Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-06 / 55. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 6., SZOMBAT 13 Kizöldelt az Életfa Nem mindennapos tudósításra lettem figyelmes február elején a Pest Megyei Hírlap egyik számát olvasva: Szervá- tiusz Tibor kiváló szobrászművész nem volt hajlandó átvenni a magas kitüntetését — a Magyar Köztársaság Közép- keresztjét — a köztársasági elnöktől. Sokat töprengtem a megnyerő tekintetű művész elhatározásán, és lélekben szerettem volna megszorítani a kezét, azért, amiért gerincesen kiállt a meggyőződése mellett. Egy másfél évvel ezelőtti történet jutott az eszembe. István király napján ekkor elsőként vehettem át a több évtizedes hagyományápoló tevékenységemért a művész által alkotott Életfát. Azóta több néprajzos megkapta ezt a kitüntetést, ami így kivirágozhatott a nép lelkes megszállott tanítóiban. Nagyon sok hazánkfiában rendült meg a bizalom a köz- társasági elnök úr tevékenysége miatt. Sajnos, megválasztása után, nem tudta semlegesíteni hivatali méltóságát: egyes pártok kihasználják a paktumot. Lásd a média ügy több hónapos elhúzódását. Ezért tudom üdvözölni Szervátiusz Tibor magatartását, aki töretlen hittel áll a művészet magaslatán. Ofella Sándor Tápiószecső Már elosztották a földet? A földkiosztó bizottságokról írtak a február 17-i számukban. Ebben a cikkben olvastam, hogy szövetkezeti tisztségviselő nem lehet jelölő bizottsági tag. Nálunk, Bernece- barátiban viszont már előre kijelölték a tizenhét tagot. Mint a múltban. Azt szerették volna, ha a részarány-tulajdonosok jóváhagyják a jelölést. Többen felszólaltunk, s kérdeztük, miért nem lehet többes jelölés. Ezt jóváhagyták, de még így is maradt három személy, aki a szövetkezet igazgatóságának a tagja. Sőt még az elnök is, a földkijelölő bizottság igazgatósági tagja lett. A tizenhét tag fele a régi termelőszövetkezet vezetőségi tagja volt. Ezek szerint nem ismerik a törvényt? Vagy éppen azért csinálják, mert már elosztották a földet? Az embereket úgy vezetik az orruknál fogva, ahogy akarják! B. I. Bernecebaráti (a teljes név és cím a szerkesztőségben) Vasúti megállót Kisvácnak Örömmel olvastam a Pest Megyei Hírlapban, hogy a váci volt tüzér laktanyában középiskolát létesítenek. A terv megvalósítása által remélhető lesz, hogy a diákok révén fellendül az egy kissé mellőzött „Kis- vác”. Ezért javaslom az illetékeseknek, hogy a régen tervezett, ám soha meg nem valósított terv — Kisvác is kapjon vasúti megállót — aktuálissá váljon. Ez a gondolat valamikor úgy ötlött fel, hogy az alsóvárosi megállóval egyidőben a felsővárosban is legyen. Ez utóbbi azonban, sajnos, elmaradt. Az iskola létrehozásával viszont valóra válhatna a terv. Rengeteg tanuló jár ugyanis Vácra a városunktól északra fekvő helységekből. A kettes út túlzsúfoltsága és nem utolsó sorban a környezetvédelem szempontjából helyes volna, ha tanulóink nem az autóbuszjáratokat vehetnék csak igénybe, hanem a vonatot is. A vasúti megállót — ahogy az eredeti elgondolásban is volt — a Híradó úti vízmű vasút melletti területen képzelem el. Mészáros Károlvné * Vác * Olvasónk javaslatával kapcsolatban Vác polgármestere, Bartos Ferenc elmondta, hogy a képviselő- testület elvben már elhatározta: amennyiben előteremtődik a szükséges anyagi fedezet, akkor lesz vasúti megálló az említett helyen. Egyébként hamarosan elkészül a város új rendezési terve, amelyben szerepel ez az elképzelés. Ez ügyben a MÁV képviselőivel már fölvették a kapcsolatot. Gyenes István, a MÁV Budapesti Üzletigazgatósága titkárságának vezetője szerint nincs akadálya a vasúti megálló létesítésének — ha az önkormányzat előteremti rá az anyagi fedezetet. A kivitelezés technikailag nem okoz gondot, de a MÁV szegény, mint a templom egere — szögezte le Gyenes István. A Szerkesztő Ez nem mese Bár kissé aggódom amiatt, hogy a mai fiatalok (amelyet kellőképpen kiábrándítottak a latinos műveltségből), nem túl sokat mondanának az ae- sopusi mesék tanulságai, mégis kénytelen vagyok párhuzamot vonni eme fabulák és Gyenes J. András sportújságíró február 23-án a Képes Nemzeti Sportban megjelent glosszája között. A szilárd római jellem legújabbkori bajnoka erkölcsi dörgedelmet ereszt meg — ha nem is az Olympos-ról — kifényesedett szellemiségének magaslatáról. „Sumákolás” címmel. Komoran összeráncolja hát a szemöldökét, és szép, hangulatos, képi felvezetés után, összeszid egy jellemgyenge sportembert, aki nem képes az őszinte „beismerő vallomásra” sem. Ezek után szerénységemnek igencsak óvatosnak kell lennie, hogy finoman, szőrmentén úgy kutakodjam szerkesztő urunk csillagösvényes múltjában, hogy ne szakítsam a nyakamba Karsai főkurátor uram haragját, s ne kerítsen be Kirekesztők című munkájába, ugyanakkor megvilágíthassam az épületes glossza és a Bagoly meg a veréb története közötti párhuzamot... Gy. J. A. úr, a derék, váte- szi erejű főtollnok egy ismert pártállami dinasztia gyermeke, édesapja az MSZMP „alapító atyáinak” egyike. Ezekben a körökben pedig — mint tudjuk — hazulról hozott talentum volt a szilárd szocialista erkölcs! Ez a hatalmi elit soha nem sumákolt, és mindenkor — még a legutóbbi években is! — az „őszinte, töretlen, beismerő vallomások” gyakorlatát követte... Szerkesztő urunkrtak tehát igenis van erkölcsi alapja megfellebbezhetetlen kioktatásra, hiszen gyermekkorától kezdve erre nevelték, s az ilyen nevelést, bizony, nehéz elfelejteni. Ezért azután méltánytalan fenti okfejtésem is, hiszen aki nagyfejűnek született, az joggal tetszeleghet a bölcs bagoly szerepében. Mi, verebek, pedig, csak ugráljunk tovább a lovak nyomában?! Brezovich Károly Vác Nyugdíjasklub Nagykátán A Pest Megyei Hírlap többször adott hírt nyugdíjas klubokról. Ezért arra a gondolatra jutottam, hogy a mi klubunkról is írunk néhány sort. Olyan mozgalmas a klubéletünk, hogy szinte lehetetlen: ne tudják meg mások is. Alig múlt el az évzáró ünnepségünk, készültünk a nagyon jól sikerült pótszilveszterre, amelyet január 25-én tartottunk meg. Utána nagyszabású farsangi bált rendeztünk. Harminchárom jelmezünk volt. Több mint százötven tagunk van. Szeretném, ha Pest megyében megtudnák, hogy kisnyugdíjasként, összetartva, szeretetben is lehet boldog alkonya az embereknek. Nagy Menyhértné nyugdíjas klubvezető Nagykáta HISTÓRIA Tardy Lajos Dunántúli útonállók aratása az 1430-as években A Régi feljegyzések Magyarországról című könyvből A bázeli zsinat igen közelről érdekelte Bizáncot, és a gazdagon felszerelt, ajándékokkal dúsan megrakott görög küldöttség hazánk területén keresztül igyekezett a kongresszusnak otthont adó svájci városba. Bármily nagy létszámú