Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
dk É PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁRCIUS 9.. KEDD 5 Egy régi óhaj támpillérei Céltámogatást kértek Karafiáth nagymarosi hídja Ritka, kemény lelek idején száraz lábbal is át lehet kelni a Duna jégpáncélján. Az idős nagymarosi emberek ilyenkor azt mondják: Beállt a Karafiáth hídja. Karafiáth Jenő, a századelő politikusa, 1919 szeptemberétől belügyi, később miniszterelnökségi államtitkár, a II. világháború idején 1942-ig Budapest főpolgármestere, egy választási időszakban Nagymaroson jelöltette magát országgyűlési képviselőnek. Akkor többek között a Dunán átívelő hidat ígért a helybeli választóknak. Az ígéret nem teljesült, csak nagy ritkán, a jég tetején mehettek át gyalog Visegrádra a marosiak. A népnyelv szerint ez volt a Karafiáth hídja. A császár jelenlétében A politikus ígérete azonban valóságos óhajokra épülhetett. Erre lehet következtetni abból is, hogy a helybeliek családi emlékei között még mindig megtalálható a Vasárnapi Újság 1894. szeptember 23-i száma, amely teljes terjedelmében tudósít az őszi hadgyakorlatokról. Eszerint szeptember 17-én az osztrák—magyar közös hadsereg katonái hetven kompot horgonyoztak le az 520 méter széles Nagymaros—Visegrád közti folyószakaszon. Ezek alkalmazásával ötvennyolc perc alatt vertek hidat a Dunán. Az átkelés másfél óráig tartott. Az újság arról is beszámolt, hogy Ferenci József császár és király a Fiume nevű gőzhajóról nézte a hídépítést. Aztán visszatért a nagymarosi partra, hogy tanúja legyen a negyedik hadtest átkelésének. Burgenlandi támogatók Mint az közismert, a nemrég leállított vízierőmű építkezés eredeti terve szerint is közlekedési út vezetett volna a gát tetején. A munkálatok beszüntetésekor többek fantáziáját izgatta a körtöltés mellett átmenetileg szárazon hagyott folyómeder. Mint mondták: Nyugat- és Eszakkelet-Ma- gyarország közlekedését lehetne vele gyorsítani. Hisz most csak Budapesten át juthatnak el utasok és teherszállítmányok Bécsből, Győrből, Balassagyarmat vagy Salgótarján környékére. Sokat jelentene egy ilyen átjáró a bal parti települések fejlődésében is. — Az alagút talán kiépül — mondja most erről Zoltai Mihály. Nagymaros alpolgármestere. — Ám nem közlekedési, csak közművezetékek céljából. A Pilis néhány településéről ezen haladnak majd át a váci szennyvíztárolóig húzódó vezetékek, ameny- nyiben mi hozzájárulunk. Marosra vezetnének termálvizet Lepencéről, ha a visegrádiak hozzájárulnak. Mert most már így beszélünk. Mi döntünk helyben, nem mások nélkülünk. Szóba került viszont egy feszített hetonhíd terve, amilyen már épült is a Tiszán. Ez nem rontaná a táj képét, s még a Burgenlandba származott nagymarosiak is írtak, hogy segítenének minket. Rétsági, balassagyarmati, salgótarjáni magánemberek jelezték, hogy akár aláírásgyűjtéssel is támogatnának bennünket. A száraz mederben ugyanis mindössze 60 millió forintért építhetnénk fel a pilléreket. Ezt a pénzt elő lehetne teremteni. A rá épülő hídszerkezettel aztán várhatnánk, amíg befektető jelentkezne. Lehetne esetleg hídpénzt szedni, hogy a költsége megtérüljön. A közhangulat mellette van, annyi bizonyos. Zoltai Mihály mégis azt a következtetést vonta le az utóbbi hetekben, hogy nem érdemes nagy energiát fektetni a dologba. A község másik alpolgármesterének, Gyaraki F. Frigyesnek ugyanis azt mondták a Parlament környezetvédelmi bizottságában, hogy hídról szó sem lehet. Csupán a 12. sz. főútvonal nyomvonalának a korszerűsítését támogatják. A túloldaliak a nagy autóforgalom környezeti ártalmaitól tartanak. Bár Zoltai úrnak erről az a véleménye, hogy a komp előtt várakozva sokáig pöfögő négykerekűek ma többet ártanak, mintha gyorsan haladnának át-a község határában, vagy ha a Duna magyarországi szakaszát nem szennyeznék gázolajjal a nagy teherkompok. Na és végül, odaát is megoszlanak a vélemények. Szobakiadók, boltosok, szakácsok mondták, s még egy önkormányzati képviselő is csatlakozott a véleményükhöz, miszerint örülnének a hídépítésnek. A polgármester ellenzi Hadházy Sándorhoz, Viseg- rád polgármesteréhez egyelőre még a kompon megyek át. — Negyvenhat hónappal ezelőtt állították le az erőmű építését — emlékeztet a polgármester úr, miközben hely- lyel kínál az irodájában. — A körtöltés bontási terve elkészült, de a helyreállítási munkák még nem kezdődtek el. Ez pedig sürgős lenne a környéken. Hiszen nyakunkon az Expo, a vidék elmaradt a fejlődésben. Ha most egy hídépítés tervével áll elő valaki, úgy ismét viták, vizsgálatok kezdődnek. Miközben megy az idő, kiderül, Hogy nincs rá elég pénz, a helyreállítás pedig évekre efodázódik. Hát én ebben senkinek sem vagyok a partnere — jelenti ki határozottan, majd hozzáteszi: — Az egész Dunakanyart szeretném megóvni ettől. Hadházy Sándor mérnök, szakember, ezelőtt a vízügynél dolgozott. Ismeretei birtokában mondja tehát, hogy a hídépítés nem olyan egyszerű dolog, hogy csak pilléreket kell építeni. Az eddig kialakított valamennyi tervet meg kellene változtatni. Aggodalomra ma már nincs oka, hisz a túloldalon felmérték az esélyeket és visz- szavonulót fújtak. Egyelőre. Mert, hogy a gondolat közel egy évszázada foglalkoztatja a Börzsöny lejtői elé települt község lakóit, annyi bizonyos. Tény, hogy Komáromtól Budapestig sehol egy híd. Csak a drágán és ritkán közlekedő kompjáratok, melyekre mindenki ráfizet. Kovács T. István Pátyi faluközösségi ház Hazánkban sok idős ember él. Ki gyermekeivel, ki egyedül. de akár így, akár úgy, napközben általában magukra hagyatottak, mert a fiatalok dolgoznak, továbbtanulnak. Ezen időszak hasznos, hangulatos kitöltésére vállalkozik a pátyi önkormányzat. Ahogy Kuthy Ákos polgármestertől megtudtuk, a közelmúltban vásároltak meg a helyi termelőszövetkezettől egy épületet, amelyet a szükséges felújítás után a községben élő idősek rendelkezésére bocsátanak. A tervek szerint lenne könyvtár, tévé- és kártyaszo- ha, ahol olvasásra, beszélgetésre, játékra nyílna lehetőség. Az önkormányzat az otthonba ellátogató nyugdíjasok étkeztetéséről is gondoskodni kíván. Különösen télen lenne nagy jelentősége az otthonnak, hiszen míg az idősek ott újságot lapozgatnak, kötöget- nek, nem kellene fűteni lakásaikban, ezzel megtakaríthatóak a kiadások. Bár, az elsődleges cél az, ne legyenek egyedül. Az épülettel kapcsolatban más elképzelések is vannak. Az egyik részét faluközösségi házzá alakítanák, amely, mint ahogy az elnevezés sejteti, más korosztályok részére is kínálna tartalmas programokat. A községben már négy esztendeje működik a Családóvó Alapítvány, ami a rászorulóknak nyújt segítséget. E családok szánta Pátyon is növekszik. sok a munkanélküli, egy helyi felmérés szerint a munkaképes korú lakosság nyolc százaléka. Az alapítvány tevékenysége igen sokrétű, jogi, egészségügyi, a Mama klub keretében nevelési tanácsadáson túl ruha- és élelmiszer-csomagokkal látják el a támogatásra szorulókat. Emellett, negyedévente kedvezményes árú élelmiszer- vásárt rendeznek, ez Csóva Aruház néven vált ismertté a településen. Ez az akció költözne még be a faluközösségi házba, az idősek otthonába. Az önkormányzat állami cél- támogatást pályázott meg a felújítási munkálatok elvégzéséhez, aminek várható költsége ötmillió forint. Amit az ön- kormányzat maga nem tudna fedezni, mert a községben zajló beruházások eléggé leterhelték az idei költségvetését. Ha kapnának támogatást, úgy megkezdhetnék a felújítást, és talán már az idén megnyithatná kapuit a lakosságot szolgáló ház.-jiszDunakeszi ökumenikus iskolát akar Egy hosszú ideje vajúdó ötlet végére került pont Dunakeszin: a minap tartott megbeszélés eredményeképpen a település ez ügyben érintett lakosai, a szülők, az ön- kormányzat képviselői és néhány pedagógus elvi megállapodásra jutott abban, hogy ökumenikus iskola induljon a községben. Három felekezet képviselői egyeztek meg abban, hogy felmenő rendszerben, akár már 1993. szeptemberi kezdéssel is, elkezdődhessen Dunakeszin a keresztyén szellemiségű képzés. Abban is megállapodtak az érintettek, hogy ha lehetőség lesz rá, az oktatói-nevelői munka folyamatossága érdekében, ugyanazzal a kezdési időponttal egy ökumenikus óvodai csoportot is elindítanának. Az elvi megállapodás gyakorlati kivitelezéséig még sok teendője lesz az érintetteknek. Leginkább azért, mert a helyi egyházaknak nincs erre a célra megfelelő iskolaépületük. Ezért is fordultak az • ötlet „élharcosai” immár hivatalosan is az ön- kormányzathoz, s kérték meg az illetékeseket: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a Bárdós Lajos Általános Iskola biztosítson helyet az őszszel induló keresztyén szellemiségű első osztálynak. Az önkormányzat — legalábbis az említett megbeszélésen úgy tetszett — partner az Oláh Antal katolikus plébános által kezdeményezett, s a Dunakeszin élő reformátű- sok, illetve az evangélikusok által is felkarolt, támogatott tervben. mailár Ókét már csak így hívják: a mendei négyesikrek. Pedig Bakó Adrienn, Petra, Kriszta és Sándor mind-mind külön egyéniség. Hogy mi a különbség közöttük? Nos, például Krisztina a legjobb tanuló, Petrának „csak” jól megy a suli, s Adrienn — mi tagadás — csupán közepes eredményt ért el a félév végén. Továbbá: Krisztina a legközlékenyebb, Petra pedig a legcsendesebb. Előbbi számol be tehát arról, hogy Petruska már el tudja készíteni a saját reggelijét, Adrienn beágyaz s elrakja a pizsamáját, míg jómaga inkább a porszívózást, a portörlést választja a házi-közösből. Sanyikát — miként a három lányt is — ha kell, a lassan felnőtté váló ötödik testvér, Norbi „szedi rendbe”. Egyszóval: szervezetten és vidáman telik a nagy család élete. A szülők pedig folyamatosan hálásak: a helyi hatóságoknak és a különféle szervezeteknek. Hiszen eddig, az ikrek születése óta eltelt nyolc esztendő alatt, csaknem kétmillió forint értékű támogatást kapott a Bakó család. Hancsovszki János felvétele
