Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-02 / 51. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HÁZANK 1993. MÁRCIUS 2.. KEDD Húsz éve csinálja Villáminterjú Biatorbágy polgármesterével Bizonytalanságban a lorinckátai fóliázok Fóliás zöldségtermesztéséről lett híres falu Szentlőrinckáta, ez a Pest megye keleti szegletében meghúzódó, alig kétezer lakosú település. Itt érdeklődtünk, hogyan fejlődnek a tavaszi primőrök, mikor, mennyiért vehetünk a piacon friss lő- rinckátai retket, paprikát, paradicsomot. A faluszéli Gazdakör kocsmában azt ajánlották, hogy Mellik Lászlót keressük, de bármelyik portára nyissunk be nyugodtan, mert errefelé igencsak fóliázik mindenki. Egyelőre — tették hozzá jelentőség- teljesen. Egy hónapos késésben Mellik László a csöpögtetó'rendszert szabályozza — Húsz éve ezt csináljuk — kezdte Mellik László a bemutatkozás után. Hármas forgóban dolgozunk, azaz piros retekkel kezdjük, folytatjuk paprikával, aztán megint jöhet a retek. így mind a tizenkét hónapot kihasználjuk. Ebben a fóliában ahol beszélgetünk, éppen nyolcezer darab paprikapalántának fűtünk’éjjel, nappal. Legintenzívebben paradicsommal foglalkozunk, de virágot is termesztünk, amit a feleségem árusít itthon, saját kis virágboltunkban. Tizenkilenc éves lányom érettségi után idehaza maradt, velünk dolgozik. Fiam középiskolás, ő inkább nyáron segít. Összesen ezer négyzetméternyi fóliás területem van, a hozzá szükséges felszereléssel. — Hogyan látja fóliázószemmel az idei év elejét? Lesz-e korán és elfogadható áron magyar primőr a piacon? — Tavaly ilyenkor egy^ hónappal előbbre tartottam. Április elején már szállítottam a paradicsomot, most viszont jó, ha április közepén, május elején tehetem ezt. Április negyedikénél előbb paprikám se lesz. Nem a legjobb minőségűek voltak a vetőmagvak, a virágpor nem tudott rendesen tapadni, kötődni. Pedig egy deka paprikamag 1400-1500 forint. Egyetlen paradicsommag három forint hatvan fillérbe kerül. Szerencsére több fajtát termelek, s ráálltam a folyton nö- vőkre a féldetermináltak helyett. Ez utóbbinak az a jelentése, hogy öt-hat fürtnél leáll a terméskötődés, nem hoz többet. Ha ezzel az ember éppen beleesik egy rossz árszériába, akkor oda az egész éve. A folyton növő paradicsom is kerülhet rossz avagy jobb értékesítési szakaszba, de kiegyenlítik egymást. A késésnek azonban több, ennél lényegesebb okai vannak. Akik üzérkednek, meggazdagodnak ■—Elmondaná ezeket? Megérkezésünkkor említették, hogy január harmadika óta fűtik a fóliákat... — Igen, csak január harmadika óta. Éjjel-nappal, egy-két fokos hőmérséklet-különbséggel. Tizennyolc foknál melegebb nem lehet, tizenhat alá sem süllyedhet. Mindezt fűtőolajjal csináljuk, ami most huszonkét forint a tavalyi tizennyolc-hússzal szemben. Ha melléfogok egy hónappal, akkor megnézhetem magam. S bizony az a legnagyobb gond, hogy nem bíztunk a korai, az elfogadható áron való piaci értékesítésben. Ami ellentételezi a kiadásainkat. Hozzák a kamionok a francia, spanyol, kaliforniai paradicsomokat, mert nincs egy olyan törvény, ami biztosítaná, hogy a magyar termelő is megéljen valahogy... — Nem kellene beengedni az olcsóbb külföldi primőröket? — Nem arról van szó! Nem akarunk mi sem négy-ötszáz forintos kilónkénti paradicsomárat, hiszen azt nem tudják megvenni. De szabályozni kellene, elismerni ezáltal, hogy a korai primőrtermelésnek sok hátránya, rizikója van. Ha mi leállunk, abból országos katasztrófa lesz, nagyobb válság, mint most a gabonából származik. Ha az ember járja Európát, akkor láthatja — például Ausztriában, Németországban —, hogy a zöldségek árai kiegyensúlyozottak, nem úgy, mint nálunk. Mert megfelelő l ii'im>M*<— i|im| Nyolcezer paprikapalánta van ebben a fóliában Erdó'si Ágnes felvételei törvényeket hozva szabályozták a kínálati oldalt. Nekünk is olyan szerződések kellennek, hogy adott külker vállalat kezdje hozni novemberben azt a paprikát, szállítson márciusig, majd attól kezdve ugyanannyit vigyen ki az országból. A mi áruinkat adja el máshol, mondom: ugyanannyit vigyen, amennyit hozott. Ezt ki kell kötni! Még ha közös piaci tagok leszünk, akkor is. Szóval... a késésnek ez az igazi oka, a bizonytalanság. Ha így marad minden, akkor jövőre kéthónapos lesz a késés, augusztusban pedig nem lesz mit savanyítani, télire elrakni. Miközben néhány kft.-t milliomossá teszünk. Akik megkerülik a vámot, áfát, adót: amikor importálnak — nehezen mondom ki —, de végül is üzérkednek. Mi pedig tönkremegyünk. A kisebbek már kezdik abbahagyni, hiszen nem bírják a benzin-, energia-, vetőmag-, permetszerárakkal való versengést. A munkára jut idő' — Személyesen ön mire számít? Hallottuk, hogy talán még exportra is szállít zöldséget■ , — Áfészekkel, kereskedőkkel kötöttem szerződést. Mondjuk tizenhárom forintért átveszik tőlem a paprikát, s eladják harminckettőért. Kérdem én: mennyi az én kockázatom az övéhez képest? Legfeljebb négy-öt megromlott paprikát kidobhat. Máról holnapra, rizikó nélkül akarják a hasznot. Igen, ha összejön, akkor magyarországi olasz éttermeket látok el terményeimmel, s megpróbálok szerződést kötni Szlovákiába, Lengyelországba. Ők szállítják el az árut. — Azt tartják sokan, hogy azért jól meg lehet élni a fóliázásból. — Uram! Nekünk másra, mint munkára, nem jut időnk. Napi tizenkét óra a fólia alatt, dömping idején tizennyolchúsz. Január esejétől december harmincegyedikéig. Az üzleti partnernek reggel hatra pontosan vinni kell a paradicsomot, paprikát. Van autóm, teherautóm, ötmilliót érő locsolási rendszerem, csöpögtetőm, ilyen-olyan fűtés. Ám ha ez nem termel, mit ér? Ócskavas az egész! Nincs nyaralóm, üdülőm. Igaz, csóró se vagyok. De aki ennyit dolgozik, az bizony keveset él... Tóth Ferenc Megduplázott költségvetés Elhagyva a fővárost, a budai oldalon — Biatorbágy felé — a lankás dombokon megtörő februári napfény koratavaszt ígér. „Zökkenő- mentesen” jutunk be Biator- bágyba. A zökkenőmentességet azért hangsúlyozom, mert a polgármesteri hivatalban Palovics László polgármester adja tudtunkra, hogy mihelyt megenyhül az idő Biatorbágy utcáin, elkezdődnek a gázbekötés és a szennyvízhálózat építésének munkálatai. Ezzel már elébe is vágott kérdésemnek: ■ Milyen terveik vannak erre az évre? — Már amint említettem, a szennyvíztisztító kiépítése és a gáz bekötése erre az évre leköti minden erőnket. Ennél többet ha akarnánk, ha volna rá anyagi lehetőségünk, akkor sem tudnánk megvalósítani. ■ Mekkora költségvetéssel számolnak az idén? — Ötszáznegyvenmillió forint értékű költségvetési mutatónk megvalósítása nem marad a tervezet szintjén, bár kétszerese a tavalyinak. Helyzetünk szerencsésnek is mondható. ■ Míg más helységekben csökken a költségvetés, itt, Biatorbágvon növekszik. A „szerencsés helyzet” bőkezű támogatókra utal? — A szennyvíztisztító felépítésében a Budapark vásárlóközpont is érdekelt. Ők negyvenmilliót ajánlottak fel. Vannak más, kisebb és nagyobb vállalkozók, akik ugyancsak beszálltak. Pályázatokat is igényeltünk. Nem elhanyagolható a lakosság átlagjövedelme sem, mely viszonylag elég magas Budapest közelségének köszönhetően. ■ Ezek szerint az ön- kormányzat működése is jónak mondható. — Nem akarok dicsekedni — szólal meg halk szerénységgel a polgármester —, de elmondhatom, hogy még nem volt egyetlen döntésképtelen ülésünk sem. A Köztársasági Megbízotti Hivatal részéről is jó minősítést kapott az önkormányzati testület. Ami gondot okoz, az a két falurész képviselőinek aránytalan megoszlása. A falu egykor két különálló település volt: Bia és Torbágy. A tizenhárom önkormányzati képviselőből csupán hárman vannak a torbágyi részről. ■ Van ennek valami magyarázata, oka? — Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy történelmi háttere vítn. Á második világháború után a torbágyi részről nagy létszámban telepítették ki a sváb közösség családjait. Helyükbe alföldi magyarokat, erdélyi székelyeket telepítettek. Ennek a keserű történelmi ténynek — erőszakolt telepítésnek — nem múltak el nyomtalanul az emlékei. Ma is érezhető hatása, hogy a torbágyiak visszafogottabbak. Nem szívesen vállalnak szerepet a közéleti fórumokon. Remélem, hogy az elkövetkező évek feloldják majd az emberekben ezt a belső, konok ellenállásra hangolt feszültséget, védekező passzivitást, mely egy más rendszer által és ellen alakult ki.-BágyiMegújult a régi temető Már néhány esztendős múltra tekinthet vissza a zsámbéki Gyermekbarát Egyesület. Tevékenységük lényege — ahogy az elnevezésükből sejthető :— a segítségre szoruló vagy a többgyermekes családok támogatása. Különböző programokat, kirándulásokat szerveznek a gyerekek részére, nyaranta gondoskodnak üdültetésükről. Tavaly valami egészen más feladatot vállaltak az egyesület tagjai. Zsámbék régi, már nem használt temetőjét tették rendbe, megszabadítva a sírokat a dús aljnövényzettől. Összefogtak a helybéliek, mert nem kis munkáról volt szó, és sokan úgy vélték, érdemes a munkába belefogni. Felnőttek, gyerekek hosszú napokon át gyűjtötték a gazt, egy helybéli fuvaros gondoskodott elszállításukról. Ahogy haladt a munka,- úgy lett egyre szebb a temető. Az egyesület pályázatot nyújtott be azzal a céllal, hogy anyagi segítséget kapjanak a munkálatokhozJMyeriek, s ezt az ösz- szeget a folyamatos karbantartásra kívánják fordítani. Korábbi tervük idén talán valóra válhat. Szeretnék rés- tauráltatni a temető kovácsoltvas kapuját, ami természetesen pénzkérdés. Ha minden elkészül, nemcsak a helybélieknek árul el sokat a régi temető arról, kik éltek a községben egykoron, hanem az idelátogatóknak is sok érdekességgel szolgálhat.-jiszHiánycikk a piac Dabason Több a kereskedő, mint a termelő Egy olyan kisvárosban, mely tizenhétezer lakost számlál és ezer vállalkozót tart nyilván, azt hihetnénk, hogy pezsgő gazdasági élet folyik. A tények azonban nem éppen ezt mutatják. A piac hiánya és a vásárlóerő gyengülése a jelenlegi átmeneti társadalmi rendszerben országos tényező. A vállalkozásokban a termelők és a kereskedők közti aránytalan megoszlás nemcsak az országot, de Kelet- és Közép- Kelet-Európát is jellemzi. A volt szocialista országok embere hajlamos arra, hogy ennek okait a hatalmon lévő kormánytól kérje számon. Holott ezen buktatók és hiányosságok a még ki nem alakult gazdasági-politikai struktúrákban, valamint a termelő- eszközök technikai színvonalának alacsony szintű versenyképtelenségében találhatók. A fentebb említett kisváros Dabas. A polgármesteri hivatal igazgatási osztályán Erdélyi Józsefnét kérdeztük. — A dabasi vállalkozók közt milyen a megoszlási arány a termelők és a kereskedők közt? — Több a kereskedő, mint a termelő, de nyilvántartunk kétszáz egyéni gazdálkodót, akik állattenyésztéssel, mező- gazdasági terményekkel, virágtermesztéssel foglalkoznak. Több apró üzem is létesült, ezek közt megemlíteném a száraztészta-készítőket, a baromfivágóhidakat, a szabászatokat. — A termelőknek jobb a piacuk? — Igen, jobb. Habár köztük is sokan kilátástalannak vélik a jelenlegi helyzetet. Nincs piacuk. Nem látnak garanciát áruik értékesítésére. A múlt évben nyílt egy nagy húsbolt. Be kellett zárni. Itt még megtermelik a háztájin a mindennapokra szükséges élelmet. — Más területeken történt-e privatizálás? — A gyógyszertárakat említhetném meg, és a pillanatnyilag folyamatban lévő orvosi rendelők privatizálását. Három orvosunk is engedélyt váltott magánpraxis folytatására. Erről majd az önkormányzat fog dönteni. — Az Expo ’96-ra készítik a pályázati munkát? — Remélem, hogy nem maradunk le. Ha most nem mozdulunk ki ebből az állóvízből, akkor Dabas marad... Ez nagy lehetőség számunkra, nem akarjuk elszalasztani. Dabas műemlékei, hagyományai érdekes látványt nyújthatnának a világkiállításra idesereglő turistáknak. Itt gondolok a haladó vagy már feledésbe merült népi hagyományok felelevenítésére. A helyi adottságok lehetőséget nyitnak lovas felvonulásokra, bemutatókra, sétalovaglásra. B. B. J.