volt is a konstantinápolyi császár küldöttsége, bármekkora lehetett is a hivatalos magyar kíséret, annyi bizonyos, hogy a rablólovagok — mert hiszen itt holmi országúti betyárok vajmi kevésre jutottak volna! — csapata még erősebb volt. És ezzel át is adhatjuk a szót Zsigmond király írásának, mellyel az ügy végére pontot tesz. A bűncselekmény elkövetésének részleteiről ugyan sajnos nem értesülhetünk ebből, de annál többet tudunk meg arról, hogy mi mindent rejtett magában e kor utazó követeinek szép számú bőrzsákja. „A minap elküldtük derék hívünket, Szécsi Tamás udvari vitézünket, innen Ulmból, császári városunkból a mi Magyarországunkra, közelebbről Zala vármegyébe, hogy onnan felséges színünk elé hozza azokat a javakat, amelyeket némely gonosztevő rablók elraboltak a görögök császárának követeitől, amint azok a mi magyar királyságunkon keresztülutazva a mi felséges személyünkhöz és a bázeli szent zsinatra igyekeztek. Mivel a görögök császárának követeitől elrabolt értékek közül számos darab megkerült, ezek a császár követeinek lesznek kiadandók. Szécsi Tamás visz- szatért hozzánk, s ezekből a tárgyakból többet magával hozott, nevezetesen egy terjé- ket, vagyis mérgek ellenszerét tartalmazó kis ezüstedénykét, egy aranyozott ezüsttel díszített, zöld színű selyemből szőtt övét, a bolognai bíboroshoz írt levelet, egy cobolyprémmel díszített süveget, egy aranybélésű ezüst- kelyhet, két aranyozott ezüstkanalat, egy aranyozott ezüsttáblával ellátott evangéliu- mos könyvet, egy öt kapocscsal összefogott táblát, belül Szűz Mária festett képével, nyolc selyemmel díszített törölközőkendőt, egy milánói bőrzsákot, lánccal, egy bársonyköntöst vörös mintákkal, tizenegy gombbal, egy kék selyemdamaszt köntöst, párducháttal prémezve, tíz gombbal, egy nyuszttal pré- mezett fekete-fehér köntöst, egy cobolyprémmel díszített gallért, aranyszálakból kötött gombbal, egy kék selyemdamaszt köntöst, párduchas- prémmel díszítve, továbbá négy selyemdamaszt szövetet, nevezetesen egy feketét, egy kéket, egy sáfránysárgát és egy tarkát. Továbbá egy kék posztóval díszített kék selyemdamaszt köntöst, egy vörös színű orosz bőr útizsákot, egy fehér selyemdamaszt köntöst, párduc hasa alja prémmel, egy csemelet (= teveszőr) köntöst, nyuszt- prémmel díszítve, egy cobolyköpenyt, egy aranyozott selyemtakarót, egy kis kék kamuka köntöst, párduchát- prémmel díszítve, egy vörös bőr útizsákot, egy kék-fehér damaszttakarót, vörös béléssel, egy nagy kést három ezüstverettel, öt vég finom vásznat, négy keszkenőt, egy vörös bársonyköntöst, vörös posztóval díszítve, egy skarlát birétumot, azaz fejfedőt, párduc hasa aljával prémezve, egy fehér teveszőr köntöst, hiúzprémmel díszítve, tíz gombbal. Azonkívül: egy barnás színű kamuka köntöst, párducháttal prémezve, egy tarka színű kamuka köntöst, nyuszt nyaka prémjével díszítve, egy kamuka takarót, melynek közepe sárga, széle kék és fehér színű, vörös béléssel, azonkívül egy cobollyal prémezett szürke bársonysüveget, egy párducháttal díszített másik szürke bársonysüveget, egy nyuszt- prémmel díszített barna-szürke színű süveget, két finom vászonból készült inget, egy törött ezüstkannát, két pár sárga színű sarut, egy török szablyát, aranyozott ezüstve- retekkel, egy kis görög könyvet, kék kamukából készült női köntöst, végezetül