Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-02 / 51. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 2. KEDD Nevében vagy szellemében Nincs erkölcs tízparancsolat nélkül — Krisztust választom vagy Lenint? — A ceglédi Mészáros Lőrinc Általános Iskola hamarosan ismét a katolikus egyház tulajdonába kerül. Elterjedt a hír, hogy az intézmény jövőjéről sem a szülők, sem a tantestület nem kapott elég tájékoztatást. Az iskola nyugdíjas korú igazgatóját irodájában kerestem fel, akit láthatóan megrendített a változás „szele”, hiszen át kell majd adnia helyét az új vezetésnek. Varga Sándor Varga Sándor fojtott, visz- szafogott hangon beszél; feltűnően zaklatott: — Hivatalosan pár héttel ezelőtt tudtuk meg, hogy az iskola katolikus kézre kerül. Akkor, amikor Kiszel Mihály plébános eljött tájékoztatni bennünket. Előtte senkitől semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk. — a tantestület sem, a szülők sem, én sem. Hallomások voltak csak... és tárgyalgatások. — Kik között? — Mi ketten tárgyaltunk a plébánossal arról, mit is tegyünk. Megállapodtunk, hogy fölmérjük az igényeket, hátha összejön egy katolikus első osztály. No, mondanom sem kell, nem jött össze. A felhívásra hét gyerek jelentkezett. — Miképpen tájékoztatták a szülőket? — Meghívtuk őket szülői értekezletre, ahol beszéltünk nekik a lehetőségekről. A kudarcot látva a plébánossal megállapodtunk, hogy akkor városi szinten indítunk katolikus évfolyamot. Eddig évente öt első osztály- lyal számolhattunk, s az majd ezután dől el: a jövőben többen iratkoznak-e be, vagy kevesebben. Ebben az iskolában egyébként nem tudjuk, hogy ki a katolikus és ki a. református, hogy a gyerekek és a pedagógusok közül ki nincs megkeresztelve, s azt sem. hogy ki az ateista! A tantestületben például három ember akad, aki rendszeresen misére jár, s úgy gondolom, most az volna a borzasztó nagy baj, a csúnya dolog, ha holnapután tele lenne velük a templom! — A tantestület milyen érzelmekkel fogadta a döntést? — Lelki trauma érte őket, amikor végre sikerült megszereznem az önkormányzati testület elé terjesztett javaslatot, s mindezt a tudomásukra hoztam. Megdöbbentek, hogy őket erről senki sem kérdezte meg. A plébános úr természetesen járt iskolába, de sosem dolgozott itt. Tudom, bizonyos körökből nyomás nehezedett rá... Az igazgató mélyet szív a cigarettájából, s halkan, de egyre parázslóbb indulattal beszél: — Egyesek elképzelhetetlennek tartották azt, hogy ha a reformátusoknak már van iskolájuk, a katolikusoknak ne legyen?! Ez a tantestület mindenre befogható ugyan, de jobban érezték volna magukat, ha az ő véleményüket is kikérik! Egyik tekintélyes kollégám megjegyezte, úgy érzi, mintha átterelnék őket egyik akol- ból a másikba. Hatalom! Nem lesz az úgy jó, hogyha nem állsz szóba „kaszás népemmel”! Ha ezt bele tudja kiáltani Pest megyébe, az ön- kormányzatoknak a pofájába, hogy tudniillik jó lesz szóba állni a népemmel (!!!) —, akkor az ügy nyer. Bár eldöntött tényről van szó. Mácz István Mácz István polgármesterrel a hivatal kapujában találkozom. Elmondom, milyen ügyben keresem. Visszatérünk az irodájába. — A Mészáros-iskola igazgatója nehezményezi, hogy az ő véleményüket meg sem kérdezték, amikor az iskola további sorsáról döntöttek. — T ársadalmi rendszerünk a jogokat és a kötelességeket úgy fogalmazza meg, hogy azokkal senkit ne lehessen háttérbe szorítani. Van egy törvény, amely kimondja: az egyházak visszakérhetik az ingatlanjaikat. Adom vagy nem adom, — ez nem népszavazás kérdése. A tövény nem azt írja elő, hogy szavaztassuk meg azt a falut illetve várost, hogy az önkormányzat visszaadja vagy ne adja vissza az iskolát. A kresznek is vannak szabályai, amelyeket senki nem kérdőjelez meg. Az igazgató úr pedig tudott a dologról, már egy éve beszéltünk vele erről. Kiszel Mihály Kiszel Mihály plébánoshoz is betérek, s még mielőtt kérdezném, ő már vázolja a kialakult helyzetet: — Úgy érzem, nincs jogom lemondani erről az intézményről, amelyet a ceglédi katolikusok annak idején nagy áldozattal szereztek. Jogtalan volt az iskola elvétele, — s ezt senki nem vitatja —, a jogtalanságot pedig nem mi követtük el. — Miért döntött úgy, hogy visszaveszik az iskolát? — A legnehezebb időben is, amikor a legsanyarúbb helyzete volt itt az egyháznak, minimum százhatvan— százhetven gyereket kereszteltünk évente; tavaly kétszázharmincat, a másik plébánián pedig hatvanat. Nyolc évfolyamban tehát több, mint kétezer katolikus gyermekre számíthatunk a városban. A Mészáros-iskola befogadóképessége ezerkétszáz fő. Mivel nem zárjuk ki a más vallásúa- kat sem, úgy érzem, van létjogosultságunk. — Egyesek szerint kész helyzet elé állítja a szülőket, a pedagógusokat. — Már egy esztendeje szóba került, augusztusban pedig bejelentettem, hogy visz- sza fogjuk kérni az épületet. Mindenkinek volt ideje eldönteni, vállalja-e ebben az .iskolában a tanítást, illetve a szülő otthagyja-e a gyermekét. Az nem egészen igaz, hogy nem kérdeztünk meg senkit. Még augusztusban összehívtam egy pedagógusfórumot, majd egyháztanácsi ülésen vetettem fel a kérdést. A helyi SZDSZ alapító tagja, volt pannonhalmi diáktársam szorgalmazta különösen az iskola visszakérését; bíztatott, hogy ha a reformátusoknak már megvan, akkor mi se mondjunk le a miénkről! Együtt döntöttünk erről, de én egyébként a fokozatos bevezetés mellett voltam. Erre a törvény nem ad lehetőséget. — Az igazgatóval mikor közölték a szándékukat? — Még mielőtt ez a tanév megkezdődött volna. Átmentem hozzá, és elmondtam, számítson rá, az egyház visz- szakéri az iskolát. Ősszel adtuk be az igényünket, az ön- kormányzat januárban tárgyalta az ügyet. Közbevetem, majd három éve, itt szabad választások voltak. Minden pártnak megvolt a programja az oktatás terén is. Ez az ország úgy választott, ahogy választott. Másrészt voltak városi választások. Ezt az önkormányzatot — mely ellenszavazat nélkül, két tartózkodással szavazta meg, hogy az iskolát a katolikus egyháznak visszaadja — mi választottuk, ceglédi polgárok. Minden ügyben nem lehet népszavazást tartani. Azért választottunk önkormányzatot, hogy a nevünkben hozzon határozatokat. Sok minden másban is dönt, és azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy van-e joga hozzá. Ha azért kérnénk vissza az iskolát, mert szállodát szeretnénk benne működtetni, akkor mondhatnák, hogy az egyház kapzsi, hasznot akar húzni. — Miben változik majd az iskola arculata, jellege? — Mi erkölcsöt, szellemet akarunk hozzáadni ahhoz, ami eddig is megvolt. Az senkinek sem fog megártani, ha a Bibliáról többet tud, illetve ha a tízparancsolatot megtanulja. Senkit sem szeretnénk elküldeni, nem azzal megyünk, hogy tisztogatást rendezzünk. Nyitottként kívánjuk működtetni az iskolát, s az természetes, hogy akik eddig odajártak — bármilyen felekezetűek vagy akár felekezet nélküliek —, maradhatnak. A pedagógusokat is vállaljuk. Olyasmit azért el tudok képzelni, hogy valaki szívesebben megy a református iskolába, mert református, vagy a továbbra is önkormányzati iskolákból átjönne a katolikusba. — Hogyan válik az iskola katolikus szelleművé, ha ugyanazok lesznek a nevelők és a tanulók? — Talán, ha a vezetésben lesz egy váltás, ha katolikus szemléletű igazgató kerül az iskola élére. A pedagógusoktól pedig elvárjuk a lojalitást, azt, hogy elfogadják a keresztény alapelveket. A vallást és az egyházat senki se szidja, becsmérelje a katedráról! A mai iskolákban elsősorban az emberi alapokat kell lerakni, megismertetni. Bevezetjük a hitoktatást, de ha valaki nem akarja felekezeti hittanra járatni a gyerekét, akkor úgynevezett polgári erkölcsöt tanítunk helyette. De másra nem épülhet semmiféle erkölcs, mint a tízparancsolatra. Lesz egy világnézeti óra, melyről a szülőnek kell döntenie. Választani kell végre! A legvadabb időkben is azt mondtam, — (a ceglédiek tudják) — el kell dönteni, hogy az egyházhoz tartozzak vagy a párthoz?! Krisztust választom vagy Lenint?! A rendszerváltás után sem késő, de nem lehet kikerülni ezt a kérdést. — A tanárok is „választhatnak" világnézetet? — Nem mindegy, hogy a vallásról marxista szellemben beszél-e valaki, az eddigi tankönyvek stílusában, vagy a kereszténység életeleme, meggyőződése, az illetőnek. Itt negyven éven keresztül nem volt előny a hit. Úgy gondolom, sok ember kény- szerűségből nem merte vállalni az őszinte megnyilvánulásokat. Bizony, igen sok múlik a pedagógusokon, nem mindegy, hogyan beszélnek keresztény alapértékekről. A leendő Mészáros Lőrinc (katolikus) iskola Erdó'si Ágnes felvételei László Csaba László Csaba keresztény- demokrata orvos nem rejti véka alá a véleményét. Határozott, gyors beszédű. — Az önkormányzat és az egyház közötti megállapodásról az iskola igazgatóját időben tájékoztatták. Minden iskola küldött levelet az óvodáknak, amelyben részletesen írtak az ősszel induló tagozatokról, a sajátos feltételekről. Ez a tájékoztató Melyikbe írassam? címmel két hete a Ceglédi Hírmondóban is megjelent. Arról viszont egy szó sem esik ezen a papíroson, hogy az iskola jövőre katolikus lesz. Erről még a katolikus óvoda sem kapott értesítést. Azt senki nem várta, hogy az igazgató propagandát fog csinálni, de hogy ne tájékoztasson, ez inkorrekt. — Ón szerint milyen lesz ez a katolikus iskola, ha se a nevelés, se a pedagógus, se a gyerek, tán még a szülő, se katolikus? —Akkor kezdetben csak az iskola neve lesz az. Azt tudom, hogy milyen nem lehet. Nem fog a pádon térdelni senki, nem fogják reggeltől estig a Miatyánkot fújni, és szenteltvíz-tartók sem lesznek kitéve. Katasztrofális, hogy ilyen riogatások elhangzottak! — Mi lesz a tanárokkal? Azt hallottam, hogy volt, aki közülük aláírást gyűjtött, tehát ellenezte az új fordulatot. — Az önkormányzat és az egyház között köttetett egy egyezmény, amelyben az egyház kötelezi magát a teljes intézmény átvételére. Úgy tudom, háromféleképpen szűnhet meg valakinek a munkaviszonya: ha a munkavállaló elmegy magától, ha felmondanak neki, vagy ha a munkáltatója megszűnik. A tantestülettel valószínűleg új munka- szerződéseket kell majd köt- , ni, s szerintem három-négy pedagógustól — akármilyen finoman fogalmazok — meg kell szabadulni. Mivel aláírást gyűjtöttek, nyilván nem lehet velük együtt dolgozni. A hetven fős tantestület természetesen nem lesz kirúgva, de néhány ember erkölcsi okok miatt nem maradhat! Legalább tíz-tizenöt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez az iskola ne csak nevében, de szellemében is katolikus legyen. Tibay Ágnes
