Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 10.. SZERDA épület Érdligeten van, a Balatoni út 52-es szám alatt, kertes házak között. Amennyiben eredetileg is magánszínházra kémek enge­délyt. azt más városrészben tartot­tuk volna célszerűnek felépíteni. Mivel családi házra kérték és kap­ták meg az engedélyt, én a történ­teket úgy értelmezem, hogy ami­kor ezt az egészet elindították, megtévesztettek minket. De ez csak az érem egyik oldala. A má­Erd polgármestere, Harmat Béla néhány héttel ezelőtt visz- szautlta a Cigány Színház, számára küldött 900 ezer forint támogatást a Pest Megyei TÁKISZ-nak. Különösnek tűnik ami történt, hiszen nemes célra érkezett a juttatás, és in­kább örülni szoktak az ilyen küldeménynek, mintsem el­utasítani azt. Mi zajlik hát a jelenleg még csak tervezett Ci­gány Színház körül? Ennek igyekeztem utánajárni. Beszéltem az érdi polgármester­rel, majd megnéztem azt az 500 négyzetméter területű családi há­zat is, amely otthont adna a kultu­rális létesítménynek. Felkerestem Jónás Lajost és a feleségét, akik lányukkal, Jónás Judittal, a Pécsi Nemzeti Színház tagjával együtt tulajdonosai a környezetéből kitű­nő, egyesek által pompásnak, má­sok szerint hivalkodónak tartott épületnek. Sok utánjárás ellenére sem tudtam azonban találkozni a színművésznővel, s így leírások­ból ismertem meg a terveit. A gondok egyébként nem a művé­szi elképzelésekkel vannak, me­lyek szépségét, elhivatottságát senki sem vitatja, hanem egyéb körülményekkel. A lakók szempontjai A polgármester a történtekkel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy nem szeretné, ha politikai ügyet csinálnának abból, ami nem az. A leendő színházzal kap­csolatban ugyanis már több fel­lebbezés, levél került a különbö­ző hivatalok asztalára, s egyik­másikban Jónás Judit „gyűlölkö­dő cigányellenességről" ír, vala­mint az illetékes ügyintéző „önké- nyeskedéséről". Ezeket a vádakat pedig alaptalannak tarják, visz- szautasítják. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a leendő kulturális létesítményhez az önkormányzat nem kötődik semmiféle formá­ban. Érthetetlennek tűnik tehát, hogy a támogatásukra biztosított összeg az érdi önkormányzat be­vonásával kerüljön hozzájuk. Harmat Béla tekintélyes doku­mentációt mutatott a leendő szín­házzal kapcsolatos tervekről, leve­lezésekről. Időrendi sorrendben haladva, először az 1989-ben kel­tezett építési engedélykérelem ke­rült elő, amely kétlakásos családi házra szól, a földszinten két üzlet- helyiség kialakításával. Az önkor­mányzat műszaki irodája ezt jóvá­hagyta, és problémák csak akkor keletkeztek, amikor másfél évvel később megérkezett a módosítási kérelem. Ebben az szerepelt, hogy a földszinten Cigány Szín­házat akarnak csinálni, az eredeti­leg tervezett két bolt helyett pe­dig egy lesz. Az új elképzelés váratlanul érte a város vezetőjét. Álláspont­ja szerint ugyanis: — A lakók szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy zöldséges bolt nyílik valahol vagy színház. A szóban forgó Ne csináljanak belcíle politikai ügyet... Indulatok a Cigány Színház körül színházzal kapcsolatban bámút mondjon, bár egy beadvány sze­rint Jónás Lajos lenne az üzemel­tető, leánya pedig a művészeti ve­zető az intézményben. így hát csak arról váltottunk néhány szót, hogy napi 1-6 órán át állnak hó­ban, fagyban az utcán, amit nem sokan csinálnának utánuk. Jónás Lajos szerint irigyek az emberek, mert látják a szép új házat, de ami azt illeti, inkább száz irigye legyen, mint akár csak egy valaki is szánakozzon rajta. Említettem, hogy szívesen megnézném belül­ről a színháznak tervezett teret, de elutasítottak. Idegent csak ak­kor fogadnak ott, ha már lesz elő­adás. A vita tárgya Heteken keresztül kerestem tele­fonon Jónás Juditot. Üzenetet hagytam neki a Pécsi Nemzeti Színházban, és felírtam a telefon­számomat a szüleinek is, akik ígérték, hogy a lányuk majd biz­tos jelentkezik. Sajnos, mégsem sikerült a találkozás, bár tudom, hogy igazán szívügye a színház. Láttam, hogy aláírások tömegét gyűjtötte össze az íveken, melye­ken a következő szöveg szerepel: .Jónás Judit érdi lakos va­gyok. Pályafutásomat az 1983-as Ki mit tud? vers- és prózamondó kategória első helyezettjeként kezdtem. Ezt követően 1987-ben színészi diplomát szereztem. Je­lenleg a Pécsi Nemzeti Színház tagja vagyok. Évek óta tevékeny­kedem annak érdekében, hogy színházat alapítsak, amely Érd és környékének, később tájelőadás formájában az ország különbö­zőbb részeinek színvonalas elő­adásokat hozna létre. Nagy öröm­mel tapasztaltam eddig is az em­berek türelmetlen várakozását, hogy a színház ne csak vita tár­gya legyen, hanem valósággá vál­jon, és előadásaival élményt sze­rezzen.” Érthető, hogy sokan támogat­ták aláírásukkal ezt az országos jelentőségű kezdeményezést. El­tűnődtem azon is, hogy a funkci­ónak jelenleg még nem minden­ben megfelelő nagy családi há­zon kívül más aligha fűzi a ter­vezett Cigány Színházat Érdhez. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy nagyobb múltú, gazdagabb, különböző létesítményekkel job­ban felszerelt város talán szíve­sebben fogadná, jobban tudná támogatni ezt a várhatóan ide­genforgalmi nevezetességnek is számító újdonságot: a Cigány Színházat. Gál Judit vábbiakat: az építtetők ezt nem fogadták el, s így a polgármesteri hivatal a kultúrteremre adott elvi engedélyt visszavonta. A Köztár­sasági Megbízott Hivatala az erre vonatkozó fellebbezést elutasítot­ta, s ezzel az első szakasz lezá­rult. A folytatás az volt, hogy a színművésznő egy építész-terve­zőt bízott meg a színház engedé­lyezési terveinek a kidolgozásá­val. Elkészítették és benyújtották a 93 személy befogadására alkal­mas szobaszínház tervét, mellyel kapcsolatban az önkormányzat határozzák meg pontosan a tevé­kenységi kört. Ez utóbbi azzal kapcsolatos, hogy a Pest Megyei Önkormány­zati Hivatal elnökének címezett beadványban olyan elképzelések is szerepelnek, hogy azokon a na­pokon. amikor nem tartanak szín­házi előadásokat, cigány irodalmi esteket, videovetítéseket, cigány­bálokat és -lakodalmakat, Ki mit tud? versenyeket szerveznek. Ezek kétségkívül vonzó, érde­kes programok, de megfelelő sza­bályozás nélkül megzavarhatják sa. Már nyújtottak be ilyen kérel­met a városi alapítványhoz. Ezek valóban vitathatatlan ér­vek, mint az is, hogy sok más fon­tos dolog ugyancsak rászorul az anyagi támogatásra. Nincs kórhá­za a városnak, tíz éve húzódik egy iskolaépítés, az utak mindösz- sze tíz százalékának burkolt a fe­lülete — hogy csak néhányat so­roljak azok közül, amiket beszél­getés közben feljegyeztem. Megnéztem Erdligeten, a híres Pataki cukrászdával szemben a házat, amelyre a tervek vonatkoz­Ennek a háznak a földszintjére sik az, hogy a műszaki feltételek a tervezett funkcióhoz nem vol­tak megfelelőek. A színházhoz parkolóhelyre is szükség van, kü­lönböző műszaki, tűzrendészen és egyéb előírásoknak kell eleget tenni. Ennek megfelelően műsza­ki osztályunk a módosítási kére­lemre azt válaszolta, hogy csak kultúrterem létesítéséhez járu­lunk hozzá. Dióhéjban összefoglalva a to­tervezik a színházat képviselő-testülete tavaly május­ban úgy foglalt állást, hogy nem emelt kifogást ellene, ha a kívánt követelményeknek eleget tesznek. Javaslataik a környék lakóinak a nyugalmát szolgálják. Szerepel közte, hogy a módosított építési engedélyben írják elő egy két mé­ter magas, tömör kerítés telepíté­sét a ház körül. Amikor arra sor kerül, a működési engedélyben szabályozzák a nyitvatartási időt, egy kertes városrész lakóinak a nyugalmát. A várható költségek Más kérdés az, hogy ha beindul a színház, annak tetemes működte­tési, üzemeltetési költségei lesz­nek. Amennyiben nem kezelik magánkezdeményezésként az ügyet, több mint erkölcsi elvárás, hogy a város anyagilag támogas­Hancsovszki János felvétele nak. Beszélgettem a szomszédok­kal, akik szerint a földszinti nagy­terem csupa márvány, és a falait freskók borítják. De ezt ők sem látták, csak így hírlik. Egyik szomszédos házban igazítottak út­ba, hogy hol találom a főváros­ban azt az utcai elárusító helyet, ahol Jónás Lajos és a felesége dolgozik. A már nem fiatal házaspár el­zárkózott attól, hogy a tervezett Péceli gimnáziumok