Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
12 PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1993. ÁPRILIS 30.. PENTEK Látványos eredmények a Matávnál Robbanásszerű fejlődés a magyar távközlésben Az egykor Edison munkatársaként is ismert Puskás Tivadar, aki a múlt században a telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálója volt, s éppen száz esztendeje, 1893-ban hunyt el, bizonyára elcsodálkozna azon — ha látná —, munkájának gyümölcse milyen fontos szerepet tölt be a mai emberek mindennapi életében. Persze, nemcsak büszkeség tölthetné el az egykori feltalálót, hanem a szomorúság is afölött, hogy amíg a világ nyugati felén a távközlés csodái szinte lenyűgözik az embert, addig az ő hazájában egyáltalán nem olyan rózsás a helyzet. A legkorszerűbb technika Sajnos az elmúlt évtizedekben hatalmon lévő kormányok — ígéreteik ellenére — nem tudtak,, s bizonyára nem is igazán akartak lépést tartani a fejlett világgal. így fordulhatott elő, hogy a rendszerváltást követő erőteljesebb műszaki fejlesztés ellenére Magyarország számtalan településén még ma is a matuzsálemi korban lévő kézi kapcsolásos központok jelentik az egyetlen összeköttetést a külvilággal. A tiszántúli falvakban élők — itt a legsúlyosabb a műszaki elmaradottság —, de a dunántúli és a Duna—Tisza között lakók is bizakodnak abban, hogy a telefonhelyzet előbbutóbb kedvező irányba változik meg. Persze sok évtizedes elmaradást nem lehet az egyik napról a másikra pótolni. Márcsak azért sem, mert a legkorszerűbb digitális központok és rendszerek kiépítéséhez rengeteg pénz kell, arról nem beszélve, hogy jól képzett szakemberek nélkül az egész aligha valósítható meg rövid időn belül. Pedig a telefon léte vagy nem léte manapság, a vállalkozások korában, nemcsak az egyszerű állampolgárok számára lehet életfontosságú. Külföldi és hazai befektetők módosíthatják elképzeléseiket — pénzüket másutt fektetik be —, ha azt látják, hogy az infrastruktúra az alapvető igényeiket sem képes ellátni. Ez utóbbi azért is szomorú, mert éppen az ország északkeleti felét legjobban sújtó munkanélküliség enyhítését célzó vállalkozásokat riasztja el. Bizonyára már nem sokáig. A Magyar Távközlési Vállalat, amely két esztendeje részvénytársasági formában működik, 1991-ben kezdte meg hároméves fejlesztési programját. Ez nemcsak a legkorszerűbb technika meghonosítását, de a különféle plusz szolgáltatások, így a telefax. a minitel, videotex, a telefonkártya és más eszközök általánossá tételét is megcélozta. Krupanics Sándor, a Matáv általános vezérigazgató-helyettese szerint egy, másfél éven belül kínálati piacot hoznak létre. A harminckilenc éves szakember számokkal, adatokkal bizonyítja, hogy a program keretében eddig milyen eredményeket sikerült a távközlés fejlesztése terén elérniük: — Két alapvető célt határoztunk meg — mondja Krupanics úr. — Az egyik a nemzetközi telefonrendszerhez való igazodás, míg a másik az európai térségben elfoglalt helyzetünk. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a környező országokkal való kapcsolatunk még szorosabbá válik, hiszen az idei esztendő végére, 1994 elejére valamennyi határkilépő pontnál ott lesznek — továbbcsatlakozásra készen — kábeleink. Magyarországon 1990-ben a telefon-előfizetők száma alig haladta meg a 960 ezret, s az elavult központokra kapcsolt készülékek többsége a különféle vállalatok és intézmények irodáiban csengett ki. Vagyis a magán-előfizetők háttérbe szorultak. Általános volt az a helyzet, hogy egy-egy családnak tíz, tizenöt esztendeig is várnia kellett, amíg otthonában megcsörrenhetett a telefon. Vidéken ettől még sokkal drámaibb volt a kép: egy-egy iparilag elmaradott térségben csak hiú ábránd maradt az emberek számára, hogy lakásukból tárcsázzák fel az orvost, ha éppen arra van szükség, vagy esetleg ismerőseiket, barátaikat. Helyi hálózatok kiépítése — Ahhoz, hogy igazán ideálissá válhasson a telefonhelyzet, két, két és fél millió vonalra lenne szüksége az országnak — mondja a Matáv általános vezérigazgató-helyettese. — Mi a meghirdetett programunk során 600 ezer új előfizetőt tudunk produkálni. Ebben a dologban is két fontos alkotóelem van. Az egyik, hogy az üzleteket, különféle vállalkozásokat igényeik szerint ellássuk, a másik pedig az, hogy