Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1993. ÁPRILIS 30., PENTEK 11 Medgyasszay László államtitkár a vállalkozó parasztságról Latorcai János ipari miniszter: A falvak élete változatosabb lesz Az elmúlt évtizedek a parasztember vállalkozói kedvének nem kifejezetten kedveztek. A mezőgazdaság „nagyüzemesítésével” együtt háttérbe szorult a parasztember természetes, ösztönös vállalkozói kedve, s egyre inkább hasonlatossá vált munkája az ipari munkásokéhoz, azaz fizetéskor órabért vitt haza. Medgyasszay Lászlóval, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkárával arról beszélgettünk, vajon visszatér-e a falusi ember vállalkozói kedve. — A magyar paraszt a szocializmus évtizedeiben sajnálatos módon bérmunkás lett. Ennek ellenére alapos reményünk lehet arra, hogy a jövőben előveszi józan ítélőképességét, amely egyébként mindig jellemző volt rá, s vállalkozásba kezd. Teszi ezt azért, mert tudnia kell — ősei nem egyszer bizonyították —, bizony szinte a semmiből is képes értéket produkálni, s teszi ezt azért, mert a valóságos élet rászorítja. Véleményem szerint igenis ki fog alakulni az a paraszti réteg, amely — például gazdakörökbe szerveződve — őseitől örökölt hagyományok alapján, de nálunk már sokkal fejlettebb eszközökkel, s önmaguktól rájőve a szövetkezés előnyeire, vállalkozásba kezd. Természetesen ez nem megy máról holnapra, türelemre és időre van szükség. A mezőgazdasági tárca éppen most dolgozik annak a tervnek a kidolgozásán, amely elősegítheti a gazdálkodás megkezdését. Abban nem hiszek, hogy a városi munkanélküliek tömegesen térnek majd vissza a mezőgazdaságba, de azok, akik korábban is ezen a területen dolgoztak szövetkezetekben, állami gazdaságokban, ők kapva kapnak majd a lehetőségen. — Államtitkár úr, e kezdeti támogatás hány forintot j efent? — Számításaim szerint ehhez ma kétszázezer forintra van lehetőség, mely összeget vissza nem térítendőként kellene juttatni. Természetesen emellett szükség van még a saját erőre, és egyéb olyan hitelekre, amelyeket a későbbiek során viszsza kell adni. Jól tudjuk, ebből az összegből csodákat művelni nem lehet, de valamihez hozzákezdeni igen. A hitelek megszerzése annyiban nem könnyű, hogy igénylésükkor üzlettervet kell benyújtani, ami természetszerűleg azért kell, hogy a hitelező biztosítva lássa a pénzét. — A leendő gazdáknak e pillanatban jogászra, közgazdászra lesz szükségük, ami fölveti: vajon létrejön-e olyan érdekvédelmi szervezet, amelyre rövidebb és hosszabb távon is támaszkodhatnak? —- E kérdés felvetésekor kell megjegyeznem, hogy az az agrárértelmiség, amelyikjelentős része nem szolgált rá azokra az éles kritikákra, amelyeket általánosítva időnként kapott, nos, az agrárértelmiségnek ez a jobbik — és minden bizonnyal nagyobb — része nélkülözhetetlen a mezőgazdálkodás átszervezésének folyamatában. Hiszem, hogy az egyre terebélyesedő gazdaköri mozgalomban fölismerik majd az újólag szerveződő gazdák, hogy az értelmiség tudására szükségük van, s nem ellenségként kezelik a régebben termelőszövetkezetekben tevékenykedő agronómusokat. — A parasztemberben talán felvetődik a kérdés: szent ég, megint kapunk egy receptet, vállalkoznunk kell. — Szó sincs róla! A magyar mezőgazdaság a jövő évtizedekben roppant színesnek ígérkezik, lesznek szövetkezetek, alakulnak csoportok, megjelennek az egyénileg gazdálkodók, a kft.-k és a részvénytársaságok, olyannyira, hogy mindaz, amiről beszélünk, minden faluban más és más formában fog megjelenni. (vödrös) Magyar munkástól magyar árut Latorcai János ipari miniszterrel a vállalkozásokról, a lakossági megtakarítások hasznosításáról beszélgettünk, és először arra kértük, adjon általános érvényű jó tanácsot a vállalkozóknak. — A legelső tanácsom az lenne, hogy az illető vegye tudomásul: piacra termel. Ezalatt az értendő, hogy olyan árut kell előállítania, amely a kül- és a belpiacon egyaránt értékesíthető. Sajnos, az elmúlt évtizedekben az ilyen tevékenységet magába foglaló üzletpolitikát elhanyagolták. A vállalkozónak, aki termelni akar, föl kell mérnie a piacot, meg kell győznie a vevőket arról, hogy azon az áron, amelyen ő kínálja a portékáját, az messze földön a legjobb... — Ez természetesen pénzbe kerül. — Igen, ehhez pénz kell, de hát ez szerte a világon így