Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS II.. CSÜTÖRTÖK Nagykőrösi levéltár Pest megyei dokumentumok ’56-ról Dr. Böó'r László, a nagykőrösi levéltár igazgatója, napi feladatai mellett évek óta célirányosan kutatja az 1956-os forradalom és szabadságharc Pest megyei vonatkozású eseményeinek dokumentumait. Munkájának voltaképpen még csak az elején tart, hiszen egyes érdemi források, irattárak, zárolt dokumentumgyűjtemények jószerével csak mostanában nyíltak meg a tudományos műhelyek kutatói előtt. Ám csupán a címszavakból, kivonatos feljegyzésekből, már így is jókora anyagmennyiség gyűlt össze, amely már alkalmas a kutatás további eredményeinek szisztematikus rendszerezésére, bővítésére és majd végsősoron '56 eseményeinek objektív, tudományos értékelésére. — Az eddigi eredményeket talán úgy lehetne jellemezni — mondja —, hogy a további munka során már nem érhet különösebb meglepetés a konkrét Pest megyei településeken 1956-ban, és az azt követő időszakban történtekkel kapcsolatban. Tehát az alapvetően fontos dolgok előttem tisztázottak, a későbbiekben következik a feladat, hogy ahol szükséges, egyéb dokumentumok segítségével, visz- szaemlékezések által bizonyítsuk azokat. Úgy tudnám érzékeltetni az anyag használhatóságát, hogy például szinte teljes egészében konkretizálható azoknak a személye, akik egyes településeken tevőlegesen részt vettek a forradalmi eseményekben. Tehát, ha valaki mondjuk itt vagy ott forradalmárnak tüntetné fel magát anélkül, hogy valóban az lett volna, rövid úton meg lehetne cáfolni állítását. — Az elmondottakból úgy tűnhet. mintha 1956-ról bőséges forrásanyag állna a kutatók rendelkezésére. Holott, ha jól tudom, ez koránt sincs így. — Nos, 1956 dokumentumaival kapcsolatban a legnagyobb probléma az, hogy roppant egyoldalúak. Tudniillik. elsősorban a későbbi pártiratokra, illetve a bírósági dokumentumokra vagyok én is utalva, s kevés olyan — legalábbis eddig kevés — iratra bukkantunk, amelyek a másik oldalon állók tevékenységéről adnának saját kézből való információkat. Döbbenetes például, hogy szinte minden bírósági eljárás anyagából az olvasható, hogy minden tüntető részeg volt. Nem tudni, egyfajta mentségként hazudtolták-e meg azokat az embereket, Herceghalom rövid történelmi múltjában nem lelhető fel olyan dokumentum, melyet az ezerkétszáz fős Pest megyei község kiindulási alapnak választhatott volna testvérközségi kapcsolat megalapozására. A település önkormányzata mégis úgy döntött, hogy szükség van olyan kül- országbeli ismeretségre, mely mindkét fél számára előnyös. Schnaider László polgármestertől érdeklődtünk arról: jélenleg hol tartanak az előkészítő munkában? — Természetesen olyan községet kerestünk, mely nagyságában, lélekszámában hasonló Herceghalomhoz. Választásunk a németországi Mchrstettenre esett, mely Baden-Würtfenbergtől negyven vagy az eseményeket akarták bagatellizálni. Egészen különös az is, hogy még 1957-ben is volt csendőr foglalkozású ember Magyarországon. Legalábbis az eljárások során hivatalosan így tüntették fel azokat, akik annak idején tagjai voltak a testületnek. Mondanom sem kell, hogy rájuk szinte minden esetben kemény ítéleteket róttak. Ez a tény is arra utal, hogy a Kádár-rendszer, a Horthy-korszak pártolóinak mesterkedéseként igyekezett feltüntetni az '56-os eseményeket. Tagadva ezzel a valóságot, a nép gyűlöletét a sztálinista rendszerrel, az idegen hatalom jelenlétével szemben. — A féloldalas történelmi információkból hogyan lehetséges objektív, tényszerű megállapításokat levonni? — Sehogyan sem lehet, hiszen még két bírósági tárgyalás adatai sem mindig fedik egymást ugyanarról az eseményről. Az egyik irat ötven embert említ valamely tüntetésen, a másik kétszázat. Ezért szükséges minél több visszaemlékezést is rögzíteni a szemtanúktól. Sajnos, azt tapasztalom, hogy közel négy évvel a rendszerváltás után is nehezen nyílnak meg az emberek, az elmúlt majdnem ötven év félelme még mindig benne ül a lelkekben. De azért nem reménytelen az ügy, úgy tudom, az '56-osok szövetségének Pest megyei szervezete is foglalkozik a visszaemlékezések gyűjtésével, szándékozom felvenni velük is a kapcsolatot. Néhány hete kaptam az értesítést, miszerint a belügyminisztérium eddig zárolt iratai is hozzáférhetők. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert vélhetően rengeteg értékes dokumentum fellelhető ott, ami a Pest megyei történeti kutatást segíti majd. Természetesen ezenkívül a Pest megyei és az Országos Levéltár is jelentős információforrás számomra. — Az adatok gyűjtése, értékelése során tál üt-e olyan dokumentumokat. amelyek egy adott településre vonatkozóan esetleg az események átértékelésére késztetik a kutatót?-—Ami alapvetően megváltoztatná az eddigi ismereteinket — és itt elsősorban a forradalom intézményeire, és intézkedésekre gondolok —, nincs. A kutató kezében van egyszer egy írásos forrás a Kádár-korszak korabeli intézményeitől, amelyek torzak és félrevezetők. Másfelől ott a közvélemény, amely jottányit sem változtatott azóta felfogásán. Érdekes például, hogy 1957 februárjában még a tanácsülések jelentései is forradalomként emlegetik a történteket, míg a májusiak már ellenforradalomként. Az utóbbi iratok nyilvánosak voltak, az előbbieket zárolta a hatalom. Az ilyesféle ellentmondások viszont nem zava- róak, egyértelműen a rendszer torzításait igazolják. Még a dokumentumok hiánya is. Nagyon sokat emlegették például a nemzeti bizottságok halállistáit. Valóságos mítosz kerekedett körülöttük. Egyetlen bírósági iratanyag között sem találtunk ilyen listát, pedig ha lettek volna, aligha mellőzik azokat mint súlyos bizonyítékokat. A bírósági eljárások a hatalom erejét is igyekeztek prezentálni. Ezzel magyarázható például, hogy első fokon, vagyis a látványosabb szakaszban az esetek többségében súlyosabbak voltak az ítéletek, míg másodfokon rendszerint enyhítettek a bírák. Gyakran még arra is volt gondjuk, hogy eltávolítsák azokat a polgárokat a településről, akiknek személye, úgymond, hatással bírt volna a lakosság hangulatára. Ez történt egy pomázi pedagógussal, kinek fiát kivégezték. Eltávolításával '56 emlékét akarták kiűzni a faluból. — A jövő történelemtanárainak lesz a dolga az is. hogy megmagyarázzák a nemzeti bizottságok szerepét. Az ön kutatásai mennyiben segítették eddig a róluk alkotott valóságos kép megismerését? — Mint említettem, a BM iratanyagától várok sokat. Ugyanis Szentendre és még néhány környező község kivételével a nemzeti bizottságokkal kapcsolatos dokumentumokat „elsüllyesztették”. Valószínűleg azért, mert ahogy a már fellelt iratokból is egyértelműen kiderült, a bizottságoknak nagyon pozitív szerepük volt: az ellátást szervezték, óvták a közrendet. Abonyban például a vasúti szállítások megbénulása miatt veszteglő megrakott vagonok őrzésére szervezték a nemzetőrséget, de ilyen prózai dolgokat műveltek másutt is. A bizottságok célja az volt, hogy mihamarabb normális kerékvágásba lendüljön az élet. Nem igaz tehát a felforgatásról, káoszteremtésről hangoztatott propaganda, mint ahogy az sem, hogy a tanácsházak ostromakor csak a pusztítani vágyás munkált volna a felkelőkben. Arról is vannak meggyőző bizonyítékok, hogy az esetek 95 százalékában csak az adópapírokat meg a beszolgáltatás okmányait égették el, természetesnek mondható indulattal a sanyargató rendszerrel szemben. — Kutatásainak eredményeivel mikor találkozhat az olvasóközönség? — Arra egy kicsit még várni kell, hiszen ahogy mondtam, az anyag zöme még nyers, a részletekben sok a bizonytalanság. amiket pontosítani szükséges. Ezért nagyon szívesen fogadnám intézmények, magánszemélyek segítségét, akik dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel lendítenének a munkámon. Mindenekelőtt egy adatokat összefoglaló kiadványt szeretnék szerkeszteni, amelyhez lényegében már rendelkezésre áll a nyersanyag. Remélem. nem sok idő múlva elkészülhet és hozzájárul majd 1956 Pest megyei vonatkozásainak mind pontosabb megismeréséhez. M. J. Kapcsolat a kölcsönösség jegyében Herceghalom testvérre talált tapasztalatok átadása, az iskilométerre fekszik. Tavaly októberben felvettük az ön- kormányzati szintű kapcsolatot, melynek eredményeképpen az idén nyárod megkezdődik a két község gyermekeinek csereüdültetése. — A gyakorlatban milyen lehetőségeket rejt magában ez a kapcsolatfelvétel? — Korántsem anyagi megfontolások vezérelnek bennünket. Nem kívánjuk követni azt a mostanában divattá vált gyakorlatot, hogy a község legalább egy modern tűzoltóautót kapjon a gazdag testvértől. Sokkal lényegesebb a kulturális és oktatási meretek cseréje.-— Hogyan valósul ez meg a közeljövőben? — Júniusban községünkből tizenkét gyermek utazik német családokhoz vendégségbe. A dolognak az az aktualitása, hogy nálunk három éve kezdődött el a német nyelv oktatása az általános iskolában. Most közülük nyolc nebuló kapja meg a lehetőséget, hogy kinn gyarapítsa tudását. Négy gimnazistánk is utazhat, aki a középiskolában ezt a nyelvet választotta. Any- nyii még feltétlenül el kell mondani: Herceghalomnak jelenleg semmilyen kultúrcso- portja nincs, testvérközségünkben ellenben olyan élet van e tekintetben, amitől leesett az állunk. Van tehát mit tanulnunk tőlük. — Mint említette, az üdültetés. látogatás nem csak egyoldalú lesz... — Természetesen mi is házigazdák leszünk. A német gyerekeket augusztusban látjuk -vendégül családias légkörben. hogy ők is ismerjék meg szokásainkat, életünket. Egyébként érdekes dolog — milyen a véletlen — Mehrs- tetten polgármestere Pécsről kitelepített szülők gyermeke. Édesanyjával volt alkalmam hosszasan beszélgetni — természetesen magyarul... Tóth Sándor Menekülttábor Dunavarsányban Segítség a rászorulóknak Hamarosan újabb menekült- tábor nyílik hazánkban, a volt Jugoszlávia területén dúló harcok elől nálunk segítséget keresők részére. A tábor színhelye Dunavar- sány, pontosabban a Kertészeti Egyetem Tangazdasága erőspusztai munkásszállója lesz, amit az intézmény a privatizáció keretén belül adott el a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak. A két esztendeje alakult Szeretetszolgálat, mivel tevékenységei között a menekültügy is szerepel, Baranya megyében, Nagyhar- sányban menekültközpontot, Szigetváron elosztóközpontot hozott létre. Átmeneti szállást biztosított a volt Jugoszláviából érkező menekülteknek, élelmiszer- és ruhasegélyeket osztott szét a rászorulóknak. Családokhoz is elhelyezett néhány menekültet. Az eddigi szálláshely viszont szűknek bizonyult. Ezért keresett a Szeretetszolgálat más megoldást e gondok enyhítésére. Mert a Szeretetszolgálat célja a háborús környezetből Magyarországra átkerültek felkarolása, ellátása, és ha végre béke lenne a most harcok szaggatta országokban, úgy a hazatelepülésüket is segíteni kívánják. A Szeretetszolgálat és Dunavarsány önkormányzatának kapcsolata már régebbi keletű. A községben idősek és rászorulók részére kedvezményes ruhavásárt rendezett a Szeretetszolgálat, így jött létre az az ötlet, hogy itt kapjanak szállást a menekültek. Az elképzelések szerint a tábor önellátó lesz, bizonyos munkákat maguk a lakók végeznek majd el. Folyamatosan töltenék fel menekültekkel az épületet, ugyanilyen ütemben kerülne sor a szükséges felújítási munkálatokra. Sokan, amikor azt hallják, menekülttábor, valami kellemetlen eseményekkel társítják. Rendőrségi ügyek merülnek fel az emlékekben, szökési kísérletek, viták a helybéliek, a hatóság és a menekültek között. Dunavarsányban ilyesmitől nem kell tartania a lakosságnak, hiszen a Szeretetszolgálat által működtetett nagyharsányi táborban sem voltak problémák. Itt a kegyetlen harcok elől menekülők kapnak átmeneti otthont, ahol kivárhatják azt. amíg hazatérhetnek. Valamennyien hiteles okmányokkal rendelkeznek, olyan emberek, akiknek szükségük van a segítségre. Saját vagy gyermekeik életét féltve jöttek át hozzánk, mert nem akartak áldozatok lenni egy olyan háborúban, ami nem vezet sehová. Eddig is csak romba dőlt házak, éhező emberek, szenvedés, halottak kísérték a harcokat. Aminek ki tudja, mikor lesz vége, hiszen az eddigi tárgyalások sem hoztak megegyezést. Az elképzelések szerint a Szeretetszolgálat, ha már nem lenne szükség a menekülttáborra, idősek otthonává alakítaná át a volt munkásszálló épületét. De hát ez még a távolabbi jövőben valósulhat majd meg. Egyelőre a legszükségesebb lépés a menekültek elhelyezése, amire hamarosan sor kerül.-jiszMárciusi zimankó ssgsSf Noha a meteorológiai tavasz elvileg több mint egy hete beköszöntött, az. égiek másképpen vélekednek. Különösen jellemző' ez megyénk dombos-hegyes tájaira, ahol még mindig hólepel borítja a vidéket. Mindennek bizonyítéka Herceghalmon készült felvételünk. tó-dor
