitrinekben azokból a tojásokból, amiket ott kapott ajándékba, cserébe a patkoltakért. Lesz, aki folytassa? A fia nem érdeklődik, nincs hajlama a művészet iránt. Számtalan embernek mutatta meg a fortélyokat, sokan érdeklődtek, senki nem tartott ki. hoz? A kovácsszakma ismerete, kézügyesség, türelem, kitartás. No meg jó ízlés, fantázia. A 191 patkós tojás bravúr, a többi leleményesség, ötlet. De el kell tenni az utókornak, valahol egy kis múzeumban tanúskodjanak az emberi kitartásról, a türelemről, a kézügyesség bizonyítékaként. Mint például az, amelyikben húszméteres selyemszalagon Petőfi-vers rejlik, vagy a másik; pici ajtaját kinyitva kovácsműhelybe nézhetünk. Nemzetközi tojásbörzét rendeznek évente Kölnben, ahová Kuris Lajos is hivatalos. Kiállítás formájában 23 ország résztvevői mutatják be tojásra álmodott alkotásaikat. Mindenki igyekszik Kuris Lajos szobi házában — a kovácsmesterséggel oly idegen — gyöngédséggel fáradozik a tojások patkolásán. Nem is fáradozik, hódol örömének. A kimondhatatlan gondolatait vasálmokba szövi, hajszálhálókra az élet folytatásának szimbólumára, a gyönge tojáshéjra. Bartos Csilla Magyar matematikusok versenye Magyarnak lenni sajátos állapot. Mert mi nemcsak magunkért vagyunk felelősek. Sokan figyelnek ránk, s mi tudjuk, hogy csak akkor lehetünk szabadok, ha a mások szabadságát is tiszteljük. Ezekkel a szavakkal köszöntötte tegnap délelőtt a II. Nemzetközi Matematikai Verseny záró eseményének résztvevőit Gyulai Sándor kormánytanácsos, a Miniszterelnöki Hivatal ifjúsági koordinációs titkársága nevében. Vácott a Boronkay György Műszaki Középiskola volt a házigazdája anyaországi és határon túli magyar diákok versengésének, melyet először tavaly a szlovákiai Komáromban rendeztek meg. Bencze Mihály, a Brassói Aprily Lajos Gimnázium tanára kezdeményezte, hogy a Kárpát-medence magyar diákjai minden évben mérjék össze tudásukat. Jövőre a kárpátaljai Ungváron kerül sor az újabb találkozóra. A versenyzők középiskolai osztályonként szerepeltek a versenyen, s az elsőtől a negyedik osztályig 219 eredményes dolgozatot adtak be. Ennek megfelelően osztották ki a díjakat az évfolyamonkénti kategóriákban, a váci zeneiskola nagytermében tartott értékelésen. A legjobbak különdíját Kristály Sándor, a Csíkszeredái Márton Áron Gimnázium, Molnár Tibor a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, Csörnyei Mariann, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium és Valkó Benedek, szintén a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium diákja kapta. A határon túli fiatalok különdíját a Csíkszeredái Kristály Sándoron kívül Gecse Zoltán ungvári, Rabovszky Kornélia újvidéki és Varga Tamás komáromi (komáméi) középiskolások kapták. A forró hangulatú záróünnepségen Molnár Lajos, a váci Boronkay,György Műszaki Középiskola igazgatója köszönt el a vendégektől, kifejezve azt a reményét, hogy néhánynapos váci tartózkodásuk ünnep volt a számukra. A kitűnő rendezésért Urbán János, a budapesti Berzsenyi Gimnázium tanára mondott köszönetét. A háromnapos rendezvény alkalmával 250 diák és 50 kísérő teljes ellátásáról gondoskodtak a váciak. A támogatók ehhez közel 850 ezer forinttal járultak hozzá. Köztük szerepelt például a megyei és a váci önkormányzat, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Boronkay György Alapítvány, a Magyarok Világszövetsége és több magánszemély. Az erdélyi városokból, Kárpátaljáról, Vajdaságból és a Felvidékről érkezett magyar fiataloknak a versenyen kívül budapesti és környékbeli kirándulásokat és színházlátogatást is szerveztek. A versenybizottság elnlöke Reimann István, a Budapesti Műszaki Egyetem docense volt, akitől benyomásai és tapasztalatai felől érdeklődtünk. — A legtöbb díjat az erdélyiek és a magyarországi fiatalok szerezték meg — válaszolta. — Ezek a csoportok voltak a legnépesebbek, míg a legkevesebben Kárpátaljáról jöttek — közölte. Örömmel tölt el — folytatta a tanár úr —, hogy hivatást teljesíthettünk. Úgy tekintettük ezt az egészet, mint egy családi találkozót, matematikai alapon. K. T. I. A túlbuzgóság következménye Jó dolog a hatalom decentralizálása. Örvendetesnek tartom a régi struktúrák lebontását abból a szempontból is, hogy most már nem a megyeközpont valamelyik ügyeletes nagyokosa állapítja meg, hogy ki az igazán tehetséges, hanem immár ott vannak a szabadon megválasztott helyi képviselő-testületek, amelyeknek módjukban és jogukban áll eldönteni, hogy kit neveznek ki a kórház vagy az óvoda élére. Nem is érdemelne több szót az ügy, mert a tények maguktól beszélnek, ám olyan hír jutott az újságíró fülébe, amely némiképpen megváltoztatja a helyi képviselőtestületekbe vetett hitét. Történt ugyanis, hogy az egyik település egyik iskolájában kitört a pedagógusháború, s ahogy ilyenkor történni szokott, igazgató nélkül maradt a tantestület. Természetesen lépni kellett azonnal. Senki nem csodálkozott, amikor önkormányzati biztos kinevezése mellett döntöttek a település szabadon megválasztott demokratái. Csodálkozni csak akkor kezdtek, amikor egy nyugdíjas bányamérnököt neveztek ki teljhatalmú úrrá a viszonylag kislétszámú iskola élére. Nehezen ugyan, de a pedagógusok tudomásul vették a testület döntését, és nem is lett volna különösebb gond, ha a hajdani igazán jó szakembernek számító bányamérnök nem kezdett volna az oktató-nevelő tevékenység megformálásába. Osztályokat akart összevonni, kifogásolta a nyelvtanítási módszereket, óralátogatások után mindenkinek osztogatta a szakmai tanácsokat, s a rendkívüli szülői értekezleten nagyelőadást tartott a nevelő munka aktuális kérdéseiről. Ekkor viszont betelt a pohár, s az addig némán hallgató pedagógusok fellázadtak a kinevezett önkormányzati biztos ellen, mert hiányolták a szakértelmét és sokallták túlbuzgóságát, nagyzási hóbortját. Természetesen később megnyugtatóan rendeződtek a dolgok, de addig annyi felesleges emberi indulat született, hogy azzal akár Dunát is lehetett volna rekeszteni. Papp János
