Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 28., SZERDA Jugoszlávia teljes gazdasági zárlat alatt A diplomácia eszköztára kimerült Levél Iliescuhoz A magyar egyetemért Hétfőn reggel hat óráig kellett megszületnie a döntésnek a boszniai szerbek képviselőházá­ban: elfogadják-e az úgyneve­zett Wance—Owen-féle béke­tervet, vagy pedig konokul megmaradnak korábbi állás­pontjuk mellett, mely szerint a felkínált térképek elfogadhatat­lanok. Lord Owen, a társelnö­kök egyike előzőleg öt napon át járta a volt jugoszláv térsé­get, kimerítő megbeszéléseket folytatott minden jelentős és be­folyásos politikussal, küldetése azonban végül is kudarccal zá­rult. Csoszics jugoszláv, Milose­vics szerb és Bulatovics Crna Gora-i elnök az utolsó pillanat­ban a béketerv elfogadására szólították fel ugyan a boszniai szerbeket, azok parlamentje azonban najthatatlan maradt. A jugoszláv közvéleményt nem lepte meg a döntés, hiszen a hírközlő eszközök még az utolsó napokban is a békejavas­latot kapitulációnak, elfogadta­tásának kényszerítő módszerét pedig ultimátumnak minősítet­ték. Ennek ellenére az ország­ban most várható a megoszlás, hiszen automatikusan életbe Beható viták után a magyar gazdaságra kedvezően ala­kult a Szerbia elleni új rend­szabályok értelmezése teg­nap virradóra az ENSZ illeté­kes bizottságában. A szankcióbizottság elé eredetileg terjesztett javaslat szerint minden, a szerbiai Duna-szakaszon áthaladó ha­jóra ellenőr került volna és a kontroll költségét a szállít­mányozó viselte volna. Ma­gyar javaslatra a döntés úgy módosult, hogy ellenőr ki­küldésére mód van — de az nem kötelező. A költségek léptek a Biztonsági Tanács ál­tal kilátásba helyezett újabb gazdasági szigorítások, ame­lyek ezúttal lényegében Jugo­szlávia teljes gazdasági izoláci­óját jelentik. Az Európai Kö­zösség külügyminiszterei vasár­nap megtartott találkozójukon ezzel összhangban megállapod­tak abban, hogy befagyasztják Szerbia és Crna Gora külföldi vagyonát, arról is döntöttek, hogy amennyiben a Srebrenicá­­ban tartózkodó angol kéksisa­kosok veszélybe kerülnének, katonai erőt alkalmaznak meg­védésükre. Más hír szerint Clin­ton amerikai elnök most már komolyan fontolgatja a bosz­niai szerb hadállások elleni légi­támadások lehetőségét, s nem­zetbiztonsági tanácsadóit ilyen értelmű tervek kidolgozására kérte fel. A katonai beavatko­zást Jugoszláviában és Boszniá­ban reális veszélyként könyve­lik el, Belgrádban például a na­pokban láttak hozzá az óvóhe­lyek megtisztításához. Vladiszlav Jovanovics jugo­szláv külügyminiszter a bosz­niai szerb parlament döntése nyomán a további békekezde­áthárítását a hajóstársaságok­ra elejtették. Ugyancsak elfogadták a ma­gyar indítványt, hogy a dunai tranzitforgalomra a korábbi szankciók keretében kiadott engedélyek tíznapos türelmi időre érvényben maradhassa­nak: a döntés végleges elfoga­dása még Washington és Lon­don jóváhagyásától függ. A hosszú viták középpontjá­ban egyébként amerikai indít­vány állott, amely az alapvető élelmiszerekre kívánta korlá­tozni a Jugoszláviába külön engedély nélkül, pusztán beje­ményezésekben látja a kiutat, Görögország is felajánlotta köz­vetítő szándékát, mindez azon­ban most már elkésett kezdemé­nyezésnek tűnik, s nem változ­tat a tényeken. Annál inkább, mert Karadzsicsék időközben még egy lépést tettek előre: a múlt hét végén a boszniai No­­vigradban a boszniai Szerb Köztársaság és a Horvátország területén levő Krajinai Szerb Köztársaság együttes ülésén ha­tározatot hoztak a közös képvi­selőház megalakításáról. A Ju­goszlávián kívül élő szerbek te­hát szemmel láthatóan közös ál­lam létrehozására törekednek, amely aztán — alkalmas idő­pontban — csatlakozhat az anyaországhoz. Lord Owen érthetően csaló­dottan távozott Belgrádból, tra­gikusnak nevezve a boszniai szerbek szembehelyezkedését, amelynek — véleménye sze­rint — beláthatatlan következ­ményei lehetnek. A diplomácia eszköztára kimerült, most vala­mi egészen más következik. ellenőr lentés alapján bevihető áruk körét. (Az új rendszabályok szerint az országba csak huma­nitárius jellegű áruk, élelmi­szer és gyógyszer juthat egyál­talán be.) A korlátozást a bi­zottság többsége elvetette: a kialakult kompromisszum sze­rint mód lesz arra, hogy ha va­lamely ország túlzott mértékű­nek tartja a bevitt árut, kifogás­sal éljen. A Szerbia elleni szé­les körű embargó és egyéb rendszabályok az ENSZ állás­pontja szerint egyébként hiva­talosan keddre virradóra lép­tek életbe. Hajlanak a légi akcióra A legvalószínűbb amerikai stratégia, hogy korlátozott légibombázásokkal kény­szerítik a szerbeket tűzszü­netre, majd újabb tárgyalá­sokra. A légiakciókra haj­lanak a britek és a franciák is. Ezt jelentette tegnap meg nem nevezett vezető amerikai kormányférfiakra hivatkozva a The New York Times, s hozzáfűzte: Warren Christopher kül­ügyminiszter hamarosan Európába utazhat a részle­tek megtárgyalására. A lap étresülései szerint Bili Clinton elnök azt igényli, hogy a korlátozott mértékű légicsapásoknak legyen meghatározott cél­ja. Az elnök a következő napokban újabb megbeszé­léseket tart nemzetbizton­sági tanácsadóival, majd a törvényhozással. Ezt köve­tően nagy vonalakban beje­lenti döntéseit, de részlete­ket csak utóbb hoznak nyil­vánosságra, amikor a terve­ket Christopher külügymi­niszter európai útján már megtárgyalta a szövetsége­sekkel. Andreotti mentelmi joga Az olasz szenátus mentel­mi bizottsága tegnap hozzá­járult ahhoz, hogy felfüg­gesszék Giulio At.dreotti mentelmi jogát, és engedé­lyezzék a palermói ügyész­ségnek bűnvádi eljárás megindítását a volt kor­mányfő ellen, maffiás kap­csolatok és a szervezett bű­nözésnek előnyöket juttató tevékenység gyanújával. A bizottság állásfoglalását a szenátus teljes ülésén kell még véglegesíteni. Az 1959-ben önkényesen megszüntetett kolozsvári Bo­lyai Egyetem jogainak helyre­­állítását sürgette Ion Iliescu román államfőhöz intézett le­vélben Balázs Sándor, a Bo­lyai Társaság elnöke. A romániai Magyar Szó­ban megjelent nyílt levél szerzője emlékeztet arra, hogy a magyar tannyelvű fel­sőoktatás kiépítésén munkál­kodó Bolyai Társaság a ro­mániai magyarság egyöntetű kérését tolmácsolva tavaly november 23-án az államfő­nek, a kormányfőnek és az oktatási miniszternek már előterjesztette ezt a koráb­ban is megfogalmazott igényt. Átmeneti intézkedés­ként addig is azt sürgette, hogy