Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-19 / 65. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁRCIUS 19., PÉNTEK 5 Tatárszentgyörgyön filmet forgatnak Friciy a vállalkozó szellem Tatárszentgyörgyön filmet forgatnak. Nem dokumentum vagy ismeretterjesztő nyúlfarknyi filmecskét, hanem egy több részes telere- gényt. A háttér Szent- györgy, de magából a sztoriból ez majd nem derül ki, mert az alkotók egy tipikus magyar falut kerestek, s találtak meg a megye déli végein. Helyszín a községi közért. Nem túl csicsás, sőt meglehetősen kopott. A pult belső felén vöröses hajú* fiatal eladónő kenyeret mér, előtte két feketébe dező áldását adja: — Ez a jó, gyerekek! Az eladónő — Götz Anna — halk sóhajjal leteszi a plajbászt, s a két néne — Bakó Márta és Lengyel Erzsi — is megoldja a fekete berlinerkendőt. A következő jelenet még az előbbinél is kurtább. A két néne nagy zsinattal jön ki a boltból, s kishíján elcsapja őket egy kocsi. A volánnál Éles Béla, a legtöbbet foglalkoztatott epizód színész. Érti a* dolgát, nem először „gázol”. Mindig a kellő pilla* Frici „szülőatyja”, Szuhay Balázs: jó volt, csak így tovább, gyerekek! Rég volt ekkora felhajtás a szentgyörgyi utcákon néhány szót. Dióhéjban a történet: egy falujából elszármazott vállalkozóról szól, aki egy ideig Pesten próbál szerencsét, majd hazatér és belevág élete legnagyobb bulijába: összehoz egy községi sütödét. Ez a kerettéma, de mellette feltárul egy kis falu élete, a rendszerváltás utáni örömök, bosszúságok, sikerek és kudarcok tarkasága. A teleregény ideiglenes címe: Frici, a vállalkozó Amit még sikerült megtudni: a stáb is jónevű filmesekből állt össze. Rendező Seregi Zoltán, operatőrök Balogh László és Poros László, hangmérnök Gonda János. A főszerepeket Körmendi János és Barhiczki Ferenc alakítja. Gyártásvezetőként Nagyváradi Anna jegyzi a 30 részes televíziósfilmet, melynek első részét május 17-én láthatja majd a közönség. Seregi Zoltán filmrendező' instrukciókat ad (iőtz Anna színész.' nőnek öltözött néne a szegényes kínálatot gusztálja. — Hát öntapadós tapéta van-é, lelkem? — kérdi az egyik. — Te Bori, minek neked öntapadós tapéta? — bámul rá a másik. — Nekem ugyan nem kell, csak bizonyságot akartam szerezni, hogy nincs. Mert az újságok azt írják, falun már mindent lehet kapni. — Egy ilyen lerobbant állami boltban? — legyint az eladónő, majd nekilát számolni. Az egész jelenet hatvan másodperc. A számtalan próbát leszámítva ötször veszik fel, míg végre a rennatban blokkol, a fékek hajmeresztőén csikorognak. Szóval minden oké, mégis hatszor kell megismételni, mire a stáb kimondja: klassz voltál Béla. Úgy egyébként nem könnyű információt szerezni, a jelekből ítélve hallgatólagos hírzárlat van érvényben. — Majd a sajtótájékoztatón minden kiderül — tér ki a nyilatkozat elől Szuhay Balázs, a film forgató- könyvének társszerzője és szakmai tanácsadója. Aztán — ha már úgyis odacsöppentem — győz a jobbik énje, a lapcsináló Szuhay. A kolléga. — Na jó, de igazán csak szellem. Szentmihályi Szabó Péterrel együtt ötöltük ki és közösen írtuk a forgatókönyvet. Hogy miért éppen Tatár- szentgyörgyöt választották a filmesek? Mert úgy ítélték, ez a település őrizte meg leginkább a vidék érintetlenségét. Sok a régi ház, a girbe-gurba utcácska, s mindezt körüllengi a hamisítatlan falusi hangulat. Ide valóban nem kell díszlet, bár azt nem állítom, hogy Szentgyörgy lakói örvendnek azért, mert náluk megállt az idő, mert az elmúlt negyven év úgy rohant el mellettük, mint a nevesincs bakterház előtt a robogó expresszvonat. Aminek viszont örülnek: a nem várt munkaalkalom. A különböző tömegjelenetekhez 120 statisztát válogattak ki a félezer jelentkező közül. Tessék csak elképzelni, milyen jó mulatság lesz Mari nénit meg Józsi bácsit felismerni a képernyőn. Matula Gy. Oszkár Hogy az ég szakadjon rád. nem tudsz jobban vigyázni?! Bakó Márta perel. Lengyel Erzsi kont- rázik. Éles Béla a féket nyomja A szerző felvételei A törvényesség iskolája Esti vihar Püspökhatvanban Pálházi János Püspökhatvan polgármestere szerda este az önkormányzat második beszámolóját terjesztette a lakosság elé megvitatásra. Volt mit mondani 1992 gazdálkodásáról, s el sem lehetett volna mulasztani az 1993. évi költségvetés előterjesztését. A szabályok szerint ugyanis a képviselő-testület javaslatát falugyűlésen kell megvitatni, az ott elhangzott észrevételek alapján harmadik lépcsőben újra testület elé kell vinni, hogy törvényerőre emelhessék. A mintegy másfél ezer lakosú kisközség tavalyi költségvetésének mindössze 54 millió forint volt a fő összege, ebből is csak 44 millió teljesült, tehát ennyit lehetett költeni az iskola, az óvoda fenntartására, közvilágításra, a legszükségesebb dolgokra. Mégis voltak útfelújítások, útépítések, kisebb-nagyobb fejlesztések. Az idén talán sikerül teljesíteni az 52 millió forintos bevételi tervet, aminél sokkal több pénzre lesz viszont szükség. Az életveszélyessé nyilvánított iskolaépület helyett új, nyolctantermeset kell építeni, az egészségtelen arányban vastartalmú ivóvíz helyett egészségeset kellene csordítani az emberek poharába. Mindez már meghaladja az anyagi lehetőségeket. A polgármester azonban optimista. Bízik pályázatok megnyerésében, támogatások megszerzésében. A kialakult szokások szerint ezután került sor a kérdésekre és válaszokra. El is hangzott közülük néhány szigorú kérdés, de az idei gazdálkodásról, a falu nagy feladatairól szóló, segítő, kiegészítő ötletekre várni kellett. Feszültség vibrált a teremben, amit fokozott az is, hogy a munkahely teremtésre és a fiatalok első lakáshoz való juttatása iránti érdeklődésre nem volt kedvező a válasz. Az egyik, Pálházi János .szerint, nem az önkormányzat feladata, mert a közgazdászok dolgát nem a politikai testületnek kell elvégeznie. A másikkal pedig még nem foglalkoztak a képviselők. Ifjú Movik László szabadította el az indulatok szellemét: — Jani bácsi, maguk megválasztották az új iskolaigazgatót, akit a pedagógusok nem szeretnek. — Az önkormányzati tagok hat igen, három nem arányban megszavazták a pályázatát. Ez a törvényes döntés — válaszolta a polgármester, mire tapsot kapott. — Majd elmondom én a pedagógusok véleményét — szólt közbe Lukács Jánosáé, az iskola igazgatóhelyettese —, de most még a költségvetésről van szó — hívta fel a figyelmet. Ám a hangulat ekkor már nem engedte meg a halogatást. A magyarázata szerint Lő- rincz Mária igazgatónőnek tavaly augusztus l-jén lejárt az ötéves megbízása. Az önkormányzat nem adott sem ideiglenes, sem végleges megbízást, de az előírtnál később írta ki az új pályázatot. Csak egyetlen pályázó, Kerescsényi Jánosáé pályázatát tekintette időben beérkezettnek. A községben 230 szülő írta alá azt a nyilatkozatot, hogy a régi igazgatót szeretnék az iskola vezetőjének. Tizenhét pedagógus nyilatkoztatta ki, hogy nem dolgozik az újjal. Kérik, hogy az önkormányzat tárgyalja ismét a pályázatokat. Azt is kifogásolták, hogy a képviselő-testület nem zárta ki a szavazásból Kerescsényi János képviselőt, aki így a saját feleségére szavazhatott. A testület nem kérdezte meg a tanárokat, nem hallgatta meg a szakmai irányítószervek véleményét. Ez utóbbi kifogás miatt különösen megsértődtek a képviselők, mondván: a polgár- mester is pedagógus, meg különben is joguk volt önállóan dönteni. A két táborra szakadt falugyűlésen mindenki a maga igazát próbálta bebizonyítani. Hol ez, hol az a tábor jutalmazta szószólóit vastapssal, s így Pálházi Jánosnak igen feszült hangulatban kellett ismertetnie a döntési folyamatokat, s bizonygatnia annak törvényes lefolytatását, cáfolni valótlan állításokat, pontosítani a tényeket. El is fogyott néha a türelme, s talán ezért mondhatta egyszer, még nagyobb zúgolódást felidézve: — Vegyük talán úgy a pedagógusok aláírását, hogy az felmondás? Akkor el kell indulnunk az egyetemekre, főiskolákra. hogy fiatal tanárokat hívjunk ide. Arra meg még a mikrofon is begerjedt, s fokozta a hangzavart, amikor az egyik felszólaló így fogalmazott pontatlanul: — Kerescsényiné ellen, majd akkor gyűjtsenek aláírásokat, amikor ő lesz hatalmon. — Hatalmat, Józsi bácsi? — támadtak neki a túloldalról, mint akiket a darázs csípett meg. Más azon a nézeten volt: nem kell ebből nagy dolgot csinálni. Lejárt a megbízatás és kész. Ót évig hadd bizonyítson az új ember. A személyeskedésig elfajult vita végén, kompromisz- szum született a tanárokkal. A képviselő-testület ismét napirendre tűzi az igazgatói pályázat ügyét és dönt: kiír-e újabbat, vagy kezdjen munkához az új igazgató. Ezt a testület hivatott megmondani, amíg érvényben lesz a választóktól kapott mandátuma. Ezenkívül még nagyon sok dolguk lesz a képviselőknek, amit csak a választóikkal együtt tudnak elvégezni. Kovács T. István
