Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

1 PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVFXÜNK JÖTT 1993. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK 13 Válasz Kulin Imre nyílt levelére Tisztelt pomázi, pártonkívüli polgármester Úr! Érdeklődés­sel olvastam a Pest Megyei Hírlap 1993. március 29-én megjelent nyílt levelét. Nem tagadom, hogy a nagylétszámú pomázi érdeklő­dő állampolgár jelenléte jól­eső érzéssel töltött el, akik a pomázi kultúrházban vártak. A nagygyűlés megkezdése előtt Önnel is beszéltem, mert barátinak, közvetlennek érté­kelem. A beszámoló után igen sok kérdést kaptam, s azok között egy fiatalember az alábbi kér­dést tette fel, amire Ön is a nyílt levélben hivatkozik. ...rakták mindenhova szer­teszét a plakátokat, hogy min­denki jöjjön, minél többen jöj­jenek 10-én, erre mi történik, kinézek az ablakon és képzel­jék el, ez egy nagyon szégyen­telen de ezt el keil monda­nom, mert rosszul ütött szí­vemnek, mikor kinézek az ab­lakon az önkormányzat kocsi­ja röpcédulát nyom be min­denkinek a ládájába. Erre megnézem, hogy mi van raj­ta, hát az SZDSZ-es Petőnek holnap lesz Szentendrén a nagygyűlése és az Önkor­mányzat kocsija nyomja szá­ri ászé jjel. Pomázon, hogy ezt Nekem kellett mondanom, mert ez egy kicsit groteszk, hogy az Ónkormányzat ezt csinálja... Eddig az idézet. Szeretem ha politikusaink vi­dámak, mosolygósak. Az már persze nem annyira „odaillő”, amikor csak úgy viháncol­­nak, kacarásznak, dőlnek a ne­vetéstől a nemzet házában. Mint ahogy az is rangon aluli (de nem így fogják fel), ami­kor durván, gúnyolódva, kö­zönségesen, mocskolódva „éneklik” el kis vagy nagy monológjaikat nyögve-nyelő­­sen, „ööööööööö kínok” köze­pette. Rengeteg a magyar gyo­morban emészthetetlen ide­gen kifejezést is használnak. Kimondom hát egyszerűen: a Parlamentben elhangzó beszé­dek jelentős része értelmet­len, érthetetlen, felesleges szó­lás, és mélyen sértő is, gyak­ran éppen a népre a választó­­polgárokra nézve. Az előadá­sok jelentős részét a választó­­polgár nem igényli. De ott nem így gondolják! Akinek viszont minden sza­vát pontosan meg lehet érte­ni, gondolatmenete, jövőképe tiszta és világos, az sok eset­ben kinevetnivaló bolond. Olyan udvaribolond félék! Én nézem és hallgatom pél­jjÉfcf Tiszay Géza „Politi­­'ijfej kai furcsaságok” cí­­(Wffi) mű, a Pesti Megyei - ' Hírlap április 2-i szá­mában megjelent kitűnő írá­sát olvasva folytatni kívánom belpolitikai életünk visszássá­gainak fölsorolását. A Pest Hírlap március 31-i számában Mészáros László Mivel a kérdésben a megál­lapítás az volt, hogy az Önkor­mányzat a kisgazdáknak nem, az SZDSZ-nek segít a pártpropagandába, ezért ezzel kapcsolatban az alábbi vá­laszt adtam. ... A köztársasági megbí­zottnál kifogásolni kell, ez tör­vénytelen, megengedhetetlen, nyilván az az önkormányzati tisztségviselő aki ebben bű­nös, és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy itt a polgár­mesternek kell intézkednie. Gondolom azt mégegyszer nem fogják megválasztani, mert kérem ez egy elfogadha­tatlan dolog, hogy az Önkor­mányzat ilyen módon beavat­kozzék a Kisgazda Párt elleni akcióba. — Eddig az idézet. Úgy gondolom, nem az én beszédem volt alaptalan, ha­nem a kérdés volt csúsztatott, pontatlan. Viszont Önnek ott lehetősége lett volna a téve­dést megcáfolni, a kérdezőt helyreigazítani. Azt nem tet­te, ezért e nyílt leveléig abban a tudatban voltam, hogy Po­mázon az önkormányzati dol­gozók az egyes pártok röplap­jainak terjesztésével foglal­koznak. Remélem nyílt levelére adott válaszom tisztázta a té­nyeket, s így Pomázon is a bor és búza mellé a békesség is vissza fog térni. Torgyán József az FKGP elnöke dául Maczó Ágnest, vagy Dé­nes Jánost. Szavaikból min­dig a tiszta erkölcs, a hazáért, népért való aggódás érződik, kifejezésmódjuk mentes min­den fennhéjázástól, gőgtől. Arra még nem volt példa, hogy az ő előadásaikat külön meg kellett volna vitatni. Őket értjük! Tudjuk miről be­szélnek. Bizony itt „lenn” ne­künk kacagásra sincs sok okunk! Hát ekkora lenne a szaka­dék közöttünk? Az átlagma­gyar és az úgymond elit vég­képp nem érti (nem akarja) ér­teni egymást?! Pedig ha szólhatnánk az úgynevezett közepén is, úgy a kacagok arcáról alighanem eltűnne a mosoly. Ha meg­mondhatná a nép, hogy elég volt, ebből nem kérünk! De erre kevés remény van! A „maczók” kevesen van­nak, a jelenlegi parlamenti rend (rendszer) pedig a képvi­selők többsége érdekeinek fe­lel meg. Még jó ideig mula­tozhatnak az ország házában! Vedres Józsefné Budapest MDF-es parlamenti képvise­lő (még pártigazgató) nyílt le­velet írt Csurka Istvánnak „Kedves István, Herkules!” címmel. Elképesztő Mészá­ros úr helyzetmegítélése, de még inkább az európainak aligha nevezhető stílusa! Mé­száros úr — az MDF pártal­kalmazottja — a januári or­szágos gyűlés előtt egy beosz­tottjával elkészíttette Csurka István egykori alelnök, elnök­ségi tag pártból való kiszorítá­sának a „forgatókönyvét”! Erre fény derült, ám Mészá­ros úr, ahelyett, hogy a kon­zekvenciákat levonná, durva ellentámadást indít Csurka el­len. Az ellen az elnökségi tag ellen, aki az országos gyűlés küldöttei, vagyis: a tagság akaratából, a negyedik leg­több szavazattal került az or­szágos csúcsszervezetbe! En­nek a példátlanul népszerű po­litikusnak mutat(na) most Mé­száros úr ajtót: „Most már, Herkules, muszáj menned!” Arra nem gondol Mészáros úr, hogy kívánsága nyomán felvetődhet az is: és ki marad a pártban? Netán Mészáros úr a vele hasonszőrű, konspi­­ráló beosztottjával és még né­hány szereptévesztővei szeret­ne „gittegyleti” helyzetből kormány-politizálni?! Nem értem ezeknek a bel­ső bomlasztóknak a merészsé­gét, és a „megideologizált” vak buzgalmát! Mert a „kül­­sősök”-nek, a hatalomra már a 90-es évek óta türelmetle­nül ácsingózóknak, a taxisblo­kád stupid vezetőinek a csele­kedetei nem okoznak megle­petést számomra. Soha nem felejtem el az első szabad vá-Kereszténység «Teljesen egyetértek lapjuk március 30-i számában Tiszay Gé­za: „Bűn-e keresz­ténynek és magyarnak len­ni?” — címen megjelent vé­leményével és örülök annak, hogy a keresztény és ma­gyar „értékek” fejtegetésé­vel tulajdonképpen a márci­us 4-i számban „Vannak örök érvényű igazságok” — című levelemben közölt gon­dolataimat igazolja. Ennek összegzése szerint nemcsak, hogy nem bűn keresztény­nek és magyarnak lenni, a keresztény eszmerendszert követni, hanem egyenesen kívánatos, mert „úgy néz ki, hogy ez az eszmerendszer (ideológia) a legjobb és leg­tartósabb, legeredménye­sebb, legcélravezetőbb és nemcsak «ópium» az embe­rek, szegények számára, ha­nem a legmegfelelőbb életvi­teli eszköz..., mely eszmék­ből. .. nyugodtan táplálkoz­hatna Berecz János is..." Tiszay Géza is hasonlóan vélekedik, amikor levele vé­gén egyebek között így ír: .......Nem irigylem a mai törté-Napok óta foglalkoztat a „Te­gyél valamit a gyűlölet ellen” felhívás. Vajon én hogyan tudnék ennek eleget tenni? Mert nagyon szeretnék! Ke­resztény hitem második főpa­rancsaként írja elő: „Szeresd felebarátodat, mint önmaga­dat! Szeressem még az ellen­ségemet is, és tegyek jót azok­kal, akik engem megbánta­nak!” Vagyis nekem, mint hívő kereszténynek, MIN­DEN embert szeretnem kell, akár jó akaróm, akár ellensé­gem. Ezen isteni parancsnak tet­lasztás számunkra mámoros éjszakáját, amikor az első pil­­lantattól kezdve a „függet­len” sajtómunkások, a csaló­dott liberálisok dühtől eltor­zult arccal vonaglottak és es­küdtek azonnal bosszúfoga­dalmat. A népakarattal dacol­tak, s dacolnak azóta is folya­matosan! Orbán Viktor és Fodor Gá­bor az Aktuális című április 1-jei riportműsorban a Fidesz helyzetéről és választási terve­ikről beszéltek. Az, hogy ön­hitt módon szinte esküsznek leendő sikereikre, már nem meglepetés. Orbán ama kije­lentése viszont mellbevágó volt, amely szerint „Az or­szág, a társadalom már nem bírná ki az MDF-es kormány­zás egy újabb ciklusát!” E ki­jelentésben bolsevik formaje­gyek találhatók meg. Vagyis, ha az istenadta nép mégis így választana, hát öngyilkosság­ba rohanna. Aki nincs ve­lünk, az ellenünk van. Isme­rős a jelmondat. Ismerősök ezek az igék, a csalhatatlan­­ság kényszerképzetei. Nincse­nek illúzióim: ilyen „küldetés­­tudattal”, a liberálbolsevikok ifjú élcsapata „alkalmas” len­ne visszaforgatni a világot! Brezovich Károly Vác és magyarság nelemtanárokat, akik maguk is a régi eszmerendszeren felnőve, csodálkozva látjákr hogy mégsem minden úgy van, ahogy azt nekik annak idején mondták. — Vala­hogy úgy érzem, hogy a ke­resztény és magyar szavak használata ellen lázadó el­lenzékiek voltaképpen ott folytatják, ahol az állampárt abbahagyta... Az pedig, ami­lyen csúfondárossággal a ke­resztény szó ellen hadakoz­nak, a mindenható párt egy­házellenes propagandájá­nak változtatás nélküli folyta­tása. .. Szerintem demokrá­ciáról csak akkor lehet be­szélni, ha e két. szónak meg­marad az eredeti jelentősége és feleslegesen nem járatjuk le sem indokolatlan hangoz­tatásukkal, sem ellenséges ki­­pellengérezéssel...” Remélem, hogy mindezek­kel nemcsak Tiszay Géza és én, hanem még sokan má­sok is egyetértenek, a koalí­ciós pártokon kívül az or­szág teljes keresztény, ma­gyar lakossága. Köles Mihály Gödöllő tek eleget — életüket kockáz­tatva, sokan fel is áldozva — azok a hívő keresztények — egyháziak és világiak, papok és szerzetesek — akik a nyilas rémuralom alatt az ártatlanul üldözötteket, a haláltáborokba való elhurcolás elől elbújtat­ták, sok esetben sikerrel. így tettek többek között Óbudán Don Bosco fiai, a Szalézi A- tyák is. A Bécsi úton az álta­luk vezetett nevelőintézetben bújtatták el a többi fiú közé azokat a 10—14 éves zsidó gyermekeket (kb. tizenötöt), akiket szüleik meg akartak menteni az elhurcolástól. Saj­nos, a rendház tőszomszédsá­gában lévő nyilasház „lakói” valahonnét megszimatolták, és 1944 karácsonyán rátörtek a rendházra, a bújtatott gyerme­kek nagy részét elhurcolták. De volt néhány közöttük, aki megmenekült. Ä „Szalézi Érte­sítő” 1992. december hónap­ban megjelent 4. száma közli egy akkor megmenekült üldö­zött levelét, amit az illető a kö­zelmúltban írt. Úgy érzem so­kan tanulhatunk belőle. Mindezt azért írtam le, mert kevésnek tartom a gyűlölet el­len csak annyit tenni, hogy néha egy-egy csendes felvonu­láson kifejezzük jószándékun­kat. Amíg gyermekeink és uno­káink újra meg nem tanulják a felebaráti szeretet parancsát, a helyzet nem sokat fog változni. Nagyon sok szülő belátta ezt, és szeretné, ha gyermekét az is­kolában is ebben a szellemben nevelnék. Sajnos, ez sok eset­ben nem lehetséges, mert egyes felelős személyek mindent elkö­vetnek, hogy megakadályozzák Március 16-a és 21-e között rendezték meg Pécsett a fran­kofon hetet. A kultúrhét kere­tén belül változatos és színvo­nalas program állt az érdeklő­dők rendelkezésére. A hét vé­gén került sor a középiskolá­sok francia nyelvű Színjátszó Fesztiváljának megrendezésé­re, amelynek már másodíz­ben ad otthont a Leőwey Klá­ra Gimnázium és a Művésze­tek Háza. A rendezvény zsűrijében neves francia személyiségek vettek részt több francia nyelvterületről. 42 csoport jött el a fesztiválra, fele kül­földön (román, bolgár, len­gyel, osztrák) gimnáziumok­ból került ki, a másik része a volt egyházi iskolák és intéz­mények — tíz év alatt — alig néhány százalékának visszaadá­sát, ahol éppen arra tanítják meg az erre igényt tartó szülők gyermekeit — és csak azokét! — hogy keresztény hitünk taní­tása szerint senkit nem gyűlöl­hetünk, legyen az bármilyen vallású, bármilyen nemzetisé­gű, vagy bármilyen színű. Hogy senki nem tehet arról, amiért fehérnek vagy feketé­nek született! Mi, hívő keresztények, így próbálunk élni, és nem gyű­löljük, csak végtelen szomo­rúság tölt el bennünket azok iránt, akik akadályokat gördí­tenek ahhoz, hogy gyermeke­inket, unokáinkat végre ilyen szellemben neveltethessük. Még mindig nem látják egye­sek — vagy nem akarják lát­ni? —- mit eredményezett negyven év alatt az ifjúság hitellenes nevelése?! Értük is imádkozunk, hogy mielőbb megértsék. Baji Dénes Verőce magyar középiskolás színját­szókból állt. A 21 magyar csoport közül az első helyet a dabasi Táncsics Mihály Gim­názium és Postaforgalmi Szakközépiskola III. osztá­lyos tanulói nyerték Eugéne Ionesco: Kopasz énekesnő című abszurd drámájának át­dolgozott, rövidített változatá­val. A fődíj egy la rosche­­-suryon-i utazás, ahol a jövő év tavaszán fellépnek a darab­bal. A hét harmadikos lány pro­dukcióját a zsűri eredetinek, játékát meggyőzőnek, a ren­dezői koncepciót pedig rend­kívül ötletesnek találta. Kapui Ágota franciatanár Dabas Elterelő hadműveletek Isaszeg környékén A szabadságharc 1849-es diadalmas tavaszi hadjá­ratának fontos eseményei részben Pest megye terü­letén zajlottak. Április 7-én Gödöllőn tartottak ta­nácskozást a honvédség vezetői Kossuth jelenlété­ben. A megbeszélésen Görgey álláspontját fogadták el, a tábornok úgy vélte, hogy mielőtt a főváros be­vételéhez kezdenének, fel kell menteni Komárom vá­rát. Kossuth kezdetben ellenezte ezt a haditervet, de Görgey érvei meggyőzték. A komárom felmenté­séhez szükséges átcsoportosítások már másnap, 8-án megkezdődtek. A négy magyar hadtest Gödöl­lőről kiindulva Főt — Mogyoród — Kerepes — Isa­szeg vonalában vonult fel. A demonstráció céUa az volt, hogy azt a látszatot keltse, mintha a honvéd­ség Pest ellen készülne támadni. Az ügyesen manő­verező Aulich tábornoknak sikerült is megtéveszte­ni az osztrákokat, Windisch-Grütz Pest előtt várta a támadást, holott a honvédség erőinek egy része már elindult Vác irányában észak felé; „...nyugod­tan fogtunk hozzá Gödöllőről már 1849. április 8-án megindulva a fönt vázolt haditerv kiviteléhez”— je­gyezte fel Emlékirataiban később Görgey. Aulich seregében a Pest vármegyéből jött nemzetőrök is je­len voltak, így a nagykőrösiek is. A körösi nemzet­őrök derekasan kivették részüket a szabadságharc ütközeteiből. Még 1848 szeptemberében VerbásznáA táboroztak, majd OzoránsA voltak részesei a győze­lemnek. A nagykőrösi nemzetőrök harmadik alka­lommal 1849 áprilisában vonultak táborba, ezúttal Üllőre, és vettek részt az Isaszeg környéki elterelő hadműveletekben. A nagykőrösiek mellett egyéb­ként ceglédiek és kecskemétiek is szép számmal vol­tak a táborban, mintegy háromezren. Pogány György Vidám fiúk / lljabb politikai furcsaságok Zsidókat mentettek Dabasi siker Pécsett

Next

/
Thumbnails
Contents