a Babes-Bolyai egyete­men biztosítsák az önálló ma­gyar tannyelvű tagozatokat külön beiskolázási számok-Az oroszországi népszavazá­son az elnök, illetve a parla­ment idő előtti újjáválasztásá­­ra vonatkozó kérdésekben nem született döntés. Vaszilij Kazakov, a központi választá­si bizottság elnöke tegnapi moszkvai sajtóértekezletén elmondta: mind az elnöknek, mind pedig a törvényhozás­nak ki kell töltenie hivatali idejét, ami Jelcin esetében 1996-ban, míg a parlament esetében 1995-ben jár le. Kazakov közölte, hogy a 88 választási körzetből ka­pott előzetes adatok alapján a népszavazáson a részvételi arány 64,6 százalékos volt. A résztvevők több mint 58 százaléka szavazott bizalmat az elnöknek, és mintegy 53 százaléka biztosította támo­gatásáról a jelcini reformpoli­tikát. kai — erre azonban egyik címzettől sem érkezett vá­lasz. Az új levélre az indította a Bolyai Társaságot, hogy a Romániai Magyar Szónak még márciusban adott interjú­jában az államfő kijelentette: Romániában a kisebbségek emberi és szabadságjogait il­letően eleget tesznek a legma­gasabb nemzetközi mércé­nek, s Románia azon kevés országok közé tartozik, ame­lyek biztosítják a kisebbsé­geknek, hogy minden szinten anyanyelvükön tanulhassa­nak. Balázs Sándor levelében rámutat: a „minden szinten” azt jelentené, hogy a magyar­ság igényeinek megfelelően minden felsőfokú szakokta­tásban nyíljon lehetőség arra, hogy magyarul is tanulhassa­nak a diákok. Az elnök újjá választására a résztvevők több mint 32 százaléka, míg a parlament idő előtti újjáválasztására a szavazók 44 százaléka adta voksát. Bili Clinton amerikai el­nök hétfőn negyedórás tele­fonbeszélgetést folytatott Bo­risz Jelcinnel, elsősorban azért, hogy gratuláljon az orosz elnöknek a népszavazá­son elért sikeréhez. Clinton újságírók előtt is méltatta Jelcin győzelmét, mondván, hogy az igen ör­vendetes nemcsak az orosz nép, hanem az Egyesült Álla­mok, az egész világ számára is. Az amerikai elnök utalt ar­ra, hogy Jelcin sikere után könnyebb lesz megszereznie az amerikai törvényhozás tá­mogatását az orosz segély­­programhoz. Sinkovits Péter (Újvidék) Kedvezd értelmezés az ENSZ-ben Nem kötelezd az Oroszországi fejlemények Ezután könnyebb lesz? VÉLEMÉNY Telefonál az ellenzéki lap munkatár­sa. „A MŰK az Országgyűlés kultu­rális bizottságához fordult anyagi tá­mogatásért?” Nem fordult oda. Az ellenzéki lap munkatársa nem tudja, ő ne tudná, hogy teljesen értel­metlen és reménytelen próbálkozás lenne odafordulni? Az Országgyű­lés kulturális bizottsága — bizonyá­ra jól megfontolt céllal — még arra sem méltatta a Magyar Újságírók Közösségét, hogy a médiatörvény tervezetét eljuttassa hozzá. „Nem fordultunk oda. De honnan ered az ön értesülése?” — „A lapom vezetőitől.” Örvendetes, hogy ennyire figyelnek a Magyar Újságírók Közösségére. Ennyire érdeklődnek anyagi helyzete iránt. Pon­tosabban az iránt: váratlanul és rendkívüli módon nem válto­zik-e a múlt esztendei alaphelyzet, nem kászálódik-e ki sze­génységéből észrevétlenül a MÚK? Amikor olyan jó és végle­gesen biztató, hogy ennek a hatszázötven lázadó újságírónak a szervezete szegény, mint a templom egere. Mi a csudának lá­zadtak föl a kényelmes rendszerváltozatlanság ellen? Nem kérdem, bár megkérdezhetném az ellenzéki lap mun­katársát: járt-e mostanában Visegrádon? Lapjának vezetőitől szerzett-e értesülést arról, hogy a magyar újságírók vagyoná­hoz tartozó visegrádi patinás üdülőt kik és kiknek az egyetérté­sével adták valamely vállalkozónak, aki bárt és jó néhány helybéli lakos szerint afféle masszázs-szalont működtet az épületben? Mi lesz eme bérbe kiadott üdülő jövedelmével, Éberségből fakadó kíváncsiság amely a tulajdonviszonyokból következően a magyar újság­írókat illetné? Netán a MÚOSZ újságíró-iskolájának fenntartá­sát szolgálja az onnan érkező pénz? Ha igen, a jövendő újság­író nemzedék tagjai előtt — akik az előadásokon nyilván gya­korta hallják a morál szót —, titokban tartatik-e a bérbe adott üdülő működtetése? Nem kérdem, bár megkérdezhetném az ellenzéki lap mun­katársát: lapjának vezetői miképp vélekednek arról, hogy az Andrássy úti palotát, amelyre felerősítve ez olvasható: „A Ma­gyar Sajtó Háza”, azaz a palota egy részét kiknek és miért adja ki bérbe a MÚOSZ? Mennyi az évi bevétel, kik és mire használják ezt? Nem kérdem, mert erre nem kíváncsi az ellenzéki újságíró. Kérdezhetném azt is: az újságíró vagy on részét képező üdü­lők, ingatlanok, amelyeknek egyedüli birtoklásához makacsul ragaszkodik a MÚOSZ, milyen értéket képviselnek? Hány százmillió forintra taksálják az ingatlanok árát lapjának veze­tői? Csak a MÚOSZ-tagok üdülnek ezekben az épületekben vagy mások is? Erre nem kíváncsi az ellenzéki lap. Kérdezhetném arról az ellenzéki újságírót: lapjának vezetői felhívták-e figyelmét arra, hogy a kulturális lapoknak, folyó­iratoknak juttatott idei támogatásból a döntésre jogosított kura­tórium kihagyta a TAPS című magazint? Amely a színházi, a filmvilágról olvasmányosan, magas színvonalon, havi húsz­ezer példányban tudósít. Amely a nemzet kulturális értékeinek ápolásában, neves írók és újságírók, tollat is forgató jeles, köz­kedvelt színészek közreműködésével figyelemre méltó teljesít­ményt nyújtott. Ezzel szemben a Színház című havilap, amely kétezer példányban jelenik meg, többmilliós támogatást nyert el. Mi lehet a megkülönböztetés oka? Miért kell emiatt hatvan írónak, színésznek, rendezőnek, zeneszerzőnek, újságírónak magánál a művelődési miniszternél tiltakoznia? Nem kérdezem ezt sem, mert erre sem kíváncsiak az ellen­zéki szerkesztőségben. Őket a MÚK érdekli. Nem jutnak-e hozzá véletlenül né­hány forinthoz, hogy kiadhassák belső, szakmai Hírlevelüket? Hogy munkanélkülivé lett vidéki és fővárosi tagjaiknak némi segítséget nyújthassanak? Hogy a magas színvonalon alkotó, a sajtószabadságot és sajtótisztességet képviselő újságírókat megjutalmazzák a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal? Hogy elindítsák az újságíróképzést, részt vegyenek a jövendő újság­író nemzedék fölnevelésében? Milliárdos újságíró vagy on a MÚOSZ kezében? Rá se ránta­ni, jól van az úgy! Vagyon nélkül, székház nélkül még mindig létezik az egyre növekvő létszámú MÚK? Figyelemmel kísérni, fülön csípni, leleplezni őket! Fő az erkölcs és az igazság. No meg az éberség. (Kosa Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents