Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
SZUKEBB HAZANK 8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. ÁPRILIS 30.. PÉNTEK A rejtélyes átalakulás ’S? Százhalombatta hatáfpll rában, egy több mint O hétszáz hektárnyi, körbezárt területen van az ország legnagyobb olajipari telephelye. Masszív érrendszereken, csővezetékeken érkezik ide egy több tízezer éve eltemetett élet cseppfolyós üzenete, az olajjá nemesedett kő; vagy ahogyan az első kitermelők nevezték, a fekete vér. Hogy több tízezer év távlatából mit üzen ez a feketén hömpölygő massza? Az élet új lehetőségét, a száguldó iramot, a boldogulást. Hirdetve egyúttal egy kortársinak lult életfolyamatokba avatkozik be az ember. A látogató, hogy megérthessen valamit e csöppet sem egyszerű rendszer működéséből, célszerűnek tartja a folyamat legelején kezdeni szemléjét, ott, ahol hosszabb-rövidebb útja végén előbuggyan a csövekből a fekete vér, s kezdetét veszi rejtélyes átalakulása. A Dunai Finomítóban ezt az üzemegységet a bennfentesek csak AV 1., illetve AV II. névvel illetik, de úgy is mondhatnánk, hogy ez az atmoszférikus lepárlóüzem, hisz valójátomatizált. A négy üzem lelke a központi vezérlőterem, s szinte hihetetlen, mindezt egy-egy bonyolult, képernyőkkel ellátott vezérlőpult előtt ülve két ember irányítja. Ottjártamkor Farkas Gyula és Bakos Botond műszakvezetők vezényelték a termelést. A vállalat a karriert is biztosítja munkásai számára. Bakos Botond kőolajfeldolgozó szakmunkásként kezdte itt a pályát, csaknem egy negyedszázaddal ezelőtt. Eközben végezte el a vegyipari technikumot, s szakismeretei gyarapodásával került egyre fennebb Győri Tibor. A 26 éves fiatalember alapszakmája mechanikai műszerész, de már csak néhány hónap, és. kezébe kapja vegyipari technikusi diplomáját. Borkő János üzemvezető-helyettes. A szigorát is higgadt derűvel vállalja. mondható alapigazságot, amely szerint az anyag nem vész el, csak átalakul. Ezt a sarkalatos igazságot bizonyítja nap nap utáni tevékenységével a Dunai Finomító 2760 dolgozója. Merthogy az élet új lehetőségeinek ígéretéhez, a száguldáshoz, a boldoguláshoz elengedhetetlen e fekete massza újabb és újabb átalakulása, átalakítása, szakszerű nevén a finomítás. E folyamat újabb és újabb stációin át válik a fekete vér a motorhajtó anyagok sokaságává, fűtőanyaggá, kenőolajjá, bitumenné, parafinná, s még hosszan sorolhatnánk mivé, míg . a csaknem negyven termékcsalád végére érnénk. Mi, aszfalton járó, műanyag zacskókat lóbáló, autózó, hajóra, repülőre szálló emberek mindebből alig tudunk valamit. Egyébként szükségtélen is tudnunk. Elegendő, ha felfedezzük az ÁFOR-kutakat. a vegyipari termékeket árusító üzleteket, az utazási irodákat. Számunkra mindez bőven elegendő. De hogy mi ennyivel beérhessük, ahhoz elengedhetetlen, hogy az itt dolgozó háromezer ember viszont kifogástalanul ismerje szakmáját, hogy betéve tudja azt a bonyolult technológiai folyamatot, amely a telepen húzódó csövek több száz kilométernyi girbe-gurba labirintusában és a több emeletnyi magas lepárlótornyokban megy végbe. A szakismereten túl az itteni munka legfőbb jellemzője a fegyelemmel párosuló precizitás. Itt nincs helye a véletlennek, az esetlegesnek, itt minden részműveletet a maga jól meghatározott idejében kell végrehajtani, hiszen, szerves anyagokról lévén szó, bonyoban ez történik itt. Sómentesítés, elődesztilláció, ezek a folyamat első momentumai, amelyeket többtucatnyi más követ, s bár Borkő János üzemvezető-helyettes, aki mindezt elmagyarázza, alaposan felkészült szakember, a. továbbiakban olyan ismeretlen, úgymond olajosnyelven beszél. amit a látogató már nem ért meg. Számára csak a végtermékek nevei, a könnyű- és középbenzin, a dízelolaj, a fűtőolaj, a pakura, a gázolaj jelentenek valamit. Ha bárki is azt hinné, hogy az itt dolgozók talpig olajosak, hatalmasat téved. A telep gyönyörűen parkosított, a látogató még olajfoltot sem látott, a munkaruhák példásan tiszták. S hogy is ne lennének azok, amikor a munkafolyarpat csaknem teljességgel aua ranglistán. Mint magyarázza, ez a bonyolult elektronikával ellátott gép olyan okos, hogy nem csupán azt jelzi, hol hibásodon meg a rendszer, de azt is megmondja, hogyan kell a hibát kijavítani. Egyébként ez volt a hajdani DKV első számítógépes irányítórendszere. Azóta