Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-26 / 96. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 26.. HÉTFŐ Kelet—nyugati konferencia Hozzáférhető piacokat A nyugati piacok hozzáférhetőségének kérdése kapott hangsúlyt a Tokióban folyó kelet—nyugati értekezlet második napi ülésén, valamint az, hogy mennyiben lehet azonos reformkövetelményeket támasztani a váltás különböző szakaszában lévő országokkal szemben. A. kétnapos miniszteri értekezlet tegnap délelőtti ülésén szólalt föl Kádár Béla külgazdasági miniszter. Kádár Béla hangsúlyozta, hogy a közép- és kelet-európai országoknak nem segélyekre, hanem kereskedelemre és külföldi beruházásokra van szükségük, a segítség megfelelőbb módszere pedig a technikai és szakmai segítségnyújtás. A miniszter sürgette a nyugati piacok megnyitását és ebben osztozott több küldöttségvezető véleményével. A Hetek csoportjának országai közül azonban csak Németország és Anglia álláspontja volt egyértelmű e kérdésben. Neil Hamilton brit külgazdasági miniszter kifejtette: a piacokhoz való hozzáju-Az Antall-kormány elérte, hogy Magyarországot világszerte egy nehéz helyzetben lévő térség legstabilabb államának, a béke szigetének tekintik. Egyebekben ezt hangsúlyozta Jeszenszky Géza Triesztben, ahol az MDF elnökségének tagjaként és külügyminiszterként mondott beszédet az olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) rendezte tanácskozáson. Az MDF által megtett utat vázolva emlékeztetett: a volt kommunista tömbben a magyar kormány az egyetlen, tást az átállás jelentős tényezőjének tekinti, s egyben felidézte Karel Dyba cseh gazdasági miniszternek a tanácskozás első napján mondott kemény szavait. Dyba azt hangsúlyozta, hogy ha a Közép- és Kelet-Európa előtt bezárulnak a piacok, akkor a nyugati beruházók is vonakodni fognak a befektetésektől. Andrzej Arendarski lengyel külgazdasági miniszter is kifejtette: a piac hiányában nem lehet reformokat végrehajtani. A tanácskozáson felszólalók közül többek azonban a hangsúlyt nem a nyugati piacok megnyitására helyezték. A reform kezdetén álló országok gazdasági környezetét bíráló megjegyzések mellett a kereskedelmi nyitásban a mértéktartó követelmények megfogalmazását ajánlották a kelet- és közép-európai országok figyelmébe. Az EK elnöki tisztét betöltő Helle Degn dán gazdasági együttműködési miniszter azt hangsúlyozta, hogy a nyugati piacok amely a változások óta a helyén van. Kezdettől fogva elsődleges célként jelölte meg, hogy Magyarország visszatérjen Európába. Felvázolva e folyamat sikereit és jövendőbeli lépéseit emlékeztetett arra, hogy Magyarország az egykori kommunista országok közül elsőként nyert felvételt az Európa Tanácsba, s e folyamat betetőzése az lesz, ha hazánk az EK teljes jogú tagjává válhat, remélhetőleg még az évezred vége előtt. A magyar diplomácia vezetője kifejtette azt is, aggódva látja, hogy mára 1989 megnyitásával nem lehet olyan gyorsan előrelépni, mint ahogyan azt egyes országok szeretnék. A lassú és tartós folyamat célravezetőbb lehet, így elkerülhető, hogy a piacnyitással szemben erősödjön a nyugati üzleti körök ellenállása — tette hozzá. Kádár Béla felszólalásában arra is fölhívta a résztvevők figyelmét, hogy az országok közti különbségek miatt, nem lehet mindenkinek azonos reformmegoldásokat ajánlani. Rámutatott arra, hogy Magyarországon az import 90 százaléka már liberalizált, a decentralizáció és a privatizáció révén több százezer vállalat jött létre, továbbá, hogy a GDP-nek már tekintélyes része származik a magángazdaságból. Ronald Brown amerikai kereskedelmi miniszter is említést tett a magyarországi eredményekről. Kádár Béla hangsúlyozta, hogy Magyarország hajlandó tanácsaival, tapasztalataival a váltás kezdetén álló országok rendelkezésére állni. eufóriája kettős csalódásba torkollhat. A Nyugat kétkedik, hogy Közép-Európa népei jól tudnak-e élni a szabadsággal, Kelet-Európa népeinek viszont megrendült a hitük a nyugati segítőkészség komolyságában. Minő Martinazzoli, az olasz Kereszténydemokrata Párt főtitkára ezúttal is síkraszállt a kereszténydemokrácia megújításáért, annál is inkább, mert — mint mondotta — kelet-európai elvbarátaik bizakodva néznek rájuk. Számára Trieszt a közép-európai kapcsolat szimbóluma. A pápa Albániában II. János Pál pápa repülőgépe tegnap reggel leszállt az albán főváros repülőterén. Ezzel a szentatya első látogatása kezdődött el a balkáni országban. A szentatyát a repülőtéren Berisha államfő és a szintén Albániában tartózkodó — egyébként macedóniai albán születésű Nobeldíjas Teréz anya üdvözölte. Robbant a City A City-beli nagy robbantás után még két másik pokolgépes merénylet is volt Londonban, szombat éjjel. A rendőrség úgy véli, a nagy felháborodást kiváltó nemrégi warringtoni merénylet után, melyben két gyermek életét vesztette, az Észak-írország Nagy-Britanniától való elszakítását kikényszeríteni akaró terroristák most taktikát változtatnak, és visszatérnek a gazdasági és politikai célpontokhoz Londonban. A szombati City-beli merénylet előtt nyolc telefonos figyelmeztetést adtak, és a rendőrség már kezdte kiüríteni a környéket, amikor az egytonnás, műtrágyából készített robbanóanyag felrobbant egy billenős teherautón. Egy fotóriportert órákkal a merénylet után holtan találtak a romok alatt, közel hatvanan megsebesültek, heten még tegnap is kórházban voltak. Az első becslések szerint a kár és az újjáépítés közben kieső üzleti forgalom együttes értéke elérheti az 1 milliárd fontot. Boszniai helyzetkép Lejár a Alija Izetbegovic boszniai államfő és Mate Boban, a boszniai horvátok vezetője tegnapra virradóra Zágrábban tűzszüneti megállapodást írt alá, utasítást adva a már több száz halálos áldozatot követelő közép-boszniai horvát-muzulmán harcok azonnali befejezésére. A két politikus elítélte a polgári lakosság elleni atrocitásokat, s vizsgálatot rendelt el a felelősök meghatározására. Egyben megállapodásra jutottak, hogy a horvátok és a muzulmánok közös katonai parancsnokságot hoznak létre. Az egyezmény megszületését több órás tárgyalás előzte meg. A megbeszéléseken jelen volt Lord Owen, a Jugoszláviakonferencia társelnöke és Franjo Tudjman horvát államfő is. Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője szerint feltételesen, átmeneti egyezményként — amelynek részletei még pontosításra várnak — mégis el lehetne fogadni a Boszniára vonatkozó nemzetközi béketervet. Erről maga Karadzic beszélt a belgrádi rádióban, hozzátéve, hogy a kérdés-Az oroszországi, a reformok sorsáról — és Jelcin elnök, illetve a parlament mandátumáról — döntő népszavazáson Moszkvában tegnap a szavazásra jogosultak fele a legtöbb körzetben már kora délutánra leadta voksát. A szavazást több helyütt is külföldi, köztük amerikai és nyugat-európai megfigyelők követik nyomon. Irkutszkban a rádió jelentése szerint reggel holtan találhaladék ről tárgyalt Cosic szövetségi államfővel és Milosevic szerb elnökkel is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa máig adott haladékot a boszniai szerbeknek a béketerv elfogadására. Ellenkező esetben újabb szigorú rendszabályokat léptetnek életbe Jugoszlávia ellen. Bosznia középső részén újabb harcok voltak tegnap reggel bosnyák és horvát erők között. Az ENSZ békefenntartó erőinek tájékoztatása szerint bombatámadás érte Jablanicát. A harcokat az AFP már a horvát—muzulmán tűzszünet vasárnap hajnali megkötése után jelentette. A brit hadsereg fegyverrel beavatkozik, ha a kanadai katonákat bántódás éri Srebrenicában — erről tájékoztatta szombaton a brit kormány a kanadai kormányt. Brit vélemény szerint a srebrenicai tűzszünet törékeny és a békét ott fenntartó 150 kanadai katona könnyen veszélybe kerülhet. A brit hadsereg ebben az esetben minden szükséges eszközzel a segítségükre siet. ták az egyik szavazóbiztost. Halálának körülményeit vizsgálják, annyi azonban már most bizonyosnak látszik, hogy bűntény következtében vesztette életét. Az első népszavazási viszszaélésekre a Mari Köztársaságban derült fény, ahol egyrészt ismeretlen, és ezért szabálytalan pecséttel látták el a szavazócédulákat, másrészt egy személy részére több szavazócédula-csomagot osztottak ki. Trieszti tanácskozás Közép-európai szimbólum Népszavazás Oroszországban Visszaélés Mariban VÉLEMÉNY „Amikor Gombár Csaba elvállalta a rádióelnökséget, megígértem neki, hogy mindenben segítek, amiben tudok.” Ugyan na! „És úgy gondoltam, mindahhoz, amit ő végigcsinált a Rádióban, a legnagyobb segítség a nyilvánosság. Ez volt az Új Folyosó.” Tetszenek ismerni, az Új Folyosó. Hogy mi ez? Az interjút készítő újságíró is érezheti, ehhez már magyarázat szükséges, hát imigyen szól: „Ez a belső rádiós lap, amelyet én régóta az egyik legjobb magyar folyóiratként ünnepelek...” Ha hiszik, ha nem, ez a rövid idézetcsokor nem kitaláció, betű szerint olvasható a másik „legjobb magyar folyóiratban”, a Mozgó Világban. A hú micsoda őszinte beszélgetés bizonyos Mihancsik Zsófia rádióriporterre] készült, ő osztja meg az olvasókkal veretes gondolatait. Ő az, akire Gombár Csaba elnökként oly nagyon számíthatott. Tetszenek ismerni, a Mihancsik Zsófia. Tehát: egyik újságíró nyilatkozik a másiknak, ez ma nálunk a közélet (ez is), s ez ma egy valaha jobb napokat látott folyóirat vezető anyaga. M. Zs. rosszkedvű. Megbukott ugyanis „patronáltja”, s a törvényes alelnök irányítja a Rádiót. Hogy látja ezt M. Zs.? „Szerintem vége van.” Minek van vége? A „szabadságnak”. „Ezek... elfoglalták a Rádiót...” Erre fel M. Zs. néhányadmagával onnan kilépett. (Reméljük azonban, hogy azért nem áll sorban valamelyik munkaügyi kirendeltség előtt, munkanélküli járadékért.) „És nem is akarsz — így, per tu — visszamenni többé?” — így szól a kérdés. „Dehogynem! Mihelyt a mai körülmények megszűnnek. Nem tudok mást tenni, mint bízni Nagyon-nagyon fáj abban, hogy az új választások után ez is bekövetkezik, hogy a remélhetőleg liberális koalíció nem akar kormányrádiót maga alá...” Mert ugye, „ezek” azt akarnak, élén „a korbácsos-kockacukros államtitkárral, Katona Tamással...” Addig M. Zs. parkol. Nagyon fáj neki sok minden. Fáj például, hogy „ezek” igaz, tárgyilagos, hiteles, pártatlan magyar rádiót akarnak. Valami affélét, mint a maga nemében a BBC, s még az etikát is a BBC-től akarják ellesni. Hiú ábránd. Ugyanis „meggyőződésem, hogy a BBC szabályai egyszerűen nem tehetők normává a mai Magyarországon”, állítja a volt rádióalkalmazott. A legkevesebb azonban az etika lenne. Jobban fáj, hogy M. Zs. és barátai saját köreiken belül is vereséget szenvedtek. Véleményük szerint ugyanis jött, látott és győzött Csúcs László, az alelnök, „saját köreik” pedig csak néznek. Hogy mit kellett volna csinálniuk? Hallgassuk M. Zs.-t: „A Magyar Rádióban hat-hétszáz műsorkészítő dolgozik, ebből körülbelül kétszáz a PAF-on. (Politikai Adások Főszerkesztősége.) Ha közülük a tíz vagy húsz legismertebb újságíró úgy dönt, hogy nyíltan ellenszegül Antall József és Csúcs László politikai agressziójának... akkor kialakulhatott volna az a tömeges ellenállás a Rádióban, amellyel szemben az agresszorok tehetetlenek lettek volna.” „Itt egy ember felső politikai utasításra puccsot hajtott végre a Rádió ellen. (Értsd: Csúcs László.) Ebben mindössze 10-15-en segítették őt házon belül. Ehhez semmilyen eszköz nem állt rendelkezésükre, és nemcsak joguk, hanem hatalmuk sem volt hozzá... A hatalmukat csak tőlünk nyerhették. Azzal, hogy partnernek, alkukötő félnek ismerjük el őket. Ha viszont a tervezetek nyilvánosságra hozatala és álvitára bocsátása után mindenki összefont karral ül, és röhögve nem vesz tudomást az egészről, egyszerűen tehetetlenné váltak volna. Légüres térbe kerülnek. Tizenöt fegyvertelen puccsista az égvilágon semmit nem tud keresztülverni négyszáz ellenállón, akiknek viszont hatalom van a kezükben:~a műsor és a hírnév hatalma. ” Csakhogy a rádiósok másként gondolták, s ezzel meglehetősen rossz színben tüntetik fel magukat; legalábbis M. Zs. előtt. A bemondók például azért szálltak ki, „mert az egy nagyon megosztott társaság, sok frusztrált emberrel...” Sok műsorkészítő azért szállt ki, mert „kiderült, hogy a politikai rendszerváltozás és Gombár Csaba megjelenése a Rádióban nem jár együtt véres leszámolással és politikai múlt alapján történő radikális szelekcióval, nincs tehát mitől félni...” De miért nem állt ki M. Zs. koncepciója mellett akár „az elit 10-20 tagja”? „Ennek rengeteg oka van... Először is nagyon sok igazság van azokban az érvekben, amelyekkel a kollégáim meggyőzték magukat róla, hogy maradni és alkudni kell, nem pedig ellenállni és végső soron elmenni. Tehát, hogy menteni kell, ami menthető, hogy csak másfél évig kell kibírni, hogy nem szabad átadni a helyünket, hogy a hallgatót nem lehet kiszolgáltatni ezeknek az újsütetűeknek... az egyéni alkuk szinte azonnal megkezdődtek... ez nagy éles helyzet, alapvető egzisztenciális érdekeket érint, tehát nem várható el senkitől hősi gesztus, sem erkölcsi nyomásra hozott döntés.” A továbbiakban még sokmindenről szó esik. Egyebek között egy bizonyos tál lencséről is, amiért valakik eladtak valamit. (Deregán Gábor)