a lakosság elvárásainak is maximálisan megfeleljünk. A Matávnak 90-92 milliárd forint áll a rendelkezésére ahhoz, hogy minél előbb felzárkózzon az európái technikai szinthez. Ehhez minden feltétel adott. Az idén sor kerül a Matáv privatizációjára, s közben június elsejétől életbe lép az új távközlési törvény. Ezek mind olyan dolgok, amelyektől sokat várunk. A Matáv fizetőképes cég, kialakult a szakembergárdája. Mi a jövőben arra kívánunk törekedni, hogy minél jobb együttműködést alakítsunk ki azokkal a telefonhálózat építésére szövetkezett közösségekkel, részvénytársaságokkal, amelyek erre a munkára vállalkoztak. A versenyhelyzet kialakulását Krupanics Sándor a gazdasági átalakulás egészséges folyamataként értékeli. Sőt, egyenesen hasznosnak tartja, ha a piacon mások is megjelennek, s részt kérnek maguknak az országos fejlesztési programból. Csakhogy ezek a kicsiny, kevés szakmai tapasztalattal, s még kevesebb pénzzel rendelkező vállalkozások egyelőre kevés eredményt tudtak felmutatni. Igaz, mindent megtettek azért, hogy a Matáv áraitól jóval szerényebb összegeket kérve minél több jövőbéli előfizetőre tegyenek szert. A fóti székhelyű Digitel 2000, majd később Digitel 2001-é átalakult vállalkozás mindöszsze 15 ezer forint befizetése ellenében több mint harminc település polgárainak ígérte meg azt, hogy beköti lakásaikba a telefont. A viszonylag rövid, egy-két esztendős határidőre vállalt munka díjában persze csak az alapszolgáltatás szerepel. A készülék megvásárlása, a kábeltelevíziós és számítógépes rendszer kiépítése, esetleg a rendőrségi riasztórendszerhez való csatlakozás plusz pénzek befizetésével valósulhat csak meg. Hogy azoknak a településeknek, amelyek csatlakoztak a Digitel 2001 által meghirdetett programhoz, lesz-e a cég által megjelölt határidőre telefonjuk, az csak jövőre, illetve az azt követő esztendőben derül ki. Tény azonban, mint Krupanics úrtól megtudtuk, hogy a helyi hálózatok kiépítése jelenti a legnagyobb munkát és a legtöbb költséget. Mai árakon számolva egy-egy vonal megteremtése ötven- és hetvenezer forint közötti összeget emészt fel átlagosan. Új fejlesztési program — Mi elsősorban a fiatal, dinamikus, jól képzett szakembergárda kialakítását céloztuk meg. A kommunikációs rendszerekkel való együttélés a fiatalok számára szinte természetes, pillanatok alatt képesek megtanulni azok kezelését, míg ez az idősebbeknél bonyolultabb feladatnak mutatkozik. De ez így természetes a számítógépek korában. Azokat az új szolgáltatásainkat is, amelyeket már bevezettünk, vagy a későbbiekben vezetünk be, zömmel a fiatalabb nemzedék fogja használni — folytatja a beszélgetést az általános vezérigazgató-helyettes. — Mi hosszú távra tervezünk. Eddigi eredményeink biztatóak, s a jövő kilátásai is azok. Lépésről lépésre haladva mindig sikerül valami újat hoznunk. Idén például — mint az ismert — bevezettük, hogy ma már telefonkártyával is lehet telefonálni. Mivel a hitelkártya forgalma is egyre nagyobb, a későbbiekben erre is kiterjesztjük ezt a lehetőséget. Az ország számtalan településén, ott, ahol hiányzott a kiépített hálózat, mobil rendszereket telepítettünk. Idén új fejlesztési programot indítunk. A tizennyolc hónaposra tervezett beruházás keretében csak a fővárosban 100 ezer új vonal épül. Ez már része annak, hogy a világkiállítás idejére minél korszerűbb szolgáltató háttérrel rendelkezzünk. Közben persze a régi hálózatok egy részét is fel kell újítanunk, amely ugyancsak sok munkát igényel. Úgyhogy én a magam részéről optimista vagyok. Eddigi munkánknak olyan eredményeit látom rövid időn belül beérni, amelyek robbanásszerű fejlődést hoznak a magyar telekommunikációban. Bár hivatalos sajtótájékoztató egyelőre még nem volt, így igazából nincs is a köztudatban, de azért nem titok: májustól az egész ország területén az eddigi ötről hatra változnak a hívószámok. Ugye, ez azért jelzi már a fejlődést? — összegzi az elhangzottakat Krupanics Sándor. Csitári János 4= wmmmm u wmm i 111 - mmmmmm m A napi gondok hívták életre Egyesületet a földtulajdonosoknak! A Földtulajdonosok Országos Szövetségét 1992 elején a kárpótlási törvény alapján földhöz jutottak alapították a Jászságban. A közelmúltban az ország minden településének önkormányzatához eljuttattak egy felhívást, amely