Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP BÖNGÉSZŐ 1993. ÁPRILIS 8.. CSÜTÖRTÖK Cikornyás jelek halmaza Szökés a börtönből Az afrikai nyelvek ábécéje Az afrikai kontinens nyel­veinek és kultúráinak ápo­lásával foglalkozó szövet­ség (ADELKA) a közel­múltban kidolgozta a feke­te kontinens nyelveinek egységes ábécéjét. Ez az ábécé az európai ember számára csak cikor­nyás jelek halmazának tű­nik, amelynek egyes tagjai egy kidőlő fára, mások pe­dig vadállati lábnyomra emlékeztetnek. Vannak kö­zöttük emberi arcvonáso­kat felidéző betűk. Az ábécé, amely megal­kotói szerint fokozatosan kiszorítja majd a latin be­tűs ábécé használatát Afri­kában, 19 mássalhangzó­ból, 6 magánhangzóból és 4 úgynevezett posztpalatá­lis (a szájpadlás hátsó ré­szén képzett) hangból áll. A világon elfogadott 10 számjegyet sajátos szimbó­lumokkal váltották fel. Ez a most megalkotott betűrendszer a „valódi afri­kai ábécé” elnevezést kap­ta. Közel sem olyan bonyo­lult, mint az arab betűkötés vagy a kínai hieroglifák rendszere. Betűit balról jobbra haladva vízszintes sorokba írják, csakúgy mint az európai nyelvek­nél. Az sem jelent tehát kü­lönösebb nehézséget, hogy az új ábécé használata rövi­desen elterjedjen a nyom­dákban, és hogy az írógépe­ket az új rendszer szerint átalakítsák. Az afrikai nyelvekben számos olyan — pattogó, fütyülő-sípoló, a belégzés­nél képzett — hang van, amelyet nem lehet latin be­tűkkel visszaadni. Ezért az ábécé létrehozásakor több olyan hagyományos jelet is felhasználtak, amelyeket különböző afrikai népek használtak és használnak. Sok afrikai, akinek megmu­tatták az új ábécét, gyorsan talált a betűk között a saját anyanyelvére hasonlító vo­násokat. A legtöbben közü­lük ezért lelkes támogatói­vá váltak az új írásnak. Egyetlen lényeges dolog­ban az afrikai ábécé azon­ban eltér a más népek által használt betűrendszerektől: bár számos tradicionális je­let tartalmaz, mégis csak nyelvészeti intézmények fa­lai között megszületett mes­terséges képződmény. Páncélos az erdőben A 17 tonnás, „Fuchs” („róka”) típusú páncélos mintha csak gyufásdobo­­zokat tört volna ripityára, úgy hatolt át a hesseni Schwalmstadt börtöné­nek kapuin, felvette a há­romszoros gyilkost, Lo­thar Luftot, megfordult és kirobogott a börtönud­varról — írta a Bild az utóbbi évek egyik leglát­ványosabb fogolyszökte­­téséről számolván be. Az 1,2 millió márka ér­tékű páncélost egy Mar­burg melletti laktanyából lopták el, s a Bundeswehr­­nek az egész fel sem tűnt, mindaddig, amíg a hírek­ből ki nem derült: egy er­dőben, nem messze az au­tópályától bekapcsolt mo­torral egy páncélos vesz­tegel. A gyilkos és segítő­társa, vagy társai ekkor már árkon-bokron túl vol­tak. A börtönudvaron ki­lenc fogoly, köztük a többszörös gyilkos, Luft éppen napi sétáját végez­te, amikor a „Fuchs” nagy robajjal betört az ud­varra. Az őrtoronyból mindent láttak, de, mint a bulvársajtóban a vasárna­pi esetről olvasható, az őrök nem mertek tűzharc­ba bocsátkozni, mivel a börtön lakott településen fekszik. Luft 1985-ben lőtte le feleségét, anyósát és Adeltraut nevű szerel­mét, állítólag „kilátásta­lan háromszögkapcsolat” miatt. A gyilkost 1986-ban sújtották élet­fogytig tartó büntetéssel. A rendőrség hétfőn nagy erőkkel folytatta a nyomozást. Feltételezhető, hogy a tolvaj és szabadító gya­korlott katonai sofőr volt, mivel, mint a Bundes­wehr egyik szóvivője megjegyezte, „normális tolvaj” nem tud ilyen jár­művet vezetni. A laboratóriummal fel­szerelt „Fuchs”-ot egyéb­ként annak megállapításá­ra használják, hogy egy terület radioaktív szeny­­nyezettségű-e. A páncé­los jó úton óránként 105 kilométeres sebességgel is képes robogni. Hruscsovtól Daliásig Rockopera Kennedy elnökről Uj hidak a Visztulán * Érvénytelen házasság Karolina hercegnő gyermekei A kemény zene rajongói­nak lelkes fogadtatásától kí­sérve John F. Kennedy el­nökről mutattak be a napok­ban rockoperát a németor­szági Münsterben. A „JFK” címmel színpadra vitt zene­mű egy nagy diszkóban csendült fel elsőként a nyil­vánosság előtt. Az angol nyelven elő­adott rockopera szövegét Tim Hawkins írta, zenéjét John Kelham szerezte. A „JFK” 35 képben mu­tatja be a meggyilkolt ame­rikai elnök életét és halálát. Az idealizálástól és egysze­rűsítésektől sem mentes al­kotás látványos formában jeleníti meg Kennedy pálya­futásának kiemelkedő ese­ményeit. Elhangzik a híres mondat is: „Ich bin ein Ber­liner” (Én berlini vagyok), amellyel nyugat-berlini láto­gatásakor, annak idején be­lopta magát a kettéosztott Németország polgárainak szívébe. A többi epizódban többek között feltűnik Ma­rilyn Monroe, akivel állító­lag viszonya volt, Nyikita Hruscsov szovjet kormány­fő és a kubai válság, Jackie, a becsvágyó feleség és a látványos választási hadjárat is. A végzetes me­rénylet zárja a zenés kép­sort. A Visztula két partján elte­rülő lengyel fővárosnak egyre több gondot okoz az átkelési lehetőségek szű­kössége. A helyzetet to­vább súlyosbítja, hogy még idén tavasszal le kell bontani a Syrena hidat. Ezt, a Varsó jelképévé vált kardos szirént ábrázo­ló szobor mellett álló, vagy ma már inkább düle­­dező hidat eredetileg csak néhány hónapos használat­ra tervezték. 1986-ban a legforgalmasabb belvárosi híd felújításának idejére emelte a hadsereg, s a hadi­­híd jócskán túlélte várható élettartamát. A műemlékvé­dők mégis tiltakoznak eltá­volítása ellen, azt állítva, hogy ez a (rendkívül csúf) építmény is része a lengyel kultúra történetének. En­nek ellenére nem valószí­nű, hogy meghagynák mű­emléknek az értékes helyet elfoglaló hidat. Valószínű­leg egy svéd—francia ve­gyes vállalat épít a helyére újat, előre gyártott elemek­ből. Jövőre kezdődik el a vá­ros déli részét összekötő Siekierki-híd építése. A ter­vek szerint ez lesz a fővá­ros első függőhídja, amely abban is első lesz, hogy csak hídpénz lefizetése el­lenében vehető majd igény­be. A Világbank 100 mil­lió dollárral segíti e terv megvalósítását. II. János Pál pápa egy feb­ruárban aláírt dekrétuma ér­telmében a katolikus egy­ház is törvényes utódoknak tekinti Karolina monacói hercegnő gyermekeit — kö­zölte a Vatikán. A gyermekek Karoliná­nak az 1990-ben vízi bal­eset következtében elhunyt, olasz Stefano Casiraghival kötött házasságából szár­maznak. A monacói herceg­nő még azelőtt lépett polgá­ri házasságra Casiraghival, hogy a Vatikán érvénytele­nítette frigyét a francia Phi­lippe Junot-\al. Az egyház sohasem ismerte el a válásu­kat, következésképpen azt a házasságot sem, amelyet Karolina 1983-ban Casira­ghival kötött. A most közzétett vatiká­ni nyilatkozat szerint a pápa február 23-án írta alá azt a hivatalosan leiratnak nevezett okmányt, amely­nek értelmében törvényes utódoknak tekinthetők a gyerekek. Mindazonáltal a leirat nem teszi érvényessé az 1983-ban kötött házasságot. Mivel Casiraghi nem élte meg, hogy vallási szertartás­sal is megpecsételjék a pol­­tári esküvőt, a házasság az egyház szemében továbbra is érvénytelen marad. SPORT Reklámozás magyar módra a többi pénzt — és ez a jó-Példátlan eset történt a múlt héten: a televízió jó­voltából ország-világ lát­hatta, hogy a Dreher sör­gyárral szponzori kapcso­latban álló, a cég nevét vi­selő Vasas-Dreher tizen­­négyszeres magyar bajnok női kézilabda csapata, úgy fogadta a Bajnokcsapatok Európa Kupájának első elődöntő mérkőzésén ellen­felét, a TS Walle Bremen együttesét, hogy a Fáy ut­cai küzdőtér szélét „körbe­­nyalták” az egyik legna­gyobb német sörgyártó rek­lámjai. A Vasas SC és a Dreher sörgyár közötti szerződés világosan kimondja (8. pont), hogy a szponzorálás időtartama alatt semmiféle más sörféleség reklámozá­sa nem lehetséges, magya­rul tilos! Ebből nyilvánva­ló, hogy szerződésszegés történt, amit népiesen úgy is fordíthanánk: az illetéke­sek „átugrották” az aka­dályt, s belépett a régi be­idegzés, a „majd csak meg­olódik valahogy a dolog” című nóta. A döbbenet ak­kor következett be, amikor a sörgyáriak vezérkara azonnali hatállyal vissza­­kozót fújt, kijelentvén: áp­rilis 3-tól egyetlen fillérrel sem támogatják az egyéb­ként eredményesen műkö­dő szakosztályt. Érdemes néhány sor ere­jéig elemezni: miként is fa­julhattak odáig a piros-kék klubnál a dolgok, hogy ek­kora baklövést kövessenek el? Hajdú Lajos, a szakosz­tály menedzsere az egyik, Pellek Zoltán szakosztály­­elnök a másik aláírója a Dreherrel kötött szerződés­nek. A szóbeszéd szerint Hajdú állapodott meg a né­met reklámügynökséggel, amelynek emberei azután annak rendje, s módja sze­rint el is helyezték táblái­kat. Szerződést az „ügylet­ről” kedd estig senki sem látott, mellesleg a Citadel­la Night Club tulajdonosa, a korábbi élvonalbeli lab­darúgó kapus, Hajdú Lajos — aki 1991. tavaszán a tel­jes szétesés állapotában ka­rolta fel a legeredménye­sebb magyar női kézilabda csapatot, s érdemei a túl­éléstől, az 1992-ben meg­nyert bajnokságon át, nap­jainkig elévülhetetlenek — németül nem is beszél. Ilyesmi mással is előfor­dul, erre az esetre vannak a tolmácsok. Hajdú vi­szont — mivel az eset óta elérhetetlen — feltehetően német tudás és tolmács nél­kül kötötte meg az öngyil­kos akcióval egyenlő szer­ződést, amelynek követ­kezményei ma még belát­­hatatlanok. Beszéltem Meszéna Mik­lóssal, a Vasas SC elnöké­vel, aki nem látja tragikus­nak a helyzetet. Az anya­egyesület, a Vasas biztosít­ja a működési feltételeket, val nagyobb hányad — maga a szakosztály terem­ti elő. Meszéna szerint az éves költségvetés, a mint­egy 20 millió forint döntő hányadát eddig is Hajdú Lajos biztosította, most az általa elkövetett hiba kö­vetkeztében keletkező 3-3,5 milliós hiányt: (a klubelnök szerint ennyit adott a sörgyár az 1992/93-as idényben) a to­vábbiakban Hajdúnak kell megpróbálnia fedezni. Egészen más hangot ütött meg Pellek Zoltán, a szakosztály elnöke, a má­sik aláíró. Pellek hajtotta fel egy évvel ezelőtt a Dre­­her-kapcsolatot, amely ed­dig valóban a Meszéna ál­tal említett összeget hozta a konyhára, de az előkészí­tés végső stádiumában volt az új megállapodás, amelyet április közepén kí­vántak aláírni, nyilvános­ságra hozni, s már tízmil­lió forint feletti összegről szólt volna. Pellek a szak­osztály jövőjét immár dön­tően befolyásoló összeg ki­esésénél is többre tartja azt az emberi-erkölcsi vesz­teséget, ami a klubot a kő­bányai kapcsolat elszaka­dásával érte. Elmondása szerint ugyanis a sörgyári vezetőkkel olyan ritka ki­vételesen jó volt az emberi hangvétel, az együttműkö­dési szándék, ami hosszú­távra a hazai átlagot mesz­­sze meghaladó erkölcsi tar­tást biztosított volna az egyébként valóban nemzet­közi szintű szakosztály­nak. Pellek Zoltán — egyébként éppen e sorok írója tolmácskodott azügy­­ben — egy órával a meccs kezdete előtt mindent meg­próbált a „visszacsinálás" érdekében, de csak azt si­került megakadályoznia, hogy a német megbízottak a még az eredetileg kifüg­gesztett Dreher-reklámot ne rángassák le a helyéről. A kieső pénz ki tudja, milyen nehézségeket okoz majd Angyalföldön? Arról nem is szólva, hogy vasár­nap Brémában visszavágó lesz, ahol mindössze egy gól a magyar bajnok elő­nye (14-13). Bármi is törté­nik azonban, a legnagyobb veszteség a magyar spor­tot érte. Azt a minőségi sportot, amely egyébként sem dúskál a tehetős támo­gatókban, akik közül nyil­ván többeket legalábbis megingat a mostani eset, ami nem zárja ki azt, hogy holnapután mással ne is fordulhasson elő hasonló orvtámadás. Olyan vétó, ami eleve megkérdőjelezi a sport szponzorálását, a tisztességes együttműkö­dést. Amire pedig nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is olyannyi­ra nagy szükség lenne. Jocha Károly

Next

/
Thumbnails
Contents