történik, és egy olyan kiadásról van szó, amely a piacgazdaságokban elkerülhetetlen, hiszen ahol a piac működik, ott képtelenség kijelenteni, hogy ez van, és a vevő ezzel elégedjen meg. A piacgazdaságokban ez a marketingmunka szervesen illeszkedik a termelőtevékenységhez. így aztán minden vállalkozónak azt mondanám: bármibe kezd legelőször is a piacot mérje fel. — Érzésem szerint ma még nagyon sok pénz pihen, talán szalmazsákban, köcsögökben, jobb esetben bankokban, mert a tulajdonosuk vár-vár, hiszen minden hírközlő szerv hangoztatja, a kormány nem folytat vállalkozásbarát politikát. — A lakossági megtakarítás információm szerint jelenleg ezerkétszázmilliárd forint, ami rengeteg pénz. Majdnem fele az éves bruttó hazai terméknek. Ez a pénz a bankokban hever, hiszen értéket nem állít elő. Ez a pénz úgy lesz megmozdítható, ha a vállalkozóknak kedvező kamatozású hiteleket tudnak a bankok majd kínálni, azaz megéri a pénzeket megmozdítani és hosszú távon jól jövedelmező vállakózásokba fektetni. A most induló egzisztenciahitel már e célt szolgálja. S ne feledkezzünk meg arról, hogy némiképp tűrhetetlen az az állapot: betesszük a pénzünket a bankba, az állam meg erre mintegy garanciát vállal. A későbbiekben szembe kell nézni azzal is, hogy várhatóan a betéti kamatok csökkennek, tehát érdemesebb lesz a pénzünket egy hosszú távon erős vállalkozásba fektetni. Ilyenkor, ha a banki kamatoknál kevesebbet nyerünk is osztalékként, hosszú távon vagyonunk felértékelődik. — Vajon minderről honnan értesülhetnek azok, akik azt az ezerkétszázmilliárd forintot magukénak mondhatják? — Több kiadványunk látott eddig napvilágot, például az Országos Kisvállalkozás Fejlesztési Iroda által kiadott Hitel ABC, de korántsem mondhatjuk: e téren nincs mit javítanunk. — Roppant fontosnak tartom, hogy a magyar termékeket a piacon hozzuk a külföldieknél előnyösebb helyzetbe. — Ez természetesen így van, ám a múlt rendszerben, amikor hiánygazdálkodás folyt Magyarországon, nem piaci körülmények uralkodtak, hanem az elosztás. Akkor a lelkünk egy kicsit deformálódott, s kialakult bennünk, magyarokban egyfajta imádat a külföldi termékek iránt. Ez nagyon helytelen, hiszen a magyar áruk vásárlásakor a vásárlók a magyar munkások számára munkahelyet biztosítanak. Mindez mindnyájunk érdeke, függetlenül attól, hogy a gazdaság mely területén munkálkodunk. (V. A.) Beszélgetés Pongrácz Tibor államtitkárral Felér egy népszavazással Pongrácz Tibor államtitkárt, az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnökét a gazdaság átalakításának kilátásairól, illetve a kevésbé tőkeerős magyar tulajdonosok, termelők és befektetők lehetőségeiről kérdeztük. — Hazánk szeretne csatlakozni a Közös Piachoz, aminek előfeltételé a régi, rossz szerkezetű gazdaság átalakítása. Ehhez komoly tőkebefektetésre van szükség. A világ legtöbb országában húsz-harminc százalékot is kitesz a külföldi t(íke aránya. Ez természetes. ■ a mi esetünkben itt van péld,' 'I a sokat vitatott növényid lujipar, amit hatmilliárd fori-ntért adtunk el, s amibe tovíibbi, csaknem másfél milliárrdot ruházott be a külföldi vá llalkozó. Ennek köszönhetőé,n a napraforgó vetésterülete :tiem változott, a szerződéskötések ugyanolyan széles körűek, mint eddig voltak. Ez az iparág fizet, mégpedig azonnal, ami a gazdáknak sem mindegy, hiszen nem kell várniuk a pénzükre. Vegyünk egy másik példát. Mi j Suzuki gyárat saját magunktól nem tudtuk volna így felépíteni, de az Opelt és a Fordot sem. A nyolcszázmillió márkás Audi-beruházás Magyarország történetében a legjelentősebb külföldi beruházás. A Philips is a nagy befektetőink egyike és még sorolhatnánk azokat a munkahelyteremtő, szakmai kultúrát fejlesztő, új menedzsmentet kialakító, külkapcsolatokat építő lépéseket, melyeket a külföldi tőke segítségével teszünk meg, s amelyek jól beleillenek a gazdasági stratégiánkba. — A kevésbé tőkeerős magyar tulajdonosok és termelők mely területeken kapcsolódhatnak be nagyobb mértékben ebbe a gazdaságépítő folyamatba? — Lényegében mindenütt, de különösen a most privatizációra kerülő élelmiszer-gazdaságban. Itt óriási lehetőségek vannak többek között a tejüzemek, a gabonaforgalom, a hűtőházak területén. A tőkeszegény magyar vállalkozói réteget azzal segítjük, hogy amikor az állami vagyonból vásárol, akkor kedvező feltételeket biztosítunk a számára. Az összességében is csupán hétszázalékos kamattal terhelt E-hitel, a vételár saját erőből letett 15 százaléka, illetve az úgynevezett privatizációs lízing, amelynek révén a vállalkozó a profitból tíz év alatt válik teljes körű tulajdonossá, mind-mind jelentős kedvezmény. A hazai vállalkozók lehetőségeit segítjük a nagyvállalatok szétbontásával is, hiszen a nagyobb vállalatok megvásárlásához egy-egy kézben nincs elegendő tőke. Eddig a privatizációs vagyonnak 18-20 százalékát adtuk el, és a magyar részvétel aránya fokozatosan növekszik. Az állampolgárok zöme korábban akkor érezte biztonságban a pénzét, ha takarékban tartotta. Ez a szemlélet ma is erős, ami a jelenlegi ezermilliárdos betétállományból is látszik. Ám, ha az emberek azt tapasztalják, hogy érdemes megmozgatni a pénzüket, mert az nagyobb haszonnal jár, akkor nem fognak visszariadni a vállalkozásoktól, a befektetésektől. Mindenesetre ez a váratlanul nagyarányú megtakarítás felér egy népszavazással. Ez a bizalom jele. Annak a jele, hogy bíznak a gazdaság életképességében, bíznak abban, hogy nem lesz infláció, hogy a pénzük biztonságban van. — Mire számíthatnak azok, akik nem vállalkoznak, de szívesen befektetnék kisebb összegű megtakarított pénzüket? — Számukra dolgoztuk ki a tömeges privatizáció, illetve az alkalmazotti részvétel lehetőségeityéppen azért, hogy vagyonhoz juttassuk őket. — A kistulajdonosok körének bővítése gazdasági, vagy inkább politikai szempontból fontos? — Mindkét szempontból. A privatizáció alapvető célja a gazdaság hatékonyabbá tétele. Ebből következik a közjó és a társadalom gazdagsága, ami valamilyen formában mindenkire kihat. Természetesen ebben az esetben is van kínálat és kereslet, illetve befektetési kockázat. A veszteségek jobban sújtják a kisbefektetőt, akinek nincsenek megfelelő tartalékai, ezért szüksége van bizonyos befektetési kultúrára. Nyugaton, ahol a részvénypiac jól működik és a részvényesek ismerik a közgyűlések szabályait, a közösségi befektetők a jelentősebbek. Nálunk ezek még nem alakultak ki, ezért ez a struktúra még nem képezhető le. Nézetem szerint ez majd akkor működik jól a gyakorlatban, ha van egy szakmai befektető, aki megvesz egy részvénycsomagot, és aki mindenképpen nyereségre törekszik. Ez a többi befektetőnek is jó, hiszen az osztalékból ők is részesednek. Ki kell tehát alakítani a megfelelő kínálati csomagot, ami persze csak fokozatosan valósítható meg, hiszen az érintett vállalatokat előbb társasággá kell alakítani. Nem árt, ha a befekteT tők élén olyan nagyvállalkozó áll, akinek a neve jól cseng, mert a sikeres menedzser garanciát is jelenthet a befektető társaknak. Lehet egy gazdag vállalkozót szeretni, vagy nem szeretni, akár magyar az illető, akár külföldi, de a gazdaság így működik, és így is kell hogy működjön. A tömeges privatizáció lényege tehát az, hogy kedvező befektetési lehetőséget kívánunk nyújtani minden magyar állampolgár számára. — Tudná egy példával szemléltetni a mondottakat? — Tegyük fel, hogy 1993. december 31-ig be lehet nevezni egy területen ötvenezer forintig, de azt mondjuk, hogy ennek vagy annak a befektetőnek a számlája elmehet kétszázezer forintig, és annak erejéig vásárolhat. A kínálat tehát fokozatosan alakítható ki. A privatizálásra szánt vagyon állhat töredékvagyonokból is, mint a cukoripar esetében, ahol eddig 36 százalékot adtunk el és 64 százaléknyi cukoripari csomag még felajánlható. Visszatérve a tömeges privatizációval kapcsolatos politikai szempontokra, megjegyzem, hogy a tulajdonosi polgárság növekedésével egyenes arányban csökkenthető az elégedetlenek köre, és ez a politika szemszögéből nézve lényeges tényező. Ezt a folyamatot erősíthetjük a privatizáció gyorsításával. A gyorsítás mellett szól az is, hogy nem szerencsés az állami vállalatokat bizonytalanságban tartani a jövőjüket illetően, mivel ez a tevékenységükre, az ott dolgozók közérzetére sincs jó hatással. Azt hiszem, az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy nemcsak a Magyar Demokrata Fórumnak, illetve a kormánykoalíciónak fűződnek politikai érdekei a privatizációs célok és feladatok teljesítéséhez, hanem minden tisztességes magyar pártnak és politikusnak. (bánó)
