Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-30 / 100. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. ÁPRILIS 30., PÉNTEK 7 A pápai követ megáldja Megszépült a Szent József Kollégium Szombaton adják át Vácott a felújított Szent József Kollégi­umot. A Honvéd utcában álló intézmény története 1882. szeptember 12-ével kezdő­dik, amikor Csávolszky Jó­zsef váci kanonok Peitler Jó­zsef püspök elé terjesztette egy városi „lápintézet” ter­vét. Itt étkezhettek s találhat­tak otthonra a katolikus taní­tók gyermekei. A kollégium 1907-ben kap­ta a Szent József nevet végle­ges, mai helyén. Az évszázad közepén, 1950-ben államosí­tották. Attól kezdve 1991-ig a Mezőgazdasági Szakközép­­iskola diákjait szolgálta. A rendszerváltás után megkez­dődött az egyháznak vissza­dott kollégium felújítása és bővítése. A száz személy el­helyezésére alkalmas épület­ben ma hetven egyházi neve­lésben részesülő tizenöt-tizen­hat éves fiatalember, na­gyobbrészt a váci piarista gimnázium, kisebb részben a gödi piarista szakmunkáskép­ző diákjai laknak. A váci egyházmegye tulaj­donában lévő épület felújítá­sához bővítéséhez, otthonos-­­sá tételéhez a Máltai Szeretet­szolgálat, az ausztriai St. Pöl­­teni egyházmegye nyújtott je­lentős segítséget. A felújítás, bővítés költségeit a váci egy­házmegye vállalta magára. A szombati avató a mun­kás Szent Józsefre is emlékez­ve délelőtt 10 órakor a váci székesegyházban szentmisé­vel kezdődik, melyet Angelo Acerbi címzetes érsek, pápai követ pontifikái. Keszthelyi Ferenc megyéspüspök 11 óra 30-kor szülők, diákok, egyhá­zi személyiségek, a város ve­zetői, s meghívott vendégek körében átadja, a pápai nunci­­us pedig megáldja az intéze­tet. A nap záróeseményeként az építtetők fogadást adnak « Cementipari Országos Vál­lalat épületében a szülők, diákok, meghívott vendégek és az építőmunkások tisztele­tére. A nap eseményein részt vesz Surján László nép­jóléti miniszter, a Keresz­tény demokrata Néppárt el­nöke is. K. T. J. Köszöntő helyett Mennyi méltóság és mennyi emberi tartás. Pedig csak egy egyszerű parasztasszony, aki fészeknyi gyereket nevelt fel egy távoli tanyán. Két szülés közt kijárt a földekre, a sajátjuk mellett a mások kukori­cáját, burgonyáját is kapálta. Mert kellett a pénz cipőre, ruhára. A ta­nya körüli néhány hold rossz föld még jó években is épp csak eltar­totta a nyolctagú családot. Aztán a gyerekek felnőttek, széjjelszéledtek. Az egyikből mér­nök lett, a másikból orvos, s van, aki csak a borbélyságig vitte. De kit érdekel ez? Őt aligha. Neki mindegyik egyformán a vére, legfel­jebb ha Józsiékhoz ment látogatni, oda többet vitt, Zsuzsának, a doktor lányának kevesebbet. Disznótól hetet hizlalnak. Minden évben. S karácsony és újév közt jöttek a gyerekek, ki-ki vitte a magáét. Egy maradt nekik, a leg­­nagyobbik. Az is csak azért, hogy nyáron legyen mit adni az uno­káknak, ha eljöttek nyaralni. Ment ez addig, míg egy nap meghalt az öreg. Öreg? Alig múlt hatvanöt. Ő még küszködött öt évig, aztán feladta. A gyerekek hüm­­mögtek, bólogattak. Igaza van Mama, sok ez már magának. Jó, jó, de mi legyen a Mama sorsa, ki vállalja majd magára? Vajon ki vál­lalta? Józsi. A borbély. Aki a hat gyerek közül a legkevesebbre vitte. A tanyát eladták, megosztoztak a pénzen. Aztán a Mama beköltö­zött a városba, egy háromszor háromméteres sötét kis szobába. Né­hány régi bútort vitt magával, s a tanya ablakától a muskátlikat. Va­sárnaponként ezek kö2é ül ki a fekete ruhában, az ünneplőben. Amit a legnagyobbik fia lagzijára csináltatott, amiben ott állt a pár­ja koporsója mellett, s amiben egyszer el fogják temetni. Hány ilyen anyasors van a világon? És hány olyan anya, akinek még egy csöpp szoba sem jut cserébe az anyaságért. A féltésért, sze­­retetért, önfeláldozásért. A kosztpénzből lecsípett forintokért, me­lyek átváltoztak fagyira, mozijegyre. Marad a magány