Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-23 / 94. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 23.. PENTEK Jelcin kampányúton „Túl engedékeny Prágai javaslat Kárpótlás a szudétanémeteknek Az orosz elnök népszavazási kampánya keretében tegnap az orosz hadiipar egyik fellegvárába, az udmurtiai Izsevszkbe érkezett. Borisz Jelcin a délelőtti órákban orosz tudósokkal találkozott, közben az orosz biztonsági minisztérium hivatalosan közölte: nem kapott parancsot rendkívüli intézkedések megtételére a népszavazás kapcsán. A korábbi megnyilatkozásokkal ellentétben Borisz Jelcin az udmurt fővárosba érkezve burkolt formában jelezte, hogy nem feltétlenül fog lemondani, ha nem kap bizalmat a népszavazáson. A hivatalos orosz hírügynökség szerint kijelentette: — Nem szeretnék minden titkot felfedni Kilakoltatják-e a Korunkat? A lakáshivatal vezetője által felajánlott új helyiségek a szemle alapján nem felelnek meg jelenlegi állapotukban a kolozsvári Korunk szerkesztőségének, és a polgármesteri hivatal arra sem volt hajlandó, hogy írásban megerősítse az ajánlatot — közölte szerda este telefonon Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője. így továbbra is fennáll a veszély, hogy csütörtök reggel erőszakkal és jogellenesen olyan helyiségekbe költöztetik át a Korunk szerkesztőségét, amelyek nem felelnek meg munkájához. Kántor Lajos leszögezte: A szerkesztőség tiltakozik a Medrea polgármester-helyettes által alkalmazott eljárás ellen, amelyet az illetékes hatóságok is törvénytelennek tekintenek — tekintettel arra, hogy figyelmen kívül hagyja az ügyben folyó bírósági procedúrát. (A Korunkkilakoltatás újabb fejleményeiről lapunk holnapi számában Cseke Péter, a folyóirat felelős szerkesztője nyilatkozik.) április 26. előtt. Azt azonban elmondhatom, hogy egy sor határozott, kemény intézkedést kell majd tenni. Udmurtiai látogatása sajátos jelentőségét az adja meg, hogy e köztársaság iparának több mint a kétharmada katonai célokra termel. Az orosz elnök programjában szerepelt egy külön tanácskozás a hadiipari üzemek vezetőivel. A legnagyobb példányszámú orosz lap, az Argumenti i Fakti csütörtöki számában közölte azt a nyilatkozatot, amelyet az elnök adott az újságnak. Borisz Jelcin elismerte: a reformok elindítása óta számos taktikai jellegű hibát vétett, és ide sorolta Alakszandr Ruckoj alelnöki jelölését is. A hatalmi válság kapcsán A nemzetek közösségének egyértelműen a délszláv térség agresszorai értésére kellene adnia, hogy fizetniük kell majd tetteikért — szögezte le Manfred Wörner NATO-főtitkár, amikor tegnap a belga fővárosban találkozott Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárral. A két politikus jelen tisztségében most találkozott először személyesen is. Wörner a találkozó után újságíróknak kifejtette, hogy személyes meggyőződése: nyíltan el kell ismerni, hogy a helyzet a délszláv konfliktusban csak rosszabbodott, s ezért volna felettébb kívánatos a határozott nemzetközi fellépés az agresszió elkövetői ellen. A két főtitkár egyébként részletesen áttekintette azokat a területeket és módozatokat, amelyek alkalmat adhatnak az ENSZ és a NATO szorosabb és rendszeresebb együttműködésére. Az voltam” úgy vélekedett, hogy a maga részéről korábban is, de különösen az utolsó népképviselő-kongresszuson több megegyezési javaslatot is tett, azokat azonban elutasították. Hozzáfűzte: egyre inkább hajlik arra a hívei által hangoztatott véleményre, hogy túlontúl engedékeny, és ez hiba. Az alelnökével támadt nézeteltéréseit érintve Jelcin az Argumenti i Faktinak elmondta: Ruckoj korábban tiszti becsületszavát adta, hogy nem fordul szembe vele. Az elnök ismételten kilátásba helyezte, hogy győzelme esetén a politikai erők öszszefogására fog törekedni, határozottabb lesz a bűnözés elleni harc és a reformok továbbvitele tekintetében. Észak-atlanti Szövetség tavaly októberben ajánlotta fel személyi és technikai kapacitásait különböző békefenntartó és humanitárius akciók segítésére az ENSZ illetékes szerveinek —- azzal a megszorítással, hogy a mandátum elfogadása esetről esetre a tagállamok jóváhagyásától függ, mint ahogy ez utóbbiak részvétele is mindenkor önkéntes. Azóta már kezdetét vette ilyen akció a boszniai légtérzárlat biztosítása végett. Aminek kapcsán egyébként Wörner tagadta azokat a brüsszeli sajtóértesüléseket, hogy voltaképpen az akció lehetősége NATO-kezdeményezésre került napirendre. Emlékeztetett rá, hogy miként a délszláv válság megítélésének és kezelésének egésze is ENSZ-illetékesség alá tartozik, így ebben a konkrét kérdésben is a nemzetközi szervezet önálló elhatározásáról van szó. Özal temetése Több százezres gyászoló tömeg kísérte tegnap utolsó útjára Isztambulban Turgut Özalt, a szombaton szívelégtelenség következtében elhunyt török államfőt. A gyászolók Allah Akbár! (Allah hatalmas!) kiáltásokkal búcsúztak az elhunyt politikustól. Az elnök Ankarában hunyt el, ott is ravatalozták fel. A szerdai gyászszertartás után onnan szállították — kívánságának megfelelően — Isztambulba. végső nyugvóhelyére. A 66 éves államfő földi maradványait rejtő, zászlókkal borított koporsót egy mecsetből ágyútalpon vitték a temetkezési helyre. Az ágyútalp után fekete ruhába öltözött muzulmán egyházi méltóságok és koszorúkat vivő katonák haladtak, őket díszegyenruhába öltözött magas rangú katonatisztek követték. A gyászolók zászlókkal, az elhunyt elnök arcképével vonultak fel, a katonai zenekar gyászzenét játszott. Pinochet Kínában Augusto Pinochet volt chilei diktátor tegnap Pekingbe érkezett. Hivatalosan be nem jelentett ötnapos látogatásának — amelyről az AFP diplomáciai forrásokból szerzett tudomást — a kétoldalú katonai együttműködés bővítése a célja. Az exdiktátor, aki továbbra is a chilei fegyveres erők vezérkari főnöke, kínai kollégájával, Csang Van-niennel és a pekingi védelmi minisztérium több tisztségviselőjével tárgyal, s felkeres több hadiipari létesítményt. A cseh külügyminisztérium, egy 14 oldalas tájékoztató anyagban, azt javasolja a kormánynak, hogy vegyék fontolóra a második világháború után jogtalanul kitelepített szudétanémetek esetleges kárpótlását — írta a tegnapi Rudé Právo című ellenzéki baloldali lap. Václav Klaus miniszterelnök a lapnak adott nyilatkozatában megerősítette az okmány létezésének tényét. A Josef Zieleniec külügyminiszter által aláírt tájékoztató anyag konkrét döntési indítványt nem tartalmaz, csupán vitaalapul szolgál a kormány számára. Azt veti fel, hogy a cseh kormány — Németország iránti jóindulatának kifejezéseként — mérlegelhetné valamilyen mértékű kárpótlás nyújtását az egykori kitelepítések azon szenvedő alanyainak, akiknek az esetében „nyilvánvaló törvénysértés történt”. Az ilyen gesztusnak azonban mindenképpen a német fél hasonló tartalmú gesztusával kellene együtt járnia — szögezi Arab döntés után Egyhetes Izrael hajlandó ugyan tárgyalni, de semmilyen kötelezettséget nem vállaltam arra, hogy újabb gesztusokat tegyek a palesztinoknak — mondta tegnap Jichak Rahin izraeli miniszterelnök az előző napi damaszkuszi arab döntésre reagálva. Az Izraellel tárgyaló arab felek — Szíria, Libanon, Jordánia és a palesztinok — egyhetes halasztással jövő keddet jelölték meg a négy hónapja szünetelő tárgyalások újrakezdésére, ám egyúttal leszögezték: elvárják, hogy az Egyesült Államok és Izrael tartsa magát ígéreteihez. A jeruzsálemi rádiónak nyilatkozó Jichak Rabin közölte, hogy továbbra is fenn kívánja tartani a megszállt tele a prágai külügyminisztérium tájékoztató anyaga. Prága szerint ugyanis valamilyen formában kárpótlást kellene adni azoknak a cseheknek, akiket üldöztek a náci megszállás éveiben. Cseh elképzelés szerint a németek mintegy 100 millió márka értékű alapítványt hozhatnának létre, vagy — amennyiben a német félnek ez belpolitikai okokból nem járható út — közös német—cseh projektumokat lehetne finanszírozni német pénzből, a gazdaság, a környezetvédelem, a tudomány vagy a kultúra területén. Ez utóbbi változat esetén az így felszabaduló cseh költségvetési forrásokat fordítanák a sérelmet szenvedett cseh állampolgárok anyagi kárpótlására. Ä szudétanémetek háború utáni kitelepítését Václav Havel cseh államfő erkölcsileg többször is elítélte, a cseh kormányzat azonban mindeddig elzárkózott attól, hogy tárgyaljon a német féllel az esetleges anyagi kompenzációról. halasztás rületek több mint három hete tartó lezárását, és nem volt hajlandó időpontot megjelölni a blokád feloldására. Az intézkedés szerinte bebizonyította létjogosultságát, minthogy növelte az izraeli lakosság biztonságérzetét. — Fokozott ellenőrzés mellett az Izraelbe dolgozni járó palesztinok száma növelhető — tette hozzá, elismerve, hogy a blokád gazdasági gondokat jelent Izrael számára is. A decemberben kitoloncolt palesztinok ügyéről beérte annak kijelentésével, hogy kormányának nem áll szándékában újabb hasonló intézkedést hozni, de „fenntartja a jogát minden olyan lépésre, amely az állam biztonságának szavatolásához szükséges”. Wörner—Gáli-találkozó Az agresszornak fizetnie kell VÉLEMÉNY Csontig fagyott albérlet Immár kimenekíthetetlen belőlem. Kimelegíthetetlen. Évtizedek óta dermeszt, ha rágondolok, perzselő nyárban is. Laktam a város pitvarában és lábam nyomát fölverte a dér. Izzott, akár a zsarát, arcomon a kietlenség. Zúzos idők voltak akkoriban, bárha a politikában tündéres örökkévalóság. Gyöngyös albérlet, mert belvárosban. Innen indított a hajnal gumigyárba — valamikori Ruggyantába —, a Kerepesi útra nap nap után. Kormos ruhában itt ébredt rám a reggel — osztályidegenre. Harangozó apám Palócországból talán el is hitte: ez a lehetőségek netovábbja. Hogy kaput nyit nekem a gumigyár, s még fizetnek is érte! Lennék csöndes szókat szólni, de hallja-e valaki? Múltat idézvén megszégyenülni nem szeretnék! Mégis: felejthetem-e a hajógyártó tizenéves parasztgyerekeket, kik kollégiumi egyenlőségben ott szenvedtek a vaságyakon, mert hajóhegesztéskor — elöl forróság, hátul a jeges szél — lefagyott a veséjük? A műanyag-mámorba szédített proligyerekeket felejthetem-é, elnyamvadt tüdők nyomoronc leendő tulajdonosait? A metil- s etilalkohollal játszadozó gyógyszergyártó ifjoncokat, kik — mert a halállal incselkedtek — vödömyi likőrrel zsongították el a körletet: elfelejthetem-e? Kiebrudaltatásunkat a kollégiumból, munkásszállóra —, mert segítsük Vietnamot — felejtsem-e? Faluról vaságyakra űzött gyerekek napalbombái: a tízemeletnyi magosból, a befejezetlen építkezés folyosójáról — bármikor kizuhanhattunk volna. Szál deszka sem volt figyelmeztetésül! A mi vérünk nem számított. Felejthetetlen? Fáj ez? Igen! S ma egyre inkább. Én? Ugyan, ki vagyok én? Kicsinység, olykor érdemtelenség. Talán: elmondhatatlanság. Amit csökönyösen újrafogalmaz az ember. Nem tehet mást, mert ördögi körök próbálják behálózni. Súg az ördög: nem is volt ez a kor olyan ördögi... így játszadozik ma kinek-kinek fájdalmával a heródesi vegyesbizottság. A vedlők szentetlen szövetsége. Immár kimenekíthetetlen belőlem a csontig fagyott albérlet. Két, magába hajlott öregasszony volt; nem kért sokat. Idővel — egyre többet. Süket volt az egyik, vak a másik. Hajnali kettőkor is: ki figyelt -— a szomszédos kulcslyukon —, ki hallgatódzott. Auschwitz túlélői. Otthoni — anyai — mindenkori segélyt szívesen fogadtak. Belekotortak dolgaimba. Kiforgatták igazolványaimat. Várták a behívómat. Kizártak. Mínusz tíz fokos éjszakába. Édesanyámat éjnek éjjelén is hazaküldték. Nem alhatott nálam. Gonosz két kicsi ember — mondhatnám —, elszenvedhető. De ők támadva védekeztek — kiszolgáltatott ellen. Az én bűnöm, hogy auschwitzi kockakövön — mikor még nem is éltem! — koppant a fejük? Az ő bűnük — ott se voltak —, hogy kiverik bokszerrel a fogam, mert paraszt gyerek vagyok, ama bizonyos munkásszálló melletti rákosfalvi erős legények? Nem az én bűnöm, nem az ő bűnük! De bűn! Föloldozhatatlan — büntetlenül. De létezik-e: innentől tisztán? Vagy mindez: „világboldogító” eszme világgá űzöttjei sose nyugodjanak — megtörtént, mint a leggyalázatosabb történelmi pillanat? A holocaust összessége ne emlékeznék a kommunizmusra? A kelet felől hozzánk érkező, zsúfolásig tömött repülőgépekre? Miközben velünk megtörtént/történik a holocaust? ’56 óta folytonosan — máig. Toporog egy nemzet, újra meggyalázva, mikor csak valakik kényük-kedvük szerint meggyalázhatják. 1993 — albérlet-ország lettünk. A saját hazánkban. Fázunk. Rettenetesen. Kimelegíthetetlen? Sose már albérletben — valamikori főbérlők —, csak otthon! QjjJT'O (Banos János)
