Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 23.. PENTEK Angyalföldön a Székely Körrel Versnapi rajzpályázat, 1993 A népfőiskola modern szeretetszolgálat A Budapesti Székely Kör és a Szabó Ervin Gimnázium An­gyalföldi Népfőiskolájának megnyitóján éreztem: itt újra együtt van mindaz, ami egy­kor, a negyvenes években, a népfőiskolákat olyan páratla­nul eredményessé tette. Legel­sőként a résztvevők szeretete, a sorsuk iránt érzett felelősség és a segíteni akarás. A legmo­dernebb oktatási eszközökkel felszerelt gimnázium, a szak­mai képzésben jártas tanári ka­rával. És végül a mintegy negyven népfőiskolás, akik ta­nulni akarnak, akik tanáraik­kal együtt felnőttként átérzik, hogy biztos egzisztenciát csak szakképzett és gondolkodó em­berek teremthetnek maguknak. A népfőiskolásokat köszön­tő tanárok szavaiból sugárzott: tudásuk átadása mellett gon­doskodásukkal is segíteni kí­vánják a rájuk bízottakat. Macskássy Izolda grafikusmű­vész székelységének megvallá­­sával éreztette: a vérségi össze­tartozás tudata indítja az egy­­harmadában Erdélyből áttele­pült népfőiskolások segítésére. „Kotlósuk kívánok lenni — mondta szeretettel —, aki óvja és gyarapítja őket.” A közös ta­nulásban Magyarország legböl­­csebb emberei lesznek segítsé­gükre — becsüljék meg őket —, kérte. De ne feledjék: az igazi cél a közösséggé ková­­csolódás, az együvé tartozás tudatosítása és egymás segíté­se kell, hogy legyen. Végül fel­ajánlást tett: egy kiállítást, melynek bevételét a népfőisko­lának adja majd. Székelyként ajánlotta fel Ta­más Menyhért író is segítsé­gét. A népfőiskolákat szellemi szeretetszolgálatnak nevezte, amely szakképesítés és tudás nyújtásával segíti a résztvevő­ket a gondokkal teli években biztos egzisztenciájuk megala­pozásában. A harcból egyenes derékkal kell kikerülni — in­tette hallgatóságát. Hogy két év múltán elmondhassák a szé­kely emberrel: „Megmarad­tam szálfának”. Gál András főiskolai tanár, a Budapesti Székely Kör titká­ra és immár második népfőis­kolájuk szervezője az oktatás céljáról szólt. Közművelődési óráikkal a hallgatók általános műveltségét és magyarságtuda­tuk erősödését kívánják szol­gálni. Szakmai oktatásukkal középfokú informatikai szak­embereket képeznek számító­gépek és audiovizuális eszkö­zök kezelésésre. A képzés vé­gén megszerezhető, országo­san elfogadott és a KSH által rendszeresített diplomák szé­les körű elhelyezkedésre ad­nak lehetőséget. A diploma ugyanakkor megköveteli a kö­telező részvételt —, intette a hallgatókat. Oherfrank Géza, a Külügy­minisztérium kabinet irodájá­nak vezetője, az informáló­dást, a tudás gyarapítását a sö­tét erők elleni küzdelem eszkö­zének nevezte. Kiszely István antropológus pedig a népfőis­kola felsőbbrendűségét han­goztatta a többi iskolával szemben. Itt mindenki arra ta­nít, aminek igazáról szentül meg van győződve. A hallgató­kat figyelmeztette a gyökértu­dat erősítésének fontosságára. Mert csak akkor nem veszünk el, ha magyarok tudunk marad­ni a Kárpát-medencében — mondta. A megnyitó végén Mayer József igazgatótól kérdeztük: mi ösztönözte a népfőiskola befogadására? — Vállalkozó iskola vagyunk — mondotta. Különböző tanfolyamok szer­vezésével igyekszem elérni, hogy többdiplomás tanáraink szellemi felkészültségüknek megfelelő munkával egészít­hessék ki keresetüket. Korsze­rű gépeink vannak és kellő gyakorlatunk az országos szín­tű vizsgák megszervezésében, mindez hozzásegít az informa­tikai népfőiskola sikeres meg­tartásához. Veszelszky Sára Cseh—magyar kapcsolatok Ismerjük meg egymás kultúráját! Cseh—magyar kulturális fesztivál kezdődik az Almássy téri Szabadidő Központban ma, április 23-án, s április 25-éig tart majd. Kocsis Péter, a Prágai Sörlovagrend ügyvivője elmondta: szeret­nének rendszeresen a nyilvánosság elé lépni olyan rendezvényekkel, mint a mostani Bohé­­mia Fesztivál. A három nap programja rendkívül sokoldalú: könnyűzenei, komolyzenei és dzsessz-rock kon­certek, cseh és magyar filmek, fotókiállítás, kü­lönféle tárlatok és irodalmi összeállítás is várja az érdeklődőket. A szervezők között van az Amicus Egyesület is, melynek vezetőjétől, Firon Andrástól megtud­tuk: az egyesület részt kíván venni minden olyan tevékenységben, ami elősegíti a cseh és magyar kulturális kapcsolatok bővülését, fejlődését. Ter­veik között szerepel például egy olyan történel­mi olvasókönyv, mely a két nép közös történel­mi eseményeit két nyelven ismertetné meg a csehországi és a magyar olvasókkal — természe­tesen egy cseh és egy magyar szerző tollából. N. L. Óbudai barokk fesztivál A barokk év alkalmából Óbuda és Békásme­gyer önkormányzata fesztivált rendez au­gusztus 19—:29. között — tájékoztatták teg­nap az újságírókat. A Zichy-kastély udva­rán mutatják be Händel Agrippina című ope­ráját Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Oberfrank Géza vezényletével. Agrippina szerepében Csavlek Etelka, Claudius csá­szárként Gregor József lép fel. A Capella Savaria hangversenye a Szent Péter és Pál Főplébánia templomban lesz, ahol Kertesi Ingrid és Borsodi László, a kerület művé­szei is közreműködnek. A Kiscelli Múzeum programjában a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola ének szakos hallgatóinak kon­certje és az Arbeau Historikus Táncszínház előadása szerepel. Az Óbuda Fesztivál kere­tében „protestáns énekmondók” és vásári já­tékosok is bemutatkoznak. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a kerület középiskolásainak barokk té­májú vetélkedőt rendeznek, és tervezik egy, a barokk kor óbudai történetéről és műemlé­keiről szóló fotóalbum megjelentetését. Képekben is továbbélő költészet Az érdi Csuka Zol­tán könyvtár évek óta megrendezi a vá­ros és környéke gye­rekei részére a költészet napi rajzpályázatot. Az idén meg­hirdetett egyúttal az első or­szágos versnapi gyermekrajz­­pályázat is. A vállalkozás — vélekednek a szervezők — minden várakozást felülmúlt: összesen 1422 pályamű érke­zett be az ország minden tájá­ról, sőt, az országhatárokon túlról is. Összesen 50 pálya­mű részesedett valamilyen díjban, 29 gyermekalkotás pe­dig jutalmat kapott. A Ván­­dorserleg-fődíjat Varga Ildi­kó tízéves nagykanizsai kisis­kolás nyerte. (Képünkön lát­ható a Nagy László Pünkösdi hajnal című verse ihlette fest­ménye.) Pest megyéből a kö­vetkező tanulókat díjazták: ,, - .f' * ff* K jjjir • 1 2V* ' fid. «H^wrí' -/y V f'W 9 ■'■SaefW Barton Miklós — Érdről, I. helyezett, II. helyezettek: Szá­lai Judit (Érd) és Pallag Pé­ter (Százhalombatta); V. he­lyezettek: Csibra Krisztina és Paul Tímea (mindketten Érd­ről). A díjak mellett mindenik sikeresen szereplő tanuló egy-egy Nagy Lászlót, illetve József Attilát ábrázoló linó­metszetet kapott — Marcali Kiss József érdi művész aján­dékaként. üzenet Mátyás király Korunknak is szól az üzenet, nemcsak a magyarságnak: ál­talában a kornak, amelyben az etnikai tisztogatások for­máinak és eszközeinek egész arzenálját teremtette és terem­ti meg az ember nap mint nap: a fegyverropogástól a jogtiprásig, a megaláztatástól a csendes fojtogatásig. Ko­lozsvár mai üzenetét azonban a Korunk című folyóirat leg­újabb kori történetével, an­nak felelős szerkesztője, Cse­­ke Péter és Boér Ferenc, a Kolozsvári Magyar Színház művésze hozta el s a Litea Könyvesházban adták át, er­délyi magyar és román (vala­mint hazai lapok) írásaiból szerkesztett összeállításban. A gyönyörű könyvek otthoná­ban hallhattuk az erdélyi ma­gyarság drámájának néhány legújabb fejezetét: Mátyás ki­rály szobrának meggyalázásá­­ról és a Korunk című folyói­rat helyzetéről, a szerkesztő­ség többszöri kilakoltatásá­nak történetéről. Az igazságos Mátyást éle­tének csúcsán, Bécs bevétele után teljes fegyverzetben áb­rázolja Fadrusz János lovas­szobra, bástyaszerű talapza­ton, négy hűséges emberével, a mellékalakokkal. A szimbólummá vált Má­tyás-szobrot a nagy király születésnapjának 550. évfor­dulóján gyalázta meg Kolozs­vár román polgármestere — Iorga-idézettel ellátott táblát és román zászlókat helyeztet­városából ve rá. Az „akciót” ismerjük, már a hazai lapokból is, itt a Liteáben azonban megismer­hettük azt a hűségnyilatkoza­tot is, amit István (Stefan cel Mare) román vajda 1475-ben Mátyásnak, a magyarok kirá­lyának tett. Most azt szeret­nék odaát (a pályázatot meg is hirdették), hogy a Mátyás­szobrot méreteiben fölülmúló emlékművet állítsanak Av­­ram láncúnak — az 1849-es erdélyi „móckirálynak”. A másik látványos akció a Korunk ellen folyik. Mivel a lapot 1974 óta a megyehá­zán, annak földszinti helyisé­geiben szerkesztik — a kila­­koltatási szándék okát nem kell magyaráznunk. Egyik ki­­lakoltatási parancs a másikat éri, de a magyar folyóirat en­nek ellenére eddig maradt a helyén. Most azonban a buka­resti kormányban már nem az a kulturális miniszter, aki­nek cselekedeteit a józan ész és az emberiesség diktálta (L. Spissről van szó): a Ko­runk elleni „funariáda” ezért újabb lendülettel folytatódik. A szerkesztőség szerint azon­ban még ebben a helyzetben is van valamelyes remény, lé­vén, hogy a román értelmi­ség színe-java az erdélyi ma­gyarság képviselői mellé állt. Az ellenzéki lapok követelik Funar távozását és rávilágíta­nak ostobaságaira, néven ne­vezve az ott élő magyarság el­leni támadásainak lényegét. Boér Ferenc nagyszerű elő­adásában Adyt, Reményik Sándort, Farkas Árpádot, Ká­­nyádi Sándort idézte meg drá­maian a lesújtó, de ugyanak­kor mégis felemelő Litea-es­­ten: azok közül a költők kö­zül, akik aggódó szeretettel fi­gyeltek és figyelnek a nyo­­morgatott erdélyi magyarság­ra, azokra, akik még mindig „fogcsikorgató türelemmel”, „fojtott igével és visszanyelt szóval” tűrik sorsukat. Ónody Éva

Next

/
Thumbnails
Contents