s a ráncok az arcon. És a munkában megfáradt, inas kezek. Ami fölé jó volna néha ráborulni, megcsókolni. Leg­alább ilyenkor, anyák napján. (matula gyé) Anya, képviselő, megyei vezető A megfontolt,magabiztos alelnök Pest Megye Önkormányzata Közgyűlésének alelnöke, BÁ­NYAI JUDIT közgazdász, egyetemi adjunktus, jelenség a megye házában. Gondosan, ízléssel öltözködik, magabiz­tos, precíz — kissé talán kemény ember benyomását kelti. Bizottsági üléseken rendszerint jelen van, információi pon­tosak, megjegyzései helyénvalók. És, hogy mégis mennyire asszony, bizonyítja az emberekkel való bánásmódja. — A megyei közgyűlés rendkí­vüli ülésén, miután megtör­tént a szavazás és önt újra megválasztották alelnöknek, megköszönte a közgyűlés tag­jainak a bizalmat, amellyel le­hetővé tették, hogy folytathas­sa azt a munkát, amit nagyon szeret. Ugyanakkor azt is mondta, hogy köszönet illeti képviselőtársát, dr. Péteri Zoltánt, aki visszalépésével segítette. Hogyan élte meg az újraválasztásig eltelt négy hó­napot? — Az Alkotmánybíróság határozatának értelmében, a törvény betű szerinti értelme­zése alapján törvénysértés­nek minősült a két alelnöki státusz. Bár nekünk senki nem szólt, hogy törvénytele­nül jártunk el és más megyék­ben is előfordult, hogy több alelnököt választottak, tud­tuk, hogy a kérdést meg kell oldanunk. Pest megye eseté­ben az volt a helyzet, hogy mindkét alelnök főállásban működött, míg máshol egy fő­állásban és a többi társadalmi megbízottként. Bizonytalan­ságban élni a lehető legrosz­­szabb, főleg ha az ember időnként a hátában érzi a san­da pillantásokat, hogy no, va­jon meddig? Keserves idő­szak volt, remélem, hogy a kí­vülállók nem vették észre mindazt, amit én éreztem. Biztatást, bátorítást is kap­tam, ami segített, erőt adott, hogy a munkámat felelősség­gel végezzem. — A gyakorlatban, azt a munkát, amit eddig három tisztségviselő végzett, most az elnökkel ketten kel! teljesít­sék. Hogyan fog ez megoszta­ni? Megkérném, mondja el, hogyan zajlik egy munkanap­ja? — Az elnök úrral a munka­­kapcsolatom kiváló. Újravá­lasztásom első napjaiban nem sokat tudtunk beszélni, mert elutazott. A következő hetek gyakorlatából derül majd ki, hogyan oszlik meg a munka kettőnk között. Hétfő reggel mindig vezetői érte­kezlettel kezdjük a hetet, most az elnök távollétében, én tartottam. Megbeszéltük az aktuális kérdéseket, hang­súlyozottan a május 14-ei köz­gyűlés napirendi pontjait. Vá­laszoltam olyan levelekre, amelyeket mindenképpen a választás utánra kellett halasz­­tanom, hiszen ha másként döntenek a képviselők, a vála­szok is mások lettek volna. Délután Szigethalmon voltam képviselő-testületi ülésen. — Szigethalmon képviselő­­testületi tag, családja van, két gyermeke. Hogyan szerve­zi meg az életét, hogy minde­nütt teljes értékű emberként tud eleget tenni az elvárások­nak? — Határozottan különvá­lasztom a képviselő-tetületi tagságot és az alelnöki státu­szomat. Nem szabad a kettőt összekeverni. Ezt mindig hangsúlyozom. Ami a csalá­domat illeti, gyermekeim ke­vesebbet látnak, mint amikor tanítottam, hiszen akkor nyá­ron többet lehettem velük. Több feladat nehezedik rá­juk, sokmindenben magukra vannak hagyva, de ez talán segíti is őket az önállósodás­ban. — Végzettsége szerint köz­gazdász, a Műszaki Egyete­men tanárként dolgozott. Gondolom ez nagy előnyt je­lent a mostani munkájában is. Milyen a kapcsolata régi munkahelyével? — Amikor kezdő tanárse­géd voltam, egy szobában ül­tünk a mostani tanszékveze­tőmmel, akivel azóta is na­gyon jó kapcsolatban va­gyok. Életem minden jelen­tős mozzanatánál kikértem a tanácsát, véleményét. Ez a Bányai Judit: A közért végzett munka önzetlen, tiszta, ön­célú érdekektől mentes embereket kíván Hancsovszki János felvétele mostani pozíció függ a vá­lasztóim bizalmától, a válasz­tási ciklustól, az egyetem vi­szont egy biztos pontot, biz­tonságot jelent számomra. 