Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-02 / 51. szám

SZUKEBB HAZANK PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. MÁRCIUS 2.. KEDD Megnyitó Túrán Dilinkó Gábor és Dombi Lajos festményeiből kiállítás nyílt Túrán, a helyi házasságkötő' teremben. A két hétig látható kiállítást a polgármester köszöntő szavait követő­en Kerékgyártó István művészettörténész és Vödrös Atti­la lapunk főszerkesztője nyitotta meg. Az alkalomhoz illő költeményeket Burai Valéria adta elő Vimola Károly felvételei Nyolcvan éves a Magyar Királyi Honvédtüzérség Négy tüzérgeneráció találkozott Szentendrén Tegnap laktanyalátogatási program keretében emlék­ülést szerveztek Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Főiskola dísztermében, amelynek keretében megemlé­keztek a magyar honvédtüzérség 80 éves évfordulójáról. Időrendi sorrendben először Er­délyi Lajos alezredes, a Honvé­delmi Minisztérium sajtószóvi­vője a magyar honvédség idő­szerű kérdéseiről beszélt. Meg­említette, hogy 1993-ban három nemzetközi kulturális, illetve sportesemény színhelye lesz Magyarország. Március 5—10. között rende­zik meg a katonai filmek nemzet­közi fesztiválját, amelynek fő­védnöke Für Lajos honvédelmi miniszter. A szakmai zsűri elnö­ke pedig Sára Sándor lesz. Június 23—25. között kilen­cedik alkalommal rendezik meg Debrecenben a katonazeneka­rok nemzetközi fesztiválját és 1993 júliusában Szentendre és környéke a katonai tájékozódási világversenynek ad otthont. Szabó János mérnök-vezérőr­nagy, a katonai főiskola parancs­noka a , főiskolán folyó katonai és szakmai képzésről tájékoztat­ta a jelenlévőket, ezt követően pedig Török Miklós ezredes a magyar honvédtüzérség tevé­kenységéről tartott ismertetőt. Többek között elmondta, hogy az 1868. évi véderőről és honvédségről szóló törvények értelmében a világosi fegyverle­tétel óta Magyarországon ismét megteremtették annak a lehetősé­gét, hogy önálló haderővel ren­delkezzen. Ez az önállóság azonban erő­sen megkérdőjelezhető volt, mert hiányzott az egyik megha­tározó fegyvernem, a tüzérség. A magyar vezető köröknek csak több évtizedes politikai küzdelem után sikerült elérni, hogy 1912-ben törvény írja elő a honvédtüzérség létrehozását. Az alapos szervező tevékeny­ség egyik fontos állomása volt 1913. március 1-je, amikor a császári és királyi tüzérségtől át­helyezték a szükséges személyi állományt és az alakulatok elin­dulhattak új állomáshelyük el­foglalására. A Magyar Királyi Honvédtü­zérség az első világháború évei­ben hatalmas munkát végzett a harci eszközök korszerűsítése és a csapatok számának növelé­se érdekében. A frontokon har­coló ütegek száma a háború vé­gére elérte a 249-et. A magyar honvédtüzérek jelen voltak Przemysl védelménél, az Ison­zói csatákban, de bátran harcol­tak Gallipolinál és a Holt-ten­gernél is. A második világháborúban a kiszállított 2. magyar hadsereget igyekeztek a körülményekhez képest jól felszerelni tüzérségi vonatkozásban. Mindez azon­ban kevésnek bizonyult, a 2. ma­gyar hadseregnek 1943. március harmadikára 6 tábori tarackja, 6 páncéltörő ágyúja, 2 páncélva­dász járműve és 2—2 gránát-, il­letve aknavetője maradt. A fegyverek minőségi javítá­sát a 60-as évek elejétől kezdték meg újabb típusú vontatott, majd önjáró lövegek rendszer­be állításával. Ekkor állították fel a hadműveleti-harcászati és harcászati rakétacsapatokat is, amelyeket 1991-ben megszün­tettek. A magyar honvédség zömé­ben ma is ezekkel az eszközök­kel van felszerelve. Az előadásban hangoztatták, hogy a honvédtüzérség megte­remtése nemcsak a monarchia háborúra való felkészülésének egyik állomása volt, hanem fon­tos kifejezője a magyar