a földtulajdonosok számára szorgalmazza egy helyi érdekvédelmi egyesület megalapítását. A Föosz elnöke, Kóczián Zoltán a szervezet céljairól tájékoztatta lapunkat. — Mit tartalmaz ez az önkormányzatok részére küldött anya ft ? — Az ország 3700 településére juttattuk el ezeket a nyomtatványokat. A polgármestereket felkértük, hogy válasszanak ki településükön egy személyt, akit megbíznak a Földtulajdonosok Érdekvédelmi Egyesületének helyi megszervezésével. A nyomtatvány hasznos tanácsokat és tudnivalókat tartalmaz a szervezet megalapításához. Ez egy gyakorlati útmutató, amely tájékoztat arról, hogy milyen anyagot kell benyújtani a bírósághoz, tartalmazza az alapszabályt, és ezeken kívül mindent, ami a bejegyzés ügymenetének idejét lerövidítheti. — Hogyan képzelik el ennek a szervezetnek a működését, és milyen alapokra kívánják építeni? — Manapság nagyon sok nehézség van a mezőgazdaságban. Egyszer a vidék talán saját maga talál bizonyos megoldásokat, és bekövetkezik a régóta várt alulról induló kezdeményezés. Mi úgy érezzük, hogy szövetségünk minden szempontból alulról építkezői szerveződés, amelyet senki nem istápolt, senki nem gondolt ki, mint egy koncepciót az íróasztalnál. Ezt a szervezetet a napi teendők hívták életre. A legelőször megalakult jászárokszállási szervezet — melyből később az országos szerveződés fejlődött ki — ma már nagyszerűen működik, mintegy négyszáz taggal. Bevezettük a vasárnapi tanácsadásokat, rendszeresen találkozunk. A tanácsadás alapja kezdetektől fogva az volt, hogy a jobban tájékoztottak elmondták a többi tagnak tapasztalataikat, előadókat hívtunk, összejöveteleket szerveztünk. Ezeknek a rendezvényeknek az a jelentősége, hogy az emberek megtalálták azt a közösséget, melyre szükségük volt. Számunkra pedig ez a helyi szervezet kísérletként is szolgált. Alapvető tapasztalatunk, hogy a vidéket nem lehet megosztani téesztagokra és kárpótoltakra. — A Föosz a földtulajdonosok érdekvédelmi szervezete. Kik tartoznak ebbe a körbe? — Szemléletünk szerint földtulajdonos mindenki, aki a mezőgazdaságban él és dolgozik, hiszen ide tartoznak a termelőszövetkezetek részarány-tulajdonosai, a tagi földalapok tulajdonosai és az állami gazdaságok húsz aranykoronát kapott alkalmazottái is. Úgy tapasztaltuk, hogy a ma létező érdek-képviseleti szervezetek egyike sem képes a vidéket összefogni, csak egyes foglalkozási ágakat. Ez volt az egyik oka annak, hogy szükségesnek láttuk a szövetség megalapítását. Tanulmányoztuk a nyugat-európai országok tapasztalatait, hiszen nem képzeltük magunkat olyan bölcseknek, hogy önállóan gondoljuk ki azt a megoldást, ami a magántulajdonon alapuló gazdálkodásba való átmenetet segíti. Általános tapasztalat, hogy Nyugat-Európában alapvető fontosságú egy, a mezőgazdaságot teljes körben átfogó, egységes szervezet léte. — Az önök szervezete kötelezés tagsági rendszerben képzeli el működését, amit a többség idegenkedve fogad. Miért van erre szükség? — Bármilyen meglepő, a legtöbb nyugati országban ez a gyakorlat. Először mi is kétkedéssel fogadtuk ezt, de ma már meggyőződtünk a helyességéről. Talán meglepő, de Ausztriában a múlt évben megtartott szavazáson az érintettek közel 90 százaléka egyetértett a kötelező tagsággal. Az elmúlt négy évtized leszoktatta az embereket az önállóságról, és ez a földművelő rétegre még inkább érvényes. Ezért ma nem állnak azon a szinten, hogy képesek lennének a szükséges információkhoz rendszeresen és tudatosan hozzájutni, és a számukra fontos közösségekben taggá válni. A szövetségben bizonyos szociális hálót jeli entene, hogy regisztrálva vannak. A szabad akaratú tagság azt jelentené, hogy az egye sületek helyett az államnak kellene átvennie a gazdálkodókkal való kapcsolattartást, ami több bürokráciát és kiadást jelentene, ugyanakkor lényegesen alacsonyabb hatékonyságot. A kötelező tagság nélkül a földtulajdonosok és a gazdálkodók gazdasági befolyása jelentős mértékben gyetgülne. A különféle önkéntes csoportosulások más és má; érdekeket képviselnének Meggyőződésünk, hogy Magyarországon történelmi szükségszerűség a földtulajdonosok kötelező jellegű, egységes megszervezése. Ha ezt a fejlett nyugati országok szükségesnek ítélik, akkor ez nálunk az ismert problémák közepette hatványozottan időszerű. Feke László
