Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1993. ÁPRILIS 30.. PENTEK Ha van felelős gazda, lesznek jobb idők Megtörtént az áttörés Beszélgetés Szabó Tamás tárca nélküli miniszterrel Politikai viták közepette folyik a privatizáció. Egymásnak ellentmondó véleményekkel, híresztelésekkel találkozunk a sajtóban, a magánbeszélgetések során. Mi az igazság? Szabó Tamással, a privatizációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszterrel beszélgetünk a privatizáció és a vállalkozások jelenlegi helyzetéről, kapcsolatáról, a hiteles adatok alapján felvázolható képről. — Gyakran éri az a vád a kormányzatot, hogy nem vállalkozásbarát. M e galapozott - nak tartja ezt a vádat? — Vádaskodni, vádaskodó jelszavakat hangoztatni könynyű. Nézzük meg, milyen irányt vett az elmúlt néhány évben a magyar gázdaság. Azt látjuk, hogy a politikai rendszer megváltozása lehetővé tette, hogy a magángazdaságok előtt kinyíljon a tér. A jelenlegi kormányzatnak döntő szerepe van abban, hogy a vállalkozások beruházási megkötöttségek nélkül, egyenlő feltételekkel, részesei, formálói a szabad piacnak, az export-import folyamatoknak. E területeken minden a vállalkozásokon múlik. — Mondana néhány jellemző adatot? — A statisztikai adatok nem a kormányzat vállalkozásellenességét bizonyítják. 1989 végén nagyjából kétszázezer egyéni vállalkozó volt, most a számuk ötszázezer. A jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások száma nem érte el a tízezret, most százhetvenezer ilyen vállalkozás működik. A vegyes vállalatok száma ötszáz alatt volt. ezzel szemben ma hétezer tevékenykedik az országban. Ha annyira vállalkozásellenes volna a magyar kormány, ahogyan azt gyakran állítják, akkor vajon hogyan jöhetett létre, s hogyan tud működni ez a sok vállalkozás? A válasz kézenfekvő. Csakis úgy, hogy a feltételek ezt lehetővé teszik a számukra. Igaz, vannak tönkrement vállalkozások is, miként bárhol a világon, de ezek száma elenyésző azokéhoz képest, amelyek működő- és fejlődőképesek— Sokan panaszkodnak a vállalkozókat sújtó terhek, elsősorban adóterhek miatt, amelyek a beruházásokat is nehezítik. — Valóban vannak terhek, amelyeket nemcsak a vállalkozóknak, hanem mindnyájúnknak viselnünk kell. Ezek részben a társadalom közös fogyasztásából adódnak, s nem igen csökkenthetők. Különös, hogy mostanában éppen egy neves vállalkozó hangoztatja, hogy fel kell emelni a nyugdíjakat, egyúttal csökkenteni kell a társadalombiztosítási hozzájárulást. Nos, vagy nem tudja, mit beszél, vagy nagyon is tudja, csak a népszerűséget előbbrevalónak tartja az ésszerűségnél. A terhek csökkenthetőségét tekintve látni kell, hogy nem vehetünk el az oktatás, az egészségügy, a honvédelem, a rendőrség fenntartására, működtetésére szánt pénzekből. Persze vannak területek, ahol lehet változtatni az elosztás mértékén és arányain. Gondolok például a szociális ellátásokra, amelyeket ma inkább a polgárság jogán, semmint a rászorultság jogán lehet megkapni, igénybe venni. Ma a családi pótlékot a magas jövedelmű éppen úgy megkapja, mint az alacsony jövedelmű. Ez helytelen, ezen a gyakorlaton változtatni kell. Sokan elfelejtik, mekkora gondot jelent az, hogy a szomszédságunkban összeomlott egy birodalom a maga piacaival. — Milyen mértékű piacvesztésről van szó? — Egy ízben azt mondtam a francia pénzügyminiszternek: képzeljen el egy olyan helyzetet, amikor Franciaország a külföldi piacainak a felét egy év alatt elveszíti. Magyarországgal ugyanis ez történt. Az exportpiacaink fele megszűnt létezni. Ehhez képest az ország rendkívüli dolgokat vitt végbe, és túlélte a veszteségeket. Ma könnyen kijelentheti egy ellenzéki párt, hogy fordítsunk kevesebbet a honvédelemre, de amikor az ország határai mentén súlyos polgárháború zajlik, a kormány részéről felelőtlen politikai magatartás lenne, ha elfogadná ezt az álláspontot. Olyan javaslat is elhangzott, hogy csökkentsük az államigazgatás költségeit. Ezek a kiadások az összkiadásnak kevesebb. mint nyolc százalékát teszik ki. Persze mindenütt lehet spórolni, nyilván ezen a téren is, csak éppen nem mennénk vele sokra. A terhek alól