Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06 / 55. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁRCIUS 6.. SZOMBAT 5 Magyar kiállítók Németországban Az ipart menedzselni kell Nehéz év Vácott és Dunakeszin Döntés után a várnsi kasszákról Szükség van az ipar mene­dzselésére és arra, hogy a ma­gyar vállalkozóknak nyugati partnereket találjunk -—­mondta Szűcs András, a Jász—Nagykun—Szolnok, Nógrád és Pest megye Köz- társasági Megbízotti Hivatalá­nak államtitkári referense, a Kabinet Iroda vezetője. Kijelentése helytáll, amit az is bizonyít, hogy Németor­szágban nem egy olyan üzlet­emberrel tárgyaltak sikere­sen, akik hajlandóak tőkét be­fektetni megyénkben. Skultéty Sándor köztársasá­gi megbízott, címzetes állam­titkár tavaly látogatást tett Ludwigsburg tartományának vezetőjénél, Ulrich Hatman­nái. A tárgyalások nyomán egy olyan meghívás született, amely sok megyei kisiparos­nak jelenthet kitörést. A ludwigsburgi vezetőség nyitott a megye gondjai iránt, — Hogyan tudott egy főváro­si ember beilleszkedni egy vi­déki település életébe, és mi vitte rá, hogy ezt a feladatot elvállalja? —- Korábban is ismertem Halásztelket, hiszen amikor Szigetszentmiklósra jártam az anyósomékhoz, nap mint nap keresztülmentem a falun. Amikor olvastam a pályázati lehetőséget, új feladatot, új ki­hívást láttam benne, és ez vonzott engem. Bár Csepelen is igazgató voltam, ez egé­szen más és nagyobb feladat, hiszen az oktatási intézmé­nyeken kívül a művelődési ház is az ÁMK-hoz tartozik. — Másfél év nem hosszú idő. Ön mégis ez alatt az idő alatt közéleti emberré vált. Mindenütt ott van. midenben részt vesz. — Nagyon fontos fela­datomnak tartom, hogy a pe­dagógusokat bekapcsoljam a falu életébe. (A közéletben vállalt szerepünkből adódóan harmonikus kapcsolat alakult ki az intézmény, az önkor­mányzat, a szülők és a nagy- közönség között. Egy ekkora településen az a hatvannyolc diplomás, aki nálunk dolgo­zik. nem kis szellemi potenci­ál. Ezt pedig hiba lenne nem kihasználni. A pedagógus pél­da, ezért kiválóan kell ellátni a feladatát. Természetesen szeretnék ebben példát mutat­ni, hogy ezzel is inspiráljam a kollégákat. — Az ön nevéhez fűződik a Halásztelki Gyermekekért és szeretnék elmélyíteni a ke­reskedelmi kapcsolatokat is. A nemzetközi hírnek ör­vendő, kétévente megrende­zésre kerülő Ludwigsburgi Szakmai Vásárra eddig még nem hívtak meg külföldi be­mutatót. Idén március 13-a és 21 -e között tizenhárom kis­iparos fog a mintegy 200 négyzetméternyi területen ki­állítani. A KMBH gazdasági osztá­lya és a Pest Megyei Kereske­delmi és Iparkamara a szak­emberek körében meghirdet­te ezt a lehetőséget. Körülbe­lül húsz jelentkező akadt, ezeknek anyagát az iparkama­ra vizsgálta. Ugyanez a me­gyei szerv intézi a termékek kiszállítását, egyik jelentkező közreműködésével, aki egy kamiont ajánlott föl haszná­latra. A kiutazó cégek kínálata felöleli a magyar ipari termé­alapítvány létrehozása. Mi volt ezzel a célja, mire fordít­ja a pénzt? — Ma az oktatás messze nincs úgy finanszírozva, mint kellene. Ezért fel kell kutatni a rejtett erőforrásokat. Ilyen ez az alapítvány is. Már több mint kétmillió forintunk van. Elsősorban a nyelvtanulás, a számítástechnika, a testneve­lés eszközrendszereinek biz­tosítására fordítjuk a pénzt. Ebből fizetjük többek között a Shakespeare szülővárosá­ból szerződtetett angoltaná­runkat. De az alapítvány vál­lalkozik is. Vásároltunk egy gépet Jogo jégkrém előállítá­sára. Ez natúr gyümölcs és joghurt keveréke, és kicsi a kalóriatartalma. — Azt mondják, ön jóérzé­sű ember, mindenkinek pró­bál segíteni. Mivel érdemelte ki, hogy a lakosság így véle­kedik önről? — Valóban bárki idejöhet hozzánk, hogy problémája van, és nem mehet el innen úgy. hogy ne találtunk volna megoldást. De ha valakit meg kell dorgálni, abban ép­pen ilyen kemény és követke­zetes vagyok. —Nagyon sok időt fordít a falura. Valaki meg is je­gyezte: többet van Halásztel­ken. mint a helybéliek. Ráadá­sul most iskolába is jár, az ELTE intenzív vezetőképző szakára. Hogy jut minderre ideje? — Ha a munka úgy kíván­ja, valóban itt vagyok akár kék palettáját. A német érdek­lődők találnak élelmiszere­ket, ruházati cikkeket, idegen- forgalmi bemutatkozó jellegű prospektusokat. A cél az, hogy minden kiál­lított termék hordozza magán a magyar nép kultúrájának je­gyeit. A kisiparosok közt akad egy szentendrei belsőépítész, aki kézi faragású, népi motí­vumokkal díszített bútorokat visz Ludwigsburgba. Érde­kes színfolt lesz a ráckevei Architectura cég kínálása, akik alpesi házak terveivel je­lentkeznek. A szakkiállítás megújításá­ra Skultéty Sándor államtit­kárt kérték fel, és az ünnepé­lyen jelen lesz Inczédy János. Pest megye közgyűlésének el­nöke is. Ugyancsak meghí­vást kapott a stuttgarti ma­gyar konzul, Regős Sándor. Papp Antonella reggel hattól este tízig is. De úgy érzem, még mindig van energiám, ami nincs kihasz­nálva. A kollégák sok min­denben önállóan döntenek, én csak a legfontosabb dol­gokkal foglalkozom. Elvá­rom mindenkitől, hogy ma­gas színvonalon végezze a dolgát, mert csak akkor men­nek jól a dolgok. — Mi változott az Általá­nos Művelcídési Központban, amióta idekerült? — Úgy gondolom, az isko­lának úgy kell kinéznie, mint a patikának. Szépnek kell len­nie, és emellett gyerekbarát­nak. Jó érzést kelt bennem, ha az emberek valóban ezt ta­pasztalják. Én testnevelés— pedagógia szakon végeztem, és nagyon fontosnak tartom a mindennapos mozgást. Ezért előtérbe helyeztük a testneve­lést. Ezenkívül első osztály­tól nyolcadikig tanítunk nyel­vet. Sőt az elsősöknek és má­sodikosoknak minden nap van nyelvórájuk. A gyerekek­nek számtalan programot kí­nálunk, de a felnőttek is meg­találhatják a kikapcsolódási lehetőséget. — Mi az, amire igazán büszke? — Kiváló kollégáimra, na és természetesen a családom­ra. A gyerekekkel általában a feleségem tanul, de én is so­kat foglalkozom velük. Öt­éves kisfiámat már egészen jól megtanítottam sakkozni. Otthonunk egy csepeli kertes ház, amit magam építettem. Amióta elkészült, teljesen más ember vagyok, minden szempontból megváltoztam. Fizikailag, idegileg egyaránt igénybe vett, és számtalan is­meretet kellett hozzá megsze­reznem. Most viszont van bennem egyfajta tulajdonosi érzés, amit azelőtt nem ismer­Halász Csilla A Dunakanyar bal partján fek­vő két város önkormányzata immár jóváhagyott költségve­tés alapján folytathatja az idei évet. A vitáknak vége, most- már cselekedni kell. A váci be­vételek és kiadások fő összege előreláthatólag 2 milliárd 59 millió 422 ezer forint lesz. A dunakeszi tervezet azonos fő irányszáma 1 milliárd 125 ezer 822 forint. Mind a két gazdál­kodási programra az jellemző, hogy a javasolt összegeken nem nagyon változtattak a kép­viselők. Vitatkoztak bár, de be­látták, hogy a meglévő pénzt nem lehet jobban elosztani. Másrészt az elmúlt évekhez- képest több tapasztalathoz jutot­tak, a szakember és szakbizott­ságok pedig előzőleg hónapo­kig dolgoztak a tételek megálla­pításán, a pénzforrások előte­remtésén. Dunakeszi gazdasága Egyfajta minőségi változást is jelent már az a testületek mun­kájában, hogy rövidebb idő alatt sikerült egyezségre jutni­uk. Bár a váci képviselők is délután két órától másnap éjjel fél egyig tárgyaltak a sok-sok napirendről, erre a témára alig három óránál kellett több időt fordítaniuk. Dunakeszin ugyan 13 órakor kezdték azt az ülést, melyen sok egyéb kö­zött a költségvetés is szerepelt, de este 7 órakor már meghoz­ták a határozatot. — Nálunk is a pénzforrá­sok hiánya okozta a számolá­si gondokat — mondta Örmé­nyi László Dunakeszi polgár- mestere. — Az elhatározott célok közül többről le is kel­lett mondanunk — folytatta. — Égetően nagy szükség len­ne már például a városháza bővítésére, de ismét vámunk kell vele. Hacsak nem jutunk új forrásokhoz. Egyelőre A tehetősebb emberek nem kimondottan haranglábimá­dók. Ők úgy képzelik, hogy akkor van igazán becsülete a harangszónak, ha azt messze- földön is meghallják a távoli ismerősök és rokonok. Ki tudná immár megmon­dani a mai mendeiek közül, hogy milyen alkalom tisztele­tére vagy bánatára állították fel az 1800-as évek közepén azt a tartásában délceg, kivite­lezésében pedig minden cico­mát nélkülöző, jó kemény fá­ból készült haranglábat? A mendei nép nem a szom­széd település polgárainak bosszantására állította a ha­ranglábat, hanem saját lelké­nek ápolására. A harangszó­val nem kell hivalkodni és nagyképűsködni. A nagy fáj­dalomhoz, a nép fájdalmai­hoz vagy az egyéni tragédiák­hoz amúgy sem illik a han­goskodás. Minden település kis kö­zösségének megvan a maga keresztje és bánata. Annak méltóságos elviseléséhez elégséges a szerény harang­láb is. még a művelődési és a szoci­ális kiadásokból is faragnunk kellett. Saját forrásaink közül a helyi adók nem komoly téte­lek. Ingatlanok, üzletrészek eladásából is származik némi pénz. Meg kell azonban mo- danom, hogy a tapasztalatom szerint az állami költségvetés sajátossága a nagy-, a közép- és kisvárosokra kedvezőtlen. A városokban ugyanis több az intézmény, de ezek támo­gatása most éppen úgy csök­kent. mint a személyi jövede­lemadó visszautalt arányos ré­sze. így aztán a kisvárosok nehezebb helyzetbe kerültek, mint például a falvak. A költ­ségvetésünkből • mi is csak 160 millió forintot tudunk fej­lesztésre fordítani. Váci értékek Bartos Ferenc, Vác polgár- mestere a napirend tárgyalása­kor krízisköltségvetésnek ne­vezte az ideit. — Jövőre talán már nem lesz ilyen feszített a gazdálkodásunk — tette hoz­zá reménykedve, s arra hívta fel nyomatékosan a figyel­met, hogy még a jelenlegi kö­rülmények között sem sza­bad elhanyagolni a város már megteremtett értékeit. Erre kötelez az a hímév is, melyet az énekkarok, zenekarok, az úszók, az evezősök, a labdarú­gók szereztek, s ezzel még az idegenforgalom élénkítésé­hez is hozzájárulhatnak. Harmati Ferenc váci alpol­gármester mint közgazdász, a pénzkérdések első számú szakembereként, már a dön­tés utáni munkanapokat foly­tatja helyzetelemzéssel. — A szűkös keretek miatt sok, szinte halaszthatatlan fej­lesztési kiadásról kellett egye­lőre lemondani — fejtegette a legutóbbi beszélgetésünk al­Meg aztán hiába szólal meg a világ legmagasabb tor­nyának legnagyobb harangja. kalmával. — Az iskolák, or­vosi rendelők, óvodák, s más szociális és közintézmények fenntartására rá kell költeni a bevételek 93 százalékát — folytatta. Velem, mint vendégével az egyelőre még hangos me­ditációnak számító gondolata­it is megosztotta a lehetséges intézkedésekről. Egy év szigorított — A tervezéskor szóba ke­rült, hogy az iparűzési adón kívül még más helyi adót is bevezetnénk — mondta Har­mati Ferenc. — Ám nem volt nehéz kiszámítanunk, hogy az csak 6-10 millió forintot hozna a házhoz. Már ezért sem érdemes, másrészt meg nem is lehet az idén új terhe­ket róni a polgárok vállára. Az elmúlt években még szá­mottevő vállalati támogatáso­kat a régi módon szintén nem lehet bekalkulálni. Szerepel­hetnek viszont a cégek szpon­zorként, netán a sportegyesü­leteknél, vagy rendezvények alkalmával. Fizethetnek eset­leg reklámszolgáltatásokért mérkőzésen, események al­kalmával a közterületen elhe­lyezett táblák ellenében. Ézen kívül még egy megra­gadható lehetőségnek látszik a pályázatok rendszere. Ha például a város 20-25 százalé­kos hozzájárulásához el lehet nyerni a városi kórház mű­szerkészletének bővítését, Vác ivóvíz-szolgáltatásának javítását, iskolai tornatermek építését szolgáló különbözeti céltámogatásokat. — Ezzel együtt szigorított gazdálkodást kell folytatni minden közintézményünk­ben — jelentette ki végül a közgazdász alpolgármester. ha süketek hallgatják, és nem akarnak tudomást venni a ha­rangszó hívásáról. (Ábel) Hamar megszerették a halásztelekiek A pedagógus munkája példa a lakosság előtt Nincsenek papírhegyek az íróasztalán, nem futkos el­intézetlen ügyei után. Rend és nyugalom van az iro­dában. Mikor megismerkedünk, keresem benne azt, amit Halásztelek lakóitól hallottam: talpig becsüle­tes ember, nagyon jól járt vele a falu. Varga Imre másfél évvel ezelőtt vette át az óvodát, az iskolát, a közművelődést is magában foglaló Általános Művelő­dési Központ vezetését. Egy csepeli általános iskola igazgatói székéből állt fel. Haranglábak sorsa Mende 1860-as években épült kőkeresztje és a haranglába Hancsovszki János felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents