Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 9., KEDD „Áldd meg uram, amit adtál nekünk" — imádkozzak az idősek Fabiola nővérrel együtt Hancsovszki János felvételei igyekeznek segíteni, s felkeresik a rászorulókat a saját otthonaikban, s a konkrét fizikai támogatás mellett nélkülözhetetlen lelki táplálékot is nyújtanak a leginkább elesetteknek. Szentendrén is sokrétű feladat várt a nővérekre. Az eredeti ötletnek megfelelően egy, a kis nyugdíjuk miatt megélhetési gondokkal küszködő öregeken segítő ingyenkonyha kapui nyíltak meg. — Akkor tapasztaltuk *; meg, hogy az emberek szé- i gyenlik a szegénységüket ■ — idézi fel a múltat Gál Éva a konyha fiatal vezetője. — Ezért az első napokban bizony olyanokat is Gál Éva nemcsak vezeti a konyhát, de fel is szolgál „Asztalhoz!” — csenget Erzsébet nővér lálékra mindenkinek szüksége van. — A konyhánk csak a nevében ingyenes — veszi át a szót Gál Éva. — Az ön- kormányzatról , a Népjóléti Minisztériumtól és a Bethá- nia Alapítványtól kapott támogatás mellett, a nyugdíjuk arányában, a nálunk étkező idősektől is szedünk némi hozzájárulást. Emellett „profilunk” is sokkal bővebb, mint egy ingyenkonyháé. Nemcsak abban különbözünk az utóbb említett létesítményektől, hogy nálunk háromfogásos ebédet szolgálunk fel, sőt utána még egy kávéra is vendégeink az idősek, hanem hozzánk már 10, fél 11 -tői jöhetnek az öregek. Az ebédig videofilmeket vetítünk nekik, névnapi ünnepségeket szervezünk számukra, sőt alkalmanként egyházi, állami ünnepekről is megemlékezünk körükben. Hihetetlen. mennyire hálásak az idősek ezekért a tíz percekért, félórákért, s nem utolsósorban azért, hogy az nővér. — A kapcsolatunk azonban nem szorítkozik csupán a délidőre, az étkezésre. Ahogyan evés előtt és után is elbeszélgetünk egy kicsit, vagy meg-meg- keresnek bennünket egy tást, fáradozást igényel a rászorulók szolgálata. De nekünk, akik életre szóló fogadalmunkkal vállaltuk a legszegényebbek gondozását, nem okoz nehézséget ellátni e tisztet. SokEvés előtt és után alkalom nyílik a személyes beszélgetésre is kis lelki táplálék érdekében, úgy igyekszünk egyéni kéréseiket is teljesíteni. Sokukat például délután vagy a hétvégén is felkeresünk. Megbeszéljük ezekkel a magányos embereksok emberi segítség köny- nyíti meg munkánkat, és ez egészíti ki az ima erejével testet öltő Isteni Gondviselést is. Maliár Éva Mottó: „Ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele."A Szentendrén tevékenykedő' két ferences rendi szegénygondozó nővér ma már újra elégedett. Végre ismét hivatásunk szellemében dolgozhatunk — mondják, miközben körbevezetnek az éppen két esztendeje megnyílt egyházi működtetésű ingyen- konyhában. Tudvalevő ugyanis, hogy e nővérek (a kényszerű szétszórattatáskor még háromszázan voltak hazánkban!) a hármas fogadalom mellé egy negyediket is tesznek: az áldozatos szegénygondozást vállalják magukra. Kétéves a szentendrei ingyenkonyha Alig néhányan vannak már csak e hazában ennek a kivételesen karitatív, szociális érzékenységű női rend tagjai. Közülük is ketten Szentendrén vállaltak munkát. A helyi Péter-Pál plébánia káplánja, Écsy Gár Az embereknek lelki táplálék is kell bor hívta el őket szolgálni. A legjobbak közül választott a fiatal atya: a Ferences Szegény gondozó Nővérek ugyanis amellett, hogy karizmájukban felvállalják a ferences szellemű élet tiszteletét, életre szóló fogadalmukhoz hűen folytatnak karitatív tevékenységet. Elsősorban az időseken és az elhagyatottakon meginvitáltunk ebédlőnkbe, akik feltételezhetően nem a város' legszegényebbjei. Azt azonban rajtuk is azonnal észrevettük; mégha nincsenek is anyagi gondjaik, magányosak, egyedül vannak, s lelki életük szegényes. — Arra az első perctől fogva vigyáztunk, hogy a hozzánk betérőik közül senki se érezhesse a jelenlétünket tolakodásnak — szólal meg halkan, meggyőzően az idős Fabiola nővér. — Ezért soha nem tettük kötelezővé az ebéd előtti imádságot, a vallási tárgyú beszélgetéseinket. Ám azt valamennyi idős testvérünk részéről érezzük, legyenek azok akármilyen vallásúak vagy vallástalanok is, hogy a lelki táp\ Kevés a hely, így többen hazaviszik az ételt ebéd után alkalmat, s helyet biztosítunk nekik egy kis csevegésre. — Már hatvan idős ember jár a konyhánkba étkei azt, mire lenne leginkább szükségük. Aztán lehetőségeinkhez mérten eljárunk tüzelő-, gyógyszervagy szerelőügyeikben. kezni — mondja Erzsébet Sok-sok türelmet, kitar-
