Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993sAPRlLlS 30., PENTEK A vatikáni műhelybe is hívták A szerzetes könyvkötő A szépség ünnepe „Köszöntelek meleg tenyérrel, gyümölcsök ízével, piros meggy levéve!...” (Bíró A.) A Kapisztrán Nyomdát 1950-ben államosították. Fölszerelését elvitték, mindent széthordták, még a kéziszerszámokat is. Váci György 1956-ban lett önállóvá. Az egyedi könyvkötészet mesterévé vált. Aki ilyesmire volt Kíváncsi, az Vácra ment a Géza király térre, az ő műhelyébe. Ő még tudta — és tudja —, hogy anyag, ízlés és alkotóképzelet hozhat csak létre művészi színvonalú kötést. A Kner testvérekkel együtt úgy vallotta, hogy minden nyomtatványnak, legyen az bélyeg, marhapasszus, vagy akármi, ízlésesnek kell lenni, mert ezek milliók ízlését formálják anélkül, hogy azok észrevennék. Manapság nem jut olyan nemes anyagokhoz, mint amilyenekhez a két világháború között juthattak a bibliofd könyvkiadók. Nincs megfelelő minőségű bőr, márványozott borító- és előzéklap, de olyan aranyhoz sem sikerül hozzájutnia, amely évtizedek, sőt évszázadok múltán sem veszít fényéből. Kénytelen megelégedni bőrutánzattal, meg olyan anyagokkal, amelyek természetét még nem sikerült kiismerni, mivel ezeket még csak néhány évtizede használjuk. Váci György az adott körülmények között hagyományos elemekből, díszekből formálta káprázatos kötéseit a minikönyvektől a szinte óriási méretűekig. Díszalbumok, emlékkönyvek, vendégkönyvek, oklevéltáblák, szekrények minikönyveknek stb. egyedi műremekként kerültek ki műhelyéből. A minikönyvek divatba jöttekor nem zavarta, hogy némely^ kük csak nagyítóval olvasható. Váci György (fehér köpenyben) Szíj Rezsővel — a róla szóló monográfia írójával — a rendház eló'tt Az érdekelte, milyen kötésdíszeket alkalmazhat rajtuk. Váci György restaurálással is foglalkozik. Régi, kopott, foszlott, tépett lapú és kötésű könyvek gyógyításával, újjávarázsolásával. Ez igen nagy szakmai fölkészültséget igényel. Díszkötéseinek, szerszámainak, a könyvkötés anyagainak, munkafolyamatainak bemutatásával — több mint háromszáz kiállítást rendezett — kulturális hivatást teljesít. A könyvkészítés olyan ágával ismerteti meg a közönséget, amelyről annak már alig van fogalma. A rövid ideig szolgálatban lévő VI. Pál pápának személyesen nyújtott át három minikönyvet, amelyeken ötvenkét pápai címpr^volM^tható. A vatikáni könyvkötőműhelyben négy magyar szerzetes dolgozik. Ide magyaron kívül senkit nem hajlandók befogadni. Vácit azonban szívesen látták volna, de ő nem tudta rászánni magát arra, hogy elhagyja Vácot. Szerzetesi életmódjának köszönhető, hogy a ferences templom — amelynek mellékszárnyában található a műhelye is — restaurálásával is megbízták. Azóta számos lemezfölvétel készült e helyen. A most hetvennégy éves mester manapság már nem végzi ezt a számára igen kedves munkát, hanem azon munkálkodik, hogy a nála dolgozó fiataloknak átadhassa tudását, ők is elsajátíthassák e szakma gyönyörű titkait. Arpási Mária A hosszú, félhomályos folyosón egy kis kiállítás fogad. De nem sok időm marad a tablók bámulására, mert elém jön fehér köpenyben Váci György, a nyomda vezetője. Bevezet a műhelybe, ahol a falakon körbefutó polcokon szebbnél szebben bekötött könyvek sorakoznak. Tizenöt éves volt Váci György, amikor szülővárosából — hol kitanulta a könyvkötő mesterséget — Kiskunhalasról Vácra, a Dunakanyar ipari városába került. Az akkori legmodernebb helyi sokszorosító üzemben, -a magyar ferencesrend tulajdonában lévő, jó hírű Kapisztrán Nyomdában aztán tökéletesítette tudományát. Kezdetben az egyszerű szerzetesi fogadalmat tette le, majd a későbbiekben az ünnepélyest is. Amikor felszabadult — a régi mesterlegények példáját követve —, nekivágott a világnak. Megkereste Csehszlovákiában, Svájcban, Hollandiában a szakma jeleseit, mindenütt tanult valami újat. ellesett egy-egy remek fogást. A minikönyveknek műbőrből készített szekrények a szó legnemesebb értelmében vett iparművészeti alkotások Felsőpakonyi képtárlat (Jj lap Ungváron Alföldi és budapesti festők munkáiból válogattak a Kálvária Galéria szervezői a felsőpakonyi klubkönyvtárban (Dobó K. u. 2.) tegnap megnyílt képkiái 1 ításra. A május l-én is megtekinthető munkákat Dönti Károly mutatta be. (A kiállító művészek: Csikós András, Dér István, Dienes Gábor, Eszik Alajos, Herpai Zoltán, Lóránt János, Nagy Gábor, Novák András, Palotás Mária, Sinkó János, Stéhlik János, Tóth Rozália, Zombori László és Weist József.) Pánsíp címmel új, havonta megjelenő folyóirattal gazdagodott a kárpátaljai magyar sajtó. A magazin egyrészt a tágabb értelemben vett művelődés számos ágával, így az oktatással, a történelemmel, a népi hagyományokkal, másjrészt a közélet érdeklődésére számottartó eseményekkel, jelenségekkel .kíván foglalkozni. A folyóirat első számában tanulmány olvasható Hollósy Simon festő Técsőn töltött éveiről, a húsvéti népszokásokról, megjelent a Kárpátalja képzőművészetéről szóló monográfia első része, s helyet kapott benne több kárpátaljai magyar író és költő novellája illetve versei is. Versmondók vetélkedője Erdőkertesen „ Anyám fekete rózsa” Csoóri Sándor fiatalkori költeménye a címadója annak a rendezvénynek, amelyre az idén másodízben kerül sor a fővárosközeli Erdőikertesen. Anyák napjára szánt tisztelgés ez a vers- és prózamondó verseny, amelyre kétszázan jelentkeztek a köztársasági megbízotti régióból: Jász-Nagykun-Szolnok-, Pest- és Nógrád megyékből. A döntő vetélkedőn negyvenegyen vesznek részt május 2-án a kertesí művelődési házban. A fővédnök, Csoóri Sándor többek között ezekkel a szavakkal üzen a résztvevőknek: „Köszönöm, hogy helyettem, helyettünk, távollévő tékozló fiúk helyett is őrzitek, éltetitek a legszebb, legigazibb emberi szót: az édesanyákat köszöntő, bennünket ölelő, a némaságainkat is értő szeretet szavát”. A program délelőtt 10 órakor, Lóránt János, Munkácsy-díjas festőművész kiállításának megnyitójával kezdődik. Az irodalmi és zenei műsort Kopeczky Lajos vezeti. A zsűri elnöke Máté Lajos, a Magyar Művelődési Intézet osztályvezetője, színházi rendező. A vetélkedő első három helyezettjét a Pest Megyei Hírlap különdíjban részesíti. Érdi festő Budapesten Marcali Kiss József érdi festőművész kiállítását nyitották meg tegnap, április 29-én a fővárosi Városmajori Szabadtéri Színpad Lord-Major Galériájában. A tárlatnyitáson a művészről és munkáiról Bayer Hona szerkesztő-riporter beszélt. A kiállított festmények május 24-ig tekinthetők meg. Vészi János művészettörténész írja: „Marcali Kiss József a klasszikus elemek, a tűz, a víz, a föld, a levegő és az ember: az észlelő, feldolgozó, szenvedő és élvező, fájdalmat és örömet egyszerre élő természeti alkotás ... megjelenésének keresője s kifejezője”. Kárpátaljai népművészeti fesztivál Immár ötödik alkalommal rendelkezést adott ki eme kerül megrendezésre Kárpát- rangos kulturális esemény alján a Magyar Népművésze- kapcsán, melyben intézkedik ti Fesztivál. Ezúttal Bereg- a fesztivál színhelyéül szolszász ad otthont a rendez- gáló amfiteátrum rendbehovénynek. Az ukrán elnök kár- zataláról a rendezvény finanpátaljai megbízottja külön szírozásáról. Bíró András költészetének legfőbb érdeme az érzelmi gazdagság, a tisztaság és az érthetőség — vélekedik egyik kortársa. Az Érden élő költő, író hetvenedik születésnapja alkalmából irodalmi estet rendeztek a Rátkai Művészklubban. Az ünnepeltet Molnár Géza, a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, József Attila-díjas író köszöntötte. Tőle tudtuk meg, hogy Bíró András fiatalon a trianoni leszakítás után gyalog járta be Erdélyt, hogy Baumgarten-díjas is volt, s hogy aztán majd irodalmi pályája kettészakadt, mert a „zsdanovi irodalompolitika” éveiben kizárták az írószövetségből. Később huzamos ideig a Nagy Lajos Társaság főtitkáraként tevékenykedett. A hű----------------------At------------------Egy parányi hírnév ség könyve címmel kedvenc kutyájáról és más állatokról szóló írásait a Leopárd Kiadó jelentette meg. Molnár Géza méltatta a kortárs író mély emberszeretetét, jellemeket, sorsokat átvilágító tehetségét, de azt is elárulta, hogy szívéhez a költő áll legközelebb. A szépség ünnepe című irodalmi esten is főként versek hangzottak el Havas Judit, Dévai Nagy Kamilla, Móni Ottó és Sellei Zoltán előadóművészek, illetve Bodor Tibor, Keres Emil és Szűcs Ildikó színművészek tolmácsolásában. A legszebb szerelmes versek Máriához, a hitveshez szóltak. Az esten muzsika is felcsendült, Kéringer András trombitán, Lejtényi Agnes zongorán játszott. t.á. Kati, a szépbeszédű A Kazinczy-díj alapítása óta idén harmincadik alkalommal jutalmazták a szép magyar beszédet. Legutóbb a Győrött rendezett versenynek határainkon túlról érkezett résztvevői is voltak. Az összesen 59 induló közül 15 személynek ítélte oda a zsűri nyelvünk színvonalas művelésért a nagy tekintélyű díjat. Pest megyéből Kirchner Katalin, a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet másodéves diákja kapott Kazinczy-érmet. Izgalmasak, feszültséggel teliek lehettek a győri napok. Kati, a törékeny, mosolygós kislány napok múltán is őrzi az események hangulatát, amiből persze már inkább csak az öröm maradt meg, és a jó érzés, hogy immár őt is a legszebben beszélő diákok között emlegetik. — Egy ilyen jellegű nyelvi versenyre, mit kell megtanulni? Egyáltalán van-e valami kézzel fogható módja a felkészülésnek? — Lényegében azon is múlik, hogy az ember érez-e vagy sem magában tehetséget. Hiszen csupán néhány hetes vagy hónapos gyakorlással aligha tudná valaki beszédét olyanná csiszolni, hogy eredményt érjen el. Természetesen készülni kell. Én például tanárom, Fekete Tiborné Szűcs Edit javaslatára Z. Szabó Lászlónak Késői beszélgetés Péchy Blankával című írását választottam az előadáshoz. Ezenkívül kaptunk egy-egy addig ismeretlen szöveget is. A tanulmányozásához mindössze 20 percünk volt, majd azt is meghallgatta a közönség. Bevallom, egyikkel sem voltam igazán elégedett, de úgy látszik, mégsem voltam annyira gyenge, mint ahogy képzeltem. A verseny harmadik részét úgynevezett írásbeli képezte, itt a kiadott szövegben a hangsúlyokat kellett megjelölnünk. — Adottság vagy a szorgalom — melyik a fontosabb? — Mindkettő fontos, bár az én családomban nincsenek hivatásos nyelvművelők. Édesanyám a ráckevei sütőüzemben dolgozik, édesapám gazdálkodó. Az ember minden tekintetben sokat tanul a könyvekből. Nagyon szeretek olvasni... Az utóbbi időben a legtöbbet a fantasztikus irodalmat és Ló'rincz László könyveit bújom. Csodálatos dolgokról ír és nagyon szépen. — Furcsállom, hogy nem humán jellegű iskolát választottál. Itt a Toldiban, csupa gyakorlatias dolgot tanítanak. — Mi tagadás, nyolcadikban beszaladt a bizonyítányba néhány gyengébb jegy, így azután nem nagyon tudtam válogatni a pesti iskolák között. A Toldit ajánlották, jelentkeztem, s most itt vagyok a baromfifeldolgozó szakon. Ez olyan szakma, amely akár kisvállalkozásban is folytatható... — Ezek szerint a jövőt is megtervezted... — Hát, tervem az nagyon sok van. Nem mondtam le régi vágyamról sem, hogy megszerezzem a cukrászképesítést. Szeretnék majd tovább tanulni, és közben — ha mód nyílik rá — hasonló versenyekre is elmegyek... Végezetül hadd mondjam: csoda jó érzés arra gondolni, hogy a megyei kulturális életnek, az iskolának hírnevéhez én is hozzájárulhattam egy parányit. M. J.