1991 decemberében, amikor megválasztottak alelnöknek, éppen vizsgaidőszakban, be­fejeztem a félévet és fizetés­nélküli szabadságot vettem ki. De, hogy számítanak rám, az is bizonyítja, hogy adjunk­tusi kinevezésemet azóta kap­tam. Második diplomámat is már mint alelnök szereztem, hiszen tavaly végeztem el a marketing-szakközgazdászkép­­zőt, amely igen nagy hasz­nomra van jelenlegi munkám­ban. — Tehát, mint szakember, hogyan látja Pest megye gaz­dasági helyzetét? — Sajátos itt a helyzet, mert —1 földrajzi adottságai­ból adódóan is — Pest me­­gyébep tükröződik az egész ország. Nehezíti a helyzetet, V hogy a tulajdonjogok sok esetben még nem tisztázot­tak. Példa lehetne a Révha­józási Vállalat vagy a Szent­endrei Könyvtár. A megyei önkormányzat képviselő-tes­­tülete gazdasági kérdések­ben döntéseket hozhatna, de beleütközik abba a falba, amit a tulajdonjogok tisztá­zatlansága jelent. Az önkor­mányzati törvény egy idilli­kus, régóta működő demok­ráciát feltételez; a polgár­­mester, a jegyző és a képvi­selőtestület harmonikus kap­csolatán alapulna. Sajnos ez nem mindenütt állja meg a helyét. Akadnak még olya­nok, akik régi, vélt vagy va­lós sérelmeiket a frissen szerzett képviselői székből akarják megoldani, megto­rolni. A közért végzett mun­ka pedig önzetlen, tiszta, ön­célú érdekektől mentes em­bereket kíván. Bartos Csilla Ocsai Bolyai Napok „Beszámolt” az államtitkár A tegnap kezdődött Ócsai Bo­lyai Napok megrendezése hagyo­mányszámba megy, s majdnem egyidős az 1952-ben megnyitott alma materral, mely Ocsai Bo­lyai János Gimnázium és Keres­kedelmi Szakközépiskola néven vált ismertté, s egyik legrango­sabb tanintézete a megyénknek. A hagyomány megteremtője Porpáczy István sajnos már nem él, de szelleme, szellemisége an­nál inkább, aminek ápolója az is­kola jelenlegi igazgatója, Zsadá­­nyi László. Hogy a hagyomá­nyok tisztelete, az iskolához való ragaszkodás mennyire jel­lemző, azt főként ilyenkor lehet lemérni. A kétnapos program diákelőa­­dásokkal kezdődött, volt tánc, ének és szavalat. Elhangzott elő­adás Hatalomátvétel címen. Mondanom sem kell, hogy diák­felfogásban és nem poltikai töl­tettel. Vita arról, hogy milyen az ideális tanár? Vetélkedő az évfo­lyamok közt, vígjáték latin nyel­ven, amit viszont a József Attila Tudományegyetem diákjai mu­tattak be a vendéglátóknak. És mert egy diákbuli nem buli zene nélkül, két zenekar is versengett a nagyérdemű tetszését elnyerni. Az idei Bolyai Napok kiemel­kedő eseménye a rendkívüli osz­tályfőnöki óra volt, melynek so­rán Uhrin Sándor igazgató-he­lyettes, az iskola doyenja szá­moltatta el egykori növendékeit, köztük Pusztai Erzsébetet, a Népjóléti Minisztérium államtit­kárát. Vetélkedtek a középiskolások Zánkán lesz a folytatás Pest megye középfokú is­koláinak elsősegélynyújtó versenyét a napokban ren­dezték meg Aszódon. Az általános iskolák vöröske­resztes vetélkedőiről már korábban, részletesen be­számoltunk. A középisko­lások megmérettetésén a legjobb eredményt a rácke­vei Ady Endre Gimnázium csapata érte el, a Kiskun­­lacházai 222. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola tanulói lettek a másodi­kok, a monori József Atti­la Gimnázium végzett a harmadik hzelyen. Az egészségügyi szakközépis­kolák diákjai elsősegély­­nyújtásból külön vetélked­tek, ők ugyanis az alaptan­tervben alaposabb képzést kapnak. Közülük a kere­­pestarcsai Flór Ferenc Egészségügyi Szakközépis­kolát képviselők érték el az első, a ceglédi Török Já­nos Egészségügyi Szakisko­lások pedig a második he­lyezést. Az országos ver­seny június 4. és 6. között lesz Zánkán. A háztartási ismeretek megyei vetélkedőjére is Aszódon került sor. Az első a kiskunlacházi, a má­sodik a ceglédi csapat, lett, míg a harmadik helyen a váci I. Géza Király Köz­­gazdasági Szakközépisko­la tanulói végeztek.-ti­f

Next

/
Thumbnails
Contents