önren­delkezésért vívott politikai küz­delem sikerének is. Nélküle, sem akkor, sem pedig jelenleg, a maga teljességében nem be­szélhetnénk a magyar hadsereg­ről. Az emlékülés igen gazdag programot ígért, és a jelenlévők nem is csalódtak. Az előadáso­kat tárgyi emlékek és fényké­pek kiállításával, valamint tüzér­ségi fegyverek bemutatásával egészítették ki. Megvalósult a szervezőknek az a nem titkolt szándéka is, hogy fegyvernemi bajtársi közösséggé kovácsolják az idősebb és a fiatalabb tüzér­tiszti nemzedékeket, hiszen je­len voltak a volt ludovikás, a napjainkig nyugállományba vo­nult, az aktív tisztek és a jöven­dő tüzérek képviselői is. Szabó János mérnök-vezérőr­nagy ünnepi megnyitójában mél­tatta a tüzérség helyét és szere­pét az összfegyvememi harcban. Dr. Lugosi József alezredes, a történelem tudományok kandi­dátusa a Magyar Királyi Hon­védtüzérség születésének körül­ményeiről beszélt, és nem titkol­ta. hogy a fiatal magyar honvéd­tüzérség méltó fegyvertársa volt a közös hadseregbeli tüzérség­nek. Dr. Bella Tibor főhadnagy hadtörténész áttekintő összefog­lalót adott a magyar tüzérség helyzetének alakulásáról az 1918—1927 közötti időszakban. Hoiváth Csaba százados, tu­dományos főmunkatárs, 1927-től a második világháború befejezéséig tekintette át a ma­gyar tüzérség történetét, Szoná­tái József nyugalmazott alezre­des pedig a tüzérség újjászerve­ződéséről és a békekötés utáni tüzérség átalakulásáról számolt be a hallgatóságnak. Személyes élményeiről szá­molt be vitéz Bozsoki János, aki jelenleg Zürichben él. Személyé­ben az egyetlen tüzértisztet kö­szönthették, aki rendelkezik a „Tiszti arany vitézségi érem­mel”. A második világháború­ban végrehajtott személyes tet­teiről tartott előadást. Érdekes és hiteles élménybe­számolót tartott Csanády György, Fabinyi József, Gazsó Imre, Sebők János, Bistyák De­zső, és dr. Enzsől Gyula. Az érdeklődők tüzérségi esz­közöket tekintettek meg, megis­merkedtek a szimulátorokkal, ki­próbálták a gyakorlóberendezé­seket, a bártabb újságírókat pe­dig tüzérré avatták, amivel járt egy jelképes fenékre ütés és egy kupica valódi pálinka. Papp János re Őrségváltás a (Folytatás az 1. oldalról) A hivatalos formulák után Bartos Ferenc fogadást adott a jelenlévők részére, s pohárköszöntőjében méltat­ta az esemény jelentőségét. Nun Mihály a válaszában el­mondta, a kormány a kato­naság számára előírta, hogy laktanyák eladásával is sze­rezzenek anyagi forrásokat, de mint kiderült, erre nincs fizetőképes kereslet. Munkatársunk kérdéseire válaszolva a polgármester el­mondta: most a város közép­iskolai rendszerének az át­gondolása következik. Figye­lembe kell venni, hogy a kö­zépiskolás korú fiatalok szá­ma a demográfiai hullám­völgy miatt egyharmadával csökken ezekben az évek­ben; továbbá az új oktatási törvény szabta körülménye­ket, az egyház volt tulajdona­ira vonatkozó kéréseket, és #■ kaszárnyában egyes középiskolák rossz működési feltételeit, Ezért már megkezdte működését egy oktatási szakemberekből álló albizottság. Megkezdik munkájukat az építész-terve­ző szakemberek is. A város­tól eddig mesterségesen elkü­lönülő laktanyanegyed terüle­te a jövőben szervesen kap­csolódhat a városhoz. Bartos Ferenc szerint a gimnázium épületének egy részét 1994 szeptemberéig le­het majd átadni az egyház­nak. A laktanyában pillanat­nyilag nyolcszáz növendék oktatására, százötven kollé­gista elhelyezésére van lehe­tőség. Ha további középisko­lák átadására lesz igény, ak­kor már nagyobb építkezésre lesz szükség, amihez a költ­ségvetésnek kell adnia az ösz- szeget, melynek nagysága most meg sem mondható. K. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents