Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
I PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 10.. SZERDA 13 / Óvjuk gyermekünk egészségét! Minden szülő szeretné jó körülmények között és elégedettnek látni felnövő gyermekét. Nem kis gond megfigyelni. milyen lehetőségek bontakoznak a gyermekben, hogy képességeinek, készségének megfelelő pályát válasszon, tanuljon és boldoguljon. A jó szándékú igyekezet közben nagyon sokszor elsikkad a tanuló egészségének fejlesztésére, megvédésére igyekvő tudatos törekvés. Féltjük a gyerekeket a robogó járművektől, az erősebbek agressziójától, az időjárás szeszélyeitől, de jelentéktelen mulasztásnak tekintjük, ha reggeli nélkül rohan az iskolába, ha nem táplálkozik élettani szükségletének megfelelően, ha rendszeres tisztálkodása, fehérnemű-váltása elmarad. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy ingerültsége hátterében a mozgász- szegénység áll. Meglepődünk és veszekszünk, ha dohányfüst vagy szeszes ital árad szervezetéből. Alig van időnk, hogy türelmesen meghallgassuk és okos tanácsokkal segítsük. A tanulók egészséges életre nevelésének hiányosságait a tapasztalat igazolja. Szentendre öt általános iskolájában és két körzeti általános iskolában 2348 tanulót kérdeztünk meg egészségi állapotukat befolyásoló ismereteikről és tevékenységükről. A válaszok értékelése után az iskolák igazgatóinak javaslatokat tettünk a gyakorlati egészségvédelmi tennivalókra. Például a jelenlegi plakátpályázattal — a Dohányzás- mentes Világnapra készülve — az egészségre nevelés olyan formáját választottuk, amellyel a tanulókat cselekvésre ösztönözzük, hogy gyűjtsék össze, ismerjék meg a dohányzás egészségkárosító hatásait és ezt úgy ábrázolják, hogy elgondolkoztató és a helyes döntést elősegítő legyen. 1993-ban egészségvédelemre, az egészségnevelő finanszírozására a munkaadó elvonta a bért. A jó cél, az egészségvédelem érdekében támogatásukról biztosítottak és felajánlották a nyertes tanulók jutalmazására a pályadíjakat Surányi István cukrász, Fehérvári Péterné a Salátabár vezetője, Németh János a Rab Ráby vendéglő vezetője, Bendsák Zoltán az iparcikkbolt vezetője és Simon Ernő gázmester. Ezúton is köszönöm segítségüket. Az ifjúság arculata minden korban olyan, amilyenné a felnőttek gondoskodása és példája formálja. Vigyázzunk jobban rájuk, a felelősség a miénk, hogy testileg-lelkileg egészségesek legyenek. Dietz Ferenc egészségneveló' Szentendre Miért beteg a magyar humor? Mindjárt az elején elnézést kell kémem Végh Antaltól, hogy nagy port felvert könyvének címét felhasználva fogalmaztam meg kérdésemet, és ezzel a szellemi eltulajdonítás vétségébe estem. Úgy érzem azonban, hogy az Úr 1993. esztendejének elején ebben az országban annyira megállja a helyét, hogy talán maga az író is egyetértene velem. ha elolvasná a következőket. Tulajdonképpen adhattam volna azt a címet is, hogy Volt egyszer egy kabaré, de annyira frappánsnak éreztem a jelenlegi helyzetben Végh kérdésének ilyen formában való eltulajdonítását és ehhez kapcsolódóan a magyar humor pillanatnyi gyengélkedő állapotát, hogy inkább vállaltam a plágium vádját. Valóban volt egyszer egy rádiókabaré, amely 30-40 százalékban szellemeset produkált. Az ember érdeklődéssel várta havonta egyszer a hétfői napot, ha jól emlékszem a napra, amikor a kabaré nemcsak nevettetett, hanem az ország gondjait is tükrözte tréfás formában. Lehet, hogy most a rádiókabaré feltétlen hívei rossz néven veszik, hogy csak ilyen százalékban találtam igazán értékesnek a műsort. Egyet azonban nem szabad el; felejteni, szépen írni mindig lehet, de szünet nélkül szellemesnek lenni és nevettetni, ez már lehetetlen követelmény. Hiszen a humor legnagyobb magyar klasszikusa, Karinthy Frigyes is számtalan nagyszerű krokija és kar- colata ellenére publikált gyengébb dolgokat is. Még azt sem bánom, ha a humoristák olyan vicceket melegítenek fel, amelyeket már Noé is kidobott a bárkából, vagy olcsó, egy kicsit el- koptatott poénokkal próbálják meghódítani a nagyközönséget. egy újszülöttnek minden vicc új elve alapján. Még ez is elnézhető, ha a humorista néha trivialitásokkal fűszerezi mondanivalóját. Ez mind belefér a humorról alkotott kép kereteibe. De, hogy csak ez legyen a humorista egyeHISTÓRIA A cenzúrahivatal aktáiból Pest-Pilis-Solt vármegye tiltakozik az országgyűlési ifjak elfogatása ellen Pest, Pilis és Solt törv. egyesített vármegyék közönsége a helytartótanácshoz, 1837. aug. 31. „Posonyi német nyelvű hírlapokban a folyó esztendei, Mártius 24,k napján közrebocsátott levél a felségsértés vétkével vádolt és a Főméltóságú Curia által megítélt ifjak esetét mind a dolog történetével, mind a hazai törvényekkel ellenkezőleg adván elő, ugyanezen esztendei, 1197ik szám alatt költ végzésünket, mellyben az említett közlésnek ellene mondottunk, különös lapra kinyomatni és a közértekezésnek ehez hasonló balhírek által történhető félrevezetését meggáto- landók, a hazai hírlapok mellett közönségesítetni rendeltük. Történt azonban, hogy nemcsak a kinyomott példányok, hanem a nyomtatás alá adott kézirat is egyetemi tanító Reseta János által Április 12lk napján elkoboztatván, szándékunkban meggátoltattunk; hogy pedig mindezek a Nagyméltóságú Helytartótanács rendelésébiil történtek, bővebb bizonyítvány nélkül sem szenved kétséget azon Főméltóságú Dicasterium előtt, mellynek tulajdon kegyes rendelései forognak kérdésben. Nem akarunk ez alkalommal sem a sajtó szabadsága, vagy inkább egyoldalúságos rendeletek által gyakorlatba vett könyvvizsgálat káros vagy hasznos vagy törvényes voltának vitatásába bocsátkozni, nem szándékunk ama végzésünk közrebocsátá- sábani azon tiszta szándékunkat hosszas vitatások által bizonygatni, tudva van ez a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanács előtt, és bizonyosan szintolly tisztán, mint előttünk, hogy rendelések nem törvények, és hogy az ország nem rendelések, hanem törvények által igazgattatik. Továbbá: hogy a közérdekű történeteknek készakarattal elcsavarása rósz szándék, és rósz szándéknak káros következései meggátolására intézett töre- kedés egyébb, mint jó és hasznos nem lehet, miután azomban e szokás a legújabb felső rendeletek által olly gyakran törvényes erővel bírónak lenni állíttatik, csak azt bátorkodunk megemlíteni, hogy ama szokást: miszerént a vármegyék végzéseiket mindenkor szabadon nyomtatták, a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsnak sem az 1830,k észt. 35 792lk, sem az 1795íkesztendő 510ik szám alatt költ intézvények által megváltoztatni, és annál kevésbé állott hatalmában: mivel ezen szokásnak helyes, azaz törvényes voltát az 1794ik észt. 5342,k szám alatt költ hasonló intézvénye által megesmérni méltóztatván ezelőtt, ezután is a megyék ebbeli jogoknak szabad gyakorlásában mindenkor háborítatlan megmaradnak, és mindaddig, még törvény által más rendelés nem tétetik, ebbeli szabadságoktól megválni továbbá sem szándékoznak. Hogy a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanács: mellynek a hazai törvényeket épségben megtartani, az 1723‘k 102*7 és 1790:14. törvénycikkelynél fogva legközelebb a folyó esztendei 18 274ik szám alatt költ kegyes intézményében önnön megesmérése szerént is gondjainak és kötelességének fő tárgya, a Trattner—Károlyi Könyvnyomtató Intézet tulajdonosát, Nemes Tolna Vármegye végzésének a Királyi Censor engedelme nélküli kinyomtatásáért a fenn előadóihoz hasonló esetben, a folyó esztendei 15 611,k szám alatt költ intézvénye által nemcsak az L" rész 9ík címje ellen meghalgatása és megítél- tetése előtt megdorgálni, hanem őtet mint kétségtelen nemest törvényhatósági elmellő- zésével a városi tanács eleibe idéztetni méltótztatott, valóban váratlan és szomorú történet, mert mi ezen Főigazgató Kormányszékben mindenkor hathatós, az ország kebelében lévő, hazánkfiaiból szerkezeit, törvényeink értelmében önállású testületet tisztelünk. Mindezeknél fogva, ragaszkodván a szokás és régi gyakorlat által megszentelt jogunkhoz és világos törvényeinkhez, midőn egyrészről az említett Könyvnyomtató Intézet tulajdonosának törvényes bírói elöl elvonását és tettének ítélet előtt való rosszalá- sát törvénytelennek nyilatkoztatni kénytelenek vagyunk, egyszersmind kérjük Császári Királyi Főhercegségedet, és a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsot, hogy az elkobzott nyomtatványokat és kéziratot, mint kétségtelen tulajdonunkat, visz- szaadatni, jövendőre nézve pedig bennünket régi