jövője Kezdjünk tiszta lappal! Lerágott csont ez az egész! — fortyantak fel többen is a szülök közül azon a tegna­pi rendkívüli megbeszélésen, amelyen is­mét — ki tudja hányadszor — az 1992. ószén beindított hatosztályos gimnázium sorsa volt a téma. — Azt már tudjuk, hogy nem is volt engedély ennek az isko­lának a működtetéséhez, s azt is tudatosí­tottuk magunkban, hogy jövő ősztől ke­reshetünk másik iskolát gyerekeink ré­szére. Most inkább abban várjuk a segít­séget a meghívottaktól, hová írassuk szeptemberben a gyerekeket? Talán még a leginkább illetékes szakemberek sem sejtik, mekkora gond terheli azokat a szü­lőket, akik az ötödik osztály elvégzése után ki­vették az elemiből gyermeküket, s egy megújí­tott hatosztályos gimnáziumi formába iskoláz­ták be. Mi lesz az ilyen gyerekekkel, ha elvé­gezték ebben az új intézményben a hetedik ál­talános — azaz az új számítás szerint első gimnáziumi — osztályt, s valamilyen okból is­kolát kell változtatniuk? Menjenek vissza az általánosba, vagy egy év magántanulóskodás, egyéni vizsgázás után kezdjenek bele egy ha­gyományos négyéves gimnáziumba? Esetleg keressenek másik hatosztályos intézményt? E legutolsó megoldás a legnehezebb — tud­tuk meg a péceli rendkívüli szülői értekezle­ten, ahol a meghívott anyukák és apukák mel­lett az említett hatosztályos gimnázium né­hány pedagógusa, a település nagyhírű gimná­ziumának igazgatója, s meghívottként a Regi­onális Oktatásügyi Központ két vezetője, egy művelődés- és egy belügyminisztériumi szak­ember vett részt. (Az utóbbiakból álló bizott­ságnak csak szakmai kérdésekben van joga dönteni.) A szülők unják már annak a kérdésnek a tisztázását, hogyan, miért, ki által lettek be­csapva 1992 szeptemberében. Ezért is szóltak oly gyakran és oly sokan közbe, olykor jelent­kezés nélkül is, amikor az önkormányzat okta­tási osztályának munkatársai „magyarázták a bizonyítványukat”. Azaz nem is a sajátjukat, mert — mint Gyenes Istvánná bizottsági veze­tőtől megtudtuk — ők csak elvi beleegyezésü­ket adták a péceli mezőgazdasági szakközépis­kola átszervezéséhez. (Ennek az ügynek a hát­terét éppen egy minapi írásunk tárgyalta. — A szerk.) A hivatal vezetése tehát önhatalmú­lag döntött a hatosztályos gimnáziumi osztály beindításáról .Méghozzá úgy, hogy ehhez Pé- celen egy jól működő, s a településen kívül is ismert Ráday Pál Gimnáziumnak az „árnyéká­ban” nem voltak meg a szükséges szellemi, tárgyi és személyi feltételek. — Miért nem hozták létre azokat később? — vetette fel egy szülő. — Ha már megtör­tént az engedély nélküli iskolaalapítás, miért nem teremtették meg a működéshez szüksé­ges feltételeket utóbb? — kérdezte az illetéke­sektől másvalaki. — Ez egy szerencsétlen, fordított irányú sorrend lenne — szögezte le az önkormány­zat oktatási bizottságának vezetője. Ezzel az­tán a szülők többsége egyetértett, de azt az ag­godalmukat, sőt félelmüket, mely szerint: mi lesz, ha a gyerekek átvételére vállalkozó, jövő ősztől szintén hatosztályos rendszerben dolgozó Ráday Pál Gimnáziumban is hasonló történik, csak részben tudta eloszlatni az emlí­tett iskola igazgatója, Lestyán Péter. Utóbbi biztosította a szülőket arról, hogy a náluk jövőre beinduló hatosztályos képzési formát a minisztérium engedélyezte. — Ami pedig a gyerekek sorsát illeti, arról meg­nyugtathatok minden szülőt: azokat a gyere­keket, akik átjelentkeznek hozzánk (a hatosz­tályosba most járó 31 diákból 23 jelezte ezt a szándékát) átveszi a Ráday, egy önálló osz­tályba helyezi el az egy helyről jövő gyere­keket, s velük az iskola hagyományaihoz, jó hírnevéhez képest fognak foglalkozni peda­gógusaink. Kezdjünk tiszta lappal tehát! — zárta le a vitát a Ráday Pál Gimnázium igaz­gatója. A legszomorúbb az, mégha lassan rende­ződni is látszik a becsapott gyerekek és szü­lők problémája, hogy az iskolaindítás és -megszüntetés mögött meghúzódó politikai harcnak, személyes rivalizálásnak a levét a legártatlanabbak, a diákok isszák meg — ösz- szegezte az elhangzottakról a véleményét az egyik érintett szülő.-mailár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents