Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-08 / 82. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 8.. CSÜTÖRTÖK S Hajóstoppal Uj-Guineába a Óriásbogarakra vadásztak Az AFESZ-ek összefogtak Túl kell éljék a rájuk mért „csapásokat” yir Egy ezredév sem volt elég, hogy ki- M3|it hunyjon a magyarból a kalandozások szelleme. Ennek köszönhetően látja el második esztendeje munkával a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárát néhány gödöllői egyetemista. Ary Benedek. Balázs Bulcsú és Mátay László Délkelet- Ázsiát szemelte ki úticélnak, mondván, arra találják a földkerekség legősibb vegetációját. Első expedíciójukon végigcsavarogták a Maláj-félszigetet, Szumátra és Jáva vadregényes tájait. Rovarokat gyűjtöttek, de mérgeskígyók is a „horgukra akadtak”. Mint később kiderült, ez a tevékenység nem éppen veszélytelen: ők az állatokra, azok pedig rájuk vadásztak. Mohó természetbúvár kíváncsiságuk tavaly visszahajtotta őket abba az óriási — nem a Dunántúllal, hanem Európával összemérhető — szigetvilágba. Csatlakozott hozzájuk Szőnyi István operatőr és Nedeczky Péter hallgatótársuk. — A második expedíció célja Nyugat-Uj-Guinea volt. Itt csak néhány magyar járt még előttetek. Itt landoltatok a repülőgéppel?— kérdeztem Ary Benedeket. Új-Guineára érkeztünk — Egy „kicsit” távolabb, Bangkokban, ahol éppen állt a bál. A thai királynő 60. születésnapi zsúrjába csöppentünk bele. Néhány nap elteltével Szingapúr felé vettük utunkat, de először kiraktak bennünket a buszból, majd a város küszöbén a vámosok lekapcsoltak minket, mert nem hitték el, hogy a 45 centis bozótvágó késemet az új-guineai áthatolhatatlan őserdők leküzdésére hoztam, és nem a városállam lakosainak lekaszabolása céljából. Batam szigetén léptünk ismét Indonézia földjére, ahonnan buszokon lógva, roncs halászbárkák lestoppolásával, majdnem úszva jutottunk Tanjung Pinangba, ahol már hajót remélhettünk Nyugat-Új-Guineába, amit arrafelé Irian Jaya néven ismernek. — A természetet kutattátok, de ehhez nyilvánvalóan az ott élő emberek segít„Hotel" a dzsungelben sége is kellett. Hogyan tudtatok boldogulni? — Sorongba érkezve kellemes meglepetésként ért a holland misszió meghívása. Terepjárójukon sok ismeretlen területre eljutottunk. A rovarok gyűjtését éjszakára programoztuk. Egy buddhista kolostort szemeltünk ki, melyet éjjel-nappal hatalmas fáklyák világítottak körbe. A fényártól megbabonázva rengeteg óriásbogár, lepke vette arrafelé útját. — A fehér embert — már csak azért is, mert ritkán találkoznak velük — tisztelik a pápuák — vette át a szót Balázs Bulcsú. — Ám az ő szavukra sem lehe(Az expedíció archívumából) tett mindig adni. Egy éjszakai vadászat során sikerült kígyót is fognunk. Szakszerűen leszorítottuk a fejét villás ággal, miközben egy arra járó pápuától megkérdeztük, mérges-e. A válasza természetesen nem volt, de amint lazítottunk a szorításon, hátrább ugrott az illető. — Kalandjaink egymást érték — folytatta Ary Benedek. — Amikor a Csendesóceánban óriás tengeri csillagokat gyűjtöttünk, rémülten figyeltünk fel arra, hogy Mátay László versenyt úszik egy cápával. A környező dzsungelek is sok érdekességet tartogattak. Találtunk egy illegális krokodilfarmot. A szerencsétlen bordás krokodilokat elevenen nyúzzák meg, és nem nagyon zavarja tartóikat, hogy védett, vörös könyves állatok.’ Titokban, fegyveres őrök ellenére, azért sikerült néhány felvételt készíteni az etetésről. Egy második világháborús japán hadihajó roncsainak felfedezése közben egy lélekvesztővel elsülylyedt az operatőrünk, és a tengeri sünök jól összeszúrkálták. Mátay László a gépházba merült le egy csodaszép porcelánkagylóért, amikor halálos érintésű tűzhal „ugrasztottá meg”. Én a volt árboc tetején tanulmányoztam egy érdekes trópusi darázsfészket. Sajnos a darazsak ugyanezt tették velem" — Melyek a gyűjtemény legbecsesebb darabjai? — kérdeztem Balázs Bulcsút. — Rengeteg rovart — talán új fajokat is — sikerült begyűjtenünk. Fogtunk szendereket, poloskákat, cincéreket, a legértékesebbek talán az óriásbogarak voltak. Ezek a cserebogarak családjába tartoznak, méretük sokszor meghaladja a 12-15 centit. Jellemző rájuk az ivari dimorfizmus. A hímeket hatalmas „szarvak” vértezik fel, ma sem tudjuk, mire valók ezek, de valószínűleg a nőstényekért folytatott harc kellékei. A kifejlett állatok fák kifolyó nedvével, vagy semmivel sem táplálkoznak. Ha egy ilyen rovart kézbe veszünk, akkor az énekeskabócához hasonló hangot ad ki magából, de persze korántsem olyan erőset. — Hogyan tovább? — Mielőtt újra elindulunk Irian Jaya belső hegyvidékeihez, május 21-—30. között kiállítást rendezünk a gödöllői művelődési központban második expedíciónk — melyet a Hungexpo, a MÜSZI, az Osterlising, az MHB RT., a BB gödöllői fiókja, a Minit Kft., Gödöllő önkormányzata, a Fuji és a GATE támogatott — gyűjteményéből, diáiból, dokumentumaiból. Szeretnénk bemutatni hatórás videóanyagunkat is. A nyáron szeretnénk megörökíteni az ősi kultúrákat, a több évezredes törzsi hagyományokat. Az említett vidékre egy misszionárius hívott meg. Rajta kívül fehér ember nem járt még arrafelé. Szeretnénk meghódítani a Puncak Jaya 5030 méter magas csúcsát is, ahová magyar talp még nem jutott el. B. G. A Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ közelmúltban megtartott közgyűlésén hangzott el, hogy a szövetkezet teljesítette a tavalyi terveit. Sárik Jánosné elnökkel az idei elképzelésekről és esélyekről beszélgettünk. — Bár visszafogott optimizmussal, de bizakodva gondolnak a jövőjükre. Mire alapozzák ezt? — Nem titkolom, mindig rosszul esik, ha a működési területünkön megnyílik egy új üzlet, s azt ránk mért „halálos csapásként” emlegetik egyesek. Ez nem lehet az. Igaz, hogy a hajdanihoz képest visszaesett az áruforgalmazás. De ezt egy stabil, komoly — háromszázmillió forintot meghaladó — vagyonnal bíró szervezet túl kell hogy élje.-—Az, hogy a vásárlók többsége szerényebb pénztárcájú, s itt-ott felbukkan egy-egy új kereskedelmi egység, miféle stratégiára sarkallta önöket az idei tervek készítésekor? — Már a múlt évben elkezdődött az a szervezés — régen meg kellett volna tenni —, hogy az ÁFÉSZ-ek összefogtak, így valósulhatott meg, hogy Abonyban, Albertirsán, Cegléden olyan diszkont üzleteink működnek, amelyekben közvetlenül — a többi szövetkezettel együtt — beszerzett árukat kínálunk olcsóbban a fogyasztóknak. Ezek a kereskedelmi egységek egyre népszerűbbek. — Több vállalkozásba is beléptek. — Befektetési célkitűzéseink szerint minden nélkülözhető pénzt arra kell fordítani, hogy a közvetlen beszerzést segítsük, s ennek megteremtsük a technikai feltételeit. Ugyancsak a kiemeltnek tekintett élelmiszerkereskedelmet szolgáljuk ki egy-két kisebb — előállító — beruházással. — Milyen lesz az árpolitikájuk? —-Elcsépelt a kifejezés: szolid. Azzal, hogy négy megye ÁFÉSZ-ei együtt vásárolunk árukat, kedvezményhez jutunk. Aminek egy részéről — az árainkban — lemondunk a fogyasztók javára. Ugyanakkor talán az sem lényegtelen, hogy tagjainknak az idén az alapbefektetésük — részjegyük — után tíz, míg a nevesített vagyonért egy százalék osztalékot kívánunk fizetni. — A korábbiakban nem küszködtek likviditási gondokkal. Komoly erőfeszítések szükségeltetnek ahhoz, hogy továbbra se kelljen idegeskedniük? — Akkor sem volt fizetési nehézségünk, amikor jelentős hitelt vettünk igénybe. Sikerült a sokat emlegetett pénzgazdálkodást olyan mederbe terelni, hogy nem külső anyagi forrás, de bankhitel nélkül dolgozhatunk. Tevékenységünket segíti a célrészjegy-állomány is. — Az előző években mindig volt egy-egy új beruházásuk. Úgy látszik, hogy ebben az esztendőben csak felújítások és karbantartások lesznek. Ennek pénzügyi vagy egyéb okai vannak? — Azt nem teljesen mondhatjuk, hogy nincs új beruházás. Hiszen csatlakozunk minden közműépítéshez. A tulajdonunkba került üzleteket felújítjuk, bővítjük. Főleg azokat, amelyek kulcsszerepet játszó helyen találhatók. Abonyban, Jászkarajenőn, Törteién akad erre példa. Cegléden a Páva utcai raktár — amelyben a diszkontárusítást végzik — feltétlenül megújulásra vár. — Létszám...? — Részben a mi döntésünk, de többnyire külső okok miatt váltunk meg néhány üzlettől — magántulajdonostól béreltük —, amelyért nem is kár. Most már a saját tulajdonú ingatlanokban kívánunk tevékenykedni. Nemigen akarunk eladni létesítményt — főleg nem az élelmiszerszakmában. Végül is a kereskedelmi hálózatunkban és az igazgatásban tevékenykedő munkatársak létszámát immár stabilnak tekintjük. — Mindig magasabbra tették a képzeletbeli lécet, így lesz ez ebben az évben is? — A korábbi évek számadatai messze nem jelentenek összehasonlítási alapot. Az új számviteli törvény egy másfajta mérce a jövedelmezőség méréséhez. Azt szokták mondani, hogy a nyereséget nem szabad fetisizálni. Adjuk meg, ami az államnak jár és közben „éljünk jól”. Következésképp legyen elfogadható bérük a dolgozóknak, esetleg egyéb juttatást is kapjanak. Mi ezt fontosnak érezzük. Ám egy-egy felújítás, eszközvásárlás vagy a fizetőképesség megtartása legalább ennyire lényeges. Ezek rovására nem lehet erőn felüli nyereségre törekedni. Utóbbit a tavalyinál többre terveztük, hogy tagjainknak minél nagyobb osztalékot adhassunk majd. Igaz, hogy ők év közben egy-egy akció szervezésekor többszöröséhez jutnak annak az öszszegnek, mint amit befizettek. F. F. Pest megye egyik legnagyobb ÁFÉSZ-áruháza az érdi Ritmus Hancsovszki János felvétele