szabadságunk gyakorlásában hábo- rítlan meghagyni kegyessen méltóztassék. Kik egyébberánt kegyelmébe és kegyességekbe ajánlottak, alázatos egész tisztelettel maradunk. Költ az 1837lkesz- tendei. Augustus 31lk napján Pesten tartatott közgyűlésünkből.” dűli tennivalója, és a minden szellemességet nélkülöző durva sértegetés váljon a kabaré egyetlen feladatává, ez már erős túlzás. Nem vitás, hogy a népszerűséget mindenkor megcélzó humoristák régebben is sokszor bántottak, de többnyire szellemesen karikírozták ki a visszásságokat, amire ma nagyon ritkán látok példát. Például ilyen volt. amikor a hírközlési paródiában azt mondták, hogy a magyar külügyminiszter váratlanul Budapestre érkezett. Kérdem, miért nem ilyen típusú tréfák uralják a magyar humort, és miért az ízléstelenség határát súroló és legtöbbször nem is csak súroló demagógia? Lehet, hogy van valami abban a pletykában is, hogy a pártállamban bizonyos humoristák az uralkodó elit által engedélyezett határig mehettek el, vagyis a felsőbbség jóváhagyásával csipkedhették a csipkedhetőt, amit — szavait a pártemberhez intézve — Salamon Béla egy kabaréjelenetben úgy fejezett ki. hogy maga mondhatja. Hogy ez igaz-e, ezt én nem tudom eldönteni, azt viszont sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy a magyar humor jelenleg valóban súlyos beteg. Budapest arról volt híres a háborús időkben és a pártállam idején is, hogy a politikai ellenállás az egymás fülébe suttogott, futótűzként terjedő viccekben merül ki. Amióta szabad a sajtó, mindenki azt vádolhatja és sértegetheti, akit csak akar. Amit eddig a humor szellemességbe csomagolva színvonalasan fejezett ki, azt most otromba módon, a szellem minden nyoma nélkül teszi. Ide illik Zoli bohóc kupléja, aki a negyvenes évek második felében arról énekelt, hogy a parlamentben állítólag szellemek jártak. Ő utánanézett, és mindenkit megnyugtathat, hogy a szellemnek a nyomát sem találta. Hát ezért van most válságban a magyar humor. Tudom, nem könnyű szellemesnek lenni, és még nehezebb az olykor mondanivalót is magában rejtő szójátékokkal vagy tréfákkal megnevettetni az embereket. Mégis arra szeretném kérni a kissé irányt tévesztett humoristákat, térjenek le az olcsó népszerűségre törekvés látszólag csábító útjáról, a kabarérendezőket pedig arra, hagyják abba azt a nyugati mintára bevezetett visszataszító szokást, hogy minden poént kincstári háttérhahotával jutalmaznak. Mert akkor talán Budapest újra az lehet, ami egy évszázadon át volt: a kipusztíthatat- lan humor európai fővárosa. Tiszay Géza Budapest Pest vármegye tiltakozása A bécsi kormányzat 1844 őszén a megy ei önkormányzatok ellen indított támadást. A megyék az 1840-es években az ellenzéki politika fellegvárai lettek, Bécs a további előretörést akarta megakadályozni. Az új közigazgatási elképzelés a megyék élére a kormánytól fizetett adminisztrátort kívánt állítani. A főispán helyett — vagy ha elbocsátani nem lehetett; mellé — állított adminisztrátor köteles volt állandóan a megyében tartózkodni, az ügyeket erélyes kézzel intézni — a kormány elképzeléseinek megfelelő szellemben —, és a következő választásokon a kormánypárti többséget biztosítani. Az adminisztrátori rendszer ellen éles tiltakozás bontakozott ki az országban, melynek vezetője Pest megye, a „vezérvármegye’’lett. Az 1845. március 10-i megyegyűlésen Kossuth nagy beszédet tartott. Az adminisztrátori rendszert cseh mintájú „Kreishauptmann-szisztémának” (járási főnök) nevezte, melyet ha elfogad az ország, önmagát temeti el, mert Magyarország „nyomorúságos német vagy tót provinciává süllyed”. A közelmúlt politikai eseményeit a hatalomvágyó arisztokraták akarnokságával magyarázta. Szerinte az arisztokraták meghiúsították az ország- gyűlésen az uralkodó reformszándékát, most pedig a törvényességre hivatkozva megkaparintották az uralmat. A kormány mindezt tűrte, ezzel elhagyta a nemzetét. Az ellenzék így a régi sérelmi harc keserves fegyveréhez kénytelen nyúlni és folytatja „örökös szent de Ms’’küzdelmét a ,Jog és szabadság romjaiért”. Kossuth és Pest vármegye egész évben foglalkozott az adminisztrátori rendszerrel, végül novemberben a vármegye „dorgáló leiratot”kapott túl radikális fellépése miatt. Pogány György
