Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-23 / 94. szám
ŐSZUTÓ i PEST MEGYE1 HÍRLAP 1993. ÁPRILIS 23.. PENTEK Az idősek érzékenyebbek a fronthatásokra A barométer esőre áll... így éneklik a népszerű operettben. Ugyanezt a meteorológus a légnyomás csökkenésével és rossz időt hozó ciklonok érkezésével magyarázza. Ma már senki sem a hipochondria jelének tartja, ha valaki az időjárási frontok kialakulása nyomán testi-lelki panaszokkal hozakodik elő. Közismert tény, hogy a hirtelen fellépő meteorológiai változásoknál, hidegbetöréseknél vagy meleg légtömegek érkezésénél az emberek egy része, különböző bajokkal, kedvezőtlen tünetekkel küszködik. Az idősek különösen érzékenyek a fronthatásokra. Mit hoz a biológiai tavasz? Gyakori az ingerlékenység, a szellemi, fizikai teljesítőképesség csökkenése, fáradtság, étvágytalanság, szívdobogás. Az időjárási frontoknál sűrűn lépnek fel a műtétek után szövődmények: trombózis, embólia. A szakemberek sokszor beszélnek embóliás-stenozisos (görcsképződés) időjárásról. Amerikában, Japánban, Angliában számos klinikán, ha ciklonok közelednek, a halasztható műtéteket nem végzik el. Szülőosztályokon megállapították, hogy a hidegfrontbetörés sietteti a szülés megindulását, a melegfront viszont késlelteti, mivel jneggyengíti a méh izomtevékenységét. Az időjárás és az évszakok változásai befolyásolják a terhesség időtartamát is: a nyári terhességek általában hosszabbak, mint a télen befejeződök. A baleseti statisztikák is arra utalnak, hogy a frontváltozásoknál tömeges méretű mind a közlekedési, mind a munkahelyi vagy háztartási balesetek előfordulása. Vannak évszakos betegségek: a nyári hónapokban az anyagcserével összefüggő megbetegedések a gyakoribbak, télen viszont a gyulladásos, légúti betegségek aránya nagyobb. Tavasszal a vitaminhiány következtében fellépő betegségek sűrűbben fordulnak elő. Az ember, akárcsak az emlős állatok, belső jelzéssel rendelkezik az évszakváltásokról, az úgynevezett biológiai tavasz megelőzi körülbelül egy hónappal a meteorológiai tavasz érkezését. Ilyenkor fokozódik a belsőelválasztású mirigyek működése, nő az izomerő, megnő az étvágy, meggyorsul a vérképző szervek tevékenysége. A biológiai tavasz a kóros idegrendszert fokozott próbára készteti, ez a magyarázata, hogy ilyenkor manifesztálódnak — szembetűnővé válnak — elmebetegségek. >* Uj egyensúlyi állapot A bennünket körülvevő környezet állandóan változik és mint minden élőszervezet, mi is alkalmazkodunk e változásokhoz. Ha a környezet és a szervezet külső viszonya zavartalan, a szervezet működése harmonikus, akkor egészségesnek tekinthetjük magunkat. Ám ha valami zavar áll be, akkor az összhang — például időjárási front hat ránk — időlegesen megbomlik, és ennek a jeleit jól érezhetjük. Szervezetünk működési összhangja általában nem borul fel teljesen, hanem új egyensúlyi állapot alakul ki. A láz, a vérnyomás vagy pulzus megváltozása figyelmeztetnek, hogy szervezetünk az egyensúly visszanyeréséért küzd. T. I. Tápiószelei kakaskodók Egy mai fülemüleper A z „Őszutó”, a kiérdemelt csendes, békességes szemlélődésnek megálmodott öregkor, minden várakozás ellenére, ugyancsak hozhat olykor váratlan meglepetéseket. Nem az életkorral együtt járó betegségekre, megpróbáltatásokra gondolok. Sokkal inkább a mókás, humoros pillantásokra, amikor maguk a szereplők is csak utólag — vagy akkor sem — veszik észre, hogy az általuk komoly ügynek tartott probléma, netán perpatvar, a kívülálló számára mosolyt fakasztó fülemületörténet... Arany János verssora — Ha per, úgymond, hadd legyen per! — jutott eszembe, midőn meghallottam e történetet. Ennek a főszereplői ízig-vérig mai emberek, nyugdíjasok. Az esemény akár a Tiszaháton is megtörténhetett volna, ám éppen Tápiószele az igazi helyszín. A diófán éneklő fülemüle helyett pedig a kerítésen vagy a baromfiudvarban kukorékoló kakas a vita tárgya. Az életszagú mese most azért is időszerű, hogy húsvét után ne csak a tojást tojó tyúkokról essék szó. Még valamit előre kell bocsájtani: a veszekedő szomszédokat nem Péternek és nem Pálnak hívják. A Rákóczi út két lakója közül egyikük, Móró Lajos levélben kereste meg szerkesztőségünket. Nevét vállalva írta le panaszait, amelyeket akkor, egy évvel ezelőtt, Néma kakas kerestetik címmel közreadtunk. Emlékeztetőül felidézzük: a két, időközben nyugdíjba vonult gazda közel húsz évig élt békességben egymás szomszédságában. Egy rossz szó nem hangzott el addig, sőt, amiben lehetett, az egyik segítette a másikat. Aztán egyszer — úgy három éve — váratlan fordulat következett be: a szomszéd kifogásolta a kakas kukorékolását. Nem azért ám, mert a rendszerváltással együtt kakasváltás lett volna amott, s emiatt élesebb vagy hangosabb a kukorékolás! Dehogy: egyszeriben a sértett rájött, hogy minden bajának, az álmatlanságnak, idegességnek kizárólag a kakasszó lehet az oka. Tehát Móró gazda tegyen az átkozott szárnyasával, amit csak akar, de többé ne hallassa hangját. A megszólított kakastulajdonos előbb nem vette komolyan a dolgot, utóbb azonban látta, hogy nem babra megy a játék. Szerinte a szomszéd tőrbe akarta csalni az ártatlan jószágot, annak viszont volt anynyi esze, hogy nem bírta lépre csalni. Nem így néhány buta tyúk. Azok átmentek a kerítés résén a másik portára, s bizony ottvesztek szegények... A viszony csaknem tettlegességig fajult. Móró gazda a polgármesteri hivatalban tett panaszt, ahol azt a választ kapta, hogy ebből nem lehet államigazgatási eljárást csinálni, egyezzenek meg egymással. Ám ez nem sikerült. Ekkor fordult a médiákhoz Móró Lajos, s keresett egy néma kakast a helyi lapon és a megyei újságon keresztül. Merthogy a kakasról lemondani nem lehet, hiszen ahol tyúk van, ott nem hiányozhat egy igazi kakas sem... A napokban levelet kaptunk Móró úrtól, amiből kiderült: nem kapott senkitől néma kakast. A perpatvar így jelenleg is tart, immár új fejleményekkel. „Most meg az a bajuk — írja Móró gazda —, hogy a szomszéd tulajdonát képező kerítés tönkrement, de nem hajlandók megcsináltatni... Ezért kénytelen voltam én helyettük azt rendbehozni, nehogy a kutyájuk tönkretegye az én veteményemet — no meg át ne menjen hozzájuk az én kakasom, s ott baja legyen. A hivatalban azt mondták, ha én kerítek, az az enyém. Huszonötezer forintért, egy kukorékoló kakas miatt! A szomszéd pedig csak nevet rajtam, mert így ő ennyit megspórolt magának, s az én drága jó kakasom még mindig nem kukorékolhat szabadon...” Eddig a fülemületörténet, amit másképp nem is lehetne befejezni, mint Arany János soraival: De hol is akadna ügyvéd, ki a fülemüle füttyét, mai napság felvállalja? Tóth Ferenc Történelmi emlékidéző Árulások, vesztett csaták Friessner német vezérezredes 1944 júliusában kapta megbízatását Hitlertől, hogy Románia, illetve Magyarország területén állítsa meg a szovjet hadsereget. A tábornok a koronatanú szándékával írta meg visszaemlékezéseit, mintegy mentséget és magyarázatot keresve a vereségre. Az Árulások, vesztett csaták című könyv, amelyből részleteket közlünk, új összefüggéseket tár fel a magyarországi harcokról. MIUTÁN néhány magyarországi részletkérdéssel is foglalkozott, Hitler kitért a hatáskörök kérdésére is, és kijelentette: „Magyarországon a Dél-Ukrajna hadseregcsoport főparancsnokának van teljhatalma. Mindenki más köteles feltétel nélkül engedelmeskedni. Ilyen szempontból többé a magyaroknak sem lehetnek igényei!” Hitler felszólította a jelenlévő tábornokokat, hogy feltétlenül tartsák a frontokat, és emelt hangon a következőket mondta: „Önök, tábornok uraim, nem engedhetik meg maguknak, hogy szemrehányás érje önöket a történelem színe előtt, amiért a háború döntő óráiban népünk kárára elveszítették uralmukat idegeik fölött. Gondoljanak csak az első világháborúra! Dokumentumokkal igazolható, hogy ellenségeink a háború befejezésének előestéjén az összeomlás küszöbén álltak. Ha akkor kötélidegzettel átvészeljük a válságot, a német nép elkerülhette volna Versailles-t, és valószínűleg ezt a háborút is.” A MEGBESZÉLÉS végén Hitler négyszemközt tárgyalt a magyar vezérkari főnökkel. Vörös tábornok biztosította Hitlert a kormányzó és a magyar nemzet hűségéről, s kijelentette: a magyarok a háború végéig Németország oldalán fognak harcolni. — Ezt követően Hitler ismét a hadseregcsoport rendelkezésére bocsátotta a 23. páncélos hadosztályt. Ezen az éjszakai megbeszélésen sem akadt senki, aki kétséget támasztott vagy hangoztatott volna Hitler fejtegetéseivel szemben. Azt ugyanis senki sem feltételezte, hogy Hitler politikai szempontjai csupán egyéni helyzetmegítélésének felelnek meg. MA MÁR könnyű kijelenteni, ezúttal is megtévesztettek bennünket „a démonikus Hitler blöffjei”. De számunkra, főparancsnokok számára nem volt más út, csak a helytállás. Ha nem ezt tettük volna, könyörtelenül legázol bennünket — és mögöttünk mindent — a bolsevista gőzhenger. A nyugati világ nem lehet elég hálás a keleti fronton harcolt egykori német katonáknak, akik világosan látva a halálos veszélyt, erőiket a végsőkig megfeszítve álltak helyt az egyenlőtlen küzdelemben — nem csupán Németországért és szövetségeiért, hanem az egész Nyugat- Európáért. OKTÓBER 6-ÁN kora reggel megkezdődik a várt offenzíva az Alföldön. Ezen a napon Arad és Nagyvárad között három ellenséges támadó ék indult meg: a négy gyorshadtestből álló, legnagyobb csoportosulás Arad—Gyula vonalától északnyugat felé, ettől délre egy másik csoport a Tiszán át nyugatnak; az egy gyalogos és egy páncélos hadseregből álló harmadik vegyes csoportosulás pedig Nagyvárad és Nagyszalonta között támad. Az ellenséges hadseregek főként harckocsizó, gépesített és lovassági egységekből állnak: a szovjet hadműveleti vezetés egy év óta jórészt ezekre épít. Akárcsak Besszarábiában, itt is tágas síkság terül el a támadó ékek előtt, széles, lapos terület, amelyen nincsenek számottevő természetes akadályok, ezért korlátlan kibontakozási és mozgási lehetőséget nyújt a gépesített egységeknek. A DÉLI rohamcsoport kivételével, amely nyugatnak, Szeged felé nyomul, a szovjet támadó ékek északnyugati irányba, a Tisza felé hatolnak előre. A hirtelen fellépő hajnali köd leple alatt több helyen is mélyen betörnek, és részint csak a Sebes- Körösnél sikerül megállítani őket. de közben az ellenséges főék páncélos egységekből álló gépesített gyalogságtól kísért elővédjeinek Szarvasnál, Endrédnél és Gyoménál sikerül elérniük a Körös-szakaszt. A támadásnak láthatólag az a célja, hogy Szentes és Szolnok között megszerezzék az átjárókat a Tiszán. Szempillantás alatt lerohanják a magyar 4. gyalogos hadosztály állásait, és a magyarokat a Sebes-Körös mögé vetik viszsza. A szovjetek az elkövetkező napokban is folytatják támadásukat nyugat és északnyugat felé. Északi csoportjukkal Szeghalmon át előnyomulva, a támadás második napján már elérik Bihamagybajomot, a következő napon pedig elővédjeik behatolnak a Debrecentől nyugatra eső térségbe. A délen támadó csoport széles fronton nyomul előre nyugat felé, és Szolnok, valamint az „F” hadseregcsoport peremvonala között néhány helyen sikerül átkelnie a Tiszán, s hídfőket létesít a nyugati parton. Hadseregcsoportunk ismét nagyon kritikus helyzetbe kerül. A déli szárnyon az a veszély fenyeget, hogy az áttörés révén megnyílik az út Budapest felé, az északi irányú ellenséges előnyomulásnak pedig az a veszélye, hogy elvágják a hadseregcsoport zömét, kivált, ha a Beszkidek felől délnek tör az ottani ellenséges csoportosulás, és egyesülve a Debrecen közelébe jutott ellenséges erőkkel, bezárja a katlant. EBBEN a helyzetben nincs más választás, mint a hadseregcsoport keleti arcvonalának (Wähler seregcsoportjának) viszszavonása a Tisza mögé, hogy kivonjuk az ellenséges harapófogóból a hadseregcsoport zömét. Ennek során tudatosan le kell mondanunk a déli szárny (a magyar 3. hadsereg) különleges támogatásáról. Wöhler seregcsoportjának viszszavonása napról napra sürgetőbbbé válik. Budapest egyetért, Hitler azonban késlekedik. Sok értékes idő megy veszendőbe. Végül is a további események nyomására, saját felelősségemre elrendeltem a seregcsoport viszszavonulását. Wöhleréknek több lépcsőben, fokozatosan kell elérniük a Tisza vonalát Tiszafüred és Tokaj között, és ott kell megállniuk. Addig a tiszai átkelőhelyek biztosítva vannak. BIZTONSÁGI intézkedéseket foganatosítunk a hadseregcsoport mögött, a Duna—Tisza közén is, melynek során Himmler birodalmi SS-vezető feltűnően ellenzi a javaslatot, hogy a front mögött települt SS-kötelékeket is vessék be a Tisza vonalán. (Folytatjuk.) Hinnék-e a sörözgetők? ✓ Évezredes recept N em a kenyér, a sör késztette a nomád embert arra, hogy felhagyjon a vándorló életmóddal, helyette inkább szántson, vessen és arasson. A vadászat, a fárasztó élelemszerzés végét alig várva felhajtotta a megérdemelt sörét, és hogy sohase hiányozzon, termelni kezdte a gabonát, kedvenc italának alapanyagát. Mezopotámiában, Krisztus előtt 3 ezer évvel a sumérok már szakértői voltak a sör készítésének — állítják a Pennsylvania Egyetem Antropológiai és Archeológiái Múzeumának kutatói. E tézis gyakorlati igazolására egy mai sörgyáros vállalkozott; a San Franciscó-i Fritz Maytzag öt évig kísérletezett, míg végül is boldogan ízlelhette meg az ősi recept szerint készített sörét. A recept története ugyancsak különös; 1964-ben olyan agyagtáblára bukkantak a régészek, amelyet az italozást dicsőítő sorokkal vésték tele. Az említett sörgyáros, amatőr régészként tanulmányozni kezdte e sorokat, s arra a következtetésre jutott, hogy az bizony nem bordal, hanem a sör készítésének leírása. Röviden; azt közölték az utókorral a derék sumérok, hogy a vízbe áztatott árpához élesztőt kevertek, majd pedig hagyták megérni...........Azonnal telefonáltam a múzeum egyik kutatójának, hogy nem tévedtem e ebben a jelentős felfedezésben és nyomban segítséget is kértem a recept mai alkalmazásához. És ezzel a misztikus kísérlet meg is kezdődött" — emlékezik mister Maytzag. Aki azonban 1992-ben már nemcsak azt tudta, hogy pontosan mit is ittak a sumérok, hanem piacra is dobta a négyezer éves recept szerinti sörét — mint mondja —, egy kicsiny módosítással. Ám hogy mit is módosított, azt nem árulta el. Az ősi nevet azonban megtartotta: Ninkasi. Ami annyit jelent, hogy mindig kortyolhassalak...