kibújni korántsem olyan könnyű, ahogyan azt egyesek képzelik. —Sokan panaszkodnak a jövedelmek csökkenése miatt. — A jövedelmek általában valóban csökkentek, hiszen éppen a piacvesztés következtében is szűkült a magyar gazdaság. A közös fogyasztást ugyanakkor továbbra is meg kell fizetni, amiből az következik, hogy növekednek az egy főre eső terhek. Ezt nehezen éli meg a társadalom, a magyar polgár, és ez érthető. — Mi lehet a kiút? — Gyors megoldást csak az ország újabb eladósításának az árán lehetne elérni. Ismét felvehetnénk a drága hiteleket, miként azt az elődeink tették, csak ezt egy felelős kormányzat nem vállalhatja fel. Kemény kormányzati intézkedéseket kellett hozni, még a politikai tőkénk rovására is, vállalva az átmeneti népszerűtlenséget. — A magángazdaság, a piacgazdaság megteremtése iránt már a korábbi kormányzat is bizonyos elkötelezettséget mutatott. A jelenlegi kormányzat mit valósított meg a saját elképzeléseiből? — Nyolcvankilenc-kilencvenben a magángazdaság, a piacgazdaság, a nyugati orientáció, a verseny, a nyitottság alapkérdéseiben szinte mindenki egyetértett. A kormányzó pártok azt a célt tűzték maguk elé, hogy a megbízatásuk ideje alatt a gazdaság nagyobb része a magánszektor kezébe kerül. Ezt az alapvető feladatot teljesítettük. Magántulajdonban van a teljes szövetkezeti szektor, és mindaz, amit eladtunk az állam vagyonából. Most, 1993 elején a magánszektor a megtermelt nemzeti jövedelemnek a többségét adja. Egyesek azt mondják, hogy ne siessünk úgy a privatizációval, várjunk a jobb időkre, amire én azt felelem, hogy a jobb idők nem jönnek el, ha nincs felelős gazda. Megtörtént az áttörés, mindinkább a magunk urai leszünk, és erre akár büszkék is lehetünk. Bánó Attila Fejlesztő mérnökből autójavító vállalkozó Világszínvonalon, kisüzemben Sikeres vagy sikeresen induló kisvállalkozásokról szólva engedtessék meg a kitekintés megyénk határain túlra. Úgy véljük, a győri Rába gyár magasan képzett fejlesztő mérnökének pályamódosítása, új pályán való elindulása sok vonatkozásban például és tanulságokkal szolgálhat szú'kebb pátriánkban is. Talán nem kell túl nagy merészség azt jósolni, hogy Győrszentivánban, a Vadrózsa utca 19. szám alatti egykori paraszti portán néhány év múlva Magyarország egyik legkorszerűbb autójavító kisüzeme lesz. Az épület kívülről még jobbára csak Ígéret, bent azonban a valamikori tisztaszoba napjaink modern technikájával felszerelt iroda. A füves udvaron roncs autók, meszesvödrök, malterosládák. s a leendő fényezőműhely ajtaját illeszti a helyére a kőműves; a szerelőálláson azonban már pár óra múlva visszanyeri eredeti formáját a Toyota. A harmincöt éves tulajdonos, Heidinger János kilencéves Zsigulijával alkatrészért Bécsbe készül. Külkerengedélye van. — Gyöngyösről kerültem át ide, a Dunántúlra — mondja a vállalkozó. — A szakközépiskola elvégzése után egy évig mint autószerelő dolgoztam a szénbányáknál. A győri műszaki főiskolát a jónál jobb, de nem kitűnő eredménynyel végeztem. A Rába gyár gyártmányfejlesztő mérnöke lettem, a kísérleti gyáregységben, ismeretség révén. Csaknem nyolc évet húztam le a Vagongyárban, azonban elszegődtem egy magánvállalkozóhoz, a Borsodi Lacihoz, Ménfőcsanakra, a forgácsoló üzemébe. Tízvalahány emberével főleg a textilipar számára gyártott alkatrészeket. Mindenes lettem: anyagbeszerzést végeztem, részt vettem ártárgyalásokon, odaálltam az esztergagéphez is. Őt korábban nem ismertem, egy hirdetésére jelentkeztem, amelyben gyártmányfejlesztő mérnököt keresett. Nem nyolc órát dolgoztam, hanem gyakran tizenhatot, meg szombatoztam... Tisztességesen meg is fizetett. Viszonylag kiugró, magas jövedelmem volt, kétségtelen, ez azonban számára, láttam, egy idő után gondot jelentett. Jött a textilipari válság meg miegymás... Megegyeztünk: elküldött és én akkor megpályáztam a 300 ezer forintos újrakezdési kölcsönt. Így kezdtem el a külön utamat. Megvettem ezt a telket ezzel a kis házzal. A tél folyamán, ez 1989 és 1990 fordulóján volt, felújítottam a házat. A műhely építésének tavasszal fogtunk neki, a nyugdíjas apámmal, aki tulajdonképpen bányász. A Mátrai Szénbányáknál dolgozott, bányatechnikusként. Őszre kész lett a műhely és 1990. november 23-án beindítottam a vállalkozásomat. Heidinger János „sima, egyszerű” autószerelő-műhellyel kezdte, igaz, négy kocsiállásos műhellyel. A történethez — és a vállalkozáshoz — tartozik, hogy mielőtt a nagy fába vágta a fejszéjét, afféle piackutatást végzett. Azaz számba vette, hogy Győrszentivánban mindössze egy hivatásos autószerelő dolgozik, aki viszont nem győzi a munkát. A fusizókról is tudomást szerzett, ám ez kevésbé zavarta a fiatal mestert, mert akkor már tudta, hogy amerre ő elindul, ott amazoknak babér nem terem. A vállalkozás beindult. Munka akadt tisztes mennyiségben, segédet, majd segédeket kellett felvennie. Csakhamar papír került az asztalra, s kezdett kirajzolódni egy kisebb, korszerű üzem képe. A szerény hasznot — ahogy mondani szokás — visszaforgatta az üzletbe, azonkívül bankhitelek után nézett. Ma a Heidinger-vállalkozásnak négy főállású alkalmazottja van; autószerelők, karosszérialakatos és egy — kőműves! Ez utóbbinak külön története van. Amikor az üzemfejlesztés tervrajzai elkészültek, kivitelezőket keresett, építenék fel. Több vállalkozóval is tárgyalt, s nem akart hinni a fülének, a legszerényebb is kétmilliót kért a munkáért. Akkor állapodott meg mai kőművesmesterével, aki éppen munkanélküli volt, s több évre szóló becsületes ajánlatot tett. Az építkezés ezekben a napokban is folyik, sőt, a tavasz, a jó idő megjöttével lendületet kapott. Ha minden elkészül, akkor a Vadrózsa utcában egy komplett autófelújító kisüzem működik majd. Az ügyfél odaszállíttatja karambolos, akár totálkáros gépkocsiját, és garantáltan egy hónapon belül maga hajthat ki vele a kapun. És nyugodt lehet, hogy nem megy négyfelé a kereke s ember meg nem mondja, annak valaha valami baja volt. A Heidinger-szerviz egyik, nemrég elkészült helyiségében bevetésre készen áll egy „csodamasina". — Ez egy svéd gyártmányú, lézeres mérőrendszerű karosszériahúzató pad — mondja a műhely tulajdonosa. — Nyolc-tíz ha található belőle mindössze az országban. Mindent tud. Segítségével gyári méretre, százszázalékos pontossággal helyre lehet állítani az alvázat, a karoszszériát, a sérült elemeket. Rendkívül nagy előnye, hogy a szerkezeti elemek hidegen húzhatók, a hegesztőapparátos melegítések teljesen kiküszöbölhetők, s így a szövetszerkezetben nem keletkeznek elváltozások. A hidegen gyűrődött anyagot hidegen kell helyrehúzni, ez ismert fizikai törvény, követelmény, s ez a pad ily módon eredeti, gyári minőséget produkál. Mindemellett az autótulajdonos számára ez anyagilag előnyös, bizonyos alkatrészek, elemek cseréje ugyenis manapság itthon és külföldön is némi túlzással szinte többe kerül, mint maga az autó. Az elemhúzás után következik az alváz- és üregvédelem, majd a másik, most készülő műhelyben a fényezés. Mindez garantált, gyári minőségben. Az eredeti alkatrészek beszerzése is az én feladatom, jelképesen és ténylegesen is. Megkaptam az ehhez szükséges külkereskedelmi jogot, beülök hát öreg Zsigulimba, s néhány óra alatt megjárom a hazai vagy az ausztriai kereskedőt. — Sokba kerülhetett ez a pad... — Nem titok: két és fél millió forint. Nagy nehézségek árán bankkölcsönből vehettem meg, 43 százalékos kamatra. — Feltehetően nem kétfilléres munkadíj. Van olyan réteg, amely a munkát megfizeti? — Részben van, s főképpen mindinkább lesz. Jelenleg inkább a változások, a lízingelők és legfőképpen a biztosítók számára előnyös a nagy értékű javíttatás. Magam a Hungária Biztosítóval vagyok kapcsolatban, az pedig megnézi, hogy mire adja a pénzt. Mi a munkánkért teljes garanciát vállalunk. Mellesleg az udvaron áll egy sport Mazda, bizony szomorú látvány. A tulajdonosa hozta ide, azzal, hogy ő azt szeretné visszakapni, úgy, ahogy a karambolja előtt volt. Meglesz. Technikailag semmi akadálya nincs. S talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, a szakértelem sem hiányzik. Én a jövőnek, a saját jövőmnek építem ugyanis ezt az üzemet. (deregán) Az oldalpáron található interjúk a Vállalkozói Újságban megjelent Írások rövidített változatai