két korbácsot. Amikor ezeket a javakat a mondott Szécsi Tamás színünk elé hozta, a mi hívünk, Gersei Pető fia, László, Zala és Vas vármegyék főispánja előadta, hogy Bődéi Istvánnál találták meg e tárgyakat — részint a házában, részint más helyeken. Egyeseket állítólag még a plébános is magához vett a mi számunkra, és ezeket a fenti gonosztevők jelenlétében a vasvári káptalan bizonysága szerint Szécsi Tamásnak... átadta, aki mindezt a mi Ulm városunkba elhozta és nekünk átadta. De elhozta és Gallus nevezetű familiárisa útján átadta a két gyönggyel díszített kis keresztet, továbbá három darab, aranyba foglalt metszett drágakövet — s ezen kívül még két más keresztet is, amely állíté>lag a fent mondott gonosztevőké volt. Mindezekről a javakról elismervény és nyugtatvány állíttatott ki, s ez tanúk előtt kihir- dettetett. Kelt Ulm városában, Szent Lőrinc vértanú ünnepe előtt a hatodik napon, az Úrnak 1434. évében, nekünk, mint magyar királynak uralkodásunk 48. évében.” A „javaknak” — jó néhá- nyukat mai szóhasználatunk szerint nyugodtan műkincseknek nevezhetnék — lajstroma a művelődéstörténet szempontjából aligha tekinthető jelentéktelennek. Figyelemre méltó, hogy néhány évtizeddel Konstantinápoly eleste előtt, amikor az oly hatalmas kiterjedésű bizánci birodalom már jóformán városiammá zsugorodott, a követek málhája ilyen roppant értékű dísz- és használati tárgyakat tartalmazott. De — ha nem is tudjuk a tettesek kilétét — annyi bizonyosnak látszik, hogy nem közönséges zsiványok orozták el a bizánci követek értékeit, hiszen „két más kereszt... állítólag a fent mondott gonosztevőké volt”... Pest megyének nyolc hely 1925. március 6-án terjesztette a nemzetgyűlés elé gróf Bethlen István miniszterelnök a kormány törvényjavaslatát a választójogról és a felsőházról. A két tervezet együtt az országgyűlés helyreállítását szolgálta. Az egyszerre beterjesztett két törvényjavaslat útja elvált egymástól. A választójogi törvényt a nemzetgyűlés még 1925 júliusában elfogadta, a felsőházról szólót viszont csak a következő évben. A választójogi törvény kimondta: „országgyűlési képviseló'válaszXó-joga van minden férfinak, aki életének 24. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben lakik vagy van lakása és az elemi iskola negyedik osztályát sikeresen elvégezte vagy ezzel egyenértékű műveltség megszerzését igazolta. ”A törvény a nők választójogát szigorúbb feltételekhez kötötte: a 30. év betöltése, 6 osztály elvégzése. Az egyetemet végzett férfiak és nők esetében a törvény eltekintett az életkori feltételtől, vagyis automatikusan megkapták a választójogot. A törvény Budapesten és a törvényhatósági jogú városokban titkos, a többi kerületben nyílt szavazást írt elő. A következő évben elfogadott felsőházi törvény leszögezte: „A nemzetgyűlés az ó'si alkotmányosság szellemében felújítja az országgyűlés ősi kéttáblás rendszerét’'. Felsőházi tag méltóság vagy hivatal, illetve választás és kinevezés alapján lehetett valaki. A főnemesi családok tagjai mellett országos tisztségek betöltői, az egyházak vezetői, a tudományos élet kiemelkedő személyiségei és a vármegyék, valamint a városok képviselői lettek tagjai a felsőháznak. Pest vármegyének a törvény előírása értelmében nyolc hely jutott a felsőházban — a legtöbb a megyék közül. Pogány György
