Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
MAGYARORSZÁG PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. MÁRCIUS 3., SZERDA Szemelvények a Mikó Kör gyűjtéséből Magyarellenes megnyilvánulások Állampolgársági javaslat a T. Ház előtt Szigorítások és kedvezmények A sajtó-, vélemény- és szólásszabadság alkotmányos jogával élve, a hozzánk forduló állampolgárok kérésének engedve elhatároztuk, hogy minden, a magyar nemzet méltóságát sértő közéleti megnyilvánulásra — kommentár nélkül — okulás céljából felhívjuk a figyelmet. A hozzánk érkező leveleket változtatás nélkül — kizárólag terjedelmi okokból lerövidítve adjuk — közre. A levélírók nevét és címét bizalmasan kezeljük, csak előzetes engedélyünkkel hozzuk nyilvánosságra, kérésük szerint teljes névvel vagy nevük kezdőbetűjével. Észrevételeiket a következő címre várjuk: Képviselői Irodaház, KIRÁLY B. IZABELLA 1358 Budapest, Széchenyi rkp. 1?. 1990. március 20. Magyar Nemzet. A Trianoni határok című könyvvel kapcsolatban Kovács Judit azt írja, vagy idézi — nem sikerült eldönteni, hogy amit ír az a könyv álláspontja, vagy a szerző véleménye —, hogy nálunk a kiegyezés után törvény mondta ki a nemzetiségek szabad nyelv- használatát, de abból nem sok valósult meg. Tolna megyében éltem, német nemzetiségi területen, nem volt semmi nyoma annak, hogy az itt élő svábok elfelejtették volna anyanyelvűket 250 év alatt! Nemrég kaptam meg Amerikából Bíró István: „Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok 1868—1940” című könyvét. Ebből kiderül, hogy éppen az ellenkezője igaz annak, amit Kovács Judit leír, mégpedig az eredeti erdélyi, korabeli román újságok tükrében. A magyar történelem ilyen meghamisítása kimeríti a nemzetgyalázás fogalmát. T. József., Budapest * A Pro Minoritáié, a határokon túl élő kisebbségek lapja a Fidesz Közép-európai és Kisebbségi Csoportjának tájékoztatója. 1991. július 1-jei számban bemutatkozik a szerkesztőség. Egy részlet Klein András szerkesztő bemutatkozó szövegéből: „Mit jelent számomra a magyarság? Semmi különöset. Elítélem a nemzetieskedést, a piros-fehér-zöld pátoszt.” Dr. K. I., Kolozsvár * 1992. szeptember 19. — Kurír. Maczó Ágnes képviselőnőt szemüveges felvételen ábrázolják „Egyszemélyes maffia-frakció” aláírással, majd így folytatják: „sötét napszemüveg mögé rejtik világos, tiszta gondolataikat. A nép ártatlan gyermekei ők, akik nem fekszenek össze egykori hűbérurakkal.” * Szeptember 24. —- Népszabadság. Farkasházy Tivadar egy dalnak nevezte a Charta-tünte- tésen a Himnuszt. „Most pedig énekeljünk el egy dalt,” — mondta a Kossuth téren. * Szeptember 29. — 168 ÓRA hetilap. Gosztonyi János: „Vi- szolygok azoktól, akiknek hazánk még mindig bokréta Isten kalapján.” * Magyar Narancs, Vágvölgyi B. András: „Hiszen magyar a lelkem” — írja gúnyosan egy amerikás magyarról, mert részt vett a Magyarok Világtalákozó- ján. Szintén ebben a számban a Hősök terei Árpád-szobor fotója gúny tárgyát képezi egy cikk illusztrációjaként. * Október 3. Rádiókabaré. Az Antall—Meciar-tárgyalás szerintük eredményes volt, mert most már „közösen fogják felrobbantani a komáromi hidat”, (röhögés) A híd most ünnepelte 100. évfordulóját mindkét városrészben. * Október 3., Beszélő. Gadó György támadja az Új Magyar- országban író Dr. Csonkaréti Károlyt, mert leírta, hogy 1945. május 7-én a magyar katonák még harcban álltak a barbár vörösök ellen. Gadó gúnyolja a hazafias, katonai kötelességtudást, mint példaképet. * Október 4., Petőfi adó. „Mihelyt akad egy szittya, aki a szegény zsidót szidja” és más ehhez hasonló színvonalú, tárgyú rigmusok a reggel felkelőknek, a munkába induló rádió- hallgatóknak. * Október 6. A rádió a reggeli lepszemlében elsőnek a fasiszta, szélsőjobboldali veszélyről szólt, az aradi tizenháromról semmit. A lapokból szemlézett Sváby András. * Október 6., Kossuth rádió. A középhullámon az 1956-os Rajk-temetés felidézésével adóztak az aradi mártíroknak, és bőségesen idézték fel Rákosi és a többi kommunista gyilkos hangját. * Október 6., Népszabadság. Bodor Pál írásban nem ért egyet a „Magyarország legyen a magyaroké” elvvel, felfogással. Hogy kié legyen, azt nem jelezte. * Október 8., TV 2, Össztűz. Nagy Bandó András a magyar közösség megsértését természetes dolognak tartja, ezen ő nem háborodik fel. % * Október 10. — Népszabadság. Brenner György az abortuszügyről karikatúrázott: „Valljuk be őszintén: a tizenötmillió magyar világviszonylatban egy nagy semmi!” * Október 11., Rádió, Gondolatjel, Szilágyi Ákos. A „lemaradott magyarok” a nemzeti küldetéstudatba kapaszkodnak — állította. Gyűjtötte: Bállá Gábor * Egy szemtanú beszámolója a tatabányai Turul-avatásról: Az ünnepség színhelyén több volt a rendőr és a civil ruhás nyomozó, meg a bányászegyenruhás rendező, mint az ünneplő közönség. A legtöbb embert nem engedték fel a hegyre. A látogatóktól elvették a zászlókat, amit magukkal hoztak, de még az esernyőket is. A szobornál egyetlen nemzetiszínű zászlót nem láttunk, nem volt díszmagyarba öltözött őrség, sem virág, sem koszorú, semmiféle magyar jelkép, szegény turul Mikó Kör ünnepi dísz nélkül magasodott a rendőrkordon fölött, amelyik védte, és még a közelébe se engedett senkit. Egy recsegő mikrofon bécsi keringőt játszott, mintha Ferenc József szelleme szállt volna ki a sírból. Magáról a hivatalos ünnepségről annyit, hogy Göncz Árpád beszédének egyetlen erénye szokatlan rövidsége volt. Utána gyorsan elhagyta az ünnepség színhelyét, rendőrök, bányászok és nyomozók gyűrűjében a kocsijához sietett. Az avatás a helyi bányászzenekar sramlizenéjével folytatódott, majd szlovák népi tánc következett. Szabó Gyula színművész szavalata és egy somogyi néptánccsoport képviselte a magyar szellemet, ezenkívül semmi. Az elején a Himnuszt és a végén a Szózatot ugyanaz a recsegő mikrofon közvetítette egy rossz tempójú felvételről, hogy nem lehetett énekelni. Azért mi énekeltünk, de az egész nagyon lehangoló volt. Több ezer éves nemzeti jelképünk felavatása a nemzeti érzés kicsúfolása volt, nem méltó ünnepség. S. E., Budapest * Magyar Hírlap 1992. november 30. Tiszaderzsen őrizetbe vettek egy 75 éves helyi lakost, mert a lakása udvarán, 27-én este 9 órakor, közös italozás után fejbe vágott egy 61 éves férfit, aki a helyszínen meghalt. Egy ilyen eseményt „magyar virtusaként feltüntetni — ez volt az írás címe — az ellenzékre jellemző magyarellenes propaganda. Ü. Kornélia., Budapest * „A Kirekesztők című könyv magyarellenes. Hitlerrel, Szálasival egy könyvben nemzetünk kiemelkedő tagjai — ez gyalázat!” A. G., Budapest * „A tv-ben háromszor játszották le, hogy huszonöt szudáni diák a bőrfejűektől való félelmében hazamegy. Majd megjelent egy újságban egy rövid hír: kormányuk hazahívta a szudáni diákokat, mert nem tanultak megfelelően, ezért nem fedezte tovább külföldi tanulásuk költségeit. Ebből is látszik, hogy a tájékoztatás manipulált. Mindenáron fajgyűlölőnek akarnak minket bemutatni!” B. Jánosné., Budapest * „A magyarságot sértő megnyilvánulások nem azonosak a magyarság megsértésével. A magyarságnak, mint szubjektumot nem alkotó közösségnek nincsen megsérthető személyisége. Nem rendelkezik egységes nemzettudatképpel és artikulált nacionalista ideológiával” — írja Szabó Miklós történész, SZDSZ-es képviselő, a Magyar Nemzetben. Kérdezem: mindezt Szabó Miklós a magyar fiatalok körében katedráról is hirdeti? Cs. I., Kaposvár (Folyta'tás az 1. oldalról) Az Országgyűlés tegnap Jó- zsa Fábián, belügyi politikai államtitkár expozéjával megkezdte a magyar állam- polgárságról szóló törvény- javaslat általános vitáját. Kijelentette, hogy a kérdéskör 1957-es szabályozása teljességgel elavult. Indoklása szerint Magyarország azóta tömegeket kibocsátó, sőt kirekesztő ország helyett befogadó állammá vált. A törvényjavaslat az állampolgári státusz erkölcsi súlyának megőrzése érdekében szigorítani javasolja a honosítás feltételeit. Eszerint három év helyett nyolc év itt-tartoz- kodásra, büntetlen előéletre és az alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven tett eredményes vizsgára lenne szükség a honosítás( Folytatás az 1. oldalról) Mindez tegnap délután bizonyosodott be a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalásán. A perre azért került sor, mert Pető Iván és szülei, Pető László és Pető László- né személyiségi jogaik megsértéseként értékelték Kéri Edit művésznőnek a Krétakör című televíziós műsorban tavaly október második felében elhangzott kijelentését. Kéri Edit azt állította a műsorban, hogy Pető László ÁVH-s őrnagy volt, felesége pedig ugyanannál a testületnél százados. A Pető család Kéri Edit kijelentéseit tagadta, sőt feljelentést tett. Az első tárgyaláson, amelyre január közepén került sor, már árnyalódott a múlt: akkor ugyanis a család ügyvédje nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy valamelyikük mégiscsak dolgozott az ÁVH-nál, ha csak öt percig is... Az alperes és ügyvédje az állítás bebizonyítására javasolta a bíróságnak, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt, a Honvédelmi Minisztériumot és a Belügyminisztériumot kérje föl arra: nézzék át a rendelkezésükre álló iratokat, és állapítsák' meg, dolgoztak-e az ÁVH-nál a Pető szülők. A tegnapi tárgyaláson Udvary Katalin bírónő ismertette a beérkezett válaszokat. Pontosabban azt, hogy a Honvédelmi Minisztérium nem válaszolt, a Miniszterelnöki Hivatal köz- igazgatási államtitkára nem bukkant adatra. A Belügyminisztériumtól viszont Sömjé- ni László miniszteri főtanácsadótól érkezett egy átirat, amelyben Pető Iván édesapjáról az említett adatokat a bíróság tudomására hozta. Az említetteken kívül azt is, hogy Pető Iván édesanyja, Pető Lászlóné a minisztérium nyilvántartása szerint 1946. május 25-éig a Budához. Kedvezményes elbírálásában részesülnének viszont azok, akik legalább három éve Magyarországon laknak már, és magyar állampolgárral élnek házasságban, vagy pedig a magyar hatóság menekültként ismerte el őket. Az államtitkár ismertetése szerint azokat a valamikor Magyarországon lakó embereket, akinek magyar állam- polgársága megszűnt, illetve azokat a magyar nemzetiségű nem magyar állampolgárokat, akiknek felmenője magyar állampolgár volt, visszahonosítási kérelmük esetében kedvezményes eljárásban kívánják részesíteni. A visszahonosítás feltétele az általános kritériumok mellett csak a magyarországi lakóhely megszerzése lenpesti Rendőrfőkapitányság állományában rendőrirodai alhadnagyként dolgozott. Munkaviszonyának kezdő időpontja 1945. További pontosítás a főtanácsadó szerint nem állapítható meg. Kéri Edit ügyvédje további bizonyítás kérését terjesztette elő a bírónőnek. Javasolta, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóságtól is kérjenek adatokat a Pető szülők nyugdíjazását képező iratokból. A Pető család ügyvédje pedig annak a pontosítását kérte, hogy vajon a határőrségnél vagy a belbiztonságnál teljesített-e szolgálatot Pető László. Az alperes ügyvédje szerint ez a kereset szempontjából lényegtelen, ugyanis nem az a kérdés, hogy mit csinált Pető László az ÁVH-nál, hanem az, hogy az állományában volt-e vagy sem. Ez pedig immáron bizonyosságot nyert. Kéri Edit pedig annak a lehetőségét kérte, hogy a bíróság hívja meg azt a tanút is a bizonyítási eljárásra, aki azt állítja: 1955-ben Pető Lászlóval már mint alezredessel találkozott. Az alperes ügyvédje pedig viszontkeresetet indított a harmadrendű felperes, vagyis Pető Iván ellen, azért, hogy a bíróság állapítsa meg: a nevezett megsértette az alperes személyiségi jogát a Pesti Riport elmúlt év december 3-ai számában. Pető Iván egy kérdésre válaszolva azt jelentette ki, hogy a Krétakörben szereplő „rágalmazót, egy bizonyos Kéri Editet azóta fel is jelentettük, hiszen szavaival engem is le akart járatni ...Az egész ott elhangzott zagyvaságból egy szó sem felel meg a valóságnak, szüleimnek soha életükben semmi közük nem volt az ÁVH-hoz.” A bírónő a tárgyalást április 20-ára halasztotta. Hardi Péter A törvényjavaslat általános vitájában a frakciók vezérszónokai lényegében egyetértettek az új szabályozások szükségességével, a javasolt szigorításokkal, illetve a kedvezmények biztosításával. A szocialisták ugyanakkor, bejelentették: számos módosító indítvány benyújtásával kívánják az előterjesztés hiányosságait kiküszöbölni. A továbbiakban a biztonságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájában, minden felszólaló méltatta azt a konszenzust, amelyet a hat parlamenti párt a tervezetről előzetesen kialakított, fontosnak tartották azonban egyes kérdésekben saját véleményüket kiejteni. Sérelem nélkül Kedves olvasónk leveléből a sértettség sugárzik, mert a múltkoriban megírtam, hogy a Bóde- ni-tó partján születtem, de onnan azután hazajöttünk. Erre azt írja: „visszajöttek, mint a forint”, majd kiderül, az ő családja is kint volt, de Édesapja a könnyebb életet választotta... S mert a könnyeb életet választotta, levélíróm nem tanulhatott. Nem tudok mit mondani, csak annyit: ahány ember, amennyi sors. Am elárulom: amikor másodikos gimnazista voltam, az én Édesapám meghalt. Nagy volt nálunk a nyomor, de nem voltunk nyomorultak, mert a célkitűzés, a tanulás meggátolta lumpc- nizálódásunkat, amely sajnos bizonyos közép- osztálybeli családok esetében nem volt ritka abban az időben. Azon, hogy húsz, harminc éve kinek mi sikerült, nem sikerült, kár ezen a szinten polemizálni. Kár, hiszen tudjuk: nem mindig az igazi tehetségek érvényesültek, nem az érték volt a legfontosabb, hanem másutt dőltek el a fontos kérdések. Olyan parttalanul, olyan érthetetlenül folytak a dolgok és sok mindenre egyszerűen nincsen magyarázat. Éltünk. Néha nagyon rosz- szul, néha jobban, de igazán jól soha. Mi e helyen már az igazi tehetségeket keressük, s ezért hirdettük meg: fiatal gyakornokokat várunk, jöjjenek, próbálják meg ezt a szakmát. S ha valamelyikük írásából, írásaiból kicsillan valami: annak a fiatalembernek itt lesz a helye. (Vödrös) ne. Pető Iván apja ÁVH-s őrnagy volt