másfelé is telepítettek már hasonlót. Botosék egész családjának ez a telephely nyújtja a megélhetést. Felesége itt bérelszámoló, József nevű fia gépésztechnikusi minőségben ugyanitt, egy hasonló üzemben, az AV Ill-ban dolgozik. Apa és fia több váltásban, hiszen a vállalat megállás nélkül működik. Kis túlzással azt is mondhatnánk, életük jelentős részét az olaj társaságában töltik, hiszen még szabadidejükben is óhatatlanul a vállalati kérdések kerülnek terítékre, s a család baráti köre is áz üzem munkatársi gárdájából verbuválódott. Győri Tibor, ez a halk szavú, szerény fiatalember, már nincs annyira elkényeztetve, mint a képernyő előtt ülő idősebb társai. Az ő munkahelye a csővezetékek között, a szabadban van. Feladata a gépek, a tolózárak és szelepek kezelése. A 26 éves fiatalember alapszakmája mechanikai műszerész, de már csak néhány hónap, és kezébe kapja vegyipari technikusi diplomáját. A továbbtanulást, helyi képzés formájában az üzem biztosította számára. Öt éve él Százhalom.battán, azon kevesek közé tartozik, akik nem az üzemből választottak maguknak feleséget. Tibor most a család egyedüli keresője, hiszen felesége fő feladata két óvodáskorú fiuk nevelése. A megélhetésre így sincs panasz, sőt még a takarékba is tud tenni keresetéből, mert terve s vágya, hogy valahol kertes, családi házat vásároljon. Az üzemegység jelenlévő feje, Borkő János, egy műszakban negyven ember munkáját irányítja. Az ő családja is az üzemben és az üzemből él. Attila fia a finomítóban dolgozik. Ilona asszony, a feleség pedig a petrokémiai laboratórium vezetője^ Borkónak, ennek a 44 éves korára nagyapasorsra juttatott, egyébként fiatalos férfinak az ittlévő több millióból az első csavartól az utolsóig mindent ismernie kell. S hogy ismeri is valóban, azt minden álszerénység nélkül jelenti ki. Szükségtelen is szerénykednie, a 26 év alatt, mióta itt dolgozik, volt ideje bizonyítani. Szerénytelensége a mindent tudást illetően szakszerű utasításaiból derül ki, amihez robuszhogy a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. százhalombattai operatív egysége a maga 80 milliárd forint nettó árbevételével eredményesség szempontjából az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el az országban, s tevékenysége folytán gyakorlatilag a teljes magyar szénhidrogéntermék-ellátást biztosítja. Sok egyéb között Nádasi István igazgató: Nagy összegű környezetvédelmi beruházásaink révén az optimálisra csökkentettük a benzinek kéntartalmát, javult a gázolajok minősége. Bakos Botond: Ez a bonyolult elektronikával ellátott gép olyan okos, hogy nem csupán azt jelzi, hol hibásodott meg a berendezés, de azt is megmondja, hogyan kell a hibát kijavítani. tus alkata, hangjának ellentmondást nem ismerő színezete csak a nyomatékot adja. Egyébként amikor rákérdezek, a szigorát is higgadt derűvel vállalja. Hogy ez a szigor hogyan nyilvánul meg? Semmiképpen sem a hangmagasságában. Inkább annak színében és a magatartás következetességében. Olyan, akár egy jó zászlóaljvezető, maga adja a példát. — Kamaszként kerültem a vállalathoz — mondja. — Még a növekedésben sem állapodtam meg, az új pantallóm mindig, csak a bokámig ért. De ahogy nőttem, úgy nőtt bennem az ambíció is többet tudni, többet ismemi. Nincs olyan munkafázis, amit én ne csináltam volna végig. Nádasi István a Mól Rt. Dunai Olajfinomító igazgatója, roppant elfoglalt ember; tárgyal, tervez, irányít. Kínai vendégeinek távoztával, egy hosszú tárgyalássorozat végén fogad. Tőle tudjuk meg, —, merthogy az iparágat számtalan támadás éri a környezetvédők részéről — mondja el, hogy az utóbbi időszakban 71,1 milliárd forintot költöttek környezetvédelmi beruházásokra, s ennek eredményeként az optimálisra csökkent a benzinek kéntartalma, javult a gázolajok minősége. E nagy volumenű beruházás egyik utolsó szakaszaként egy olyan üzemrészt hoznak létre, amelyben különböző kémiai anyagok (metil, terciel, butil és éter) hozzáadásával magas oktánszámú benzinkomponenst tudnak majd előállítani. Minderről viszont nekünk, autózó, műanyag zacskókat lóbáló, aszfalton járó, hajóra, repülőre szálló embereknek csak azt kell tudnunk, hogy hol található az ÁFOR-kút, a vegyipari temiékeket forgalmazó üzlet, az utazási iroda. A többit elegendő, ha ez a csaknem háromezer dolgozó tudja. Paizs Tibor
